Esztergom és Vidéke, 1937

1937-01-06 / 2.szám

[SZTTRÍiftH c/IRFKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 2 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik heten kint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap SZERDA, 1037. JANUÁR 6 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Lelkiismeretesség hiányzik a „ma" emberéből. Az egész élet olyan rohanó, kap­kodó stílust vett fel, amelyben a nyugodt, megfontolt munka nem érvényesül s nem is ér­vényesülhet. Régi épületek or­mát díszítő szobrocskákon cso­dálkozva állapítják meg a mű­értők, hogy a láthatatlan olda­luk épp olyan gonddal és ap­rólékos csínnal van elkészítve, mint a kifelé fordított látható részük. Ilyenkor még a jobb­érzésű emberek is fejcsóválva mondogatják: „Milyen szőrszál­hasogatók voltak az öregeink!" — a könnyelműbbek viszont így kacagnak: ,Bolond volt az, aki ennyit dolgozott!" Pedig hát nem szőrszálha­sogatás és nem bolondság, ha­nem lelkiismeretesség a neve annak a tulajdonságnak, ami a régi mestereket vezette. Ennek a lelkiismeretes gondnak volt köszönhető, hogy a régiekben megvolt a kölcsönös bizalom egymás iránt és így megvolt a kellő alap az eredményes munkára. Hogy ma világszerte bizalmatlanság uralkodik, annak éppen az a könnyelmű, léha, lel­kiismeretlen életfelfogás az oka. Ma ott tartunk, hogy a gazda­sági válság szünőfélben van, bíztató jelek mutatkoznak itt is, ott is, de ne higyjük, hogy a gyökeres gyógyulás útján vagyunk. Gyökeres regenerá­lódást, a világválság végleges felszámolását csak akkor vár­hatjuk, ha a lelkekbe visszatér a komoly munkálkodás vágya, a gond, az alaposság és a lelki­ismeretesség. Ebből a szempontból külö­nösen nagy örömet szerezhet minden jobb érzésű embernek az ifjúság egy bizonyos kö­rének új mentalitása. Hogy csak egyet említsünk, ott van­nak például az öreg cserkészek, akik már a „Jó munkát!" kö­szönésükkel is visszatükrözik azt a szellemet, amely megú­jíthatja, sőt egyedül újíthatja meg a mai társadalmat. De ha végig tekintünk például az egyetemi ifjúsági egyesületek működésén, ott is olyan kü­lönbségeket találunk a háború előtti egyetemi ifjúság lelkivi­lágához képest, hogy a lelki­ismeretes szemlélő feltétlenül e gy új, egy jobb korszak kia­lakulására kell, hogy következ­hessen. Letárgyalta a városi közgyűlés az 1937. évi költségvetést Az év utolsóelőtti napján tárgyalta le városunk képviselőtestülete az 1937. évi költségvetést. A költség­vetés megállapítása a város autonó­miájának egyik legfontosabb joga és hivatása, éppen ezért sajnálattal tapasztaltuk, hogy nagyon sok kép­viselő hiányzott ennél a fontos ak­tusnál. A költségvetéstervezethez Zwil* lingcr Ferenc dr. szólt hozzá, és azt részletekbe menően boncolgatta. Konkrét javaslatai közül, amelyeket az 1938-as ünnepi év alkalmából tett, különös érdeklődésre tarthat szá­mot az a terv, hogy a város 1938­ra szerezze meg a törvényhatósági jelleget. Erre a nagyon életrevaló és rendkívüli hasznos javaslatra és az azzal kapcsolatos dolgokra még­vissza fogunk térni lapunk hasábjain. A közgyűlés lefolyásáról egyébként az alábbiakban számolunk be: Glatz Gyula polgármester d. u. fél 5 órakor nyitja meg a közgyű­lést és napirend előtt bejelenti, hogy a város a karácsonyi ünnepek alkal­mából feliraulag üdvözölte a herceg­prímást, a főispánt és az alispánt. Majd