Esztergom és Vidéke, 1937

1937-02-04 / 10.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 10. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. FEBRUÁR 4 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Az új sajtófőnök kinevezéséről a legtöbb újság vezető helyen ad hirt, vagy előkelő helyen szól a kinevezés eseményéről. Látszik, hogy igen nagy figyelemmel vannak iránta. A sajtójog megreformálásának tizenkettedik órájában történt, hogy a miniszterelnök a sajtóiroda vezetőjévé dr. Rákóczy Imre miniszteri tanácsost nevezte ki. A napokban is szó volt róla — minden újságban olvashattuk —, hogy az igazságügyminiszter foglalkozik az új sajtótörvény kodifikációjával. Jelentős része lesz abban az új sajtófőnöknek, hogy a készülő sajtótörvényben lesz-e gondoskodás a sajtókamaráról ? A nem időszaki lapok és röpiratok ügyét rendezik-e benne ? Az újságírói immunitás megvalósul-e ? Lesz-e büntető szankciója a törvénynek azok ellen, akik a reputációt vagy gazdasági érdekeket sajtóközleményekkel veszélyeztetik ? Bünteti-e az olyan cikkírókat és újságokat, akik s amelyek a családi élet belső ügyeivel, gyilkosságokkal, házasságtörésekkel, válóperekkel, botrányokkal túlságos terjedelemben, kiszínezve foglalkoznak ? Lesz-e a hatóságoknak joguk betiltani olyan lapokat, amelyek az erkölcsi élet szinvonalat sülyesztik, a nemzeti eszmék körétől elütő, a magyar gondolattól eltávolodó irányzatokat szolgálnak ? A sajtófőnök ellenőrző szemére nagy szükség van akkor is, ha mindezek törvénybe kerülnek. Mert az egész magyar sajtó lelkén, ízlésén, elhatározásán múlik a közerkölcs sajtószolgálata. Neki kell megállapítania, hogy a hírlapíró munkája megfelel-e a legmagasabb erkölcsi kötelemnek? A mult esztendőben mondta Glattfelder Gyula püspök a hírlapírók között, hogy ezzel nem tudott megbarátkozni a liberáris felfogás, mely a könyvet tisztán üzleti elvek szerint értékeli, amivel kiszámíthatatlan károkat okozott. Ezzel az elhatalmasodott, túltengő üzleti mentalitással kell birkóznunk. „Az irodalom és sajtó — úgymond — nem lehet vásári portéka s a legnagyobb erkölcsi és nemzeti veszedelem, ha toll a pénz szolgaságába jut." Arra fog törekedni az új sajtótörvény s az új sajtófőnök, hogy ezeket a kinövéseket megakadályozza s a jó újságírót az idézett szolgaságból kimentse és tőle megoltalmazza. Bennük bízunk, hogy az álhirlapirók hadától meg fogják szabadítani a magyar sajtót. A puszta hírszolgálat, az események egyszerű leközlése nem lehet jogcím arra, hogy valaki a sajtó hatalmi alapjait rakja le vagy növelje azt. Elég súlyos feladatok ezek, amelyeknek szerencsés megoldását az új sajtótörvénytől s az új sajtófőnöktől reméljük. Ehhez sok kitartást őszinte szívből kívánunk. „Az emberek manapság kerülik az igazságot, mert félnek a következményeitől" — mondotta Serédi Insztinián dr. bercegprimás Ünnepi közgyűlést és vacsorát tartott csütörtökön este Budapesten a Katolikus írók és Hírlapírók Pázmány Egyesülete abból az alkalomból, hogy fennállásának negyvenedik évfordulójához érkezett és most 300 esztendeje halt meg a nagy emlékű magyar kardinális, Pázmány Péter. Á közgyűlésen Glattfelder Gyula csanádi püspök mondott megnyitó beszédet a sajtó fontosságáról és azt fejtegette, hogy a nyomtatott betű közvéleményt formáló hivatását az Egyház is teljes mértékben értékeli. A közgyűlés Hindy Zoltán elnök záró szavaival ért véget. Este a fővárosi Katolikus Kör nagytermében 300 terítékű vacsora volt, melyen az ünnepi beszédet a Pázmány-serleggel Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás mondotta. Beszédében Pázmány Pétert mint a logikus gondolkodás, a logikus beszéd, írás és a logikus cselekedet példaképét állította a a hallgatósága elé. — Pázmány Péter — mondotta —, vaslogikájával és mint vaskövetkezetes ember, mindig útmutatója lesz nemcsak a Pázmány Egyesületnek, hanem a logikát megbecsülő minden magyarnak. Erre az útmutatásra és irányításra pedig ma talán még sokkal nagyobb szükség van, mint volt Pázmány Péter korában, mert manapság az emberek gondolkodása, irása és cselekedete, szóval az egész élete csupa következetlenség, mert hiányzik belőle a logika, az őszinteség és az elfogulatlanság. — Ennek a veszedelmes jelenség nek egyik oka kétségtelenül az, hogy az élet rohanásában és idegességé ben nem érnek rá az emberek, vagy nem birják a felmerülő kérdéseket alaposan átgondolni, úgyhogy ,'hihetetlen felületesség, pongyolaság és iogikátlanság tapasztalható a rendszerint hosszúra nyúló beszédeikben, írásaikban, különösen sajtótermékeikben és cselekedeteikben. Az igazi és legfőbb ok azonban az, hogy manapság az emberek nem szeretik az igazságot és ezért gondosan kerülik