Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 21. szám

2

ESZTERGOM Ss VIDÉKÉ

1938 március 13

hatnak, 3. módosabbak, 4. akik kölcsönt kaphatnak.

Kár összege

1 írt kárra Összesen

1.

17,044 frt

4 kr.

11,736 frt 16 ks

2.

414,856 „

3 ,

20,748 „ 50 „

3.

134,895 „

2 j)

4,496 „ 30

4.

869,505 „

1 .

14,491 „ 46 ”

Akik már részesültek pénzsegélyben, azokét betudták s ezt az ösz- szeget a még utólag jelentkezőknek osztották ki.

A kiosztott segély csepp volt csak a tengerben, [igy a tanács a országos helytartótanács útján az osztrák nemzeti banktól kért olcsó és hosszúlejáratú kölcsönt, melyet később (114,000 frt) 2 °/o os kamat mellett meg is kapott, de a város maga nem részesült belőle.

A meginduló építkezés miatt a kevésszámú szakiparos vérszemet kapva, szégyenszemre felverte az árakat, úgyhogy a hatóság lépett közbe és állapította meg díjaikat. Eszerint a kőmives és ács szakiparos napi 1 frt 15 kr-t, a nehéz napszámos 30 kr-t, a könnyű napszámos 24 kr-t kapott. Ugyanakkor elrendeli a tanács, hogy a házaknak legalább a szegleteit csak téglából, vagy terméskőből lehet építeni, vályogból nem, valamint, hogy hatósági vizsgálat nélkül az új házakba beköltözni nem szabad. A város raktáron lévő téglakészletét (113,000 darab) és kőkészletét bocsátja jutányos áron rendelkezésre, Packh János, az itt lakó primási épitész ugyancsak rendelkezésre bocsátja tudását és anyagi képességét. A város mészégetőjében és téglavetőjében csak a kárvallottak számára dolgoznak. Mint érdekességet említem meg, hogy Packh János bejelenti a város nak, mivel a rendelkezésre álló fa elfogyott, igy a megnyitandó dorogi bányából olcsó szénnel fog meszet égetni.

Április hónapban Uzovics János helyét Héja Imre alispán váltja fel az árvizbiztosi székben, és a városhoz intézett leiratában több pontba foglalta össze kívánságát, melyekkel egyrészt a város tervszerű fejlődését, rendezését, másrészt a további ár vizek elleni könnyebb védekezést akarta lehetővé tenni, és amellett pénzügyi szempontból sem voltak éppen kivihetétlenek. Sorra véve az egyes pontokat, a város által tett intézkedéseket is leirom, mert városfejlesztési szempontból érdekesek.

1. A dorogi országút kiszélesítése. Ez már akkor jóváhagyott tervekkel és födözettel birt, az anyag helyszínen volt, csak a munka várt végrehajtásra, ami azonban rövidesen megtörtént.

2. A nemzeti (elemi) iskola új terv szerinti célszerű elhelyezése. A terv és költségvetés kidolgozása munkában volt, kivitelre azonban csak 1853-ban került a sor a városháza Deák Ferenc utcai folytatásában.

3. A Kistóból a Tabán felé csatorna létesítése, a szántók viztele nitése végett. Ez az éppen itt dolgozó állami mérnök vezetése mellett már akkor munkában volt.

4. A Halottak Közének (Sissay-köz) kiszélesitése. Az utca eredetileg 1 öl és 4 láb széles volt. Ezt a város az ottani tulajdonosoktól (Trenker, Gre gor, Mohr, Szerencsés) 4873 frt és 26 V2 kr költségen történi kisajátítás útján 2 öl és 2 lábnyira szélesítette ki, a további szélesítés a mai laktanya építésekor történt.

5. Mivel a Halottak utcájáig átjárás nem volt a Budai-utcáról a Hosszú sorra, a Lábadt féle ház viv folyásának szélességeben átjárást biztosított a város a közönség számára. Ez a ház a laktanya szomszédságában volt, a laktanya pedig a mai épület balszárnyan a két utca között feküdt.

ü. A Lőrinc kapunál az utcák igen összetorlódtak. így a D.ininger-ház (a mai Kemény-féle üzlet helyén) és

a Muzsik-ház (a régi térképből megállapíthatóan a mai Vörös cégház) mai helyzetüknél jóval beljebb tolódtak az utca felé, s igy az Űri-utca (mai Ferenc József út) irányában lébonyolódó forgalmat erősen akadályozták. Egy 1860 as évekből származó térképen a szorulat már nincs meg, tehát a Muzsik-házat régebben, mig Deininger házat a Takaréki bérpalota építésekor vitték beljebb.

