Esztergom és Vidéke, 1937

1937-02-28 / 17.szám

FMMOHJIDÍK ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 17. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. FEBRUÁR 28 Előfizetési ár 1 hóra: 1 oengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A nemzeti társadalom szervezkedése Mikor Darányi Kálmán, mint kormányelnök első nyilatkozatát közreadta, s mikor először ismertette célkitűzéseit a Nemzeti Egység Pártjában, megmondotta, hogy elvek tekintetében azon a vágányon akar haladni, amelyen elődje: Gömbös Gyula haladt. De a módszerek tekintetében már a maga felfogását fogja érvényesíteni. Hogy ezt valóban meg is tette, azt eléggé bizonyítja az az átszervezés, amit pártjában végrehajtott, amikor több olyan kívánságot is teljesített, amit az ellenzék nem egyszer felpanaszolt, s amit az állandó vita és támadás a közönség nyugtalanitására használt fel anélkül, hogy a párt előnyét szolgálta volna. Darányi Kálmán intézkedésére a szervezkedő munkából teljesen kikapcsolták a közigazgatást. Az egyes megyékben immár nem a főispán többé a a megyei szervezet elnöke, hanem ezt a tisztséget választott elnök látja el. Megszüntették a fizetett titkárok állását, ha mindjárt a kormányelnök kijelentette is, hogy szervezkedésre minden pártnak szüksége van, s anélkül nem lehet el a kormány pártja sem. Ha valaki a Darányi Kálmán megértő politikája és átszervező munkája után csendet és nyugalmat remélt, az nagyon csalódott. Az erőszakos zaj nem szűnt meg. Sőt, hangosabbá vált volna, ha mindjárt áthangszerelődött is. Csak a fogalmak cserélődtek ki. Már nem hallunk korteskedő főispánokról, fizetett titkárokról, kortes élharcosokról. Ellenben annál többet hallunk Move-ról — s hallunk a képviselőkről, akik ennek az élén állanak, abban dolgoznak, s ott szervező munkát végeznek. Miért dolgoznak ? Azért, hogy semmiféle veszedelem a magyar társadalmat meglepetésszerűen ne érhesse s a jelenben és a jövőben vértezetten álljon minden támadással szemben, ami létét, békés nyugalmát és rendjét veszélyeztethetné. Alig van nap, hogy valamilyen formában ne hallanók a MOVE nevét. Természetesen azzal az elcsépelt váddal fűszerezetten, hogy ez. „hatalomra" tör, és burkolt céljai vannak. Burkolt céljai. Milyen nevetséges beállítás. Honnan veszik ezt a vádat? Csak abból az egyetlen tényből, hogy a MOVE-nak képviselők a vezetői. De érdekes és egyben érthetetlen is ez a felfogás! Magyarországnak — mint egy belügyminisztériumi kimutatás megállapítja — közel tizenötezer egyesülete van s közel nyolcvanmillió pengőt emészt fel évente ennek a rengeteg egyesületnek az adminisztrációja. Ebből a borzalmasan nagy összegből aligha jut valami is a MOVE-ra, amelynek vezetői közismerten mind olyan lelkes fanatikusai a keresztény nemzeti gondolatnak, hogy nem pénzért dolgoznak, hanem minden szabadidejüket, erejüket és képzettségüket a gondolatnak szentelik, áldozatokat hozva érte, nem pedig haszonra számítva. Sokaknak nem tetszik, hogy munkájuk nem szalmaláng és nem ismer sem elkedvetlenedést, sem lankadást. De lehet-e ezen csodálkozni ? Mikor a katolikus egyház feje: a római pápa az egész világ katolikusainak a szervezkedést ajánlja, mint egyetlen védekező lehetőséget a kommunizmus ellen. Mikor nálunk is csaknem hetenként rajta üt a rendőrség egy-egy bűnös társaságon, amely Moszkva pénzén dolgozik a föld alatt, nem is kell mondani, hogy milyen céllal: akkor mi ölbe tegyük a kezünket és még azt a védelmi vonalat is hanyagoljuk el, amit eddig sikerült kiépítenünk? Mintha 1918 olyan messze esnék tőlünk, hogy ne emlékezhetnénk borzalmaira, s az ország védtelen kiszolgáltatottságára. Nagymagyarország csonka országgá zsugorodott szervezetlenségünk folytán. Mivé zsugorodna most a csonka ország, ha a régi nemtörődömséget folytatnánk ? Nem tanultunk volna még eleget a saját kárunkon ? Még ez évben kifestik és restaurálják a belvárosi plébánia-templomot A belvárosi egyházközség képviselőtestülete vasárnap gyűlést tartott, amelyen megtárgyalták az egyházközség minden újabb problémáját. A gyűlés lefolyását az alábbiakban ismertetjük. Az elnöklő dr. Felber Gyula plébános először a hercegprímás leiratát ismertette az egyházközség kettéválasztása ügyében. (Lapunk már beszámolt e kettéválasztásról.) Dr. Darvas Géza kéri az egyház község elnökségét arra, hogy foglalkozzék azzal a kérdéssel, mi lesz a kárpótlás az elszakitásért, hiszen pl. a kántor, aki kiválóan teljesiti hivatását, rendkívül sokat vesztett megélhetési lehetőségéből. Ezután elfogadta a képviselőtestület a templomfestés érdekében indított gyűjtés elszámolását. Összesen 7653 P. Az elnök ismerteti ezután a városnak, mint kegyúrnak