Esztergom és Vidéke, 1937

1937-11-07 / 88.szám

két a templomnak most a restaurá­ciókor kibontakozó igazi bárok szép sége. Ezért illeti meg Takáts Istvánt, a templomot restauráló festőművészt a legteljesebb elismerés, mert, mint kagylóból a gyöngyszemet, maradék­talanul kibontakoztatta a kegyúri temp­lomnak minden gyönyörűségét az idő vasfogának porlasztó munká­jából. A templom megtekintésekor elő­ször a szentélyben állunk meg né­hány percre. A szentély boltozatán a régi fres­kót. Szent Pál lefejezésót látjuk, csakhogy megújulva, színeiben meg­finomodva, remekül beilleszkedve az új környezetbe. (Ezt a képet már egyszer restaurálta Feichtinger fes­tőművész gr. Csáky Károly plébá­nossága alatt 1883-ban, a mostani restaurálás azonban összehasonlítha­tatlanul jobban sikerült.) A boltozati freskó körül a négy evangélistának képeit láthatjuk igazi szép bárok kidolgozásban. Érdekes megemlíteni, hogy ezek a képek is régiek. Eddig azért nem voltak lát­hatók, mert egy régebbi restaurálás alkalmából egyszerűen barbár kéz­zel bemeszelték, csak most, mikor a falakat lemosással előkészítették a restaurálásra, tűntek újra elő. Az igy szinte felfedezett képeket Takács István remek művészi megérzéssel mentette meg és varázsolta át a későbbi jövendőnek. A szentélyben ezeken kívül a régi oltárkép feletti mezőnek remek orna­mentikája vonja magára a figyelmet a Szentháromság Dürer elgondolású szimbólumával. (Háromszög, az Atya, a kereszten függő Krisztus s a ga­lamb, mint a Szentlélek szimbólu­ma.) A szentélyi oltárkép régi olajfest­ményének műmárványalapzatát, fél­körben kiegészítették s igy az egész­nek sokkal szebb a perspektívája. A templom hajójának két freskója közül a szentély felé eső Szent Mik­lósnak, mint a hajósok védőszent­jének életéből vett jelenetet ábrázol. (Szent Miklós azért a hajósok védő­szentje, mert egy alkalommal éhín­ségbe jutott városának hajón hozott élelmet). A belvárosi templomban azért ké­szült ez a jelenet, mert valamikor kb. a mai városháza területén állott egy Szent Miklós templom, amely vaiamiképen a mai kegyúri plébánia­templom elődjének tekinthető. A hajó második freskója Szent Lőrinc életéből azt a jelenetet ábrá­zolja, amikor a római helytartó tűz­halólra ítéli, körülötte a szegények csoportja látható, akiket a nagy szo­ciális szent segélyezett s gondozott. Szent Miklós freskója körül jobbra és balra Szent István s Boldog Mar­git, Szent Lőrinc jelenete körül pe­dig Szent Imre s Szent Erzsébet ké­pei egészítik ki a hajó tetőzet nek festői alkotását. A templom új freskóit a bárok dí­szítések pompája veszi körül, di­csérve Takács István mellett a se­gédkező Fundschler Móric festőmű vész remek ízlését. A falak alapjait körben műmár­vány-táblák egészítik ki, érzékeltetve színben s kidolgozásban az épitke zés statikai törvényeit. A remek bárok szószék s az ol­tárok gondos és lelkiismeretes letisz­títás után maradtak a régiben, régi patinájukkal nagyszerűen illenek be az egész bárok összhatásba. A templom bejárata mellett a két oldalkápolna, a hívek nagy örömére, új köntöst nyert, a jobboldali bárok díszítésekkel, a baloldali pedig Ta kacs Istvánnak ajándékképpen reme­kelt Fájdalmas Szűzanya freskójával gazdagodott. Az oldalkápolnák bejáratai felett a városnak, mint kegyúrnak két címere látható. (Az 1762-iki, a temp­lom épitésekori és a mostani, a meg újitáskori.) Érdemes még megemlékezni a templom világítási berendezéséről, amely kidolgozásában, fényhatásai ban méltóképpen illeszkedik be a templom általános perspektívájába. A szentély világítását két drb 1000 voltos, a hajó pedig négy drb 200 voltos reflektortól kapja, amely­lyel a fényt a boltozatra, vetítik, ami egységes, nyugodt fényhatást biz­tosit. Ujabb