Esztergom és Vidéke, 1937

1937-07-11 / 55.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 55 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. JÚLIUS 11 Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 20 füléi Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Agglegényadó (V. J.) Egyetlen adónem, ame­lyet a képviselők pártkülönb­ség nélkül sürgetnek és egyet­len, amelyet a kormányzat nem akart bevezetni. Furcsa, hogy éppen ennél az egy adónemnél akadt el az adóztató hatalom, ezzel szemben sokkal több an­tiszociális adót hozott be és meglévő adókat emelt. Kitűnő pénzügyminiszterünk a családi pótlék felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása során ugyan bejelentette, hogy készen van a tervezete az agg­legényadó bevezetéséről, de előbb az érdekeltekkel (?) akarja letárgyalni és csak azután ter­jeszti a magyar törvényhozás elé. Nem tudjuk azonban megér­teni, hogyan próbálja az érde­keltek elé terjeszteni, — tud­tunkkal Magyarországon nincs külön klubjuk az agglegények­nek és aggszűzeknek, mint Amerikában, — inkább arra gondolunk, hogy a sok parla­menti csatározást és követelést ezúton kívánja levezetni. Az agglegényadó külföldön rég .bevezetett modern adónem, amelynek jövedelme a mind­inkább fogyó népszaporodás megállítására, komoly család­védelmi intézkedések elősegíté­sére szolgál. Ausztria, Német­ország, sőt Franciaország is már jó pár évvel ezelőtt beve­zettek és természetesen ennek következtében a sokgyermekes családok adóterheit megfelelően csökkenteni lehetett. A magyar adórendszerben, — ellentétben a pénzügyminisz­ter kijelentésével — az aggle­gényadó nincsen benne. Nem lehet agglegényadónak minősí­teni a jövedelemadó-törvények­ben szereplő u. n. felemelt adó­tételeket, mert ezeket — már minősítésüknél fogva is — a kisszámú családok, tehát a leg­feljebb egy gyermekkel rendel­kezők tartoznak fizetni. Ugyan­is az egy, legfeljebb két csa­ládtaggal rendelkező jövedelem­adóalanyok tizszázaíékkal ma­gasabb adót fizetnek jövedel mük után, mint a több család taggal rendelkezők, viszont ez a tiz százalék éppen úgy vo natkozik az agglegényre, mint a házasemberre. Már pedig — bocsánatot kérünk -— nem egyen­lő a mérték. Nem mindegy, hogy egyedül élünk a jövedel­münkből, vagy másod-, esetleg harmadmagunkkal. De tovább is kell mennünk, ha vizsgáljuk az eddigi rendel­kezéseket, mert az agglegények egy tekintélyes csoportja nem esik jövedelemadó alá. Ugyanis legnagyobb részük szolgálati viszonyból származó jövede­lemmel rendelkezik, ahol a jö­vedelemadóalap csak havi 300 pengőnél kezdődik. Viszont vé­leményünk szerint agglegény­adó alá már a 250 pengővel rendelkező agglegények esné­nek. Ezek tehát eddig jövede­lemadó címén —• a pénzügy­miniszter kijelentésével ellentét­ben — eddig egy fillért sem fizettek. Ellenben végül is gondolkozni kell a komoly családvédelmi adópolitikáról, mert a ma ér­vényben lévő kedvezmények a jövedelemadónak alig 5 száza­lékát teszik ki gyermekenkint. Ez a kedvezmény is a negye­dik gyermeknél kezdődik, már pedig öt százalékos adókedvez­mény annyit jelent, mintha nem is volna, mert a jövedelemadó — ebben a kategóriában — alig éri el az alap tiz százalé­kát. Ezen kell segíteni; mi­nél előbb, annál többet jelent a segítség. Nagyszabású lesz a tanügyi kiállítás a jubileumi esztendőben tetésére is alkalmasak. Ugyanez áll az egyéb kézügyességre is, főkép a szlöjdmunkára. Ebben is érvénye­sülni kell a magyar és esztergomi jellegnek és érvényesülni fog az Eucharisztia, valamint Szent István gondolat köre. Ez főkép a motívu­mokban vihető keresztül. A női kézi­munkák készítése már folyik az egyes iskolákban. Az idén az egyes inté­zetek rajz- és kézimunkakiállitást rendeztek, de most nem a nyilvá­nosság számára, (kivéve a gimnáziu­mot) mert csak tájékoztatásul szol­gálnak a növendékek számára. A helyi motívumok hangsúlyozása azért is fontos és céltudatos, mert esetleg kiindulópontja lehet egy külön esz­tergomi kézi munkastílusnak, vagy legalább motivum-csoportnak. A harmadik csoport az őstehet­ségek csoportja olyanok munkáiból, akik az iskolából már kikerülte'*, de A jövő év ünnepségeinek előké­szítésére országszerte folynak az elő­készületek, városunkban is több bi­zottság vette a kezébe a munkát. Ezek közül a pedagógiai és az Ün­nepségrendezőbizottság ülésezéséről hallunk legtöbbet és az eddigiek aláp ján is nagyvonalú kép bontakozódik ki munkájukból. Dr. Balogh Albin bencés-igazgató szives készséggel szolgált felvilágo­sítássá', amikor a jövő év előkészü­letei iránt érdeklődtünk. Esztergom­ban — amint erről már megemlé­keztünk — három nevezetesebb ün­nepség fog lezajlani. Az első május 31-én, a második augusztus 14—15­én, a harmadik szeptember