Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 26. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1938. április 3 ipartestületi zászló alatt a teljes számban jelenjenek meg. Mutassa meg az iparosság, hisz kevés kivétellel valamennyien legónyegyleti tagok voltak, hogy a nagy alapító Kolping szelleme még ma is él az iparosság között és ők is örvendenek annak, hogy az iparosifjaknak egy valóban önzetlen emberbarát intézménye fennállásának 75-ik évfordulóját ünnepli. A diszgyűlésen Bornemisza Géza iparügyi miniszter is megjelenik s ezért mutassa meg az esztergomi iparosság tömeges megjelenésével, hogy szivében együtt érez az ifjú iparosgenerációval és merítsen hitet, bizakodást az iparügyi miniszter itt az ősi vár alatt, mert bár a magyar iparosságot sok baj és veszedelem érte, de együvétartozásával egyem- berként áll minisztere mögött emberi jogainak, jobb megélhetésének érdekében indított harcában. Az iparügyi miniszter által az ács- és kőmivesiparban megállapított legkisebb munkabéreket a győri munkabér megállapító bizottság f. hó 4-én újból meg fogja állapítani s igy az eddigi 50 és 64 filléres órabérek minden valószínűség szerint ismét fel fognak emeltetni. Az építőiparosokat e rovat alatt az új munkabé* rekről tájékoztatni fogjuk. *•••#•#•!••••♦•IIIMf „Nyelvöltögetés és sértegetés“ stílusában fűzte megjegyzéseit múltkori előkelő hangú vezércikkünkhöz t. vidéki laptársunk. A vezércikk csak elvet akart leszögezni, vagyis azt akarta hangsúlyozni, hogy a vidéki csakúgy, mint az országos sajtó magas erkölcsi hivatást tölt be, ameny- nyiben kizárólag a közérdeket van hivatva szolgálni és előmozdítani és hogy a vidéki szerkesztőnél még fokozottabb mértékben van szerepe az egyéni lelkiismeretnek, mint az országos sajtóban. Az elv megvilágítása és bemutatása kedvéért példákat említett a vezércikk, hogy hogyan véthetne a vidéki sajtó a közérdekkel szemben fennálló erkölcsi kötelezettség ellen. Ismételjük, a vezércikk elvet fogalmazott meg, vagy ha úgy tetszik, inget szabott. Távol állt azonban az a szándék, hogy az inget mindjárt testhez állónak szabja. Legnagyobb csodálkozásunkra azonban t. vidéki szerkesztőtársunk habozás nélkül be lebújt az ingbe. Sőt indulatában a gyolcsinget mindjárt páncélingnek nézte, kardot rántott és kezdte in dulatosan verdesni ... a levegőt, illetőleg ijedten sütögette pisztolyából ... a vakiöltéseket. Hiába végzett t. Szerkesztőtársunk 6 eleminél többet, a sok egyéb iskola, többek között a részünkről többször kiutalványozott bevezető a zsurnalisztikába nem volt elég ahhoz, hogy vezércikkünk tartalmát és célját megértette volna. Az nem „csapott lármái“ azért, mert egyik, vagy másik előadásról két sorral kevesebbet irt mint egy másik vidéki lap, jereimá dóknak abban nyomát sem lehet megtalálni, hacsak valaki nem lazáiméban olvasta vezércikkünket, el lenben az elvet megvilágító példa képen csak azt említi, hogy vétene a magánérdek túlzott előterbe helye zésével ez a vidéki szerkesztő, „aki a saját előadására elhangzott tapsot megafonnal beleközvetítené az uj Ságba, míg mások országos viszonylatban komoly tudományos társaság előtt megtartott előadását csak a műsor teljessége kedvéért említené met egy dolgozatként“. A vezércikk csak egy általános példát említett, aminek megtörténtét föl sem tételezte. Tisztelt Szerkesztőtársunk azonban példának nyomán egy határozott előadásra gondol, amelynek „már sokszor hallott és ismert megállapításai“ hangzottak el. Kénytelenek vagyunk megkérdezni t. Szerkesztő Urat, melyik volt ez az előadás, hogy ellenőrizni tudjuk mi és olvasói, hogy valóban a helyszűke és az idő rövidsége miatt bánt-e vele saját be vallása szerint olyan mostohán. Vezércikkünk azt mondta, hogy a vidéki sajtónak erkölcsi kötelessége, hogy az eseményeket híven közölje, azokon ne torzítson, amennyiben pedig azokat értékeli, az értékelés mértéke nem lehet más, mint a közérdek. T. Szerkesztőtársunk sietve lelentkezik, hogy az a közérdek, amit ő művel, az a teljesítmény, amit ő felmutat, ő az aki a vezércikk követelményeinek mintaszerűen eleget tesz, hiszen ő „a beérkezett tudósításban foglaltakat kritika tárgyává teszi és tárgyilagosan megbírálja, mit érdemes a történelem számára az utókornak is