annak megismerését is. Afféle szándékos tudatlanságban szeretnek maradni, mert félnek az igazság logikus következményeitől, úgyhogy sokszor még tudományos kutatásaikban is már előre megállapítják, minek kell, minek szabad és minek nem szabad belőlük következnie. Ebből magyarázható, hogy tudományos, társadalmi, politikai, nemzetközi és vallási kérdésekben nem is mernek komoly vitába elegyedni, ha pedig a vitát e nem kerületik, iparkodnak a kérdési lényegét megkerülni, vagy azt más vágányokra terelni, mert valósággal irtóznak a logikától és mert az igazságot szeretnék az értelem tárgyköréből áthelyezni az akarat tárgykörébe. — Saját kárunkra tapasztaljuk ezt nemzetközi vonatkozásban, hiszen már két hosszú évtized óta kerülgetik és nem akarják meglátni a magyar igazságot, mert félnek a logikus következményeitől. Hasonlóképpen cselekszenek az úgynevezett keresztény nemzetek is, amikor állami életűkben leplen nyomon meghazudtolják keresztényi mivoltukat. És a mindennapi életben hány ember óvakodik az Egyház hit és erkölcs tanításának komoly vizsgálatától, mert attól tart, hogy valóban igaznak bizonyulna és akkor neki a logika megdönthetetlen törvényei szerint le kellene vonnia a következményt: meg kellene váttoztatnia bizonyos cselekedeteit, sőt talán egész életét. Ezért inkább logikátlan marad. — Pedig logikátlan emberekkel nemcsak tudományos .vitatkozásban, de az állami és mindennapi életben sem lehet boldogulni. Logikátlan emberekre semmiféle vonatkozásban nem lehet számítani, még kevésbba rájuk támaszkodni, fmert olyan kiszámithatatlanok, mint a tömegek, amelyek ma hirdetik, holnap megtagadják jelszavaikat, és ma felemelik, holnap pedig elejtik bálványozott vezéreiket. Az egybegyűltek percekig tartó tapssá! fogadták a bíboros Egyházfejedelem szavait, kinek beszédéért az egyesület nevében Hindy Zoltán a Pázmány Egyesület elnöke mondott köszönetet. A vitézi bál után Nem a különböző rendeletek és határozatok rideg szövegének komor tónusától, az u. n. hivatalos stílustól berozsdásodott hivatalnoki toll, hanem egy- költő vagy regényíró készsége kellene ahhoz, hógy hű méltó beszámolót írjak az 1987. évi esztergomi vitézi bálról. Költőnek vagy irónak kellene lennem, ki szép lelkének illatos tavából magasröptű gondolatokkal örökíti meg ezt a felejthetetlenül szép éjszakát s aki csilingelő szavak muzsikáló mondataival festi lelki szemeink elé azt a színes mozaikot, amit a bál nyújtott. Még a hivatásos, sőt hivatott riporternek is nehéz feladat. Sőt úgy érzem, akkor végezhetnék csak elfogadható munkát, ha zongora mellé ülve a kuruc dalok motívumaival, a bécsi keringők, andalító tangók fülbemászó dallamaival, modern foxok és tüzes magyar csárdások ritmusával festeném alá azt a gyarló kísérletezést, amit a dilettáns - a bálról mesélni tud. A rendkívüli ízléssel feldiszitett előtér és nagyterem tündéri fényben ragyogott, az előcsarnokban a tiszti és legénységi vitézek agilis rendezőgárdája várta és fogadta az érkezőket. A katonai és világi vezetők, a főispán és alispán, a helyőrség és zászlóalparancsnokok s a vitézi székkapitány érkezését hét harsonás dorogi levente s ők nyitották meg a rövid, dé nívós műsort. Vitéz Selmeczy László várományos hatásosan szavalta el a köszöntőt, amelynek szövegét lapunk legközelebbi számában közöljük le. Utána Wtesenbacher Margit énekszámai gyönyörködtették a hallgatóságot, majd Uijady Magda magyar táncai ragadta magával a műértő köTönságet, amely hatalmas tapssal, a rendezőség pedig szép virágokkal honorálta mindkettőjük művészi produkcióját. Az elismerésben osztoztak a zongorakiséretet ellátó Deák Géza és Sebők József is. A műsor után Bangó Jancsi kibővített zenekarának kitűnő muzsikájára stílusos hangulatvilágítás mellett megkezdődött a tánc és tartott mindvégig a legjobb hangulatban, reggel hatig s csak a záróra kegyetlen kongása tudta elnémítani a zene • kar szorgalmas muzsikáját s a táncolókat kiűzni az ezeregy éj szaka tündérkertjére emlékeztető bálteremből, ahol a tiszti és legénységi vitézek harmonikus és nemesen demokratikus együttműködését beszédes és dicséretes siker koronázta. Udvariatlanság, ha elsősorban az urak, táncosok ruházatáról emlékezem meg. A sok csillogó katonai egyenruhát, az egyházak elegáns papi ruháinak, a frakkok és szmokingok s a vitézi formaruháknak feketeségét, a legszebb női estélyi rukák tarkították. H>gy a hölgyek milyen ruhákban voltak? Nem ruhák, költemények, mesék voltak. Erről aztán igazán nehéz lenne a valóságban híven és méltóan megemlékezni. Jól esett látni egy-két magyar és magyaros ruhát. E szemet gyönyörködtető látvány s a jó zene nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ki-