Esztergom és Vidéke, 1937

1937-08-05 / 62.szám

Vak Bottyán honvédek! zaszeretet. Elöljáróitok iránti törhetiódoljatok büszkén nagyszerű tör- tétlen hűséggel, lankadást nem isténelmi nagyságtok emlékének. Ve- merő munkakedvvel, megállás nélgyétek át Bottyán apánktól ezt az küí Vak Bottyán szellemében törjeörökségül ránk hagyott jellegzetes tek az örök cél: a magyar feltámamagyar harcmodort, vitézséget, lele- dás felé. ményességet és tántoríthatatlan haMiskolc idegenforgalma (Vendégforgalmi riport) Budapest . . . Reggel 7 óra ... A Keleti Pályaudvar nyüzsgő forgalmában igyekezem a mikolci gyors felé. A pályaudvar ilyenkor, a reggeli órákban, a milliós főváros lüktető vérkeringésének hű tükre. A megafon szinte percenkint szólal meg s jelzi ennek vagy annak a vonatnak érkezését, indulását. Az emberek rohannak, tülekednek a helyért; az utazás izgalma, mint valami ideges polip, befonja az egész várakozó tömeget. Az első vágányról éppen most indul az expressz bécsi sinautóbusz. Gyönyörű, nemes vonalai, ragyogó kiállítása, remek gépezete a magyar vasútépitő-ipar világraszóló kiválóságát hirdeti. De nincs idő a nézgelődésre, mert a megafon jelzi már a „Miskolc— Sátoraljaújhely-—Kassa"-i gyors indulását. Sietve szállok fel a kocsiba s máris hangtalanul gördülünk ki a pályaudvar üvegtetője alól. Háromórai egyforma vágtatás, tájképek tűnnek fel és suhannak tova, mint valami képkiállitáson. A lankák, síkságok, dombok, hegyek egyforma festőiességét csak a feltünedező városok, falvak szakítják meg néhány percre. Különös szépségű és érdekességű Mezőkövesd állomás. Csinos, gusztusos épületét remek Matyó motívumok ékesítik, hirdetik a Mávnak a művészi széppel való törődését, amely az állomásépületeket nem uniformizálja, hanem az illető helység művészetének és jellegzetességének ékességeivel díszíti fel. Mezőkövesd állomása közönségének is színdús képet adnak a feltünedező matyó ruhák. Egy-egy matyó menyecske, legény várakozik az állomáson festői népviseletben. Ruháinak remek színkeverése, festőies kiállítása a vonat utasait szinte teljes számban az ablakokhoz csalja. De rohanunk tovább és nem sokára jelzi a kalauz, hogy Miskolc következik és valóban az Avas lejtőjén és alján, szürke házcsopotok, tornyok, kemények bontakoznak ki a távol ködéből. Miskolc földrajzi fekvéséről, jogi állásáról a következőket írja a lexikon : „ Miskolc törvényhatósági joggal felruházott város, Borsod GömörKishont egyesitett vármegyében, a Sajó völgysíkjának nyugati szélén, a Bükk-hegység végső kiágazásának tövében fekszik. Lakosainak száma cca 75.000." A lexikon adatait, amely nagy várost, lüktető gazdasági és társadalmi életet, minden vonalon való fejlő dést jelez, már Miskolc város pályaudvarának forgalma igazolja és alátámasztja. A vonatból való kiszállás után az első gondom, hogy érdeklődjem ide jövetelem végső célja, Miskolc városának Idegenforgalmi Hivatala után. Kérdezősködésemben már az első vasutasnál szerencsém van és közli velem, hogy az Idegenforgalmi Hivatal a Városházán van, de szükség telén oda elmennem, mert a pálya udvaron is van idegenforgalmi kirendeltség, amely minden ügyben pontos és kimerítő eligazítást tud adni. Útmutatása nyomán hamarosan meg is találtam az Idegenforgalmi Hivatal helyiségét a hatalmas pályaudvari épületben. Nagyon szellemes és praktikus intézmény ez a pályaudvari kirendeltség. Megérkezésekor az ember már a pályaudvaron összeállíthatja egész napos programmját a kirendeltség segítségével, amely különben nemcsak Miskolc városába érkezőknek ad felvilágosítást, hanem a környékre, pl. Lillafüredre igyekvőknek is. Amig ezeket az adatokat a hivatal ajtaján lévő feliratokból megállapítom, eszembe ötlik az, hogy nem volna-e célszerű Esztergomban is felállítani a vasút- és a hajóállomáson ilyen idegenforgalmi kirendeltséget. Mindenesetre már ezzel is szol gálni lehetne az idegenek kényelmét, akiknek első benyomása a városról bizonyára kedvezőbb lenne, mint mikor egyedül, minden támasz nélkül kell a városban bolyongania mindaddig, mig a