Esztergom és Vidéke, 1937

1937-07-08 / 54.szám

rSTIRfilrto/BfKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF 54 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. JÚLIUS 8 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Nem is a kisemberben van itt a bűn és a hiba. A kisember nem csinálja a drágaságot. A kisember állandóan tiltakozik és lázadozik a drágaság ellen és könyörög, hogy törjék le a drágaságot. Miközben pedig ezt teszi, maga is ott sodródik az árral, őt is elragadják a drágaság hullámai. Ezekkel a hullámokkal azután könnyen megbirkóznak a nagytőke gőzösei, a kartellek és trösztök jachtjai, de hogy az ár hová sodorja a kispolgári egzisztenciák gyengén épült hajóinak ezreit és millióit, a két keze munkájából élő földművesek és kisiparosok csónakjait, a kistisztviselők lélekvesztőit és az egy szál deszkába kapaszkodó nincstelenek és kenyértelenek sokaságát és hogy hol csapnak össze fölöttük a hullámok — a nyomorúság e sokféle és bizonytalan vészhelyeinek felsorolását most mellőzzük. Nem a kisemberekben van a bűn és a hiba, de személy szerint, testileg és lelkileg, egyenkint és családonkint mégis ők szenvednek a bűnök és hibák miatt és az ő életüket apasztja és rövidíti a társaság. Nem a tőke ellen beszélünk ! A tőkére szükség van, — a kis- és nagytőkére egyaránt, hiszen a drágaság egyik súlyos következménye éppen az, hogy megakadályozza a tőkeképződést a kisembereknél. Hogyan, mivel magyarázható ez a folyamat, amikor a nagytőkék elnyelik a kicsiny tőkéket, minek következtében a pénz és érték egyes helyeken halmozódik fel és nem oda kerül, ahová a végzett emberi munka ellenszolgáltatásául jutnia kellene, vagy pedig a profitista gazdasági törvényszerűség valamelyik útvesztőjében bizonyos érdekek szolgálatában meg kell semmisülniök a dolgozók millióitól elvont értékeknek, — ezt hagyjuk a közgazdasági életnek azokra a szakértőire és korifeusaira, akik a drágaság indokolására mindenkor bőséges magyarázatokkal szolgálnak. Bizonyosságggal megállapíthatjuk azt, hogy a drágaság nem magától van, a drágaságnak okai vannak és hogy ezek az okok nem természetesek, a mindennapi életviszonyokból meg nem magyarázhatók, tehát mesterségesek, azaz ezeket az okokat szándékosan előidézik valahol. Ez pedig bűn és hiba, amely — mint már hangsúlyoztuk — nem a kisemberek lelkét terheli, nem a kisiparosét, nem a kiskereskedőét. Az emberiség ellen elkövetett bűn és hiba ez, amely a keresztény szellem és krisztusi elvek semmibevevését jelenti a közgazdasági életben. Azonban még egy bizonyossággal számolhatunk. Annak a szellemnek, amely a drágasági folyamatot képes elindítani például bizonyos üzleti konjunktúrák sikere érdekében, ma már igen nagy ellenzéke van a művelt világon. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági élet is át fog alakulni a keresztény erkölcsösség és emberiesség szerint. Bármilyen szempontból nézzük a drágaságot és ha az élelmiszer-, hús-, zöldség-, gyümölcs- és tüzifadrágaságot sajut bőrünkön érezve, mi, esztergomiak nem is tekintünk ilyen távolfekvő, generálisokokra, — akkor is arra a megállapodásra jutunk, hogy a drágaság nem ártatlanság. Nem! Nem nyugodhatunk abba bele, hogy a drágaság magától jött, majd magától elmegy. Nem olyan sima vendég a drágaság. Hiszen viszik az emberek pénzét, keresetét, munkaértékét, — mert ez nem emelkedett a drágasággal ! Nem csoda tehát, ha a kisemberek segítségért kiáltanak. A drágaság letörése is hozzátartozik a gazdasági téren megvívandó világnézeti harchoz. A tűzharcos törvényjavaslat főbb rendelkezései Röder Vilmos honvédelmi miniszter az elmúlt héten beterjesztette az országgyűlés elé a tűzharcosok támogatásáról szóló törvényjavaslatot, melyet még ez évben törvényerőre akarnak emelni. Főbb pontjai a következők : Az 1. szakasz kimondja, hogy