7. Minthogy a nagypiac a városház előtti térről mindinkább a Duna (Deák F.) utca felé húzódott, kívánatosnak látta a biztos, hogy a város az utcának a Kisduna felé eső oldalát egészen a SzéLt(Flotánszky) utcáig kisajátítsa, a piacot a Duna- partra éttegye, s a hajóknak is kikötést biztosítva, az onnan való árusítást megkönnyitse. A levelet megelőzően egy gyűlésen a város kiküldöttei emellett állást is foglaltak, de később, meghányva vetve a dolgot, retirálni voltak kénytelenek, mert mint jelentésükből kitűnik, a kérdéses 18 háznak kisajátítása 43,000 frt-ba került volna, melyre nem mertek vállalkozni. A város ugyanis kölcsönei után évi 30,000 frt kamatot fizetett, a károsulták kölcsönét neki kellett garantálnia (sőt maga is akart ebből részesedni, de mint említettem, a kapott kölcsönből a városnak mégsem jutott), tehát egy újabb teher vál alása elviselhetetlen lett volna az amúgyis elszegényedett lakosságra. Egyébként többen a tulajdonosok közül^már el is állót tak az elidegenitési szándékuktól.

8. A Hosszúsor (ma Simor-utca) szabályozása. Ez az utca szokatla nul széles volt és bár a város az érdekelteknek ingyen engedte át a telket a kérdéses szabályozási vonalig, mégis igen sokan csak lassan kezdtek hozzá annak bekeritésehez és — amint az ma is sokszor megtörténik — a vonaltól eltérően épi tettek.

9. A Táti-úíon kisebb szabályozási munkáról volt szó, melyet az új házak építésénél már figyelembe is vettek.

10. A városi épületeket is rendbehozták, úgyhogy például a gimnáziumban husvétkor már folyt a tanítás.

11. Az iskolamester lakását a régi helyen ugyan, de teljesen új anyag ból emelték fel. A szegény- és kórházat, melyet a volt Dóczy-hazbol ideiglenesen a kisdedóvó épületében helyeztek el véglegesen mai helyére, a Hosszúsor végére vitték át, a ka polna összes berendezésével együtt

12. A városmajor is áthelyezendő lett volna, mert a régi helyén állandó árveszélynek volt kitéve. Két heiy jöhetett számításba : egyik a Strázsa- hegy alatt, a másik a Kenderföldek végében. Az első igen messze esett a várostól, tűzveszély elleni védekezés, póstajárat, ladiaok, kompok el lenőrzése onnan igen nehézkesen ment volna, amellett vize nem volt A kenderföldeken pedig csak drága pénzen jutott volna hozza a város megfelelő területhez. Ezért meg hfcgyták a régi helyen, szintjét íöl löliötték és az erős szelj-ras miatt könnyen támadható tűzveszély ellen jegenyékkel ültették körül. Minden esetre érdekes, hogy száz évre ra a városmajor mégis az említett két helyen van mar: a Strázsa alatti Sandor-majorban és a regi katonai barakok an, tehat a kendeiföidek végeben.

Hogy a népességet a még várható árvizek ellen megvédjél'., szód» került annak a Nixcrodban leendő letelepítése is (ma Kenyérmező). De csak 63 táti es ugyanannyi tokodi lakos jelentkezett, helyből senai es úgy latszik, ezek is hamar meggondolták a dolgot, mert annak a résznek a betcltpuese mar az I960 as évékre esik. Hat bizony Nixbrodon rém is a legjobb fö'dek voltak ak

kor, mert amint az Írások mondják, csak sivó homok volt.

E nagy istencsapás után még érte egv párszor árvíz a várost (1850, 1876), de hatásukban meg se közelítették a régit. A védekezés tökéletesebb volt, az emberek felkészültebbek és fegyelmezettebbek, tehát a pusztulás sem volt már oly nagy, hogy az a várost évtizedekre vissza vethette volna fejlődésében. Az 1910 es években történt Duna- és hegyivizszabályozás, a csatornázás, az árvédelmi társulat lecsapolási munkája és a város határában lévő védgát tökéletes átépítése a védekezést mind igen megkönnyítik.

Végül álljunk meg egy pillanatra azok emlékénél, kik e várost a hűl lámsirból föltámasztották és akik a város népét nem engedték az éhség és pusztulás martalékává lenni Őrizzük kegyelettel emléküket, mit azzal mutatunk meg legjobban, ha városunkért, annak javáért dolgozva, nemcsak magunknak, de késő unokáinknak is egy boldogabb jövőt biztosítunk.

Ferenc VII. o. és Szitás István V. o. tanulókat tüntette ki az ösztöndíjban való részesítéssel. Az erről szóló adomá nyleveleket kedden délben ben- sős égés családi ünnepség keretében, az intézet tanulóifjúsága, tanári kara és az iskolafenntartó város képviseltében [dr. Brenner Antal főjegyző, iskolaügyi referens jelenlétében adta át nevezetteknek az intézet igazgatója. Beszédében méltatta a közok- tatáügyi miniszter nagyvonalú kultúrpolitikáját, amelynek szociális és nemzetvédelmi vonatkozásait szolgálja a Horthy Miklós Ösztöndíjalap. A tanulóifjúság előtt rámutatott arra, hogy a szorgalmas, ernyedetlen munka és a példás magaviselet mindig meghozza gyümölcseit és ki nem kerülheti az illetékesek figyelmét, A növendékeket a példa követésére, a kitüntetetteket pedig további kitartó munkásságra buzdította.

