Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 24. szám
ÖTVENKILENCEDÍK EVI’. 24 SZ. PÉNTEK, 1938. MÁRCIUS 25 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 !£eres2íöüf politikai és íársaialial iap Előfizetési ér i hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Némel-Ausztria Alig két hete annak, hogy világszerte szétröpült a híradás : Németország megszállotta Ausztriát. Még benne égett a közvélemény idegeiben a várakozás feszültsége, amellyel a március 13-ára hirdetett népszavazást várta, mikor Hitler határozott lépése ezúttal is befejezett tények elé állította a világpolitikát és ezzel végképen megoldotta ezt a hosszan húzódó és kényes kérdést. A háttérben meghúzódó részleteket még nem tudjuk kellő súllyal lemérni, vélekedjék azonban erről a dologról bárki bármiképen, annyit már most meg lehet állapítani, hogy világtörténeti fontosságú és jelentőségű cselekedet volt. Vonatkozásaiban bennünket magyarokat talán az érdekel a legjobban, hogy ezzel a Du- namedence hivatalos politikája és a kisantant jelentősege teljesen megbukottnak vehető. A nyugati nagyhatalmak a régi hibát nem akarták észrevenni, nem akartak javítani, a hatás nem maradhatott el. Talán paradoxonnak hangzik, de úgy van, hogy Ausztriát valójában ez a szűk látókörű és önző politika juttatta a németek kezére, tulajdonképen ők csatolták hozzá. A világháború utáni összeomláskor azért zúzták szét a Monarchiát, hogy Németországnak ne legyen keleten jóbarátja és azért teremtették meg nagy áldozatok árán Csehszlovákiát, hogy az a németek hátában állandóan a francia érdekeket biztosítsa. Ebben a tervben benne volt Magyarország letörése és ha lehet, megfojtása. Ez a számítás azonban nem vált be és ez volt az első nagy hiba, hogy ezt nem ismertek fel idejében. A kisantant megalkotásával arra számítottak a győztes hatalmak és az utódállamok, hogy az a szétrombolt Monarchia helyett egy életképes, erőteljes államcsoportot fog alkotni, amely -— szerintük igazságosabb és méltányosabb helyzetben birja majd fenntartani az egyensúlyt. Az idő azonban erre is rácáfolt. A kisantant, a nagyhatalmak minden támogatása mellett sem volt életképes, az erős gazdasági, hatalmi és kulturális egységet nem teremtette meg, a megnyugvást nem hozta meg, sőt egyre súlyosabb helyzet alakult ki. Ézt azonban az érdekeltek még mindig nem akarták elismerni. Egészen magától értetődő, hogy ilyen széthullásban, amikor nincsen összetartó kéz, akkor minden kis rész a saját külön jellege és érdekei szerint, önállóan keresi létének biztosítását. Ez a bizonytalanság kergette végeredményben Csehszlovákiát a szovjet karjaiba, ez vitte Jugoszláviát az olasz csatlakozásig, ez hajszolta bele Romániát a Goga-kor- mány kalandos próbálkozásába. Ennek nyomán kereste Magyar- ország azoknak a hatalmaknak természetes szövetségét, akik világnézeti szempontból azonosak voltak vele és akik hajlandónak mutatkoztak rajta segíteni. így jött létre a Berlin— Róma tengely, a lengyelországi látogatás, így emelkedett ki hazank a nemzetközi nagy elszigeteltségéből és indult meg a külső és belső megerősödés útján. Ausztria pedig csak azon az úton indulhatott meg, amely szamára vérségi, történelmi és lelki adottságai alapján nyitva volt, annál is inkább, mert minden egyéb próbálkozástól — mint pl. a Habsburg restaurációtól — és súlyos fenyegetések mellett ismételten eltiltották. Magyarország még a trianoni béke aláírásakor hallatta vészkiáltását, Apponyi Alber- tünk intő szavát hidegen meghallgattak, de már tudomásul se vették. A későbbi évek propagandájában igyekeztünk feltárni a való helyzetet, rámutatni annak tarthatatlanságára, nem hallgattak ránk. Minden egyéb kérdés fontosabb volt számukra, a Duna-medence kérdésének rendezésére nem került soha sor. Németország és Olaszország volt az a két nagyhatalom, meglátta a helyzet visszásságát. Helyzetünk ettől kezdve javult, sőt erősödött gazdasági helyzetében és külső tekintélyeben. Ausztriával kapcsolatban pedig — az osztrák nép érzésének figyelembevételével a Németországhoz való csatolást látták leghelyesebbnek. A nagyhatalmak most meg vannak lepve és nyugtalanok. Magyarország pedig feszülten várja a továbbiakat. Meg fogja-e már érteni a világpolitika eme alapos lecke után, hogy addig nincs béke a Duna-medencé- ben, amíg itt egy igazságos, a természetes erőviszonyoknak megfelelő egyensúlyi helyzet nem áll elő, mert enélkül a rendezés nélkül nincs kivezető út, nincs megoldás. Ebben pedig a magyarságnak meg kell kapnia az őt természetszerűen A március hó 15-én és 16-án Esztergomban megtartott Országos Húsipari Kongresszus mind látogatottságát, mind pedig munkáját, ielkesüitségét és tárgyalási eredményeit tekintve várakozáson felül ki tűnőén sikerült. 