Esztergom és Vidéke, 1937

1937-10-28 / 85.szám

ESZTERjGOHJ/IDCKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 85 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap f CSÜTÖRTÖK, 1937. OKTÓBER 28 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A Kormányzónó szózata Még a tél küszöbén esztendőről-esztendőre szózatot intéz a tehetősebbek lelkiismeretéhez a Főméltóságú Kormányzóné. A Főméltóságú Asszony nemes elhatározással és kötelességteljesítő példaadással évekkel ezelőtt élére állott annak a nyomorenyhítő akciónak, amelyet az ő nevéről neveztek el és amely a társadalom sokezer szerencsétlenjének juttatott már pénzt, ruhát, fűtőanyagot, élelmiszert. Sokezer családnak adta vissza a hitet, a jobb jövőbe vetett éltető bizalmat és azt a közrendet is biztosító jóleső tudatot, hogy ennek a nemzetnek egyetlen fia sem számkivetettje a közösségnek, hacsak önmagát nem száműzte belőle. Horthy Miklósnénak a társadalomhoz intézett szózata a napokban jelent meg. Ebben a szózatában keresetlen szavakkal fordult azokhoz, akik maguk nem ismerik a nélkülözést és bízó hittel hiszi, hogy felhívásának, úgy mint a múltban, ismét teljes sikere lesz. A tehetősebbek szive megnyílik a kopogtató kéz előtt és megindul az adakozás, senki sem fog elmaradni, akinek van mit áldoznia a jótékonyság oltárára. Annyival inkább hinnünk kell, hogy a magas helyről elhangzott felhívás országszerte a legteljesebb megértéssel találkozik, mert a Horthy Miklósné nevét viselő nyomorenyhítő akció a legídeálisabban, a legtökéletesebben, szociális szempontokból mintaszerűen van megszervezve. Énnél az akciónál egy fillér tört részét sem fordítják adminisztrációs kiadásokra, az idejuttatott adományok hiánytalanul, teljes egészükben azoknak kezeibe kerülnek, akik valóban rászorultak a társadalom jótékonyságára és akiket segélyezni közérdek. Halkan, diszkréten, szinte észrevétlen csendben folyik ennek az akciónak keretei között a szegények hathatós gyámolítása. Feltűnés nélkül, de igen gondosan válogatják ki a kérvényezők közül azokat, akik tényleg rá vannak utalva a közjótékonyságra és — ami ilyen akcióknál mindig igen fontos — senkinek sem kell szégyenkeznie azért, hogy kér. A Főméltóságú Asszony segélyakciója éppen ezért tudja felkarolni a valamikor jobb napokat látott szemérmes szegényeket is. A magyar Nagyasszony magas szine elé ezek is bátran járulnak, mert tudják, hogy itt meghallgatásra találnak és itt pirulniok nem kell. Évek óta folyik immár ez az akció és sok-sok tízezerre megy azoknak a családoknak száma, amelyek ennek köszönhetik, hogy baj és betegség nélkül élték át a telet és virradt reájuk a jobb jövendő tavasza. A Főméltóságú Asszony emberi egyéniségének bája és jósága párosul személyének mindenekfölött álló tekintélyével ennek az akciónak igazgatásában. Az ő neve ennek az összefogó megmozdulásnak olyan nemes védjegye, amely tiszteletet parancsol és legteljesebb bizalmat keltazok körében, akik adnak és azok körében is, akik kapnak. Büszkén és boldogan állapítja meg Horthy Miklósné mostani felhívásában, hogy akciója a magyar társadalom részéről megértéssel találkozott és ezért volt a múltban és lesz remélhetőleg a jövőben is sikeres. A magyar társadalom viszont a valóságnak megfelelően csak azzal az egyhangú megállapítással válaszolhat erre, hogy az akció nagy sikere legelsősorban a Főméltóságú Aszszony tevékeny és személyes közreműködésének köszönhető. Annak a nemes elhatározásnak, amely ennek a szép nemzettársadalmi megmozdulásnak élére állította és annak a vállalkozásnak, hogy a szegények helyett ő maga intéz szózatot a magyar lelkiismerethez. Ezért fog ez a szózat bizonyára most is a legteljesebb visszhangra találni. Ezért fog a felhívásra örömteljes készséggel megmozdulni az egész magyar társadalom és viszi az áldozatkészség oltárára mindenki azt, amivel könnyeket akar letörölni szenvedő magyar testvéreinek orcájáról. Esztergomi visszaemlékezés a hollandiai világjamboreera Márkus Pál esztergomi öregcserkész, aki a 430 főnyi magyar csa pattal résztvett az idei cserkészvilágláborozáson Vogelenzang mellett, érdekes előadásban számolt be az esztergomi öregcserkészek előtt jamboreei élményeiről és tapasztaltairól. Az előadás a fővárosi sajtóban megjelent sorozatos tudósításoktól el térően több eredeti megfigyelést és jellemző érdekességet is tartalmaz, ezért az előadást egyes részleteiben az alábbiakban a cserkészélet iránt mindig melegen érdeklődő olvasóközönségünkkel is megismertetjük. Az V. világjamboreenak