Az ünnepség a Himnusz elénekló- sével zárult.

XI. Pins pápa levele a

Dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás az elmúlt év karácsonyán hódoló iratot intézett XI. Pius pápához. A levélre most érkezett meg Esztergomba XI. Pius pápa sajátkezű válasza, amelyet magyar fordításban itt közlünk:

„ Kedvelt Fiunknak, Serédi Jusztinián esztergomi érseknek, a Coe- lius-hegyen épült Szent András és Szent Gergely-egyház áldozár- btbornokának, — XI. Pius pápa.

Kedvelt Fiúnk! Üdvöt és Apostoli áldást! — Nagy örömmel vettük az Ur születésének emlékünnepén Nekünk fiúi kegyelettel küldött jókívánságaidat. Midőn tehát atyai és hálás szívvel viszonozzuk ezeket, Neked és segítőtársaidnak ahhoz a nagy munkához és buzgósághoz, amellyel az eljövendő Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítitek

, őszinte szerencsekivánatainkat fejezzük ki és alázatosan kérgük az Úristent, hogy a legfölségesebb Oltár iszentség tiszteletére kezdett vállalkozástokat kegyelmének bőségével sikerre vezesse. Ezzel az atyai jókívánsággal Neked, kédvelt Fiúnk, a Rád bízott papságnak és hívek nek és egész Magyarország hívő népének a legnagyobb szeretettet az Urban apostoli áldást küldünk.

Kelt Rómában, Szent Péter sírjánál, 1938 január 6 án, Víz kereszt ünnepén, pápaságunk 16. évében.

XI. Pius pápa s. kJ

Ösztöndijáiadas a városi Szent Imre-gimnázinmban

A magyar kir. kormány az elmúlt évben szegénysorsú magyar családból származó tehetséges és szorgalmas ifjak középiskolai tanulmányai nak rendszeres támogatása céljábó „Horthy Miklós ösztöndijalap“-ot ló tesített.

Az ösztöndíjnak mind nemzetvédelmi ós szociális célja, mind nevelő hatása igen fontos, amit a közoktatásügyi kormányzat azzal is nyilvánított, hogy az ösztöndíjasok névsorát az összes napilapokban közzétette s az ösztöndíjasoknak névre szoló adománylevelet is állított ki.

Az ösztöndíjaknak első Ízben tör tenő adományozásakor a minisztérium a városi Szent Imre gimnázium két kiválóan jeles előmenetelő és példás magaviseletű tanulóját: üTassafnekar.

Március Idusának megünneplése

Az 1848 as szabadságharc emléknapjának évfordulóját Esztergom sz. kir. megyei város hazafias közönsége évről-évre méltó kegvelettel üli meg. Ezalkalomból Glatz Gyula polgármester az alábbi felhívással for- ult a város közönségéhez:

MAGYAR TESTVÉREK!

A magyar szabadság ünnepe 90 esztendő megszépült távlatából ismét seregszemlére hívogat bennünket.

Államszervező Szent István királyunk jubileumi évében ez az emlékünnep szebb tavaszvárásra, forróbb hazaszeretetre, őszintébb testvériségre riogat mindnyájunkat, akiknek szivét a trianoni seb láza még erősebben égeti az emlékezés szent lángja mellett, mint az ezeréves magyar sors bármelyik emléknapján.

Nemzeti hagyományunk lelkűnkből sarjadt szeretete, tisztelete gyűjtse össze ezen a napon a magyar nemzet apraját-napját azzal a megmásíthatatlan elhatározással, hogy március 15 ike örök magyar tavaszi ünnepén ennek az áldottföldű országnak áldottlelkű népe nemcsak ünnepléssel, hanem robotos nekife- szüléssel, szent akarásokkal és áldozatkészseggel is biztosítani fogja — mert akarja — Szent István birodalmának az újabb ezeróvet.

A dicső emlékünnep évfordulóján, március 15 én d. e. 9 órakor a belvárosi kegyúri plébániatemplomban ünnepi istentisztelet lesz, melyre, valamint a délelőtti ünnepségre a sz. kir. város képviselőtestületét, egyesületeit, intézeteit és hazafias közönségét tisztelettel meghívom.

A Széchenyi-tóren március 15-ón d. e. 11 órakor tartandó ünnepség sorrendje a következő:

1. Szózat. Énekli a nagyközönség a Levente Zenekar kíséretével.

2. Petőfi Sándor: Nemzeti dal. Szavalja Kulcsár Gyula ferencrendi gtmn. VII. o. t.

3. Alkalmi beszéd. Mondja Eber- gényi László szentbenedekrendi gimn. Vili. o. t.

4 Vértesy Gyula: Uj Mohács. Szavalja Búzás Kálmán levente.

5. Harmat Arthur: Megnyugodni senki sem fog. Előadja az érseki tanítóképző énekkara.

6. Szilágyi Bála : Magyarok, Szavalja Erős István tűzharcos.

7. Gárdonyi Zoltán : Magyar szabadság. Előadja az érseki tanítóképző énekkara.

8. Kossuth emlék. Szép vagy Magyarország. Előadja a Levente Ze-