Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 4. szám

ÖTVENKILENCEDÍK ÉVF. 4. SZ. CSÜTÖRTÖK, 1938. JANUÁR 13

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra : 1 oengő 20 fillér

Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

A római egyezmény és a magyar kérdés

Az évforduló alkalmával csaknem az egész európai sajtó foglalkozott az európai helyzettel, még pedig a beke és a háború lehetőségeinek szem- meltartásával s a múlt esztendő külpolitikai eseményeinek gondos mérlegelésével. Ez jó alkalmul szolgái a sajtó munkásainak arra is, hogy különböző kimutatások kapcsán világítsák meg azt az ideges tevékenységet, mely a nagyobb nyugati kancelláriák mindeni- két újabb és újabb sztratégiai mozdulatokra készteti, amit talán a legjellemzőbben az a kilométerszám fejez ki, amit a múlt esztendőben a külpoliti- kusok megtettek, ami csak arra vall, hogy a helyzet még igen távol van a végleges kijegece- déstől. Úgyszólván semmi sem kész és semmi sem bizonyos s igy a háború befejezése után csaknem két évtizeddel korántsem érezzük a lehiggadást.

Ha ezeknek az utazásoknak nincs is több értelmük és céljuk, mint az, hogy igazolják az amerikai elnök néhány nappal ezelőtt tett kijelentését, amely szerint az a nemzet szolgálja leghathatósabban a béke gondolatát, amely igyekszik minél erősebbé válni, sőt mindenkinek szent kötelessége is, hogy minél erősebbé lehessen, akkor az új esztendő első külpolitikai utazása tényleg a nyugodt és végleg kiformált békeakarásnak a szolgálata.

A színhely már maga is elárulja a tanácskozás jellegét: hiszen Budapest ma köztudomás szerint egy határoktól megfosztott ország fővárosa, az a hely, mely valóban nem fenyegeti sem Európát, sem szomszédait hatalmas hadsereggel, hiszen Bulgária után az egyetlen ország, amely még nyakán cipeli annak a békének a megalázó parancsait, amely olyan egyoldalúan mérte rá a lefegyverzés parancsait, hogy ugyanakkor körülötte minden ország állig fegyverbe öltözve szinte megcsúfolja a békekötések amaz erkölcsi törvényét, amely szerint a szerződés csak akkor szerződés, ha mind a két fél lelkiismeretesen betartja.

S ha a budapesti tanácskozás semmi módon nem akar fenyegetés, még kevésbé fegy- vercsörtetés lenni egyetlen szomszéd, egyetlen hatalom felé sem s ha mégis mind Ausztriában, mind Olaszországban úgy foglalkoznak a budapesti találkozóval, mint az újesztendő egyik, igen fontos jelenségével, ahol a szükséges gazdasági kérdések mellett ugyancsak nagy szerepet játszanak a három országot érdeklő politikai kérdések s ezek mellett mindazon külpolitikai események is, melyek az utóbbi időkben az európai helyzetet érintették és megváltoztatták, mindezek nem a háborús gondolat szolgálatába állítják a résztvevő országokat.

Érthető, ha Ausztria legnagyobb újságja „Bevált barátság“ cim alatt foglalkozik a budapesti olasz-osztrák-magyar találkozással és megállapítja, hogy: „Noha a tanácskozás

tengelyét a gazdasági kérdések adják, úgy ezek módosítását, majd pedig megújítását halaszthatatlanná tették a változott körülmények. Azonban a gazdasági kérdések mellett a politikai kérdések is tárgyalást és figyelmet követelnek. Ezek a középeurópai helyzettel függnek össze, de összekapcsolódtak természetesen az általános európai helyzettel is, sőt nem utolsó sorban a keletafrikai olasz birodalom jogszerinti elismerésével is összefüggenek.

Ebből viszont az is kiviláglik, hogy a kérdések szoros kapcsolatban vannak egymással és nem lehet széttagolni, elválasztani azokat, mert megoldásuk szoros összefüggésben van Európa és az egész világ bé- kekérdesével. Ezért mondotta legutóbb az angol külügyminiszter is, hogy a békének nem tesz szolgálatot, aki külön-kü- lön választja az egyes kérdéseket, azok megoldását külön tárgyalások alapján kívánja.

— Nemcsak a német gyarmatok kérdéséről kell tehát beszélni — mondja az angol diplomata, — hanem az összes sérelmekről, melyek ma a békét veszélyeztetik. így tehat Versailles mellett Trianonról sem szabad megfeledkezni.