meleg szavakkal parentálja el fíuray Ferencet, a város volt főszám­vevőjét, akinek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg. A képviselőtestület tudomásulvette a hercegprímás leiratát a Szent Anna plébánia felállítása tárgyában és a legtöbb adót fizető képviselők 1937-re szóló névjegyzékének Összeállítását. Majd dr. Sántha József tanácsnok ismerteti a belügyminiszter leiratát a kórház tatarözási és központi fű­tőberendezése ügyében. A belügymi­niszter jóváhagyta a 150.000 P-ős OTI kölcsönt, de nem engedélyezte a központi forgalmi adóalaptól köl­csönveendő 60.000 P-t és erre vo­natkozóan úgy intézkedett, hogy azt is az OTI-tói kell felvenni. Az előadó javasolja, hogy a vá­ros ugyancsak a kórház tatarozására szolgáló vármegyei 10.000 P-nek és a városi 8.000 P-nek jóváhagyását minél előbb sürgesse ki. A szüksé­gelt összegből még 28.000 P hiány­zik, de ez nem fog az építkezés rovására menni. Már előre is beje­lenti az előadó, hogy a 250.000 Pős keretet semmiesetre sem lehet túllépni. Dr. Zwillinger Ferenc szól hozzá az előadói javaslathoz: — Elismeri, — mondotta többek között — hogy szükség van a kór­ház tatarozására, de ilyen körülmé­nyek között az előadói javaslatot nem fogadhatja el, mert az előzőleg egysé­ges terv a pénzfedezet hiánya miatt megbomlott. Félni kell attól, hogy a sebészetre nem kerül rá az emelet és akkor a belgyógyászatot nem le­het elhelyezni a Kolos kórházban. Aggályok merülhetnek fel az árak megdrágulása szempontjából is. Ha 25 évre nem engedélyezik a 24 fil­léres ápolási pótdijakat, akkor az egész terv kútba esik. Azonkívül a 47.000 betegápolási nap sincs bizto­sítva. Dr. Sántha József tanácsnok fel­világosítása szerint a terv ma is egy­séges, legfeljebb csak kisebb módo­sításokról lehet szó. A sebészetre az emelet felépítését semmi esetre sem hagyják el. A város kérni fogja a minisztert, hogy a pótdijakat 25 évre rögzítse le. A betegápolási na­pok a kórház kibővítése után csak növekedhetnek reális számítás szerint. Az előadói javaslatot a közgyűlés 23 szavazattal 3 ellenében elfogadta. Elhatározza a képviselőtestület, hogy a prímást zöldséges kertet ide­genforgalmi és sportcélokra 1937 január 1-től bérbeveszi. Nagyobb vita alakult ki a komp tatarozására szükséges összeg elő­teremtése körül. Az előadói javaslat szerint az összeget az érdekeltségek­nek kellene viselni. Kiffer Ferenc, Hermann Lajos, dr. Zwillinger Fe­renc, Kubovics Ferenc, Fodor-Tóth János, dr. Drahos János, Kiffer Já­nos és Gere János felszólalása után a közgyűlés úgy határoz, hogy a javítási költségeket átviszik a költ­ségvetés terhére. László István pénzügyi tanácsnok terjeszti elő a város 1937. évi ház­tartási és vízvezetéki költségvetését. A költségvetés szükséglete 889.515 P, (fedezete 715.409 P.) Az előadói je­lentésből kiemeljük azt az indítványt, hogy a gazdaság költségvetését is válasszák el a háztartástól; továbbá a város adósságairól szóló ismerte­tést, mely szerint összes adósságunk 3,034.000 P. A költségvetéshez először dr. Zwil­linger Ferenc szólt hozzá, aki töb­bek között a következőket mondotta : — Régente napokon át tárgyalták a költségvetést, az alaposságnak meg is volt a kellő eredménye. Ma már meg van a törvényes keret, ame­lyen belül kell operálni. Sajnos me­gint fenyeget az a veszély, hogy a költségvetést a belügyminisztérium­ban