szükséges felvilágosításokat megkaphatja. Belépve a kirendeltség helyiségébe, kölcsönös bemutatkozás után néhány szóval jelzem idejövetelem célját. Rendkívül szívességgel állanak rendelkezésemre, maga a vezető készülődik fel, hogy végigkalauzol a városon és hogy közben — mint mondja — a városnak egész idegenforgalmi berendezettségéről is számoljon néhány szóval. Tehát most már kettesben indulunk neki, hogy bejárjuk Miskolc városát. Felkapaszkodunk a villamosra, amely bevisz a városba. Nagyon szellemes ennek a villamos vasútnak a megoldása. Egy pár sínen bonyolódik le a kétirányú forgalom és közben négyszázméterenkint kitérők vannak, ahol az egyik kocsi bevárja, míg a másik tovább halad. Nagyon ügyesen konstruálták meg a menetrendet, mert mindegyik kitérőnél csak egész rövid várakozási idő van. Azt persze nem lehet állítani, hogy túlkényelmes ezeken a villamoskocsikon a közlekedés. Már külsőre is jobban hasonlítanak ama bizonyos Noé bárkájához, mint a XX. század közlekedési járművéhez és amellett rettentő módon ráznak. Viszont azt meg kell állapítani, hogy praktikusak és olcsók. Míg befelé haladunk, vezetőm néhány szóval tájékoztat a város történelméről : Miskolc város eredetét egészen a honfoglalásig vezetik vissza. Környékét Bors vezér szállotta meg, róla nevezték el különben magát a vármegyét is. Miskolcot két alkalommal is szinte eltörülték a földszínéről, először a tatárok, majd pedig a törökök. Csak környékének ásványi kincsekben való gazdagsága, lakosainak szorgalma volt az, amely mindig felemelte romjaiból. Királyaink igen sok szabadalmat adtak a városnak, amelyek közül különösen nevezetesek a szabad királyi városi jogállás, a pallosjog, a törvényhatósági jog. Még vezetőm nem is ért előadásának végére, máris beérkeztünk a város szivébe és kőrútunkat gyalog folytatjuk. (Folytatjuk). Személyi változások a főegybázmegyében Dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás a következő személyi változásokat eszközölte a főegyházmegyében: Hitoktatók lettek Budapest székesfővárosán : Balogh András, Doma niczky Dénes, Horváth József, Kovács József, Magas Miklós, Navratil Tibor újmisések, továbbá Bábszky Gyula (egyúttal kisegítő Külső-Ferencvárosban), Glázer Miklós (kisegítő ugyanott), Lakosy Kálmán, Németh József (kisegítő a Szent Rókusplébánián), Reiman Özséb, Szépe László (kisegítő a Ferencvárosban), Oláh Tóth Antal és Zsiga József eddig segédlelkészek. . Segédlelkészi kinevezést nyertek a következő újmisések: Ádám György Bpest-FelsŐvizivárosba, Árva András Nagymarosra, Berta László Bajnára, Eglis István Csillaghegyre, Erdős Mátyás Esztergom-Vízivárosba, Galambos János Balassagyarmatra, Mészáros József Hugyagra, Sárvári István Nyergesújfalura, Selmeczi Kovács László Budaörsre, Szombathelyi László Sárisápra. Továbbá Balázs Lajos Budapest-Zuglóba, Bán Imre Bpest Angyalföldre, Boér Géza BpBelső-Józsefvárosba, Dauner József Bpest-Józsefvárosba, Falusi Károly Bpest Űj Szent János-kórházba, Hohman Antal Bpest-Városmajorba, Horváth István Bpest-Szent Istvánkórházba, Kemény Aladár BpestSzent Rókus-plébániára, Keresztfalvi (Klema) András Bpest-FelsőVízivárosba, Kurucz Mihály Bpest-Ferencvárosba, Lehmann Imre BpestÓbudára, Pethes Lajos Bpest-Feisővizivárosba, Simon Endre Drégelypalánkra, Schubert Antal Dorogra, Varga József Bpest-Örökimádás-templomhoz, Zoltványi László Szeniorra. Hittanárokká kineveztetlek : Horváth Miklós az esztergomi Boldog Margit leánygimnáziumhoz, id. Tóth József és Tóth Alajos Budapesté. Egyéb kínevezések: Fazekas István Bernecebarátira, Miklósi László Leányvárra küldetett ki vicarius oeconomusi minőségben, Freesz József a budapesti érseki ált. helytartói hivatalba rendeltetett szolgálattételre. A váci egyházmegyébe ideiglenes szolgálatra elbocsájtattak: Benkő István és Zsidai István újmisések. gácsa, dr. Csárszky István 2 rolád, 1 tál hal, Divéky Istvánné 1 tál sonka és 5 P, Fekecs Lászlóné 1 üveg pezsgő, Farkas Jenőné 1 torta, dr. Frey Vilmosné 1 tál sonka, dr. Gidró Gergelyné 1 tál süteményGlatz Gyuláné 