az adott különös érdekességet, hogy a gödöllői után következett. Ez azért fontos, mert sok országból akadtak olyanok, akik mindkét világtáboron résztvettek és igy összehasonlításokat tehettek. Mint később kiderült, ez volt az első sikere a magyar csapatnak, mielőtt még az arénára léptünk volna: a gödöllői jamboree emléke. A tábor Vogelenzang mellett volt, Haorlemtől 7 km-re, amely a holland tulipántermelés központja. Sajnos, mi nem gyönyörködhettünk a hatalmas virágmezőkben, mert már lezajlott a tulipánszüret. A táborhely 3 km hosszú, T5 km. széles gyepes terület, elszórt facsoportokkal. A gyep kiválóságáról elegendő annyit mondani, hogy a táborozás végére még üdébb, zöldebb lett, mintha nem is taposta volna 20 eper cserkész és több 100 ezer látogató. A jamboree területét keresztül-kasul szelie a rengeteg kisebb-nagyobb csatorna. 56 hidat építettek rajtuk s még igy sem lehetett egyenes úton eljutni oda, ahova akartunk. A tengerpart kb. 4 km re feküdt mellettünk, hova fürödni is mehettünk. A magyar tábort három oldalról csatorna határolta, az egyiken túl az Aréna, a másikon túl a skótok tábora, a negyedik oldalon pedig a hollandok voltak. 60 őrsi sátrunk volt, valamennyi vadonat új, kissé túl komor, de a holland éghez illő szürke színben, egyenesen a a jamboreera készítve. A sátrakat a tábor kerületén, szorosan egymás mellett verték fel, a kötelek keresztezték egymást. Középen hatalmas térség volt az árboc körül, amely maga is talapzatának kiképzésével egy ősmagyar stílusú, a tábor közepén áiló vezéri sátorhoz hasonlított, rajta lengett az egész altáborban a külön épített árbocon a magyar zászló. A tábor élete olyan volt, mint Gödöllőn. A hollandok semmi újat nem találtak ki. Égy nap rendszerint a következőképpen zaj'ott le. A Zeitsignálra — ami pontosan a rakéta makacssága miatt sohasem sikerült, — megelevenedett a hatalmas tábor. A mosdással — el kell ismerni — nem volt baj, viz volt bőven, a csapokból, tussokból csak úgy dőlt a viz, de nem egyszer sikerült a lábunkkal is vizet fakasztani. A reggeli: tejporból készült és tetszés szerinti mennyiségű vajas kenyeret kaptunk hozzá. Vaj volt vagy négyféle, külön a kenyérre való, külön a rántáshoz, külön a húshoz, főzéshez. Zsír viszont nem volt. A délelőtt főszórakozása az volt, hogy a rajszakácsok a tábornak még a Contiges Parancsnoknál is nagyobb urával, az élelmezési vezetővel együtt összedugták a fejüket és próbálták, hogy a kapott nyersanyagból mit lehetne főzni. Hát zabpehelyből hétfőn is, még kedden is, sőt az öszszes napokon sem lehetett túrós csuszát, vagy töltött paprikát készíteni, az bizony zabpehely maradt. Éppen úgy, mint a heringből sem lett paprikás csirke, pedig az egész tábor követelte, hogy kezdjenek ilyen arányú kísérleteket, a bőven rendelkekezósre álló nyersanyaggal. Ez a két ínyencség egy nap sem hiányzott az étlapról. A tábor igazi élete délután kezdődött. 12 órakor megnyíltak a közönség előtt a kapuk és volt is látogató bőven, több, mint kívántuk, bár korántsem annyi, mint Gödöllőn. A raj konyha környékén alig lehetett járni, úgy körülfogták az érdeklődők, főként a ritkán látott magyaros gulyás illatának volt nagy vonzóereje. Ebéd után azután megindult a tábornézés, megfigyelés, ismerkedés, a jamboree 10. napjának főprogrammja. Legtöbben az angolok voltak : 8000-en. Számban következett az 5000 hollandi Verkenner, ahogy ők a cserkészt nevezik, köztük 100 a keletindiai gyarmatokról. Ezen jamboreen először jelentek meg a kinaiak, de ott voltak a gödöllői tábor kedvencei is: az egyiptomiak, a szíriaiak — most teve nélkül —, aztán a finnek, a szoknyás nép viseletű görögök, no ós a mi altáborunkban, a Vll-ben egész „csemege" az aláírás gyűjtők szá-* mára : örmények és japánok, irániak és mexikóiak. Sziám fiai és orosz menekültek, no és a holland gyarmatiak : Cürassao, Sába, Litauen szülöttei. Ámbár egy hollandi most minket, magyarokat is ebbe a listába venne. Legalább is a napi aláírást kérők száma azt bizonyitja, hogy mi is — talán az „árvalányhaj" révén — keresettek lettünk az egész táborban. Ezt különösen az üzletvárosban lehetett tapasztalni. Az előtáborról csak annyit mondok, hogy majdnem egész nap rendgyakorlatoztunk, katonasapkánkban. Ami időnk még maradt, abból pl. mosdásra csak 3 perc jutott 32 létszámú rajunknak, annál több alkalmunk volt a szemafor gyakorlására. Műsoron volt még a papirkrinolin- és bumeráng-gyakorlat 128 ütemből álló tornabemutató,amit mind ott kellett megtanulnunk. Legjobb volt még az egész