megörökíteni személyre való tekintet nélkül. Mi az elismerést, a babérkoszorút önként odaadjuk bárkinek, akinek kijár, bátran akkor is, ha az illető még nincs vagy már nincs in floribus, hanem félretólt ember“. Ne haragudjék t. Szerkesztő úr, nekünk egy elemi iskolai élményünk jut eszünkbe. Kérdezi a tanító bácsi a beszéd-órtelem-gyakorlat közben: gyerekek, ismeritek a lovat? Kórusban hallatszik a morajlás, hogy igen. De az egyik hangja túlsüvölti a többit, kezét nyújtja, ugrál, ordit : tanító bácsi, én jól ismerem, a pápá nak van lova, a papának nagyon szép lova van, másnak nincs olyan szép lova, a papának sok lova van 1 Igaz, hogy ez nem a hatodik elemiben történt, ott már a többi tiz percben kioktatta volna csendben és könnyek között a kis tülekedőt. Különben legyen szabad további kérdésekkel ostromolni t. Szerkesztő urat: ki az a félretólt ember, aki már nincs in floribus, akinek önként és bátran nyújtja a babérkoszorút? Továbbá ki az az ember, aki haragszom rád-okkal akarja kikényszeríteni az elismerést nem magasabb helyen, mint egy vidéki lapban ? Mi az illetőket nem ismerjük, azért várjuk a feleletet. Ami a névsort illeti, a vezércikkben csak arról volt szó, hogy vétene a közérdek szolgálata ellen az a vidéki szerkesztő, aki kipécézne kót- három személyt és az ő nevüket csak azért sem, ismételten és tendenciózusan nem említené a megjelentek között, mig a vele egyen- rangúakat, vagy alacsonyabb társadalmi állásúakat közzétenné. Persze itt megint csak általánosságban mozgó példáról van szó. Hogy egy szerkesztő a megjelentek nevet köz érd-kból közli, azt feltesszük. H >gy az említettekkel egy, vagy magasabb társadalmi állású személy, mondjuk egy hivatal főnöke azok közé tartó zik, akiket közérdekből rm gemlitctt, az nem kétséges Hogy tehát ilyeneket ismételten és tudatosan agyonhall gatni közérdek elleni tett, az az előb bie^ bői levont világos következtetas. T. Szerkesztőtársunk nem érti meg, hogy itt egy áhalanos és a tényleges elkövetéstől elvonatkoztató t példáról van szó, hanem siet tajéko • tatni olvasóit, hogy „van itt a vidé künkön 2—3 ember, aki betegesen ambicionálja, hogyha valahol megjelenik, az újság tartsa őt számon . . . Mi ennek az oka ? Féktelen hiúság, szerepelni vágyás és az önkritika hiánya.* Mi ezeket az embereket nem ismerjük. Föltesszük, hogy t. Szerkesztő úr nem egy vélt tárna dással szemben, kapkodó és ügyetlen védekezésből, hanem közérdek bői említette, hogy vidékünkön ilyen emberek vannak. Mi ugyanerre a közérdekre való hivatkozással kérjük a nevek közlését, mert ártana a köznyugalomnak, ha cikke nyomán néhány emberről elkezdene suttogni a fáma. Mi nem akarjuk Szerkesztő úr igen tisztelt személyét, a bölcs vezetése alatt álló lapot kritika tárgyává tenni, mert mi a szóban forgó „v ezércikk megállapításaival nemcsak egyetérünk“, hanem azokat zsinórmértékként követni is szándékozunk. Vezércikkünkben nem akartunk meghatározott személy ellen vádat emelni, hanem tudatosítani és körvonalazni akartuk a vidéki lapszerkesztés irányitó elvét, hogy olvasó- közönségünk azzal a tisztelettel nézzen a vidéki sajtóra is, amely erkölcsi hivatása alapján neki kijár. Hogy t. vidéki Szerkesztőtársunk a vezércikk aktualitását mindjárt észrevette, azt elismeréssel nyugtázzuk. Hogy azonban nemcsak egy vélt, hanem egy valódi támadással szemben is ne úgy védekezzék, mint legutóbbi számában tette, azt illetőleg készséggel szolgáltunk leckével. Mi nem akarjuk azt bizonyítgatni, hogy lapunk a közérdeket szolgálta a múltban és teszi ezt a jelenben, mert mi már kinőttünk az elemi iskolából. Csak megjegyzései alapján önként kínálkozó kérdéseket tettünk fel és várjuk ezekre a kérdésekre a bátor, nyílt, rövid, egyenes, férfias választ. á kát. sajtó érdekében Az Esztergom-belvárosi, vízivárosi, és Szent Anna egyházközségek az elmúlt vasárnapon propagandagyűlést rendeztek a katolikus sajtó érdekében a bencésgimnázium dísztermében, amely ezalkalommal ugyancsak szűknek bizonyult a nagyszámban egybegyűlt hivek számára, akiknek nagyrésze kiszorult a hatalmas teremből s a folyosón hallgatta végig az illusztris szónokokat s előadókat. A gyűlésen megjelentek dr. Dra- hos János érseki ált. helytartó, Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok, dr. Balogh