Hogy a magyar kérdés eddig eljuthatott, abban nagy része van annak az önmérsékletét tanúsító magyar külpolitikának, amely szinte példaadóvá vált a Darányi Kálmán tiszta és minden mellekgondolatot kizáró békepolitikáján keresztül. Ez kétségtelen. Amint hogy nem lehet vitás az sem, hogy a római szerződés is hozzájárult, hogy a nyugati hatalmak felfigyeltek és a néma szenveEgyre folynak a jelentkezések az Eucharisztikus Világkongresszusra Magyarország minden részéből. A jelentkezésexet január 15 én lezárják. Mihalovics ZMgmond tb. kanonok, az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítő főbizottságának igazgatója a következő nyilatkozatot tette ezzel kapcsolatban:

— Az Eucharisztikus Világkongresszus nemcsak Budapest, nemcsak Magyarország, hanem az egész világ ünnepe. Bndapestet érinti a legközvetlenebbül, mert ennek a milliós fővárosnak kell felkészülnie úgy, hogy kifogás ne merülhessen fel sem a lakosság hite, szeretetre- méltósága, sem az ellátás, lakás minősége miatt. Nagy felelősség nyugszik valamennyiünkön, akár résztveszünk Közvetlenül, akár nem a szervezésben, mert az ideérkező külföldiek minden egyes katolikus keresztény emberben az ország egy-egy követét fogjak iátni. Az előkészítő főbizottság nem egy alkalommal hangsúlyozta ezt a felelősséget és a magyar vidék megértette, felfogta ezt.

Mindenki tisztában van vele, hogy mire vállalkoztunk, hogy milyen ki- íüntetésben lett része országunknak. Ebben a kitüntetésben azonban hang súlyozzuk, Budapest teljes mértékben osztozik egész Magyarországgal, a magyar vidékkel. Ha nehézségekről beszéltünk, nem azért történt, mintha valamennyien nem volnánk tisztában vele, hogy a vidék népe készül a nagy ünnepségekre. Ellenkezőleg. A legnagyobb szükségünk a kongresz szussal kapcso'atban a magyar vidékre van, nemcsak annak minél nagyobb számú részvételére, hanem lelki előkészületére is.

Ez a kongresszus a viiágkatoliciz- mus ünnepe, amelyet Magyarország rendez. Vaióban: Magyarország rendezi Budapest székhellyel. Magyar- ország lakósságából 8 millió lakik vidéki városainkban, falvankon, tanyáinkon, ez az a magyar nép, akár a vidéki intelligenciára, akár iparos társadalomra vagy a földművelő tömegekre gondo unk, akiknek a kongresszus megrendezésének kitüntetess osztályrészül jutott. Egész Magyarország és nem Budapest kizáró lag rendezi ezt az ünnepséget, egész Magyarországnak ott kell lennie, mégpedig két oknál fogva.

Budapest csak egy részét képezi az országnak és a kongresszussal kapcsolatban két szempont elkerülhetetlenül fontos. Az egész magyar

dés igazi mártirjában : a magyarban felismerték Kelet-Euró- nak azt a hősét, akire rá lehet bízni a beke szolgálatát, amely gondolatnak még Trianon után is lelkes és megbízható képviselője, szolgája és áldozatkész hive tudott maradni.

népnek, az egész magyar vidéknek részesülnie kell abban a lelki élményben, abban az épülésben, amit a kongresszus jelent. Egyszeri élmény ez és az egész életre szól, mert ki jut abba a helyzetbe, hogy valaha is rósztvegyen még egy Eucharisztikus ViUgkongresszuso i, nem is beszélve arról, hogy leg ilábo még egy generációnak kell eltelnie, amig ismét Magyarország számíthat arra, hogy mi üdvözölhetjük köreinkben a világ katolikusait A magyar vidék, a magyar nép minél nagyobb résztvevő tömegeit kitárt karokkal várja az egész kongresszus, mert a sok lelki haszon elsősorban azoknak jut osztályrészül, akik a kongresszus házigazdái. És milyen nagy szükségünk van valamennyiünknek arra, hogy elmélyüljünk vallásosságunkban. Azok az erők, amelyek a kereszténység kapuit döngetik, csak akkor nem fognak győzedelmeskedni, ha erős, felvértezett népi kereszténység, népi katolicizmus áll velük szemben, ha népi erők bontakoznak ki és védik meg önmagukat a sátánnak ettől a rohamától.

A másik fontos szempont, hogy mi magyarok, akik a kongresszust rendezzük, be akarjuk mutatni mindazt, amivel rendelkezünk. Nem propagandát akarunk indítani, erre most nincs szükségü ik, hanem fel akarjuk vonultatni azokat az értékeket, amelyek lehetővé tették, hogy ilyen megbecsülésben részesí enek bennünket: hogy mi rendezhetjük a kongresszust. Esek az értékek : Szentistváni ország, a magyar nép, a magyar vidék, amely ennek az alUm iák és nemzetnek keresztény katolikus tradícióit hordozza : ez a mi büszkeségünk. Ezt akarjuk bemutatni a világnak. Büszkél- ked ű akarunk vele, nekik adjuk az első helyeket, övék ez az ország, valamennyien hozzájuk tartozunk, Budapest is csak úgy lett naggyá, hogy ebből a magyar vidékből táplálkozott, gyökerei mélyen ós élesen a magyar földbe nyúlnak.

Az előkészítő főbizottság több Ízben hangsúlyozta, hogy milyen sok nehézséget keli leküzdenie, ez azonban sohasem vonatkozott arra, mintha nem az egész ország, értve alatta elsősorban a magyar vidéket, lenne a kongresszus házigazdája, mintha nem elsősorban azt akarnánk, hogy a magyar vidék jöjjön el, hogy lelkében megerősöJie*, hogy teljes pompájában bemutathassuk a mi kincseinket.

Miért kell a magyar vidéknek felvonulni az Eucharisztikus Kongresszusra