Esztergom és Vidéke, 1937

1937-09-23 / 75.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 75. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi íap CSÜTÖRTÖK, 1937. SZEPTEMBER 23 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A magyar honvéd A magyar igen nagy értéket örökölt őseitől. Örökölte pl. azokat a katonai erényeket, azt a vitézséget és harckészséget, amely a magyart a világ legkitűnőbb katonájává tette, amely megszerezte és megvédte számunkra ezer esztendőn át ezt a hazát. Létszám szempontjából kicsi a mai hadsereg, de szelleme páratlan és éppen a most folyó esztendőben immár harmadszor tesz bizonyságot arról, hogy maradéktalanul örökölte őseinek hadi erényeit. Felvonulás keretében mutatkozott be a kis hadsereg először Miklas osztrák köztársasági elnök, másodszor pedig Viktor Emánuel olasz király előtt és mindkét alkalommal meghódította a külföldi szakértőket. Dicsőítő és elismerő közlemények jelentek meg a külföldi sajtóban erről a kis magyar nemzeti hadseregről, amelyet Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós hívott életre az összeomlás után és teremtett meg úgyszólván semmiből. A legnagyobb dicséretet és elismerést azonban most kapta a magyar honvédség, amikor a szolnoki hadgyakorlatok befejezése után megjelent a legfőbb hadúrnak, a nemzeti hadsereg megteremtőjének hadparancsa, amely megállapítja, hogy a honvédség fejlődése örvendetesen halad előre, kiképzése korszerű és azok az áldozatok, amelyeket ez a nemzet védőképességének fenntartására hozott, megteremték értékes gyümölcseiket. Rozsdamentes, fényes és csorbítatlan a hazát szerető magyar kard, amely Európa nyugati kultúráját is évszázadokon át dicsőségesen tudta védelmezni. Erre a magyar kardra még szüksége lehet Európa békéjének, amelyre ez a kis nemzet őszintén és becsületesen törekszik és amelyet hajlandó mindenkor szolgálni. Erre is kell gondolnunk abban az ünnepi hangulatban, amelyben tudomásul vesszük, hogy a magyar honvédség kötelékében szolgáló fiaink becsülettel teljesítik kötelességüket, megfelelnek minden várakozásnak, amelyet ez a nemzet hozzájuk fűzött. Nincs a politikai élet mezején más olyan probléma, amely impozánsabbantudná kifejezésre juttatni az igazi nemzeti egységet, mint a magyar honvédség kérdése. A törvényhozásnak évek óta valóságos ünnepe a honvédelmi tárca vitája, amikor pártkülömbség nélkül bebizonyítja áldozatkészségét és ünnepies deklarációt tehet az egyenjogúság mellett. Ez a nemzeti egység, az ország minden polgárának az a rajongó szeretete, amely a mi kis hadseregünket körülveszi és az a hódoló tisztelet, amelyet a hadsereg legfőbb hadura iránt érzünk, abban az ugyancsak egyhangú nemzeti óhajtásban jegecesedik ki, hogy az illetékes tényezők végre belássák, hogy nemcsak nekünk magunknak, hanem Európának is szüksége van arra, hogy az egyenlő elbánás elve velünk szemben is érvényesüljön. Ennek érvényesülése esetén csak erősödni fog az a bástya, amely mögött és amelynek védelmében a békés alkotómunka Európaszerte zavartalanul folyhatik. Alispáni jelentés a vármegyei útépítésekről Mint a folyó év szeptember 14-iki kisgyűlésről megjelent beszámolónkban már röviden jeleztük, dr. Frey Vilmos alispán részletes beszámolót adott, hogy ezen közérdekű, mindenkit érdeklő kérdésekben a kisgyűlési tagok a kevésbbé tájékozott közönséget alkalomadtán a legalaposabban és legtárgyilagosabban tájékoztathassák. Kérésünkre az alispán úr rendelkezésünkre bocsátotta jelentését, amelyet az alábbiakban közlünk, hogy olvasóközönségünk is megismerhesse ezen fontos adatokat Komárom és Esztergom egyesitett vármegyék 1175—1930. számú határozatával megállapított útfejlesztési programra során a kettős vármegye területén 161 km. út lett kiépítve 3.476.000 pengő összköltséggel. Ebből Esztergom vármegyére esik öl km. 877,000 pengő költséggel, Komárom vármegyére pedig 109 km. 2.609.000 költséggel. A Komárom megyei utak közül 14 km. hosszban portalan ós állandó burkolatú átkelési szakaszok vannak létesítve 901.000 pengő összköltséggel. Esztergom vármegye területén a törvényhatóság által épített portalan burkolat a mai napig nem létesült. A jelenleg építés alatt álló Esztergom—visegrádi útnak portalan burkolattal való ellátása 750.000 pengővel van előirányozva. Ezen Öszszeg fedezetéül szolgál: 272.000 P államsegély, 218.000 P állami viszszatérítés, 200.000 P 2 és fél %-os kölcsön, 20.000 P 5%-os kölcsön, 40.000 P kamatmentes kölcsön, öszszesen 750.000 P. Minthogy az állammal szemben útalapunknak fennálló 218.000 Pkö vetélésének belátható időn belül való megtérítésére semmi kilátás sem volt ós ezen összeget a készülőben lévő új közúti törvény kapcsán a vármegyéinken keresztülvonuló állami útak eddigi fenntartásához való hozzájárulás címén minden valószínűség szerint elszámolták volna, igy nyugodtan állíthatom, hogy ezen 218.000 pengő, amelyet a kereskedelemügyi miniszter kizárólag ezen út építési költségeire és út kiépítésétől feltételezetten utalványozott, talált pénz és igy államsegélynek tekinthető. Az eredetileg is vissza nem térítendő államsegélyként juttatott 270 ezer pengő államsegély jellegű viszszatérítóst, látjuk, hogy az Esztergom—visegrádi útnak 750.000 ezer pengőt kitevő költségéből 470.000 pengő megtérült anélkül, hogy ezen kiadás útalapunkat a jövőben terhelné ós igy csak 260.000 ezer pengőt tesz ki az az összeg, amelyet útalapunkból kell ezen útépítés kiadásának fedezésére fordítanunk. Ezen 260.000 pengő előteremtése az államkincstár jóvoltából ugyancsak kedvező körülmények között történt, mert a kereskedelemügyi minisztérium 200.000 pengőt 2 és fél % os kamat mellett, 20.000 pengőt 5% os kamat mellett és 40 000 pengőt kamatmentesen bocsátott kölcsönképen rendelkezésünkre. Megkönnyíti a törlesztést azon körülmény, hogy a 2 és fél % os 200.000 pengős 5 év alatt törlesztendő transzferkö'csön (melynek további 2 és fél %-os kamatának fizetését ugyancsak az államkincstár vállalta) első törlesztési részlete csak 1939. július hó 1-én válik esedékessé, amikor is előbb igénybevett transzferkölcsöneink egy részét már fizetvén, illetve letörlesztvón, nem fog különösebb nehézséget okozni és útépítési programmunk keresztülvitelében gátolni ezen újabb kölcsön törlesztésére fordítandó félévenkinti 20.000 pen^ő. Ha tehát azt látjuk, hogy az áilam mily rendkívüli segélyekkel tette lehetővé, hogy a jövő ünnepi év alkalmából Szent István szülővárosa a mai igényeknek megfelelő úttal kap csolíassék be, nemcsak országos, hanem viiágforgalom szempontjából is nagy jelentőséggel bíró „Mígyar Rajna-vidék" gyönyörű útforgalmába, akkor nem mondhatjuk túlzott és indokolatlan kiadásnak azt a 340 ezer pengőt, amibe útalapunknak ezen 18 km. hosszú útnak portalan és modern burkolattal való kiépítése kerül, főleg ha azt nézzük, hogy az ugyanilyen hosszú és nem országos, csak helyi érdekeket szolgáló nagyigmánd—szák—szendi út kiépítése még vizes makadámmal is 350.000 pengő költséget emésztett fel és bizonyára senkinek sem jutott eszébe ezen útépítést kifogásolni. Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy az ujonan kiépítendő állandó burkolatú út eddigi tapasztalataink szerint 10—12 évig semmi fenntartási költséget sem igényel, akkor ezen 100 évben egyszer kínálkozó kedvező alkalomnak elmulasztása lett volna jogosan könnyelműségnek mondható. Összegesve tehát az Esztergom vármegyei utak kiépítésére eddig fordított 877.000 pengőt, a mostani útépítéssel kapcsolatban felmerülő 260 ezer pengő kiadással, a végeredmény az, hogy az Esztergom megyei részre 1.137.000 pengő fordíttatott, szemben a Komarom megyei részben felhasznált 2.609.000 pengővel, ami egyáltalában nem mondható aránytalannak és nem igazolja azt a feltevést, hogy az esztergommegyei utakra mindig bőven és juj pénz Komárom vármegye hátrányára. Egyébként a jövőben még fokozottabb mértékben fogja az útalapot Komárom vármegye igénybe venni, mert mig Esztergom vármegyében már csak 4 km. törvényhatósági és 26 km. vicinális, tehát összesen 30 km. út vár kiépítésre, addig Komárom vármegyében 5 km. törvényhatósági és 83 km. vicinális, tehát összesen 93 km. út lesz kiépítendő. Minthogy Esztergom vármegyének a törvényhatóság által kiépítendő, illetve fenntartandó utainak összhoszszúsága 160 km., amelyből 129 km. van kiépítve, Komárom vármegyének pedig 432 km. úthálózatából 339 km. van kiépítve, ez is bizonyítja, hogy útfejlesztési programmunk összeállításánál és keresztülvitelénél kizárólag a nagyobb forgalom és nagyobb gazdasági érdek köj vetelményei az irányadók. Az útalap jövedelmei mikénti felhasználásának teljesen tisztán látása érdekében még szükségesnek tartom rámutatni arra is, hogy mig az esztergommegyei utak úgyszólván kizárólag olcsó és fuvarköltséggel nem drágított helyi mészkőanyaggal lesznek fenntartva, addig a komárommegyei nagyobb forgalmú útak a Sághy-bányából beszerzett jóval drágább bazaltzuzalékkal lesznek fenntartva és a gesztesi útra felhasznált mészkövet is nagybán drágítja a helyszínére közelebbről történő szállítás fuvarköltsége. Iiy módon a most már 120.000 pengőben előirányzott fedanyag beszerzési költségből az esztergommegyei részre évenként csak cca 30.000 pengő, mig a komárommegyei utak fenntartási költségeire évenkint 90.000 pengő forditattik. ••üt illiUtfrf t itt IBI IBII tfl Esztergomban épül fel a vitézi rendház A vármegye vitézeinek régi vágya, az esztergomi székház felállítása, a keddi napon elindult a megvalósulás ú'ján. A vármegyei kisgyűlés ugyanis 9000 pengőt szavazott meg a rendházhoz szükséges telek beszerzési költségeire. A főispán és alispán előterjesztése alapján a vármegye közönsége — dacára a szintén nehéz anyagi helyzetének — készséggel járult hozzá, hogy ily tekintélyes anyagi áldozattal tegye lehetővé a szákház felépítését.