második felében. Május 31-én Esztergom mint iskolaváros fog szerepelni, a hivatalos város inkább a városdiszí­tés és a Szent Jobb fogadásának ünnepségét fogja lebonyolí.ani. Má­jus illetve június hó folyamán lesz­nek összejövetelek, torna- és ének­ünnepély a tankerület iskoláinak rész­vételével. Az esztergomi pedagógusoknak belső munkájáról a pedagógiai kiál­lítás ad képei, részt vesznek benne az összes helybeli iskolák, bekapcso­lódnak Dorog, Tokod, sőt az eszter­gommegyei egyéb iskolák is, ameny nyiben valami olyan anyaggal ren­delkeznek, am«ly alkalmasnak tűnik fel nagyobb érdeklődés felkeltésére. A kiállítás jellegét a hely és alka­lom adja meg: Esztergom, Szerit István, Eucharisztikus esztendő. Anyagát Söbb szempontból válogatjuk ki. Bemutatjuk az esztergomi gyer­meket : szervezet, egészség, lélektani vonatkozásban. Ebben a csoportban kerül bemutatásra minden intézetnek rövid története és statisztikája. A második csoport a rajz- és kéz­ügyesség. Szerves kapcsolatban áll a lélektanival, hiszen a kezdetleges rajzok takjdonképen inkább lélektani értéket adnak, de a magasabb fokon egyrészt be tudják mutatni az isko­láknak tanterv-előirta rajzoktató te­vékenységét, másrészt az egyéni ügyesség sőt művészi érzék feltün­az ott nyert irányítás és a tehetsé gük következtében iparművészet tekintetben értékes alkotásokat tud nak készíteni. Főkép ebben a cso portban jut szóhoz a vidék. A negyedik csoportba a pedagó­giai jellegű készítmények kerülnek. Ebben elsősorban a két tanítóképző intézet mutatja be azokat a szem­léltető eszközöket és felszerelési tár­gyakat, amelyeket a növendékek ma­guk készítettek. A múltban már volt ilyen értékes kiállítás, most is folyik az előkészítő munka. Ehhez kapcso­lódnak a növendékek (bélyeg, bogár, növény levelezőlap stb.) gyűjtemé­nyei. A testneveléssel kapcsolatos kiál­lítási tárgyak és az egyes intézetek testnevelő munkájának bemutatása külön csoport lesz. A cserkészet ret­rospektív kiállítása az esztergomi cserkészet dicsőséges múltját fogja tolmácsolni. Bemutatásra kerülnek még az egyes intézetek tanárainak és növendékeinek irodalmi és tudo­mányos értékű alkotásai. Az egész kiállítás egyik fontos alapelve az esztergomi gyermek be­mutatása, az iskola rendes munká­ját már kevésbé lehet kiállítás kere­tében bemutatni, inkább csak a szem­mel követhetőt és a szemnek szólót. A másik fontos alapelve a Szent István, az Eucharisztia és Eszter­gom jellegének és gondolatának a kifejezése, mind az átfogó keretek­ben, mind pedig az egyes motívu­mokban. Legyen ez speciálisan helyi jelleget és értéket feltüntető kiállítás, amely éppen ezzel adhat uj értéke­ket országos viszonylatban is. Érintkezésbe lépett még a kiállítás rendezősége az országos pedagógiai intézményekkel és országos kong­resszus, látogatás, vagy legalább is kiszállás formájában igyekszik köz­reműködésüket megnyerni. Az egész tervezet még nem teljesen minden részletében lezárt dolog, hanem még módosulhat, hogy annál jobban és tökéletesebben feleljen meg céljának. Sorozatosan rendbenozzák az esztergomi begyi utakat A határjáró esztergomi embernek j tosan megszűnik. Igaz, hogy na­meg kell állapítania, hogy a hegyi Igyobb anyagi lehetőségek mellett a utak gondozása és rendezése terén az utóbbi években javulás mutatko­zik. A rossz útak miatti panaszok lassan elhalkulnak, kevesebb éles sző hangzik a határban és az álla­pot a szekeres és kocsis közlekedés tekintetében a gazdaközönság javára határozottan más, mint 10—20 év­vel ezelőtt volt, amikor a határ nagy részében emberre és igavonó állatra egyaránt egyenesen kínszenvedés volt a közlekedés, amely a zötyög­tető kőbuckák, vagy kerékagyig érő sár miatt sok kárral is járt. Az a hátrányos állapot, amely nagyrészt abból származott, hogy a város belső területének fejlesztése és a nagy beruhizkodasok költségei miatt alig juthatott valami a határ gondozásara, — a város mérnöki hivatala részéről végzett szívós, terv­szerű munka következtében fokoza­munka gyorsabb tempóban halad­hatna és rövidebb idő alatt jobb eredmények volnának elérhetők, de ma már nem beszélhetünk arról, hogy a hegyi utakkal nem törődik senki és hogy ezért elhanyagolt ál­lapotban vannak. Vitéz Dudás László városi mér­nök nagy ügyszeretettel beszél a határbeli útak rendezéséről. Elmondja, hogy a hegyi útak rosszasága ós gondozatlansága miatt most már alig van panasz. A rendbehozási mun­kálatok évről évre, tervszerűen foly­nak. Nagy nehézséget okoz az a körülmény, hogy az útak sokáig tel­jesen elhenyagolt állapotban voltak, minek következtéban különösen a völgyi útak valóságos vízmosásokká váltak. Ebben az évben két helyen folyik útépítési, ilietőleg jókarbahozási mua-

Next

/
Thumbnails
Contents