1 tál pástétom, dr. Hamza József 1 torta, Holop. Mihályhé 2 P, Hajdú Gyuláné torta, dr. Jármy István 1 tál sonka, Klinda Aranka 25 mignon, Kiss Gábor 2 kgr. kocka cukor, dr. Krecsányi Kálmánná sonkás zsemlye, Kornháber Samuné 1 tál pástétom, Marosi Manci 20 drb. mignon, Nelhiebel 2 P, Orosz Antalné 4 P, Pick Jenő 50 drb. sós sütemény, Petz Lajosné 1 tál sonka, Róna Henrikné 30 drb. mignon, dr. Rajner Jánosné 1 tál sonka, 1 doboz ringli, Riedl Gyuláné 1 tál sós sütemény, dr. Radocsay Lászlóné 1 tál szendvics, 1 táj sonka, Scheiber Zo'tánné 20 drb. sós stangli, gr. Sternberg Józsefné 1 torta, Sziklai 1 tál sütemény, v. Szívós Waldvogel Józsefné 20 drb. mignon, Szatzlauer Gyula 1 tál sonkás kifli, Szlabey Imróné 25 mignon, Szabó Jánosné 1 tál felvágott, dr. Závody Albinné sós sütemény. A hangverseny tiszta jövedelme 240*01 P. A Stefánia Szövetség ezúton mond hálás köszönetet mindazoknak, akik a hangverseny sikerének érdekéb2n bármilyen módon közreműködni szívesek voltak. kapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. elszámolása Az Esztergomi Stefánia Szövetség által 1937. május 15-én rendezett hangverseny alkalmából felülfizettek: Dr. Machovich Gyu'a 20 P, Hungária Vili. rt. 15 P, dr. Himza József, dr. Mattyasóvszky Béáné, dr. Stockinger János 10—10 P, dr. Kemenes Illés 8 P, dr. Radocsay László 6 P, Bartal Alajosáé, dr. Csárszky István, dr. Drahos János, dr. Fehér Gyula, Jeszenszky Kálmán, dr. Lepold Antal, br. Ungár Károly, dr. Závody Albin 5—5 P, dr. Etter Jenőné 4 P, dr. Frey Vilmos, dr. Ham vas Endre, Jezierszky Mihályné, v. Zsambéky Pálné 3—3 P, Glatz Gyula 2.80 P, Bontosy Jenő, Csics Ákosné, Einczinger Ferencné, dr. Etter Kálmanné, dr. Kazacsay Antalné, Kovancsek Jenő, Michailic Erna, dr. Reviczky Elemérné, dr. Rudolf Bé'a, dr. Schleiffer József, Sörös Ede, dr. Szokolay Antal, dr. Török Mihály 2—2 P, özv. Eggenhofer Ernőne 1.50 P, dr. Balogh Albin, dr. Décsi Ferencné, Kemény Lajosné, 1 —1 P, özv. Gillányi N.-né —'80 P. Büfféhez adakoztak: özv. Andrássy Jánosné 1 tál sonka, Ámon Károly 1 tál felvagoít, Berenc Györgynő 1 torta, dr. Brenner Antalné poLevél a szerkesztőhöz Vettük az alábbi levelet: Az Esztergom és Vidéke tekintetes Szerkesztőségének Esztergom. Utalással az E. és V. f. é. aug* 1-i számában „egy előfizető" aláírással megjelent és a Komárom és Esztergom vármegyék ós Komárom, Esztergom szab. kir. városok Múltja és Jelene szerkesztőségéhez intézett „Levél"-re, tisztelettel kérem a Tekintetes Szerkesztőséget az alábbi sorok közzétételére: Az „Esztergom és Vidéke" folyó évi aug. hó lén megjelent számában „Levél a Komárom és Esztergom vármegyék Múltja és Jelene szerkesztőségéhez" cimen „egy előfizető" abból a feltevésből indul ki, hogy a szerkesztőség megbízottjai Esztergom lakossága körében nemcsak közérdekű, társadalmi, vagy egyesületi dolgokról tájékozódtak, hanem személyi adatokat is kértek és hogy a készülő mű egyrésze azok személyi adatainak sorozata lesz, akik előfizettek ra. Mindenekelőtt hálásan köszönöm ezt a közérdekű levelet, mert ez alkalmat ad nekem, hogy eddigi tartózkodásomat feladva, ezen a helyen nyilatkozzam s éppen ezért szives tudomásul közlöm, hogy a szóbanforgó történelmi munkának főszerkesztői minőségben való elkészítésére azért vállalkoztam, hogy olyan mű kerüljön a közönség kezébe, amelynek minden beiűje és sora kizárólag a történelmi múlttal és a jelennek amaz eseményeivel, valamint a társadalom ismertetésével foglalkozzék, amelyek két vármegye és két város lótküzdelmeit, élni akaakarását és azt jelentik, hogy mindhárom közület arra törekszik, hogy a szenvedések kálváriáját egy boldogabb jövő reményében járó Magyarország megszerezhesse régi nagyságának ama feltételeit, amelyek hagyományokban gyökereznek, a vallásos élet elmélyülésében megnyilvánulnak, a szellemi szinvonalat emelik, a hazaszeretetet a lelkekben az önfeláldozás vér tanúságáig fejlesztik és a közgazdasági életet új irányokkal gazdagítják. Ez a célkitűzés kizárja azt, hogy az igen közel jövőben sajtó alá karülő munka