Esztergom és Vidéke, 1937

1937-11-04 / 87.szám

ESZTIE m Jtí KE Régi óhajt teljesít a tüzbaroosjavasiaí Mintha valami jelképes je­lentőséget nyerne a meginduló parlamenti munka irányára és szellemére, hogy a munkát ép­pen a „tűzharcos"-javaslat vi­tája nyitja meg. Mintha ezzel Darányi Kálmán kormánya je­lezni akarná, hogy törleszteni akar, mégpedig mindazon a te­rületeken, ahol a közelmúltban — miért, miért nem — adó­sok maradtunk. Igy az úgynevezett alkot­mányjogi javaslatok s főként pedig a választói jog politikai adósságtörlesztése s egy régi tartozás megoldásának számít­hat, amit Darányi Kálmán mind­járt hivatalba lépésekor — mint becsületügyi tartozást — vál­lalt át magára. Hasonlóan van ez a most szőnyegre kerülő tűzharcos javaslattal is, ami azt jelenti, hogy a kormány érzi és tudja, hogy van még terü­let, melyet nem szabad figyel­men kivül hagyni, s ahol a csend és nyugalom korántsem jelenti a kielégítő megoldást, talán inkább azt a nagy önfe­gyelmet, amit a háborút viselt hős katonáink csaknem két év­tizeddel a szomorú befejezés után — még mindig meg tud­tak őrizni, mint a magyar ka­tona egyik legszebb és legbe­csesebb lelkitulajdonságát. Jogosan mondják erről a ja­vaslatról, hogy a nemzet be­csülete volt a termőtalaja, amelyből sarjadt s az egész nemzet egyöntetű helyeslő és igenlő akarata az anyatej, amely­ből táplálkozhatott. Talán éppen ezért is bizo­nyítgatni sem kell, hogy ezt minden magyar ember a maga törvényének vallja. Elsősorban azok, akiket személyileg érint, mint a világháború cselekvő ré­szeseit, de azok is, akik köz­vetve vannak érdekelve, de igy is vérségi kötelék fűzi a tör­vényhez a világháborúban részt­vett apákon, testvéreken és ro­konok sokaságán keresztül s akik most kétszeresen átérzik annak az igazságnak az erejét, amely szerint mindig a leg­hasznosabb befektetésnek szá­míthat a polgárságra nézve az az áldozatkészség, amelyből azt a tanulságot vonhatja le, hogy a hazáért meghozott áldozat mindig megfelelő méltánylásra talál azok részéről, akik ezek­nek az áldozatoknak olyan so­kat köszönhetnek, vagyonukat éppenúgy, mint testi épségüket s más egyéb javaikat. Téves megítélésre és ered­ményre vezetne, ha valaki csak­is anyagi szempontból tenné most ezt a javaslatot mérlegre. Jól és igen helyesen mondja Rőder Vilmos honvédelmi mi­niszter, hogy ő ebben a kér­désben az erkölcsi mérlegelést előbbre helyezi, mint az anya­git. Hiszen az anyagi kérdést nemcsak a maguk szempontja és akarata dönti el, az mindig egész sorozat más kérdéssel áll kapcsolatban, mint például je­lenleg nálunk is : a csonka ha­za gazdasági helyzetével és korlátozott lehetőségeivel. De mindezek mellett, vagy mind­ezek ellenére is éreznünk kell azt a nagy, szinte megfizethe­tetlen és leróhatatlan tartozást, amivel háborút viselt tűzhar­cosainknak még mindig tarto­zunk. Éreznünk kell mindnyá­junknak, hogy tűzharcosaink sorsa mindnyájunk közös ügye, annál is inkább, mert hiszen ők — mint Rőder Vilmos hon­védelmi miniszter igen találóan mondja —, mikor 1914-ben el­indultak, minden számítás nél­kül egyszerűen katonai becsü­letből indultak el, tehát a leg­önzetlenebbül áldozták fel éle­tüket, fiatalságukat, egészségü­ket a haza érdekében. S mivel ők nem alkudtak és nem számítgattak: önzetlensé­güket azzal kell meghálálnunk, hogy nem engedtük sorsuk ren­dezését tovább odázni s meg akarjuk teremteni azt a lehe­tőséget, azt az előnyt, amely a polgári élet minden vonatkozá­sában kidomborítja és érvényre juttatja azt az igazságot, hogy a háború hősei minden figyel­met megérdemenek. Ez az erkölcsi megkülönböz­tetés és kitüntetés teszi jelen­tőssé ezt a tűzharcos javasla­tot s ad reményt, hogy az ősi áldozatkészség a jövőben is a nemzet egyetemes örök hálá­jára számíthat. Y. Az Esztergomi Borászati Egylet Rt. átszervezése Az Esztergomi Borászati Egylet Rt,, Esztergomnak ez az ősi keres­kedelmi intézménye, szombaton tar­tott 58-fk éví rendes közgyűlésén bizonyos korszerű reformokon ment át, melyek együttvéve lehetővé teszik, hogy Esztergomnak ez a régiben igen szépen prosperáló üzeme új üzleti lendületet nyerjen. Mint már jeleztük, a részvény­társaság részvényeinek majoritását Putz Lajos helybeli borkereskedő szerezte meg. Ennek a körülmény­nek igen nagy jelentősége van abból a szempontból, hogy a Rt. admi­nisztrációja remélhetőleg simább, leo­lendü'etesebb, az élethez alkalmaz kodóbb lesz, aminek igen értékes és hasznos következményei lesznek nemcsak a vállalat, hanem Esztergom