Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 31. szám

ÖTVENKILENCEDIK EVf. 31. 6Z. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-a. 20 Megjelenik hetenkint kétszer keresztén? politikai és íársalaint lap CSÜTÖRTÖK. 1938. ÁPRILIS 21 Előfizetési ár 1 hóra : ! Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. áz ifjúságon g sor A magyar élet egyik legége­tőbb problémája az értelmiségi munkanélküliség megszüntete- se, A trianoni Magyarország az értelmiségi pályákon nem tudja mind elhelyezni diplomás fiait s ez a kérdés hovatovább igen veszedelmessé fajul. Kormá­nyaink jól látták ennek a prob­lémának veszedelmeit s éppen ezért keresték az utakat es mó­dokat, amelyek segítségével az értelmiségen segíteni lehet. Min­den illetékes tényező tisztában volt és van azzal a ténnyel, hogy az értelmiségi munkanél­küliségnek milyen komoly és erős társadalombomlasztó ha­tása van s az elfoglaltság- és keresetnélküli diplomás embe­rek a dolog természetéből fo- lyóan aránylag könnyen köze­líthetők meg mindenféle propa­ganda számára. Az értelmiségi munkanélkü­liség tervszerű leküzdésére már a megelőző kormányok bizo­nyos lépéseket is tettek. Két­ségtelenül megállapítható, hogy lepésről-lépesre haladtak ezen a téren s ennek a haladásnak útjelzői a szellemi szükségmun­ka intézményének rendszeritése, az ÁDOB-akció s a kultusz­kormányzat különböző intézke­dései, amelyek azt céloztak, hogy a magyar fiatalság gaz­dasági körökben keresse meg­élhetését. Igen szép es jelen­tős eredménnyel dolgozik az Őnállósítási Alap is, amely mintegy alátámasztója a kor­mányzói szózatnak, amely a nagy nyugati államok fiainak példájára az ipari, kereskedel­mi és pénzügyi pályák leié irá­nyította a magyar fiatalság fi­gyelmet. Tagadhatatlan, hogy a ma­gyar fiatalságot bizonyos tra­díciók elterelték a gyakorlati pályák felől, de meg kell látni azt is, hogy ma mar e téren örvendetes változás tapasztal­ható. Ennek a napról-napra erő­södő állandó folyamatnak ha­talmas lendületet adnak azok a kormányintézkedések, amelye­ket az értelmiségi munkanél­küliség megszüntetésére most léptetett életbe a kormány. Az értelmiségi munkanélküliség le­küzdésére szervezett kormány­biztosság felállítja a gazdasági pályákra való átképző tanfolya­mokat. Nem újabb diploma­gyárról van szó, nem általános jellegű átképzést adnak ezek a tanfolyamok, hanem a jelent­kező munkanélküliek készült­ségének és érdeklődésének meg­felelően különböző csoportok­ban különleges szakmai isme­reteket. Kézenfekvő, hogy a gyakor­lati életben a specialistáknak van reménye az előmenetelre, a keresztény fiatalság tehát ép­pen ezeket a szakismereteket sajátíthatja el az átképző tan­folyamokon, amelyek hivatva vannak arra is, hogy fölvegyék a harcot a mai előítéletre hajló felfogás ellen, hogy a gazdasá­gi életpályák nem adják ugyan­azt a társadalmi rangot, mint a tisztviselői hivatás. A Darányi-kormány naciona­lista politikájának megértésére és szociális készségére felette jellemző az a tény is, hogy az Húsvét vasárnapján dr. Serédi Jusztinján bíboros-hercegprímás ün­nepi nagymisét pontifikáit az eszter­gomi bazilikában, utána apostoli ál­dást osztott, majd szentbeszédet mondott Krisztus és az Egyház éle téről, küzdelmeiről, szenvedéseiről és győzelmes megdicsőüléséről. — Az első húsvétvasárnap óta az Egyház Szent Pál apostol szavai­val szüntelen hangoztatja, hogy a feltámadás után Krisz'us nem halt meg, a h-Iái nem uralkodott rajta többé. Egyházában él tovább, amely 2000 év óta hívei elé állírj^ Krisztus földi életét, megváltói munkáját és diadalmas feltámadását. Azért teszi ezt, hogy Krisztus áldozatos életet megismerjük, megszeressük és kö vessük. — A mi életünknek is az igazság, szeretet, kegyelem és áldozat életének kell lennie hasonlóan Krisztuséhoz, hogy részünk lehessen dicsőségében is. Ez az értelme az Egyház és a hívek életének. — Krisztus Egyháza az Ür titok- zatos teste — folytatta a bíboros főpásztor —, amely a legszorosabb szerves kapcsolatban van Vele. Az Egyház Krisztus életét éli itt a föl dön a világ végezetéig. — Krisztus bizonyságot tett az igazságról, az Egyház is azért van itt. Isten Fia az Egyházra bízta, hogy megalkuvás nélkül hirdesse tovább az igazságot. Az üldözéssel nem törődve, soha meg nem alkudva Krisztus Egyháza 2000 éven át a rábízott igazságot tisztán megőrizte. — Az Egyház nem alkuszik és nem alkudoit akkor sem, amikor az látszólag szervezetének javára vált volna. Nem alkudott akkor sem, átképzésre jelentkező ifjak a tanulás tartama alatt komoly anyagi segítségben részesülnek. Havi 100 pengőről van szó, olyan összegről tehát, amely meghaladja a hivatalnoki pálya kezdő fokozatának illetményeit. A gazdasági üzletre