Esztergom és Vidéke, 1937

1937-02-07 / 11.szám

A szinűgyi bizottsági összehívását vártuk mostanig attól fogva, hogy a színtársulat megkezdte szereplését városunkban, de — hiába vártuk. Pedig az volna a rendeltetése, hogy ha már van, legalább ilyenkor összeüljön és beszélje meg a szükséges dolgokat. Biztosravesszük, sok olyan akadna, ami jól esnék a színigazgatónak, a város közönségének és talán a kultúrának sem ártanának vele. Ha igy első pillantásra végig nézzük a szinlapot, egymás után ötlik a szemünkbe a „16 éven felülieknek" jelző; a címeket nézegetve igazán kevés komoly értékű darabot találunk közöttük, ellenben annál többet, amelyből ízlést, szellemet, erkölcsiséget, esztétikai gyönyörűséget igazán nem fog meríteni a színházlátogató. Sietünk hozzátenni, hogy teljes elismeréssel vagyunk a színigazgató és egész társulata iránt. Sokkal jobban ismerjük, értékeljük és becsüljük, semhogy ellene akarnánk valamit mondani. Tudjuk nagyon jól, mennyire a bevételre kell tekintenie és még igy is mennyi a küzdelme. Jelen sorainkkal a félszeg helyzethez szeretnénk hozzászólni. Tudjuk jól, hogy színészeink is sokkal nagyobb művészi gyönyörűséggel játszanának komoly értékű darabokat. Azt is tudjuk, hogy az esztergomi közönség egy része őszinte örömmel fogadná azokat ; tudjuk emellet azt is, hogy a „könnyebb fajsúlyú" daraboknak mekkora jelentőségük van a pénztár tekintetében. Nos, ezeket kellene összeegyeztetni valahogyan. Valamit már az is segített volna, ha a szinügyi bizottság még az előadások megkezdése előtt összeült volna a színigazgatóval és ott komoly tárgyilagossággal megbeszélték volna a helyzetet;és összes nehézségeit. Bele lehetett volna ebbe egy szinpártoló egyesület tervét is kapcsolni, erről már nagyon régen hallottunk és szükségét is érezzük. Meg lehetett volna állapodni abban, hogy a színtársulat pl. mennyi és milyen darabot fog előadni. Persze, komoly értékű, emellett aktuális darabról lenne szó. Ezekre külön előfizetést, illetve bérletet lehetett volna hirdetni, a sikerről a szinpártoló bizottságnak kellett volna gondoskodnia. Igy elegendő jegyet lehetett volna elővételben eladni, hogy a sikert biztosítsuk. A többi jegy azután legalább részben a pénztár utján kelt volna el. Ezzel elértük volna azt, hogy a műsorba komolyabb darabok nagyobb számban jutottak volna be, Esztergom közönségének komolyabb része megfelelő darabokhoz jutott volna, a könynyebb darabokat kedvelő közönségből pedig legalább néhányan megnéztek volna ilyen darabot is. Az általános nívót legalább ennyivel lehetett volna emelni. Természetesen „komoly" darab alatt nem muzeális poros ócskaságokat gondolunk. A nivó és a siker igy egyaránt biztosítást nyert volna, gondoljunk csak pl. a „Néma levente" előadásának sikerére és arra, hogy egyes értékes darabok egyenesen megkívánják a kisebb színpadot és bennsőségesebb jelleget. Ezek nélkül persze túlnyomó azoknak előadása, amelyek sem igazi értéket nem jelentenek a közönség számára, de még — kultúrát sem nagyon a vidéknek. Dr. Mit kérünk a Városfejlesztési Bizottságtól ? Nemrégiben értesültünk arról, hogy külön városfejlesztési bizottság alakult meg. Ebbe városunk különböző csoportjából és foglalkozási ágából válogatták Össze a tagokat, még pedig azzal a célzattal, hogy a város vezetőségének segítségére legyenek városfejlesztési és általános város* politikai kérdésekben, továbbá, hogy felvilágosítással, tanácsokkal és tájékoztatással szolgáljanak. Az ilyen bizottság megalakítása nem új dolog, különböző formákban már a korábbi években is megtaláljuk. Akkor is jó szolgálatokat tett a város vezetőségének, most is sokat tehet a város fejlődése és ügyeinek intézése érdekében. Nem a forma a fontos, hanem az, hogy mennyit dolgozik és milyen munkát végez. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, hamarosan megállapítható, hogy ennek a bizottságnak és minden tagjának nagy feladat és kötelesség, emellett nagy felelősség nehezül a vállaira. Mert nem elég fel adatát és kötelességét hivatalnak felfognia, mely beéri az eléje kerülő, önmagukban felmerült és elintézést kívánó ügyek aktaszerű elintézésé vei. Ennél sokkal több a dolga és sokkal többért felelős a város közönségének és közvéleményének. Amellett, hogy keresi azokat az eszközöket, amelyekkel a legolcsóbban és legjobban intézhetők a város folyó ügyei, keresnie kell azokat az utakat és eszközöket is, amelyek a város fejlődését, polgárai megélhetésének biztosítását és jólétének emelését segítik. Tudomásul kell vennie, hogy nagyon sok a baj és a nyomorúság. A gazdák helyzete súlyos. A minőségi versenyben és a jelen körülmények között nem állják meg kellőkép a helyet. Terményeik nem elég jövedelmezők, de különösen a felhasználás és az értékesítés körül vannak komoly nehézségek. Iparosaink roppant súlyos