átalakítják és akkor p edig az egész munkálat illuzórius. Kéri a főszámvevőt, hogy ezután a költség­vetést minden egyébre való tekintet nélkül készítse el a törvényes ha­táridőre. Kifogásolja, hogy a képviselők ké sőn kapták meg a költségvetéster vezetet, igy nem volt elég idő an­nak alapos áttanulmányozására. A tejgazdasági és a gazdasági tételeket nem tartja reálisnak, helyesli a gazdaság költségvetésének külön­választását a háztartástól, de ezt a törvény nem engedi, csak a zárszá­madásoknál van erre mód. Indítványozza, hogy a város veze­tősége necsak 'egy évre, hanem esetleg évtizedekre előre készítsen tervezetet. 1938-as ünnepi évre vonatkozóan négy javaslatot tesz. 1. Szerezzék meg a városnak a törvényhatósági jelleget; 2. Építsenek a reál-iskolának tor natermet; 3. Hegyi utakat javitsák ki; 4. A kis-dunai cifrahidat állítsák helyre. A képviselő ezután néhány rész­letre vonatkozóan kért felvilágosítást. Prommer Ferenc főszámvevő nagy szaktudással és alapossággal, minden kétséget eloszlatóan válaszolt a fel­szólalásra, amit a közgyűlés nagy megnyugvással fogadott. Dr. Serényi Róbert az Angyal­utcai lakók csatornaépítési kérelmét terjesztette elő. A megoldás annál könnyebb, mert az ottlakók a költ­ségek felét vállalják. Kifogásolta a képviselő, hogy a városi adóhivatali személyi járan­dóság kérdése egyáltalán nincs ren­dezve. Rendszeresebb szervezésre van szükség. Eddig kisegítő dijnokok fon­tos munkákat végeztek, anélkül, hogy fegyelmileg felelősségre von­hatók lennének. Kevés el te a felszólaló a rendőr • legénység létszámát. Jelenleg még az engedélyezett keret sincs betöltve. A város nagy része nélkülözi a ren­dőrőrszemeket. Hangsúlyozta, hogy a gyalogosan járók biztonságát a járdán száguldó biciklisták s ugyan­ott közlekedő egyéb kézi járművek veszélyeztetik. A vám szempontjából kedvezmé­nyeket kért a piaci árúsoknak, to­vábbá fontosnak tartaná a Bécs— budapesti autóbusznak Esztergomba való irányítását idegenforgalmi szem­pontból. (Erre is visszatérünk.) Dr. Csárszkylslván a Stefániának a városhoz való viszonyát kívánja rendezni. Gere János a Balassa-utca kikövezését kérte. Az előadói felvilágosítások után a képviselőtestület a költségvetést tel­jes egészében és részleteiben is egy­hangúan elfogadta. A közgyűlést az elnöklő polgár­mester este 8 órakor rekesztette be. A felebaráti szeretet nevében1 Köztudomású, hogy a Nm. Bel­ügyminiszter Ur 172.000—1936. B. M. számú rendeletével új alapokra fektetve rendezni óhaj íj a szükségben szenvedő embertársainak megsegí­tését. Rendeletének célja megszüntetni az u. n. hivatásos koldulást s elő­mozdítani az igazán rászorulók se­gítését. E rendelkezés 1936. nov. 1-én lépett életbe. A rendelkezés 9. §-a szerint: „azok a városok, amelyek a sze­gényellátáshoz szükséges költsége­ket költségvetésükben biztosítani nem tudják, az említett célra a tár­sadalom áldozatkészségét is igény­be vehetik." Nálunk Esztergomban évek óta folyik a szegényügy ily mederben való lebonyolítása a páduai Sz. An­tal Szegónygondozó Egyesület ut­ján, melynek alapszabályait a Nm. Belügyminiszter Ur 1932. aug. 18-án jóváhagyta. Ámbár a szegényügyi szervünk elég fiatal, eddigi működése alatt több mint 100 ezer pengőt tudott juttatni a város szegényeinek a meg­értő embertársak révén. Az Egyesület az egyházi és polgár

Next

/
Thumbnails
Contents