Esztergom és Vidéke, 1937

1937-07-18 / 57.szám

2 BiZTEROOa II S1DBKE 1037 július 18 hajó viszi vissza Budapestre a Szent Jobbot. Ezen a napon nagy szabadtéri ünnepség is lesz a Bazilika déli ol­dalán, egészen impozáns kórus-el­gondolásokkal. A szabadtéri ünnep­ség irodalmi részét dr. Városi Ist­ván teológiai tanai, a zenei részét Paczolay Imre zenetanár alkotta. Esztergom második nagy napja, mint említettük, augusztus 14-ike lesz. Ennek a napnak a programmja a ter­vek szerint a következőképpen alakul : Reggel zenés ébresztő lesz katona­zenekarok, a bányászzenekarok és a leventezenekar közreműködésével. Nagyon impozáns lenne, ha erre az alkalomra a kisbéri lovaszenekart is meg lehetne nyerni. A reggeli órákban ünnepélyes szent mise következik, majd pedig a vité­zek zászlajának a Jelavatása. Ugyanezen a napon fogják lelep­lezni Balassa Bálint szobrát is. A szobrot a vitézi szék állítja fel. A költségek előteremtésére vonatkozóan az a terv, hogy a költségekhez a tiszti vitézek egy pengővel, a legény­ségi vitézek tetszés szerint járulja­nak hozzá. A szobor életnagyságú bronz része kb. 6000 P-be kerül. A szobor felállításához esetleg a város is hozzájárul kőanyag adományozá­sával. Augusztus 14-ének nagyszabású programmja lesz még a Szent István emlékmű ünnepélyes felavatása is. Az emlékmű felállításának kérdése szoros összefüggésben van a Szent Tamás-hegy rendezésének a problé­májával. A kultuszminiszter erre a célra 80.000 P-t utalt ki, ebből az összegből azonban 15.000 P-t az emlékmű létesítésére kell fordítani. A bizottság a kultuszminiszter nobi­lis gesztusát őszinte hálával vette tudomásul és megállapította, hogy a munkákat sürgősen meg kell kez­deni, mert meglehetősen kevés idő áll már a rendelkezésre. Ugyanezen a napon a délutáni órákban lesz a pedagógiai kiállítás megnyitása, amelyet a tervek sze­rint a kultuszminiszter nyitna meg. Az esti órákban hódoló disz felvo­nulás a bíboros hercegprímás elé. Ebben a diszf elvonulásban részt ven­nének a környező községek is ere­deti népviseletben. Augusztus 15-én jönne városunk­ba Magyarország kormányzója. (Természetesen ez a programmpont még nem végleges, mert függ a kor­mányzó legmagasabb elhatározásától.) A kormányzót ünnepélyesen fogad­nák, majd a hercegprímás mondana ünnepélyes szent misét, amely után az ásatások gyönyörű eredményét átadják a nemzeti és a nemzetközi nyilvánosságnak. Az ünnepségnek ezeket a részeit a rádió is közvetí­teni fogja. Ezen a napon a délutáni órákban lesz a Ludovika Akadémia bemuta­tója a várban korszerű jelmezekben, este pedig a bányászok ünnepsége szintén a várban. A bizottság a nagyszabású prog­ramm letárgyalása után a rendezés kérdéseit vitatta meg. Igen nagy fel­adat lesz a nagyszámú rendezőbi­zottság összeállítása, továbbá az ide­gennyelvű vezetés lebonyolítása. Mint ebből a beszámolóból láthat­juk, kialakult a Szent István év ün­nepségeinek tervezete, amely igen impozáns, szép és méltó lesz a nagy államalapító király emlékéhez. Városunk minden egyes tagjának segítségére kell lenni a rendezőbizott­ság munkájának tehetségéhez mér­ten, mert ez a nagy programm a polgárság egysegének egységes aka­ratát tételezi fel. Többet kell beszélnünk a légvédelemről Nem mondhatjuk, hogy nálunk el­hanyagolták ezt az életbevágóan fon­tos kérdést, mert hiszen soha nem is törődtek vele. Időközönként egy­egy újságcikket olvastunk erről, de Magyarország légvédelmi készültsé­ge ma is egyenlő a zérussal. Szó sincs róla, hogy hazánkat a levegőből valami közvetlen veszély fenyegetné, de az is bizonyos, hogy ebből a szempontból a helyzetünk semmivel sem előnyösebb, mint a többi európai hatalomé, amelyek pe­dig régóta kötelességüknek ismerik, hogy rendszeresen előkészítsék né­püket a légiharc eshetőségeire. A katonai szakértők egyetértenek abban, hogy a légvédelem megszer­vezése főleg erkölcsi szempontból szükséges. A spanyol polgárháború tanulságai újból igazolják, hogy a kár, amelyet a repülőtámadások em­beréletben és épületekben okoznak, még nem dönti el a háború sorsát. Sokkal nagyobb veszedelmet jelent az erkölcsi kár, amelyet a légitá­madás pánik keltésével, az ipari és főieg hadiipari üzemek munkájának megakasztásával, a