helyzetben vannak. Az építőipar álig végzett valami munkát a mult évben s emiatt százak és százak estek el remélt keresetüktől. Még a biztosra vett munkák sem kerültek sorra, mint pl. az OTI tervezett palotája, a már félév előtt részben kiürített épület helyébe. Állami munkákból — a közhivatalok s üzemek személyzete számára készítendő ruha, cipő készítéséből — iparosaink nem részesülnek megrendelésben, szabóink, cipészeink hiába reménykednek. Azelőtt a népjóléti minisztérium még csináltatott néhány ruhát és cipőt, az utóbbi években ez is elmaradt. A jótékonysági akció karácsonykor kiadott eddigi ruha és cipősegélye ezévben csupán cipősegélyre zsugorodott, iparosaink itt is hiába vártak, hiába reménykedtek, bizony elmaradt az a kis karácsonyi bevétel, az a kis haszon. A rendőrség, a vasutasok, postások egyenruháját pedig — még a helybeliekét is — másutt csináltatják. Gyár, nagyüzem Esztergomban nincsen olyan, amely nagyobb tömegeket foglalkoztatna, néhány még a régiek közül is megszüntette működését, vagy elvitték innen. Még jó, hogy a dorogi bánya alkalmazza azokat, akiket csak bír, máskülönben roppant nyomorról kellene beszélnünk. A kereskedők helyzete is komoly mérlegelést és támogatást kivan. Igazi, erőteljes, pénzes fogyasztó közönség nálunk nincsen — ugyan kikből is telnék ki ? Amikor a gazda és az iparos pénztelen, a kereskedő még csupán a tisztviselőktől várhatna valamit. Tudjuk azonban, hogy közhivatalok dolgában sem vagyunk bővében, régi a panasz a hivatalok és szervek elvitele, leépítése, általában pedig a hiánya miatt. Magasabb hivatal sem nagyon akad városunkban, így azok a tisztviselők, akik itt vannak, kis fizetésükből nem bírják nemhogy fellendíteni, hanem még a kellő nívón tartani sem a helybeli kereskedelmet. Jelentékeny fogyasztó tényezők a helybeli internátusok, de sok olyan megjegyzés hangzik el velük kapcsolatban, hogy nem vásárolnak olyan mértékben a helybeli kereskedőktől, mint az városunk érdekében kívánatos és szükséges volna. Sok a baj, a panasz mindenfelé, mindenhol segítségre, javításra, támogatásra várnak. És joggal. Be kell látnunk, hogy Esztergom soha sem fog kiemelkedni jelen súlyos helyzetéből, ha nem keres módokat jövedelmeinek fokozására, az itt forgalomba került pénz megtartására és olyan forgatására, ami a különféle foglalkozási ágaknak jövedelmet, meg élhetést, jobb boldogulást nyújt. Sokat tanácskoztak, tervezgettek már ezekről a kérdésekről, de mindaddig nem eleget, amig valami jelentős megoldást nem találnak, mert a város jólétének itt van a sarokköve. Amig ezt meg nem oldják és meg nem valósítják, addig csak tüneti kezelés minden segítség. Itt jut aztán nagy szerepe a városfejlesztési bizottságnak. Nemcsak a tervek kieszelésében és összeállításában, hanem a megvalósítás módjának keresésében és elősegítésében is. Gazdáinknak a gyümölcs és csemegeszőlő termelését fokozottabb mértékben kell szorgalmazniok. Nem szabad megvárni, hogy az ország más vidéke lepipáljon bennünket, vagy hogy egészen tönkremenjünk a késedelmes lassúságban. Hogy a szervezettség mennyire fontos és sürgős dolog, azt pl. a legutóbbi szilvatermés értékesítésének nehézsége és az ebből származó kár világosan mutatja. Komoly idegenforgalom előkészítése nélkül Esztergomban a fürdőváros-jelleg hangoztatása üres szólam marad. Addig lesznek alkalmi vendégek, kíváncsi kirándulók, de komoly haszon nem lesz. Ehhez állandó, viszatérő, tömeges ittnyaralók kellenek, ennek padig feltételei vannak. Sokszor szóltunk már a szükséges lakás- és élelmezési problémákról. Be kell látnunk, hogy éneikül igazi haszon nem emeli városunk gazdasági életét. Az építkezéseket, közmunkákat, állami rendeléseket minden erővel szorgalmazni és minél nagyobbra kell fokozni. Ennek elérésében minden jóakaró pártfogónkat, városunk támogatóját fel kell kérnünk és meg kell mozgatnunk. A kormány jóindulata bizonyára mérlegelni fogja városunk súlyos helyzetét és nem fog elzárkózni a méltányos kérések teljesítése elől. Ezekhez csatlakozik a függőben lévő Ügyek elintézésének siettetése, új tényezők megnyerése és bekapcsolása is. Sokat lehetne mondani még a tisztviselők ügyeiről a magasabb lakbérosztály elnyerése, állami hivatal idehelyezése tárgyában, továbbá a helybeli közületek helybeli vásárlásának fokozásáról, de mindezt egy rövid elmefuttatás keretében nem lehet. Nem is ez a cél, itt a kérdés nagyságának és fontosságának hangoztatása mellett csupán néhány olyan dolgot kivántam felsorolni, ami nagyrészt már amúgy is ismert és amiről már eddig is szó esett. Az igaz ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 11. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Mesrielenik hetenklnt kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. FEBRUÁR 7 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.