világítási berendezések még a barokk kiképzésű villany tartók, amelyeket szintén Takács István ter­vezett. Nagyon szép a szentély ötök­mécsese, amely 1783 ból való s amely most megújítva szintén igen nagy értéke a templomnak. íme, a megújult belvárosi kegyúri plébániatemplom rövid leírása. Ez az ismertetés azonban csonka maradna anélkül, ha nem emlékez­nénk meg dr. Felber Gyula plébános­ról, akinek éveken át folytatott kitartó, fáradságos munkája termetté meg gyümölcsét. Az ő lelkipásztori gon­dossága, ügyszeretete hivta fel figyel­mét az összes illetékeseknek a restau­rálás szükségességére s nem hátrált meg semmiféle nehézségtől sem, amig terve anyagilag s erkölcsileg biztosított nem volt Esztergom kö zönsége elsősorban neki hálás, hogy kegyúri temploma legmagasabb fok­ban méíó hajléka az Istennek. A templom megtekintése után fel­kerestük dr. Felber Gyula plébánost hivatalában s megkértük őt, hogy ismertesse lapunk közönségével a restaurálás anyagi oldalait, a való­színűleg felbukkanó sok nehézséget s a jól végzett munka várható gyü­mölcseit. Lekötelező szívességgel adott fele­leteket kérdéseinkre. A beszélgetés tanulságait a követ­kezőkben adhatjuk: Legnagyobb elismeréssel és hálá­val kell megemlékezni a hivek áldo­zatkészségéről, akik a nehéz idők ellenére is filléreikkel biztosították a templomfestés anyagi fedezetének legnagyobb részét, továbbá a város­ról, mint kegyúrról, amely az épí­tészeti és kőműves munkálatokat végeztette el. Az Egyházközség által végezte­tett festés, műmárványburkolás és villanyszerelés összes költsége kb 16 300 P volt (festés 10.000 P, mű­márvány 2.300 P, a villany 4.000 P), ebből gyűjtés útján összegyűlt 11.000 P, a templompénztárból fedezhető volt 3.000 P, hiányzik még 2.300 P, amit szintén a hivek további adományai­ból remé'nek pótolni. A város az építkezésre 22 000 P-t adott, amely összeget bankkölcsön alakjában az Egyházközség vette fel a város garanciájára. A város a tő­két és kamatokat évi 3.000 P-ős részletekben fogja törleszteni. A beszélgetés további során dr. Felber Gyula őszinte hálával emli telte meg, hogy Takács István, a restauráló művész ingyen készítette el az oldalkápolna „Fájdalmas Szűz­anya" freskóját, továbbá, hogy Fazekas Kálmán az építést végző vállalkozó a templom ajtaja körül a falat ingyen hozta rendbe s hogy ezzel a nemes gesztusukkal méltó koronát tettek százszázalékig lelkiismeretes s kiváló munkájukra. Arra a kérdésünkre, hogy mik lesznek a jól végzett munkának vár­ható gyümölcsei, a következőket mondotta dr. Felber Gyula: — A restauráit, szinte új köntösbe öltözött templom minden bizonnyal emelni fogja a hitéletet. A hivek büszke öntudattal láthatják áldozat készségüknek kiváló eredményét s ez az öntudat emelni fogja a tem­plomhoz való tartozás érzését. Eddig tart a plébánosi nyilatkozat s mi befejezésül csak annyit fűzünk hozzá, hogy adja meg a Mindenható, hogy a restaurált templom az Ő fény­nyel övezetit hajléka legyen, a hívek­nek pedig a kegyelmek forrása, ahová betérve megnyugvást, igazi bókét találhatnak a mindennapi élet — talán sokszor durva — zűrzava­rai közepette is. ^ y lik nyertek a Gyümölcs­termelő Egyesületben? A Komárom és Esztergom megyei Gyümölcstermelő és Értékesítő Egye­sület ajándéksorsjátékának nyertesei: I. dij: 1 „Flóra Regina" perme­tezőgép 60 P értékben. Nyerte : Veér János Tatabánya. II. dijak : 20—201. o. gyümölcs­fa 25—25 P értékben. Nyerték : özv. Oberth Ágostonná Esztergom és Rac­kó István Tóváros. III. dijak: 100 kg: Péti só 20 P értékben. Nyerte : Kürcz Dezső Esz­tergom. 20—20 I. o. gyümölcsfa 20—20 P értékben. Nyerték: Pírityi Kálmán Mocsa és Vertényi Domon­kos Tatabánya. IV. dijak: 15—15 I. o. gyü­mölcsfa 15—15 P értékben. Nyer­ték : dr. Kelemen Imre Bábolna és Rüdiger István Komárom. 