közlekedési rend fölborításával, ezeken keresztül pe­dig a megtámadott fél fegyveres ere­jének megbénításával szerezni ké­pes. A repülőtámadás igazi célja: pá­nik keltése és bizonyos, hogy a min­dent megbénító és elzsibbasztó tö­megfélelem ellen csak egy orvosság van : a nemzeti fegyelem. A tömegek fegyelmezett magatartása pedig csak úgy érhető el, ha az embereket rend­szeresen kitanítják és hozzászoktat­ják a veszedelem gondolatához. Mindaddig, amig mindenki meg nem érti, hogy a fegyelmezett viselkedés csökkenti a veszedelem nagyságát. Ebből a célból minden város la­kosságát két részre kell osztani : ak­tív és passzív csoportra. Az elsőbe kerülnének azok a férfiak ós nők, akikben megvan a hajlandóság és képesség, hogy kiképeztessenek a légvédelem feladataira. Az aránytala­nul népesebb passzív csoportnak csak annyit kell megtanulnia, hogy adott esetben alávesse magát a védelem parancsainak. Üdvös volna, ha megindulna a kö­zönség légvédelmi iskolázása. Érthe­tetlen, hogy ez miért nem kezdődött már a múltban. Annál érthetetlenebb, mert hiszen újságjaink elég sűrűn közöltek tudósításokat azokról a lég­védelmi nagygyakorlatokról, amelye­ket más országokban a katonaság, rendőrség, tűzoltóság, mentőszerve­zetek, ifjúsági alakulatok és a la­kosság nagy tömegeinek bevonásá­val rendeztek. A magyar emberen, aki ezekről tudomást szerez, az el­hagyottság és védtelenség leverő ér­zése vesz erőt. Hiszen a magyar polgár a gázmaszkot is csak képes­lapból ismeri. A magyar élet rejtelmei közé tar­tozik : miért kell ennek így lennie ? Ebben az esetben még a szegénysé­günkkel sem takarózhatnik, hiszen a légvédelem nem annyira pénzkér­dés, mint inkább szervezőmunka, tehát kötelességérzet kérdése. Gyűlések a vármegyénél FolyÓ hó 14-én, szerdán üléseztek a bizottságok a vármegyeház kister­mében. Minthogy dr. Radocsay László főispán szabadságon van, az elnöki tisztséget dr. Frey Vilmos alispán töltötte be, ki megnyitó beszédében mély részvéttel emlékezett meg gróf Dégenfeld-Schomburg Ottó örökös törvényhatósági bizottsági tag elha lálozásáról. Emlékét a kisgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg. Napirend előtt vitéz SZÍVÓS-Wald­vogel József kisgyűlési tag beszá­molt a Thaly-bizottság tevékenysé­géről és ezzel kapcsolatban azon indítványt terjesztette elő, hogy a magyarosítás terén eredményeket elérő óvónők részére is juttasson a vármegye közönsége jutalmat. A szükséges intézkedéseket az elnöklő alispán készségesen vállalta. A több mint 100 pontból álló kis gyűlési tárgysorozat keretében, Győr vármegye átirata kapcsán, javasolja a kisgyűlés a törvényhatósági bizott­ságnak, hogy írjon fel a m. kir. kor­mányhoz, március 15-ének ipari munkaszüneti nappá leandő nyilvá­nítása tárgyában. Tudomásul vette továbbá a kisgyűlés dr. Széli József m. kir. belügyminiszter köszönő le­iratát a hivatalbalépésé alkalmával történt üdvözlésre. A közigazgatási bizottság ülésén felolvasták a vármegye alispánjának július havi és a folyó év első feléről szóló jelentését. A vármegyei m. kir. gazdasági felügyelő június havi jelentése sze­rint a hó első felében az időjárás száraz és abnormis meleg volt, má­sodik felében bőséges csapadékkal már hűvös volt. Az időjárás általá­ban kedvezően hatott mezőgazdasági terményeink fejlődésére. A bor- és a csemegeszőlő a közepesnél jobb, sok helyütt igen jó termést mutat. A szarvasmarhaárak emelkednek, a sertésárak csökkentek. A mezőgaz­dasági munkások kereseti alkalma igen jó volt, az időjárásokozta munkatorlódás folytán kézimunka­erő hiányáról panaszkodtak a mun­káltatók. Emlékezzünk, ne felejtsünk! Irta O'svátii Andor­Amikor 1878-ban a Tiszának ára désa Szegedet semmivé tette és né­hai I. Ferenc József királyunk a pusztulás helyét megtekintette, a szo­morú látvány felettj mélyen megren­dülve igy szólt Tisza Kálmán akkori miniszterelnökhöz: — Szegedet fel kell támasztani I A királyi parancs folyományakép­pen elsőrendű feladat volt az árvíz védelem, vagyis az a munkálat, amely a Tiszát gátak közé szorítja vissza és a jövőre lehetetlenné te szi azt, hogy medréből kilépve, rom­bolhasson. A megindított szabályozási mun­kálatok kezdetén már az állam szol­gálatában állt egy fiatal