670 húsiparos vett részt az ország különböző részéből a kongresszuson. Megjelent: az iparügyi miniszter képviseletében Hercze$h Zsigmond miniszteri műszaki főtanácsos, Esztergom város képviseletében Glatz Gyula polgármester, továbbá Usetty Béla és Mojzes János orszgy. kévise- íők, az Ipok, a győri, pécsi, soproni, szegedi, debreceni és budapesti ka mara képviselete. A rendőrhatóság részéről dr. Krecsányi Kálmán rend- őrfőtanácsos és dr. Hegedűs Zoltán rendőrtanácsos jelent meg a kong resszuson, amelynek lefolyásáról az alábbiakban számolunk be : Az esztergomi ipartestület húsipari szakosztálya az ipartestületi jegyzővel karöltve oly iparos tömeget tudott megmozdítani, amilyet még az évenkint megismétlődő Iparoskongresszusok sem tudnak felmutatni H ;tekig tartó fáradságos munka eredményeként az első vendegek 15 én délután érkeztek meg. A 15-iki va csorán csak azok vettek részt, kik a csonkaorszag távoli városaiból és községeiből vonaton érkeztek. A vacsorán a budapesti hentes és mészáros ipartestület elnöke, Koch Gyula, a pestszenterzsébeti ipartestület elnöke, Forintos István, a bejelentett hat kamara kiküldöttjei: dr. Vétek Pécsről, dr. Újlaki Győrből, Vargha István, továbbá a szegediek, debreceniek, soproniak jelentek meg az esztergomiakkal. A vacsorán Koch Gyula szólalt fel. Megköszönte Csákváry Mihály helyi elnöknek kongresszusi farade- zasát és a kongresszus céljára hívta fel & figyelmet. Koch Gyula isméit és nagyrabecsült vezetője a budapesti és vide*i húsiparosságnak. Utána Forintos István, a Pest- vármegyei Hú iparosok Szövetsége nek alelnöke köszöntötte Koch Gyű lát. Majd rátért a március 15-i napra, kiemelve azt, hogy a jelenlévői nem tudtak otthon, vá osaikban ás falvaikban a márciusi ünnepségeken és a vacsorákon megjelenni, indítmegillető helyet, mely különös helyet nyert a mostani osztrák csatlakozással. Reménykedéssel és jogos bizakodással tekintünk a jövő elé s biztosak vagyunk benne, hogy külpolitikánk megtalálja azt a helyes utat, amely az összes európai nagyhatalmak tisztultabb felfogásán át végre a- magyar igazsághoz és a Duna-medence békéjéhez vezet. dr. tatva érzi magát, hogy ezen, a húsiparosok együttes vacsoráján megemlékezzék a nép jelentőségéről. A március 16 iki napon reggel 8 óra után gyülekeztek a húsiparosok a Magyar Király előtt és az Ipartestület zászlója alatt mintegy háromszázan zárt sorokban, katonai rendben kivonultak a Hősök emlékéhez, hol hfVannas koszorújukat helyezték el. A koszorú selyemszalagjának felirata: „A Csonkaország húsiparosai — az elesett hősöknek“ volt. A Hősök-szobra előtt dr. Kő- halmy László városi aljegyző elszavalta Gyula diák: „Aludjatok“ című költeményét, megrázó és mindenkit magával ragadó művészi lelkesedéssel. Utána ugyancsak zárt sorokban, a befutott au ókkal érkező húsiparosokkal megszaporodva, impozáns menetben felvonultak a Bazilikába, a nevezetességek megtekintésére, hol Béres István theologiai tanár fogadta őket. A Bazilikából jövet a tömeg a a Fürdő Szálló nagytermében sorakoztak fel a húsiparosok és megkezdődött a kongresszus, amely a háború után az első Országos Húsipari Kongresszus volt. Csákváry Mihály ipartestületi aí- elnök, az esztergomi húsipari szakosztály elnöke nyitotta meg a gyűlést és felkérte Koch Gyulát a kongresszusi elnökségre. Glatz Gyula polgármester üdvözölte a megjelenteket a város közönsége nevében, fejtegetve azt, hogy a Csonkaország minden polgára az ősi Esztergomban, az ország- aiapító Szent István székvárosában keli, hogy erőt merítsen a jobb és szebb jövőt előkészítő munkájához. Az esztergomi történelmi levegő kell, hogy áthasson minden magyart, kell, hogy összeforrásra intse és kényszerítse a száthúzókat, mert egymásra vagyunk utalva és csak egymást segítve, támogatva küzdhetjük ki újra Nagymagyarorszagot. Isten áldását kérte a kongresszus munkájára. Koch Gyula megköszönte a polgár- mester üdvözlését, hitet tett a magyar húsipárosság tántoríthatatlan hazaszeretetéről, átdozatkészsógóről, majd a kongresszust megnyitotta. 670 húsfparos vett részt az esztergomi húsipar! országos Kongresszuson