készülő fia­talság tehát mentesül az anyagi gondok idegőrlő nehézségeitől, biztosítva van ekként a tanfo­lyamok idejére megélhetésük, nyugodtan készülhetnek tehát új élethivatásukra. Kétségtelen, hogy az állam áldozatot hoz ezen a téren, de olyan áldozatot, amely nyilván­valóan gyümölcsöző. A kor­mányzat tehát megtette a ma­gáét, most a magyar ifjúságon a sor, hogy kiérdemelje a be­léje vetet bizalmat és azt az áldozatot, amelyet a közösség a jobb magyar jövő érdekében érette meghozott. amikor a különböző eretnekségek egész nemzeteket leszakítottak testé ről, — és nem alkuszik ma sem, amikor a szociális és gazdasági tévtanok annyi embert és társadal­mat, sőt országot szembefordítanak vele. — Krisztus azért jött a földre, hogy életével megvalósítsa a töké- létes isteni és emberi szeretetet. Az Egyház 2000 év óta ugyanezt gya­korolja. Krisztus Egyhaza az igaz­ság, szeretet és jog hangoztatásával kimondhatatlan sok jót tett az em­beriségnek. Az emberi jog és méltó síg hangoz atásaval felemelte a tár­sadalmi osztályokat, felszabadította a rabszolgákat és ma is követeli a távolkeleti páriák számára az emberi életet. Krisztus egyháza a szociális elnyomatások idején mindig az el­nyomottak pártjára állott. XIII. Leó es IX. Pius ;ápa örokériékü encik- likái felrázták a világot a kor tár sadalmi és gazdasági igazságtalan­ságainak jóvátétele céljából. — Krisztus azért jött a földre, hogy szenvedésével és kereszthalá­lával lehozza a földre az Isten ke­gyelmét. Az Egyház is szüntelen osztogatja a kegyelmeket, amelye két Krisztus szerzett. Nincs, nem volt és nem is lesz még egy olyan szervezet a földön, mint az Egyház, amely annyit dolgozott az embernek lelki és földi jólétéért. A .missiók áldásos kultúrmunkáját méltatta ezután a hercegprímás, rnajd a megváltás művéről szólott. — Krisztus azért is jött a földre, hogy kereszthalálával megváltson bennünket. Az Anyaszentegyház szin­tén hősiesen kiveszi részét az áldó zatokból. A történelem folyamán külső és belső ellenségek sokszor elpusztítással fenyegették az Egyhá­zat, de az Egyháznak mindig meg­voltak a maga vértanúi, szentjei, pápái és végül mindig győzedelmes­kedett. — Az Egyházat napjainkban is sokan szeretik szembeállítani az em­berekkel, társadalmi osztályokkal és nemzetekkel. Ez a szembeállítás a legnagyobb hazugság és igazságtalan­ság, mert az Anyaszentegyház mást sem tesz, mint az emberek és nem­zetek boldogulásáért dolgozik. — Az Egyház életében egvidő- ben láthatjuk Krisztus szenvedését és megdicsőülését. Krisztus úgy in­tézi egyháza sorsát, hogy amikor egyik oldalon válságokkal küzd és szenved a veszedelmek közepette, ugyanakkor a másik oldalon emel­kedik dicsősége. Istenért, édes hazánkért való ál­dozatos életre hívta fel beszéde vé­gén híveit a bíboros főpásztor. Az igazság, kegyelem, szeretet életét kell élnünk, hogy a dicsőségben is részünk legyen, — mert ebből áll a keresztény katolikus ember élete. Pedagógiai szeminárium Tóvároson Ünnepi színt öltött f. hó 9-én a tóváiosi állami elemi népiskola tor­naterme, hol a járás tanítósága csak­nem teljes számmal összejött. Borz Lajos s. titkár, elnök nyi­totta meg meleg szavakkal a peda­gógiai szemináriumot. Örömmel üd­vözölte Dezső Lipót tanügyi főtaná­csost, a budapest-vidéki tankerület helyettes főigazgatóját, Rauch Fe­rencet, a győri egyházi főhatóság képviseletében megjelent püspöki tit­kárt, Reviczky István főszolgabírót és a megjelent többi vendégeket. Az elnök lelkes szavakkal emlé­kezett meg első szent királyunkról, kinek halála 900 éves évfordulóját ünnepeljük. Ha most a kilenc év­százados álmodozás után — úgy­mond — honalapító nagy királyunk feltámadna, én azt hiszem, szégyen­kezve húzódna vissza, mert nagy alkotasa romjain pártoskodó, egye- netlenkedő, a szélsőségekre hajló magyarokat találna. Ebben a nehéz zavaros helyzetben a tanítónak egy fix pontnak kell lenni, aki az egy­házakkal dolgozva iparkodik a szél­sőségeket távol tartani az iskolától. Rámutatott továbbá arra, hogy a mai életben milyen fontos az erköl­csi és vallásos nevelés. Buzdító és lelkes szavakkal fordult a tanítóság­hoz, figyelmeztetve őket nemzetne­velő munkájukra. Ismertette a kir. főigazgatónak a múlt évi iskolaláto­gatásokra vonatkozó jegyzőkönyvek­re tett megjegyzéseit, melyeknek megszívLlését a tanítóság figyelmébe ajánlotta. Majd Dezső Lipót tanügyi főtaná­csos emelkedőt szólásra és a taní­tóság nsgy örömére és megnyugta­tására meleg szavakkal méltatta a tanító nehez munkáját és elhozta Kemenes Illés tankerületi kir. főigaz­á legnagyobb hazugság és igazságtalanság az emberek és nemzetek szembeállítása az Egyházzal A hercegprímás húsvéti beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents