Esztergom és Vidéke, 1937

1937-10-17 / 82.szám

ESTCRfiftlcMkE NemosaK a vallás szent igazságai melletti demons­tráció és nemcsak a mély vallá­sosság gyakorlásának példaadá­sa volt a szentkereszti eucha­risztikus kongresszus, hanem — el ne felejtsük ezt: komoly szociális intelem, szigorú tanács­adás a társadalmi és gazdasági élet megjavítására Krisztus ta­nításai alapján. Nagyon téved az, aki azt hi­szi, hogy a falu szegény né­pének keresztek és zászlók alatti felvonulásával véget értek a kötelezettségek és hogy ez­zel ki-ki eleget tett a lelkek megnyugtatására és a mennyei és földi élet igényeinek teljesí­tésére. A szentkereszti búcsúsok 12 ezer emberéből legalább 10 ezer a két keze munkájából élő, szegény ember volt, akik fel­virágozott zászlaik alatt buzgón énekelve és imádkozva siettek a lourdesi barlang Szűz Máriá­jának lábai elé, — mitsem tö­rődve a hajnal óta tartott gya­logolás fáradalmaival, meggyö­tört testükkel és feltört lábaik­kal —, szinte megenyhülve, boldogan borultak le a völgyek harmatos füvén, öregasszonyok és fiatal leányok a legényekkel versenyezve cipeltek nehéz zász­lókat és kereszteket és benső ájtatossággal lestek a szót, ál­dást és kegyelmeket. Tagadha­tatlanul felemelő, megindító lát­vány volt ez különösen olya­nok számára, akik ilyen vallási felvonulást még nem is láttak és akik a vallás összetartó ere­jének ilyen megnyilvánulásá­ban talán nem is hittek. Mindazonáltal, nehogy elbíz­za magát valaki a könnyű lel­kiismeret felületes elbírálásai alapján és nehogy elszólja ma gát a könnyű elintézések em­bere, hogy: no Iám, ez kell a népnek, búcsújárás, zászló, ének, vallásos tömegmozgalom és az ájtatosságokban való gondtalan elmerülés, igy majd elfelejti búját-baját és ez az égiek után való vágyódás és a vallásos titokzatosságokat kereső nosz­talgiás állapot megszelídíti a kenyérgondokkal küzdő és sok­szor türelmét vesztett család­apát. Jegyezzük meg magunknak jól: pusztán a szegény ember vallásossága — (itt pedig nem­csak a bányamunkásra, föld­művesre, hanem más társadal­mi osztályhoz tartozó szegény dolgozó emberre is gondolunk) - soha a kenyérkérdést megol­dani, a gazdasági és szociális bajokat elmulasztani nem tudja és nem fogja. A szegény em­ber vallásossága és példaadó vallásos felvonulása azonban azt jelenti, hogy a szegény ember bízik Krisztus igazsá­gainak érvényesülésében és még mindig komolyan hiszi azt, hogy a vallás tanításainak er­kölcsi ereje mindenkivel szem­ben kötelező és hogy a sok családot és egzisztenciát sújtó igazságtalanság nem egyéb kö­zönséges gonoszságnál, amely előbb-utóbb elveszi méltó bün­tetését. Ez a vélemény és meggyő­ződés feltétlenül ott él vallásos lelke mélyén, amikor az Oltá­riszentség előtt térdreborulva fel­sóhajt : Jézusom, segíts !, vagy a szentelt zászlót a Boldogsá­gos Szűz előtt meghajtva olta­lomért könyörög az élet mos­toha viszonyai között. Nem­csak a vallásossá geredményeivel kell tehát itt számolnunk, ha­nem éppen ez figyelmeztet min­denkit azokra a nehéz, szent kötelességekre, amelyek a szo­ciális és gazdasági életben ha­ramiának az emberre. Igaz, hogy a bíboros főpász­tor azt mondotta a szegény emberek ezreihez, amit Krisz­tus mondott a hegyi beszéd­ben : Keressétek előbb Isten or­szágát és igazságát, a többi mind megadatik nektek, — de azt is hozzátette később, hogy a gazdasági válságnak és nyo­moruságnakok a az ember önzé­se, a gazdag embereknek a föl­diekben való elmerülése. Ezért nem birja megszerezni a sze­gény ember a kenyeret, a gaz­dag meg fél, hogy nem tudja megtartani szerzeményét. Hiába vallásos tehát a sze­gény ember, ezzel még csak ő teljesítette lelkével, Istenével szemben kötelességeit. A ba­jok meggyógyításához mások vallásossága is kell, amely ala­pon társadalmi és gazdasági er­kölcsösség és igazságosság ve­zethetne mindannyiunkat a bol­dogulás útján. A szegény ember hisz, re­mél,, bízik és szót fogad, olyan jó, hogy ennél jobb már nem is lehet, most ezután azokon a sor, akik a gazdasági hatalmat (akár kicsinyt, akár nagyot) és a szegény ember sorsát (akár egy-kettőét, akár százakét) ke­zükben tartják, hogy amint erre törekedünk ebben a csonka me­gyében és csonka hazában, úgy legyen az egész világon is a legnagyobb hatalmak között. HETI ESEMÉNYEK Néhány szó a Vitézi Rend esztergomi székházáról A vitézek jól tudják, hogy szavak­ból és Írásokból, szócsatákból és hír­lapi polémiákból házat építeni nem lehet, ahhoz telek, tégla és cement, fizikai munka és pénz kell. Hogy mégis visszatérnek fenti témára e lap hasábjain, ez nem érzékenykedés, nem terméketlen vitatkozási hajlam és szándék, nem időt rabló, a tettet elodázó ténykedés, hanem szon őszinte és becsületes törekvés kö­vetkezménye, amely szerint a Vitézi Rend és tagjai mindenkor gondosan őrködnek az egyházi, katonai és pol­gári hatóságok, a sajtó, a hazafias érzésű és gondolkodású közönség és a Vitézi Rend között fennálló, a rend tagok részéről hőn óhajtott, intenzi­ven ápolt és soha meg nem bontott összhang zavartalan fenntartása és fennmaradása felett. Másrészről pedig a Rend reputációja s a nagy cél, a székház mielőbbi felépítése kívána­tossá, sőt szükségessé teszik, hogy a székház kérdésében illetékes hely­ről származott legutóbbi hírlapi köz­leményre az újság hasábjain rövi­den válaszoljak: A rendtagok székházat óhajtanak emelni, amelyben a vm. vitézi szék­kapitányság hivatalos helyisége és egyéb intézményeinek helyiségei nyer­nének elhelyezést, amelyek a rend­tagok egymásközötti bajtársi érint­kezésének, a várományosoknak a Vitézi Rend szellemében való neve­lésének, a rend társadalmi és kul­turális tevékenységének ós hazafias munkájának szinterei és műhelyei lennének. E célból ós rendeltetésből következik, hogy centrális fekvésű, impozáns külsejű, nagyobb épületről van szó. Viszont az építtetői szem­pontjából természetesen nagyon is érthető az a törekvés, de a rend­togók és a rend anyagi helyzetének szempontjából is fontos, hogy a székház az építtetőknek minél ke­vesebbe kerüljön. Ezért az első fon­tos kellék a jó és olcsó telek. E lap olvasói jól tudják s a Vitézi Rend sem vonta soha kétségbe azon köz­ismert tényt, hogy Esztergom sza­bad királyi megyei város a Rend ké­résére ajánlott fel ingyen telket, mégpedig a vasútállomás és a régi villanytelep közötti részen. Múltkori cikkünkben erről nem tettünk emli­BELFÖLD Békés megyében megszervezik a háziipart. — Rozsdamentes acélt is gyárt a MÁVAG. — Novemberban vizrebocsátják a harmadik Duna­tengerjárót. — Szerda éjszaka nagy légvédelmi gyakorlat volt Budapes­ten ós környékén. — Komáromi János népszerű magyar iró meghalt. — Augusztus végéig 109.982 kül­földi fordult meg Budapesten. — Befejeződtek a NEP-ben a válasz­tójogi konferenciák. — A magyar válogatott 2: 1 arányban legyőzte az osztrák futballistákat Bécsben. — Hetvenezer keresőképes ellátatlan nő él Budapesten. — A kormányzó feltűnő beszédet mondott a tenge­részbanketten a világpolitikáról és a Népszövetségről. — Gróf Maj­láth erdélyi püspök most ünnepelte 50 éves papi jubileumát. — Nyolc felsőházi tagságot kér az Országos Mezőgazdasági Kamara. — Ötezer pap részvételére számítanak a nem­zetközi Eucharisztikus Világkong­resszuson. — A svédek győztek 81 : 73 arányban a magyar atlétikai versenyen. — A budapesti fürdő­ügyi kongresszuson 300 külföldi szakértő vett részt. — A közalkal­mazottak fizetését 5 százalékkal emelni akarják. — Kimozdítottak egy volt szegedi káplánt hitoktatói állásától nyilaskeresztes tevékenysé­ge miatt. — A minisztertanács elfogadta a felsőházi reform végle­ges szövegét. — Pécsett meghono­sítták az üveggyöngygyártást. KÜLFÖLD A szovjet 50 millió dollár értékű hadianyagot vásárol Amerikában. —• Mussolini fia Hollywoodban a film­gyárban dolgozik. — A windsori herceg nem tér vissza Angliába. — Minden német állampolgár egész­ségügyi igazolványt kap. — A lon­doni tőzsdén nagy árzuhanás tör­tónt. — Nagyarányú gyarmati pro­paganda indult meg Németországban. — Meggyilkolták az Egyesült Ál­lamok beiruti főkonzulját. — Bel­gium megnemtámadási szerződést köt Németországgal. — Olasz csa­patokat szállítanak Kelet-Afrikába. — Az angol fasiszták vezérét meg­támadták. — Japán gázzal támad a kínaiakra. — Németország meg­tiltotta a kompenzációs árúforgalmat. — Százmillió svájci frankot vesz fel a francia vasút. — Románia csak feleannyi gabonát tud expor­tálni, mint tavaly. — Európában 413 millió métermázsa buza termett. — Barcelonába menekül a vörös spanyol kormány. — Hitler átépíti Berlint. — Mussolini szobrot állí­tott Dollfussnak a máriazelli teme­tőben. — Ötvenezer tréner van Amerikában. — A jugoszláv mi­niszterelnök Londonban és Parisban tárgyal a magyar kérdésről. — A románok kő- és vasővvel fogják körül a trianoni határt. — Olasz­ország barátságáról biztosította a japán kormányt. — Maximálták a vasárakat Roméniában. ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 82. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. OKTÓBER 17 Előfizetési ár 1 hóra: l Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Thumbnails
Contents