egész üzleti életében is. A fontos tárgysorozatú közgyű­lésről az alábbiakban számolunk be : A közgyűlés Etter Ödön elnöki megnyitója után tudomásul vette az igazgatóság évi jelentését. Az évi jelentés beszámolt arról, hogy a Borászati Egylet Rt. az el­múlt üzletévben sem fejtett' ki mű­ködést, hanem az ingó és ingatlan vagyont — korábbi határozatnak meg­felelően — haszonbérlet útján jöve­delmeztette. Bejelentette as igazgatóság, hogy Szölgyémi Gyula h. vezérigazgató és dr. Szegedi József ügyész megbíza­tásukról lemondottak. Értékes ós önzetlen munkásságukért a közgyű­lés köszönetet szavazott. Az igazgatóság jelentésének to­vábbi részén kegyeletes szavakkal parentálta el Báthy Bélát, az egylet volt pénztárnokát. A felügyelőbizottság az évi mér­leget terjesztette a közgyűlés elé, A mérleg két nevezetesebb tétele : a vagyon, amely ingatlanból és in­gókból, folyószámlán kezelt össze­gekből áll: 31.780-59 pengő, az elmúlt év összes nyeresége 2 051 pengő 24 fillér. Az igazgatóság és a felügyelő­bizottság jelentésének elfogadása után a közgyűlés a vezetőségnek a felmentvőnyt megadta, majd a tiszt­újítást bonyolította le, A Részvénytársaság új vezetősége a következő: elnök: Lenkei Emil, vezérigazgató: Putz Lajos, aligazgató : Szölgyémi Gyula, igazgatóság: Putz Lajosné, Kovancsek Jenő, felügyelő­bizottság : Bauer Itnre, Galambos József, Herczog Gyula, Jedlicska István ős át. Putz Nándor. A régi alapszabályok értelmében történt választás útján as alapsza­bályok módosítása következett. Az új alapszabályok lényegesebb pontjai a következők: az eddigi, névre szóló részvények ezentúl a bemutatóra fognak szólni; a rész­vényes részvényei számának meg­felelő szavazattal bir; a vezérigaz­gató és aligazgató hatáskörét egye­sitik, s azt az ügyvezető igazgatóra ruházzák; az igazgatóság tagjainak száma az ügyvezető igazgatón kivül: 4, a felügyelőbizottság tagjainak száma 3; a részvénytársaság tiszti személyzetét s egyéb alkalmazottait az igazgatóság megbízása alapján az ügyvezető-igazgató nevezi ki. Schalkház Kerenc városi főintéző szól hozzá először az alapszabály módosításának kérdéséhez. Nem fo­gadja el az új alapszabálynak azo­kat a pontjait, amelyek a névre szóló részvényeket bemutatóra változtat­ják át, továbbá azt a pontot, amely kimondja, hogy minden részvényes­nek annyi szavazata van, amennyi a részvényeinek a száma. Egyéb­ként az egész tranzakcióval szem­ben az az aggodalma, hogy az nem lesz javára az esztergomi gaz­dáknak. Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy már néhány évvel ezelőtt is felmerült a Borászati Egylet Rt. likvidálása, amely csak fontos gazdasági szempontok — többek között a termelés irányí­tása — miatt nem történt meg. Ke­vés gazda-részvényes volt. Az igaz­gatóság az üzem megmentése érde­kében mindent megpróbált, ezért adta az egész vállalkozást haszon­bérletbe. Ma a Részvénytársaság mérlege még parin áll, de ez az ál­lapot tovább fenntartható nem volt. A vállalat eddig jóformán altruisz­tikus alapon működött, ezentúl azon­ban üzleti vállalkozás lesz, abba te­hát, hogy az új részvényesek mi­ként fognak tevékenykedni, bele­szólni nem lehet. Szölgyémi Gyula szerint az esz­tergomi bortermelésnek a legnagyobb baja az, hogy a bor minősége na­gyon gyenge. Ha a gazdák nem tér­nek át jobb szőlőtermelésre, akkor piacra számítani nem lehet s akkor a Borászati Egylet üzleti eredmé­nyeinek érdekében kénytelen lesz idegenből bort behozni. Mig jó bor­termelés esstében az feleslegessé válik. Vitéz Szívós- Waldvogel József második felszólalásában kifejtette, hogy az esztergomi gazdák nem fo­gadják meg a bortermelésre vonat­kozó hasznos útmutatásokat. Senkit akarata ellenére boldogítani nem le­het. A Borászati Egylet nem állhat egészen a tönkremenetelig altruisz ­tikus alapon. Több kockázatot vál­lalni nem lehet, igy meg kellett tör­ténnie a tranzakciónak. A felszólalások után a közgyűlés az alapszabályok módosítását el­fogadta. Lenkei Emil, az új elnök, zárósza­vában hangoztatta, hogy elnöki mi­nőségében tőle^hetőleg mindig te­kintettel lesz Esztergom érdekeire. El fog követni mindent, hogy az esztergomi gáídáktól is vásároljon a Borászati Egylet Rt. Erre ösztönzi őt lokálpatriotizmusa is. Ma gán nyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmá­nyokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 87. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. NOVEMBER 4 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Thumbnails
Contents