Esztergom és Vidéke, 1937

1937-12-08 / 97.szám

r5ZTTKG ttn e/DTKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 97. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenklnt kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. DECEMBER 8 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A jótékonykodás megszervezése terén még bizonyos hiányok mutatkoznak Esztergomban és ez a körülmény nem azt jelenti, hogy ebben a városban kevesebb volna a jótett és roszszabbak, részvétlenebbek az emberek, mint másutt. Hatóság és társadalom hiven teljesíti ebbeli kötelességeit és az egyes emberek is derekasan kiveszik a részüket a jótékonykodásból. A hivatalos városnak egy külön megbízott tisztviselője foglalkozik szinte hivatásszerűen a szociális segítség ügyével és a szegények felsegítésének rendszeres munkájával, minden évben ebből a szempontból intézi az inségmunkát és a szegény iskolás gyermekek segítését és karácsonyi megajándékozását. ' Amennyiben pedig a szegények segítése és általában a jótékonykodás mégsem annyira hatósági és városi feladat, mint inkább társadalmi hivatás és kötelesség, ennek megfelelően sem vethetünk bűnös mulasztásokat az esztergomi társadalom szemére. A társadalom is megteszi a magáét. A Szent Erzsébet és Szent Antal Egyesülettől kezdve a Polgári Egyesületen át a különböző asztaltársaságokig a különféle társadalmi egyesületek egész sorát kellene itt felsorolnunk, mint amelyek szinte megható módon tesznek tanúságot minden esztendőben a legszebb keresztényi jótékonykodásról és a tevékeny emberbaráti szeretetről. Különösen a Polgári Egyesületnek szinte hagyományossá vált jótékonykodása váltja ki minden jóérzésű ember igaz elismerését, amelynek tagjai — mint ennek a városnak tisztes, törzsökös polgárai — szinte örömüket lelik abban, hogy egy egész sor szegénysorsú gyermeket felruházzanak és a legsúlyosabb adó- és adóssággondokkal teli esztendőben sem engedik el a keresztény felebaráti szeretetnek kedves ünnepét: a szegény gyermekek felruházásának és megvendégelésének estéjét a fehér asztal mellett. Emlékezünk rá : néhai Vimmer Imre polgármestersége alatt mindig Imre-napkor volt ez az ünnepély, amikor egy-egy bátor esztergomi kisfiú csengő hangon köszöntötte a város első polgárát — új ruhában, új cipőben. Oly szép és nemesen egyszerű volt ez. Mindenki megkönnyezte. A társadalmi egyesületek mellett minden plébániának, minden egyházközségnek, minden kisebb-nagyobb szervezetnek csaknem minden intézménynek meg vannak a maga szegényei és meg van a maga jótékonykodási módja. Sőt a legtöbb ház és a legtöbb család is segít egy-egy szegényt és sokan vannak olyanok, akik a felebaráti szeretet szavát követve, állandóan jót tesznek olyanokkal, akik megítélésük szerint rászorulnak a segítségre, — függetlenül attól, hogy a különféle jótékony egyesületeket is támogatják és havonkint lefizetik a pengőket vagy a filléreket a Szent Antal Egyesület számára. Sok jótevőt ismerünk, akinek neve minden jótékony akciónál szerepel, viszont — sajnos, ez másutt is igy van — olyanokról is tudunk, akik jómódjuk dacára soha egy fillért sem adnak jótékonyságra és szegénysegítésre. Sokszor azonban változnak az életkörülmények, sokszor megváltozik maga az ember is, előbb-utóbb megmozdul a szív és a lelkiismeret és ezek a kevesek is megindulnak az emberiesség útján. Mindezekből azt látjuk, hogy Esztergomban is folyik a jótékonykodás, csak nem olyan egységesen megszervezve és nem annyira központosítva, mint más olyan városban, amely éppen ezért jelentősebb eredményeket tárhat a nagyközönség elé. Egyesületeink és különféle szervezeteink ezirányu nemes vetélkedése és autonómikus érzékenysége és hajlamai miatt az ilyen központi szervezés és egységesítés nehezen is menne. Inkább csak működjön a sok jótékonykodó kéz és szív a maga helyén és környezetében, mint valami nagy központi szervvel próbálkozzanak, amely esetleg megbénul az emberek jócselekedetei híján. A hercegprímás a dorogi bányászok Szent Borbála ünnepén F. hó 5-én, vasárnap, Dorogon a Munkás Otthon Önsegélyző és önművelő Egyesület rendk ivüli közgyűlést tartott, amelyet megelőzően Szent Borbála névünnepe alkalmápól főpapi mise volt a bányatemplomban. Az ünnepet fényessé tette és jelentőségében emelte az a körülmény, hogy a misét dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, a „bányászok prímása* mondotta és hogy az ün népségen dr. Chorin Ferenc m. kir. titkos tanácsos, a bányatársaság elnöke is résztvett és a gyűlésen a munkásság szociális és jóléti törekvéseit támogatta. A szép bányásznap lefolyásáról az alábbiakban számolunk be: A dorogiak Szent Borbála ünnepe péntek este kezdődött, amikor a Reimann-akna rendelőjében a bányatársulat által újonnan felállított Szent Borbála-szobor, a bányászok védőszentjének szobra előtt ismét bevezették a leszállás előtti imát.. Az első imát Sshmidt Sándor bányafőtanácsos mondotta. Régi szép bányászszokásnak felújításaképpen ezentúl minden leszállásnál és feljövetelnél imádkoznak a bányászok Szent Borbála képe előtt a bányalelkész vagy vagy helyettese vezetésével. Vasárnap reggel féltíz órakor ór« kezett a dorogi bányatemplom elé kíséretével dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás. A bányászzenekar a pápai himnuszt játszotta, majd a bányatisztviseiők és bányászok nevében dr. Reimann Ernő bányaügyi igazgató üdvözölte a bíboros főpásztort, aki azután az „Ecce Sacerdos" hangjai mellett bevonult a templomba. Itt ünnepi misét pontifikált, amely alatt a bányászok gyermek- és vegyeskara énekelt Steiner György kántor, társulati tanitó vezényletével. Az ünnepre Dorog és környéke munkásságán és tisztviselői karán kivül felvonultak a bányászok frontharcos-, levente- és tűzoltóalakulatai. Megjelent Chorin Ferenc felsőházi tag, a Salgótarjáni Rt. elnöke, Tassonyi Ernő miniszteri tanácsos az iparügyi miniszter képviseletében, dr. Radocsay László Komárom-Esztergom megye főispánja, dr. Frey Vilmos alispán, dr. Hamvas Endre prelátus-kanonok, Reviczky Elemér főszolgabíró és mások az egyházi ós világi előkelőségek közül. Mise után a hercegprímás és kísérete a templom előtti téren megtekintette annak a hatalmas méretű eucharisztikus oltárnak a tervét és helyét, amely körül a nagy bányászdemonstráció fog lefolyni a jubileumi Szentévben. Szénből faragott barlangban lesz ez az oltár, tetején a kettős kereszttel. Délelőtt 11 órakor kezdődött a Munkás Otthon dísztermében a Bányamunkások Önsegélyző és Önművelő Egyesületének díszközgyűlése amely egyben beszámoló gyűlés is volt az egyesület fővódője, dr. Serédi Jusztinián hercegprímás és a bányatársulat vezetősége előtt. Dr. Schmidt Sándor, bányaügyi főtanácsos, dorogi bányaigazgató megnyitó és üdvözlő beszédében hangsúlyozta a társulat által támogatott munkás önsegélyző egylet működésének hasznos és üdvös hatását a munkásság szociális és kulturális helyzetére. Ma már elmondhatjuk, hogy a dorogi munkások nem lenézett proletárok többé