1 kézi permetezőgép 15 P értékben. Nyerte : Bátky Vince Kömlőd. V. dijak: 10 I. o. gyümölcsfa 12 P értékben. Nyerte : Nyári Jó­zsef Esztergom. 3 szakkönyvet 12 P értékben, Nyerték : Szerernlei And­rás Dsd, Kovács Kálmán Esztergom és Rajtó Márton Neszmély. VI. dijak; 15 bogyós gyümölcs 7'50 P értékben. Nyerte: dr. Divéky István Esztergom. Szakkönyveket nyertek darabonkint 7'50 P érték­ben : Farszky János Esztergom, Csiz­madia Dániel Neszmély, Mitter Já­nos Esztergom és Szász Pál Komá­rom. MOST JELENT MEGl Szenímihályiné Szabó Mária LŐRÁNTFY ZSUZSANNA Lórántfy Zsuzsanna élete nem­csak gyönyörű asszonyi élet, hanem a magyar történelem egyik legérdekesebb fejezete: a magyar kultúra kivirágzásá­nak legszebb korszaka. Szabó Mária műve nagyórtékű alkotás sal gazdagítja a magyar irodal­mat. 520 oldal. Ára 6 pengő, egészvászonkötésben 8 pengő. SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA VII. dijak: A „Magyar Gyü­mölcs" c. szaklap 1938. évi díjta­lan előfizetése. Nyerték: Mayer Re­zső Tatabánya és Jiraszek Antal Felsőgalla. Egyenkint 2 szakköny­vet nyertek 5 P értékben: Molnár Gyula Esztergom, Bognár József Felsőgalla és Király Mór Esztergom. VIII. dijak: 2 fészekodu 250 P értékben. Nyerte: Szkalka Lajos Esz­tergom. Védekező anyagot nyertek 2"50 P értékben : Augusztin János Esztergom, Kozár László Oroszlány, Kofler Gyula Esztergom, Nagy Kor­nél Dunaalmás és Nyilas Antal Tata. 1 kg. Novoként 2 P értékben nyer­tek : Czike Imre Komárom és Uny község. A „Magyar Gyümölcs" c. szaklap 1838. évi első felének díj­mentes küldését nyerték : Tamás Fe-­renc Tatabánya, Horváth Zoltán Ta­tabánya, Herczeg József Tata ós Pathó Gyula Komárom. 20-30 ezer év előtti leletek Pilismaróton Pilismaróton, a református temp­lom és temető tőszomszédságában, az „Öregek" dűlőben, Lik Dániel földjén, a szántás alatti kövek meg­megakasztoiták az ekevasat. A tu­lajdonos figyelmeztetésére e sorok irója falaknak tartott föld alatti kö­veket s ezek alatt feldúlt római síro­kat talált. E sírok nagy lapos kövek­ből és római nagy cserepekből vol­tak készítve. Körülöttük, többnyire érintetlen földsirok. A sírok korát az ott talált római érmék adják meg: I Valentinianus és Gratianus érmei, K. u. 364—383. A szomszédos, Pin­tér D. András-féle földön, a római sirok között, de ezekre keresztben elhelyezve, avar sirok találhatók. Ezeknél azonban érdekesebb lele­tek is kerültek itt elő, Lik D :niel földjén: a kutatóárkokból kisebb­nagyobb kovaszilánkok és kova­pengék egész marékra való halmaza, néhány őséliat csonttöredéke és foga jutott felszínre: mammutfog és agyar­darabkák, ősló és még több, eddig meg nem határozott ősállat csontja. A Nemzeti Múzeumban a részletes jelentós kíséretében beszolgáltatott leletek nagyobb érdeklődést váltot­tak ki, úgy, hogy csakhamar kiszállt a Nemzeti Múzeumtól dr. Paulovics István, a római kor szaktudósa és dr. Hillebrand Jenő igazgató, az ős­kor szaktudósának megbízásából dr. Gallusz Sándor múzeumőr, akik megtekintették a leletek színhelyét, az évről-évre jobban elpusztuló várat, az ezekkel összefüggésben lévő duna­parti erődítéseket és a vár alatti ipari, kereskedelmi és földmivelő, római teiepheJyet, melyről a faluban az a hit él, hogy ott „elsüllyedt" falu van. A múzeumi kiszállásnak az ered­ménye az, hogy november 2-tól több napra terjedő szakszerű ásatás indul meg, főleg a kovapengék és ősállat­maradványok felkutatására. Az ása­tások vezetője dr. Gallusz Sándor múzeumőr, segítője pedig dr. Bacsák György ügyvéd és e sorok írója. A MEGBÍZHATÓ FIÚT JÓ CSALÁDBÓL TANULÓNAK FELVESZÜNK VIRÁG és SZÁNTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents