Esztergom és Vidéke, 1937

1937-08-08 / 63.szám

NYÁRI ÁRUSÍTÁS A szokott elsőrendű Rendkívül olcsó árakl minőségek! ••••• VIRÁG ós SZÁNTÓ. sek megindítói lettek az egyesületek barátságos mérkőzéseinek, ami sportszempontból hatalmas eredmény, mert igy a tenniszezők, egymás tudását fejlesztve, nagyobb lendületet adhatnak a fejlődésnek. A bál alkalmából dicsérettel ke!l megemlékezni Wenesz Jánosról, a Fürdő Szálloda bérlőjéről a kitűnő kiszolgálásért. Ovás és tájékoztató Az „Esztergom és Vidékéinek legutóbbi számában kénytelen voltam a nyilvánosság előtt nyilatkozni egy nyilt levélre, amelynek iróját bizonyára a legjobb szándék vezérelte akkor, amikor bizonyos feltevésekből kiindulva, előre óvást emelt minden olyan törekvés ellen, amely a „Komárom és Esztergom vármegyék, illetve Komárom és Esztergom városok Múltja és Jelene" cimen legközelebb megjelenő kötetnek népszerűségét attól teszi függővé, hogy külön díjazás ellenében egyesek személyi adatait közli. Bár hiszem, hogy már megjelent nyilatkozatommal megnyugtattam a nyilt levél iróját és mindazokat, akik az „Esztergom ós Vidéké "-t olvassák, mégis úgy érzem, hogy tájékoztatnom kell a vármegye és város közönségét a tekintetben, hogy mit is fog tartalmazni a nyomdai előkészítés alatt álló kötet? Annak idején, ezelőtt harminc esztendővel, az Országos Monográfia Társaság kiadásában megfelent az Esztergom vármegyéről és Esztergom városáról szerkesztett kötet, amelynek munkatársai között én is helyet foglaltam. Azóta három évtized pergett le az Időnek örökké dolgozó rokkáján. Volt világháború, amelynek négyévi hosszú és izgalmakban bővelkedett tartama alatt az Apocalipsis négy lovasa országokat változtatott pusztasággá, embermii liókat tiport a föld alá, százezreket gen imádkozza: Az élet fáradt ösvényén az Ég felé rejtelmes vágy emészt 1 A sírkert kapuja felé ballagunk. Magyar felírás sír szemünkbe. Várkonyi Péter magyar szalézi kispap sírbahanyatlott földi állomása. Az esztergomi bencés gimnázium kiváló papnövendéke fulpmesi nyári pihenése alkalmával 1935. aug. 12 én a Zucker-Hüttel gletscher szakadékában halálra zúzódott. A katedra és az iskolapad közé furakodott gondolkoztató viszontlátás. Vihar a levelet ide-oda fújja! Mikor elhagyjuk a helyet, ahová mindnyájan menendők vagyunk, az édes alkony fáradt sugarai elkezdik végső küzdelmüket a rájuk törő sötétséggel. A Schlicker-patak mellett ereszkedünk alá. Ágya fölött vas-műhelyek kerekei dübörögnek. A munkás élet ünnepi himnuszai. Szobám zöldzsalugáteres ablakából az Ampfersteni boróka-bokros kupoláját látom. Ormáról alattomos felhók lesnek a völgy felé. A szomszédban tiroli harmonika nyekereg. A játszó legény fehér fogú ajkáról tájszólás méze csurran s mire ránktör a csillagszemű este, a színüktől fosztott tárgyak alakjukat is elveszítik. Csak az ablakom alatt elcsurgó kis patak mormolja vízgyöngyszemű rózsafüzér-imádságát 1 Látod, kedves barátom, így múlnak itt az órák és napok! S bár boldog kalapom az égnek hajítom s bús napjaim jó kedvre derítem, Tirol minden szépsége, varázsa sem tudja megölni bennem a távoli édes, kis haza felé szálló gondolatot. Élj boldogan s nagyon keveset gondolj reánk isi Amicus Zoérardus. juttatott koldusbotra és amikor befejezte véres rohamát, a győzelmi mámor elbizakodottsága megváltoztatta Európa térképét . . .; azután ? Trónok dőltek össze és a felforgatás gonosz szellemei igyekeztek ama célok felé, amelyek az általuk félrevezetett tömegeknek felhasználásával megdöntik az eddigi rendet csak azért, hogy egyesek maguknak biztosithassák a hatalmat, amelynek gyakorlásáról fogalmuk sem volt ós amely lényegében ama társadalmi osztályok megsemmisítését tűzte főfeladatául, amelyek ezer éven át minden áldozattal fenn tudták tartani az államokat. . .; tovább l Magyarország ezeréves testét szétdarabolta a győztes hatalmak önkénye akkor, amikor a nemzet aléltságában nem volt képes ellenállást kifejteni, de nem ölhette el azt az akaraterőt, amely a megmaradt parányi részen folytatni kívánta történelmi hivatását! Ez az akaraterő a véres küzdelmek káoszában, a kétségbeesés sötét napjaiban ós a nélkülözések nehéz óráiban sem maradt tétlen és beásva magát a feltáratlan barlangok mélységeibe, felhozta azokból az őskor tanujeleit, hogy új és új adatokkal gazdagítsa a tudományt; behatoljon az addig hét pecsét alatt féltve őrzött levél- és okmánytárak rejtekeibe, hogy napfényre hozza a mult hatalmasainak országok és embermilliók sorsát intézett jó és rossz cselekvéseit csak azért, mert a történelem hézagait ki kellett tölteni és meg kellett világítani mindazt, ami bizonyos ügyek intézését irányította. Ezeket tudva, érthető, hogy a folyamatos búvárkodások a tudományt rengeteg új adattal gazdagították és egészen természetes dolog, hogy ezeket az adatokat át kell adni akár önálló művekben, akár pedig elaprózott állapotban ama helyeknek, amelyekről korábban már történelem készült azért, hogy az új adatokkal kiegészíttessék. Esztergom vármegye és város életében a mögöttünk elmaradt harminc esztendő nagy idő. Ez alatt az idő alatt bebizonyult, hogy a vármegye területén igenis élt ősember, aminek bizonyítékai az 1915-ig feltárt bajóti barlangból kerültek elő. Tovább menve, rá kell mutatnom arra, hogy igazán buzgó régészeink az ős-, a kelta-, a római és a középkori maradványoknak és leleteknek olyan értékes sorozatát kutatták fel, amelyek a vármegye és a város történetének további gazdagodását jelentik. A középkorból a minden tiszteletet és elismerést igazán megérdemlő dr. Lepold Antal prelátuskanonok úr tudományszomjas búvárkodásának meglepő eredményéül feltáratott III. Béla árpádházi királyunknak az esztergomi várat egykor díszítő palotája, nemkülönben felszínre kerültek a földdel és om'adékokkal borított várnak olyan tartozékai, amelyek sok szevedésnek, számtalan véres ostromnak, tehát nagy időknek eddig ismeretlen tanujelei voltak. Mindeme kutatások mellett, szinte azokkal párhuzamosan folytatódtak a történelmi búvárkodások is, amelyeknek eredményei sokban pótolják az elmúlt harminc év előtti — nem egyszer feltevésekre alapított — megállapításokat. Azonban mindezen eredmények ismertetése mellett Esztergomra — mint a keresztény vallás hazai bölcsőjére — rendkivül fontossággal bírnak azok a búvárkodások, amelyek a magyarországi hittérítés egész történetét a sajtó alatt lévő kötet keretében felölelik. Hogyha nem volna szűkre szabva az a keret, amelyben e sorok helyet foglalnak, ugy a részletekre is szívesen is kiterjeszkedném, igy azonban csak érintenem kell azokat a kerülményeket, amelyek a Komárom és Esztergom vármegyék, illetve Komárom és Esztergom városok múltját és jelenét a világháború, az öszszeomlás, a forradalom, a kommunizmus, az oláh megszállás, a nemzeti hadsereg újjászületése, az erőszakos béke és az ország rendjének visszaállítása tekintetében foglalkoztatták és foglalkoztatják. — Mindemez eseményeknek a helyi viszonyokra vonatkozó részletei nemcsak a történelem szempontjából fontosak, hanem azért is, hogy örök msmentóul megrögzíttessenek az utókor számára I — Szem előtt tartottam azt is, hogy összehasonlítással éljek a megyék és városok háborúelőtti és utáni viszonyai tekintetében ugy a politikai, mint a közigazgatási, nemkülönben a közgazdasági élet terén előfordult változásokat illetőleg. — Ami a két vármegyének és a két városnak egyházi, kulturális és szociális élettevékenységét illeti, gondom volt arra, hogy a multat a jelennel összehasonlítsam és összegezzem azokat az eredményeket, amelyekkel bebizonyítható a fejlődésre irányított igen értékes törekvés: a magyar élniakarás 1 Ezeket előrebocsátva, zzeretettel kérem a két vármegye és a két város közönségét, hogy a multat és a jelent tárgyaló kötetnek megjelenését szíveskedjék türelemmel bevárni s nem adni hitelt annak a pletykának, amely azt híresztelte, hogy a sajtó alatt levő kötet azért készül, hogy egyesek hiúságát — miként azt egy vállalkozás már megtette — arcképek és személyi adatok közlésével Jegyezgesse s mi több, meg is fizettesse ! O'sváth Andor ny. városi főjegyző, a Komárom és Esztergom Vármegyék és Komárom és Esztergom városok Múltja és Jelene főszerkesztője. Szigorú rendelet az utcák tisztasága érdekébea Aktuális körrendeletet adott ki a belügyminiszter, amelyet Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegyék alispánja nyomban közölt a járási főszolgabírókkal, viszont azok pedig végrehajtás céljából másolatban most adták ki a községi elöljáróságoknak és csendőrőrsöknek. Ez az aktuális körrendelet pedig a következőket tar talmazza: „Valamennyi vármegye alispánjának, a m. kir. álami rendőrség budapesti és vidéki főkapitányának. Több oldalról panasz érkezett hozzám, de magam is megállapítottam, hogy főként gyógy és üdülőhelyeken az utcákat és tereket papírhulladék, ételmaradék, gyűmölcshéj és mag ékteleniti. Eltekintve a közegészségügyi szempontoktól, az említett helyeken különösen idegenforgalmi szempontból fűzódik fontos érkek ahhoz, hogy ez a tűrhetetlen állapot megszűnjék. Éppen ezért fölhívom, utasítsa az alárendelt hatóságokat és hatósági közegeket, hogy a közúti közlekedés rendjének és a közutakon a közrend fönntartásának egységes szabályozásáról szóló 250.000— 1929. B. M. sz. rendelet 54. szakaszának első bekezdésében foglalt idevonatkozó rendelkezés pontos megtartását a legszigorúbban ellenőrizzék és a rendelkezés megszegői ellen a megtorló eljárást tegyék folyamatba." A belügyminiszter tehát személyesen is meggyőződött a magyar embernek arról a rossz szokásáról, hogy ha papírtasakból fogyasztja is, a piacon vagy az üzletből vásárolt barackot, szilvát, szőlőt, körtót, annak magvát, héját, csutkáját nem a tasakba vissza, hanem a járdára potyogtatja, ugyanezt cselekszi az ételmaradékkal, nemkülönben a kiürült tasakkal és főként a dinnye „kiadós" héjával, nem törődve azzal, hogy másoknak gyakorta súlyos szerencsétlenséget okoz. Ennek az aktuális rendeletnek a szigorú végrehajtása fölöttébb közérdek, azonban legkevésbbé vonatkozik a községekre, mivelhogy ott „könnyelműen" nem dobálják el sem a gyümölcsmagvakat és csutkákat, sem a dinnyehéjat és az ételmaradékot, hanem megetetik a mangolicákkal ős a baromfiakkal. Csak a városokban van aktualitása. Esztergom különösen elsőrendű „kihágási kínálat" ebben a vonatkozásban. HMIIIIIIIMIIIHIÜIIIIIIi Jelentkezzenek az értelmiségi munkanélküliek A vallás és közoktatásügyi miniszter 8000—1937. E. szám alatt rendeletet adott ki, melynek szövege a következő: Az 1936. évben a m. kir. minisztériumtól nyert felhatalmazás az értelmiségi munkanélküliek számának céljából országos adatgyűjtést foganatosított. Tekintettel arra, hogy az összeírás óta hosszabb idő eltelt s az összeírás alkalmával munkanélküliként felvett értelmiségek közül számosan elhelyezkedtek, viszont mások tanulmányaik befejeztével elhelyezkedést nem találva ezidőszerint munkanélküliek és végül egyesek állásukból esetleg elbocsáttatván azóta munkanélküliekké váltak, az értelmiségi munkanélküliek nyilvántartásának a tényleges helyzetnek megfelelő kiegészítése céljából felhívom mindazokat, akik valamely egyetemen, vagy főiskolán oklevelet, középfokú, felsőké-