t hanem hasznos, öntudatos polgárai a magyar hazának. Az egyesület működése lehetővé tette, hogy a dorogi bányamunkás harminc évi szolgálat után egy családi ház birtokában mehet nyugalomba. Beszéde végén ismertette a munkaügyi miniszter leiratát, amelyben megígéri, hogy a munkásügyeket, nevezetesen a bányanyugbér-kétdéseket tárgyaló értekezletre a dorogi munkásság képviseletét is meg fogja hivni. Dr. Hóka Imre érseki tanácsos, bányalelkész alelnöki beszámolójában ismertette a 6500 tagot számláló egyesület vallásos, kulturális, szociális működését. Az önsegélyző egyesületnek 300.000 pengős háza van Budapesten és üdülője a Balaton mellett. Az erkölcsi és anyagi eredményt politikamentes munkájával éri el az egyesület. A beszámolók után Chorin Ferenc szólalt fel, aki biztosította a munkásságot a társulati elnökség jóakaratáról. A munkásság új szociális mozgalmához, amely szerint a 30 évnél még korábban megrokkantó munkás is részesüljön segélyben, 30.000 pengő segítséget ígért. A bíboros hercegprímást köszöntötte ezután tízéves érseksége alkalmából. Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a vezetők és a munkásság együttműködésének szükségességéről beszélt. — A Bányászok Önsegélyző Egyesületében csodálatos módon összefognak a vezetők és a vezetettek. Azt szeretném, -— folytatta a főpásztor — ha a munkások is tőkések lennének. A munkás és a tőke viszonyát illetően Szent Ambrus püspökkel együtt ón is azt mondom, hogy nem a tőkében van a bűn, hiszen a tőkét a becsületes tulajdonos a felebaráti szeretet gyakorlására használja fel. Nem a tőkében, hanem azonban a tulajdonosokban van a hiba, akik a tőkét erkölcstelen célokra használják, vagy akik elmulasztják a felebaráti szeretet gyakorlását, vagy akik a modern életben elvonják a tőkét rendetetésétől. — Nem az a baj Magyarországon, hogy van tőke, hanem az a baj, hogy nincs mindenütt tőke. A kereskedő legnagyobb baja a tőkeszegénység, a magyar kisiparos azért nem boldogul, mert nincs forgótőkéje, a magyar földmivesnek is legnagyobb baja az, hogy nincs forgótőkéje és igy kénytelen földjót megterhelni, vagy gabonáját, terményeit eladni áron alul, vagy akkor, amikor lelketlen emberek kihasználják,