mérnök, aki­nek Szeged árvédelme biztosításá­ban idegfeszítő és fáradságos feladat jutott. A fiatal mérnök meg is fe­lelt minden irányban és Szeged új jövőjének megalapozásánál ezen a téren oroszlánrésze volt. Amikor a Tisza szabályozás és az azzal kapcsolatban Szeged feltárna dósának legszükségesebb biztosíté­kai elkészültek, az újszegedi védő­töltésen egy hatalmas obeliszket emeltek és annak oldalain vésték fel azoknak neveit, akik a munka sikeresítésén fáradoztak, közöttük a fiatal mérnökét is, aki a végzett fel adatok után a m. kir. földművelés ügyi minisztérium kebelébe műszaki tanácsosi rangban került vissza. Amikor Szeged szerencsétlenségé­ről emlékezem, eszembe jutnak azok a valószínűleg máig is sok eszter­gomi házban őrzött Beszédes-féle fényképfelvételek, amelyek lelki sze­meim elé hozzák az ugyanakkor Esz­tergomot is veszélyeztetett árvizet, amely elöntötte a síkot az őrhegy lábáig, összeroppantotta a tabáni há­zakat és amely egészen a város kö­zepéig dobta fel piszkos hullámait. Esztergom szerencsés domborzati viszonyai következtében 1878-ban nem jutott ugyan Szeged sorsára, azonban, mert a kár igen nagy volt, a város közönsége már akkor fog­lalkozott azzal a gondolattal, hogy a várost a dunai árvizekkel szemben maradandólag védelmezni kell. A gondolatnál azonban tovább nem ju­tott, mert annak megvalósításához hiányoztak az anyagi eszközök, és hiányzott az államhatalom segítő akarata. Esztergom tehát védtelen maradt s hogy jelenleg biztonságban van a köz- és polgári vagyon és a polgár­ság élete, két másik árvíznek kellett bekövetkeznie. Az egyik 1897. aug. 9-én következett be ugyanolyan mó­don, mint 1878 ban, a másik pedig a következő év tavaszán. Monda­nom sem kell, hogy ez a két árvis oly jelentékeny károkat okozott, hogy nemcsak két esztendő keser­ves munkája pusztult el a termés­ben, hanem az alsóbb részek épüle­tei is rendkívül sokat szenvedtek. Ebben az időben a város ország­gyűlési képviselője késmárki Frey Ferenc volt és az ő igen hosszú közbenjárása irányította a kormány figyelmét Esztergom veszedelmére. E'einte sehogysem ment ez a dolog, mert Frey Ferenc ellenzéki volt és csak akkor ért el sikert, amikor a munkapárt tagja lett. Ekkor azután a földművelési minisztérium elren­delte az előmunkálatokat, amelyek foganatosítása végett ugyanazt a ki­tűnő szakférfiút küldötte ki, aki a szegedi árvédelemnél olyan mesébe illő buzgalmat tanúsított. Ez a férfi Hajagos Imre műszaki tanácsos volt. Az előmunkálatok be­fejezése után reá bízatott a nagy tervnek megvalósítása is. Ez a nagy terv a következő volt; Először is olyan árvédelmi töltést kell létesí­teni, amely a várost félkörben vé­delmezi. Másodszor a várost a hegyi vizek károsításától védelmező olyan művet kell készíteni, amely a zápor­vizeket a város belterületéről eltereli. Harmadszor egy — úgynevezett óri­ás — csatornát szükséges építeni, amely a Duna áradása esetén a bel­vizeket (csapadók és szennyvizek) | befogadja és alkalmas szivattyúié léppel a folyamba átemeli. Negyed­szer elengedhetetlen az esztergomi Kis- és a Nagy-Duna-medrek egy részének kotrása a töltésanyag nye­rése végett és pedig ezzel kapcsola­tosan a kis Dunapartnak és az ér­seki patota alatt lévő nagydunai partnak feltöltése és kőépitménnyel való biztosítása. Közel három évig folyt e nagy­arányú munkálat, amelynek lelke Ha­jagos Imre volt és amelynek köszön­hető, hogy Esztergomnak nem kell többé remegnie a Duna áradásaitól és nem kell tartania attól, hogy a hegyekről az iszapos ár időnként elborítja. Megvan a nagy mű és annak nyomában van hajózható kis Duna, gyönyörű partisétány, az érseki pa­lota alatt a mindeneket vonzó park, mentes a város a hegyekről lero­hanó záporvizektől és az óriási csa­torna a közegészság szolgálatára áll, csak egy hiányzik: a kegyelet lero­vása, a ma már jobb hazába költö­zött Hajagos Imréről való hálás em­lékezésnek maradandó jeléül. Szegeden a Tisza-parti hatalmas obileszken ott ragyog ennek a vá­rosmentő, derék férfiúnak neve. Esz­tergom közönsége a nagy munkáért annak befejezése után még egy pa­rányi emlékkel sem tisztelte meg. Tegye ezt most és állítson emléket a város derék megmentőjének I

Next

/
Thumbnails
Contents