az átiratát a templom tatarozására vonatkozóan. A templom tatarozásának költsége 21.600 P lenne, a város ezt az öszszeget egyszerre megadni nem tudja, hanem évenkint 3000 P-t folyósítana. Hogy a tatarozást mégis mielőbb el lehessen kezdeni, ezért az egyházközségnek kölcsönt kellene felvennie, mivel a várost újabb kölcsönnel nem lehet megterhelni a belügyminiszter rendelete értelmében. Ez pedig az egyházközség jóbonitású tagjainak váltóaláírásával volna lehetséges. A kölcsönt azután a város a folyósítandó évi 3000 P-ből törlesztene. Dr. Gróh József felszólalásában a következőket mondotta ; „Köztünk és a szab. kir. város között nem lehet különbséget tenni. Mert a város mi vagyunk — és a szab. kir. várost mi tesszük ki — ez id5 szerint a kettő között nincs különbség és ezt nem szabad szem elől téveszteni. Ha tehát most a város, mint kegyúr, csak éveken át való törlesztéssel tudja a templom restaurálási költségeit előteremteni, ezt el kell fogadnunk, mert ez a mi ügyünk, gondunk ós jól tudjuk, hogy a városnak háztartása nem bír el több terhet, mint ámi abba már fel van véve." .Ellenzi azt — folytatta beszédét dr. Gróh József —, hogy a restauráció költségeit egyes polgárok vegyék fel váltóra a város kezessége mellett. Mert a város kegyúri kötelessége közvetlen és nem kezességből, hanem teljesítésből áll. Ezt az elvet pedig nem szabad feladni, mert ez az egyházra joghátrányt jelent — lévén az ily jogkérdésekben irányadó a kötelezettség mikéntjére a laudabilis consuetudo. Nem akarjuk, hogy a város valamikor, amikor talán a hivatalos város és a katolikusok egymástól távolabb lesznek, mint most, arra hivatkozzék, hogy kegyúri kötelességét kezesség vállalással is teljesítheti. Nem kételkedik, hogy ez helyes egyházjogi álláspont is." Azután aggodalmát fejezi ki, vaj jon a templom stílusának megfelelően művésziesen lesz-e kifestve ? Amenynyiben idén a rendelkezésre álló ösz szeg nem volna elegendő, javasolja hogy a festés későbbre halasztassék Amikor mindkét vonatkozásban esetleges halasztást javasol, nem akar tétlen lenni. Ugy találja, hogy az egyházközség most már három-négy éve tótlen. „összejövünk, bizottságokat választunk, az első helyeket elfoglaljuk, de nem dolgozunk. Letesszük az esküt a Mindenható Istenre és a Boldoságos Szűz Máriára, hogy kötelességeinket hűen teljesítjük, — de kötelességeket nem vállalunk. Minden ilyen eskünél hiába vesszük Isten nevét. Az Egyházközség szervezett kaptáraiban, mint a here méhek, élünk. Ez a meddőség és játék a formákkal nevetséges volna, ha nem lenne oly komoly". Dr. Gróh József beszédének további során utal arra, hogy a zsidó polgártársak, akik mindenkor abszolút tisztelői a róm. kat. vallásnak és kegyúri jogának, évi 20—500 P-ős összegekkel vannak terhelve egyházukban. „Mi megfizetjük az iparost, az orvo?t, az ügyvédet, de az egyházat, azt ingyen kívánjuk, akkor is, ha 100 évig élünk és mindennap templomba megyünk. Ez lehetetlen ós erkölcstelen." Beszéde végén javasolja, hogy az összes egyházközségek bevonásával készítsék el valamely egészen méltányos alapon az egyházi önkéntes adózási terveket, amelyeknek maximuma 40—50 P, minimuma 20—30 fillér legyen évenkint. De azt is csak attól kellene követelni, aki erre önként vállalkozik, aki azonban beírja majd a törzskönyvbe, saját kezével, hogy egyházi adót nem akar fizetni, attól adót ne követeljenek. Szükségesnek tartja e terv foganatosítását. Ez erőkifejtést fog jelenteni és felébreszti az együvé tartozás érzését, amire szükség van. Dr. Darvas Géza szerint Franciaországban a hivek tartják fenn az egyházat, de ott nincs egyházi vagyon, igaz, hogy Magyarországon is nagyon m gcsonkitották. Elvben helyesli az előtte szóló javaslatát, de ha a templomtatarozás most szükséges, akkor meg kell csinálni. A város ajánlatára volt precedens, pl. a Move sportpálya építésénél. Dr. Felber Gyula plébános közli azoknak a művészeknek nevét, akiket pályázatra szólítottak fel. Ezek mind országos nevű művészek, kik kijelentették, hogy 10.000 P-órt — amely kizárólag a festésre lesz fordítva — ezt a templomot stílusához méltóan művészi módon lehet kifesteni. Különben is az általuk majd beküldendő vázlatokat egy abszolút hozzáértő bizottság és az egyházmegyei hatóság is felül fogja vizsgálni. A város számára pedig esetleg a vallásalaptól lehetne felvenni a kölcsönt. Ebbeli véleményét különben már a hercegprímás ...eló terjesztette. Schweiczer Vilmos a vállalkozóknak későbbi kifizetését javasolja, egész biztos, hogy még ilyen körülmények mellett is vállalnák a munkálatokat. Eiter Ödön kijelenti, hogy a restaurálást nem lehet elhalasztani. A Takarékpénztár Rt. a kölcsönből a