Albin, a bencésgimnázium igazgatója, az egyházközségek plébánosai, a Központi Sajtóvállalat részéről báró Kray István, Verseghi Nagy Károly, Gáspár Jenő, továbbá Lakatos Margit operaénekesnő és Incze Aurél zongoraművész. Ott vol tak az egyházközségek világi veze tői, képviselői a sajtó-hölgybizott- ságok tagjai és katolikus társadalmunk s hivatalos hatóságaink vezetői a lelkes hivősereg élén. Dr. Hamvas Endre érseki ált helytartó nyitotta meg a gyűlést ér tékes beszéddel, amelyben a katolikus magyar sajtó pártolásának szüksé gességét hangoztatta és a lagymatagságot helytelenítette ezen a téren. A felületesség és elveinkkel való nemtörődömség az újság megválasz tásánál: ez az egyik főoka a kérész íény, nemzeti szempontból rossz irányú sajtó elterjedetiségének. A nagyhatású beszéd után báró Kray ísiván szólott az Eucharisz tikus Kongresszusról és a katolikus sajtó jelentőségerői, majd Lakatos Margit éneke és Vincze Sándor műveszi zongorajateka után Gáspár Jenő olvasott fel verseiből. Verseghi Nagy Karoly tartott még nagy érdeklődéssel kisért előadást a sajtóról. Elhatározta a gyűlés, hogy propagandái szervez a katolikus sajtó pár tolása érdekében és ennek során felkeresik az esztergomi csaladokat. HIRGK 80 év Dr. Fehér Gyula, a főszékeskáptalan nagyprépostja március 30-án betöltötte életének 80. évét. Fehér Gyula 1858. március 30-án született Nagy- abonyban. Nemcsak az agg nagyprépost ünnepe ez az isteni kegyelemtől ajándékozott szép nap: ünnepe ez Esztergomnak, hisz itt élte le köztünk áldásos életének legnagyobb részét. Itt volt kispap, itt szentelték fel. A belvárosban káplán, majd két évig tanára szemináriumban, 1885-től belvárosi kegyúri plébános 1907 ig, azóta a főkáptalan tagja. Csendes, imádsá- gos, krisztusi lelkű parochus, szerette híveit, azok benne pásztorukat, jótevő atyjukat. Templom, iskola, óvoda, egyletek, a megye, a város közgyűlési terme mind tanúi munkásságának. Szent Pál szerint mindenkinek mindene volt. Templomát renováltatta, a fehér márvány főoltár, az ablakok képei, Szentháromság-szobor, Jópásztor- és Kálvária-kápolna a stációkkal alkotásai: leikéből fakadt, ma is illatozó virágok . . . Ezeket kötjük csokorba szeretetünk arany szalagjával és amikor ezt átnyújtjuk az ünnepeknek, kérjük a menyei Jó Pásztort, aranyozza be öreg napjait és éltesse őt még soká I Német államtitkár városunkban. Kleinmann Vilmos németbirodalmi közlekedésügyi államtitkár és kísérete hétfőn délután városunkban tartózkodott és tisztelgő látogatást tett a hercegprímásnál. Utána megtekintette a bazilikát, hol dr. Hamvas Endre, az ásatásoknál pedig dr. Lépőid Antal preláius-kanonokok kalauzolták a magas vendéget. Gyászhir. Reitter Alajos ny. Máv. főfelügyelő, március 31-én, 68 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt Temetése tegnap, szombaton, délután 4 órakor volt a belvárosi temető kápolnájából meleg részvét mellett. A megboldogult a béke idején Érsekujvárott teljesitett szolgálatot, mint állomáselöljáró, hosszabb ideig, onnan került állomásfőnöknek Párkánynánára, hol a háború alatt is teljesítette nagy felelősséggel járó feladatát az akkor rendkívül fontos és nagyforgalmú vasúti gócponton. Itt érte a csehmegszállás, menekülnie kellett. Ekkor került Győrbe. Ide nevezték ki. Majd mint nyugdíjas Esztergomba — szülővárosába jött kipihenni a hosszú és terhes szolgálat fáradalmait. Társadalmunknak nagyrabecsült tagja volt. Utóbbi időben sokat betegeskedett, míg most csendesen elhunyt. Nyugodjék békében 1 Uj dömösi plébános. Dr. Serédi Jusziinián bíboros hercegprímás dö- mösí plébánosnak Kuptár Árpád mohorai plébánost nevezte ki. Halálozások. Wachtier M. Evan- tina irgalmas nővér március 31-én, 62 éves korában, 42 évi fogadalmas szerzetesi hivatásának buzgó betöltése u;an elhunyt. — Bérezés La- josné sz. Neukun Erzsébet ugyancsak március utolsó napjan, 30 éves korában hunyt el, — valamint Csenke József ny. városi mázsamester, 73 éves korában. A megboldogultakat tegnap, szombaton d. u. helyezték örök nyugatomra nagy részvét mellett a belvárosi temetőben. Vasárnap, április 3-án délután 4 órakor az új pályán első bajnoki KÖL ASZ mérkőzés Váci Törekvés—HE§E Fél 3 órakor diákcsapatok mérkőznek.