tűzharcos minden magyar állampolgár, aki a világháborúban teljesitett szolgálata alapján a Károly csapatkereszt tulajdonosa. A továbbiakban kimondja még a szakasz, hogy a polgári életben, üzleti és kereskedelmi foglalkozásoknál a „tűüharcoü" szó használatához a honvédelmi miniszter adhat engedélyt és kimondja, hopgy politikai pártok a tűzharcos, vagy ezzel azonos értelmű eluevezést egyáltalán nem használhatják. A 2. szakasz megállapítja, hogy a honvédelmi miniszter a tűzharcosok érdekképviseletére egy társadalmi ala kutatót feljogosíthat. Á 3. szakasz értelmében minden olyan kedvezményt, amelyet a világ háborúban szolgálatot teljesítettek élvezhetnek, elsősorban a vitézi hadirokkantak, másodsorban a többi hadirokkantak, harmadsorban a vitézek, negyedik sorban a tűzharcosok, ötödsorban pedig azok élveznek, akik a háború idején más természetű katonai szolgálatot teljesítettek. A 4. szakasz szerint törvényható sági és községi legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításánál a tűzharcosok adóját kétszeresen kell szá* mításba venni. Az 5. szakasz értelmében a tűzharcos megjelölés házasságkötésnél és gyermekek születésénél az anyakönyvbe bejegyeztethető. A 6. szakasz szerint hatóságoknál és testületeknél való alkalmaztatás esetén egyenlő feltótelek melleit a tűzharcost előnyben kell részesíteni. Az úgynevezett fenntartott állásoknak egyharmadát az igazolványosok, egyharmadát a hadirokkantak, vitézek és tűzharcosok számára kel! fenntartani, mig a harmadik harmad szabad rendelkezésre áll. Ha valamely pályázatnál hadirokkant, vitéz vagy tűzharcos pályázik, ha az álláshoz megszabott képesítésük megvan, alkalmazhatók akkor is, ha nincs meg a megkívánt szolgálati idejűk. A 7. szakasz arról intézkedik, hogy a tűzharcosnak katonai szolgálati idejét a közszolgálatnál az érdekeltek kérelmére be kell számítani. Ez a rendelkezés visszamenőleg kiterjed azokra is, akik már nyugdíjban vannak. A 8. szakasz értelmében az érvényben lévő rendelkezések szerint hadipótlékra jogosult alkalmazott cso portokba tartozó minden tűzharcos hadipótlékban részesítendő. A szakasz úgy rendelkezik, hogy azok a magánvállaltok, amelyek legalább húsz alkalmazottat foglalkoztatnák, mindaddig, mig az alkalmazott tűzharcosok száma az összes alkalmazott létszámának egytizedét el nem éri, a megüresedő helyeknek legalább felére tűzharcosokat köteles alkalmazni. Ugyanez vonatkozik a nagybirtokok mezőgazdasági cselédségére is. A 10. szakasz értelmében gyógyszerészjogositványoknál egyenlő félti' telek mellett a tűzharcost előnyben kell részesíteni. A 11. szakaszban áll, hogy az a tűzharcos, aki valamely üzemnél vagy gazdaságban teljesít szolgálatot és ott a nyugdíjpénztárnak tagja volt, katonai szolgálati idejének hozzászámitását kívánhatja. A 12. szakasz úgy rendelkezik hogy a közszállitásoknál egyenlő fel tételek mellett a tűzharcost előnyben kell részesíteni. A 13. paragrafus arról intézkedik, hogy állami egyedárusitások és jogosítványok kiadásánál egyenlő feltételek mellett a tűzharcost előny illeti meg. A 14. szakasz előírja, hogy ti tűzharcosok gyermekei az iskolákban a tandíjmentesség megadásánál előnyben részesitendők. A 15. szakasz szerint a kereskedelmi miniszter a tűzharcosok részére esetről esetre vasúti menetkedvezményeket engedélyezhet. A 16—19. szakaszok vegyes rendelkezéseket tartalmaznak s ezek között bűntetőjogi védelemben részesitik a tűzharcos elnevezés használatát. A törvényjavaslathoz terjedelmes 40 oldalas indokolást fűz a miniszter és ebben részletesen ismerteti a javaslat létrejöttének körülményeit ós indokolja a törvényjavaslatba felvett egyes rendelkezéseket. A kat. leánynevelés legújabb reformintézménye . Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás 1937. június 5 én engedélyezte a Ranolder Intézeti „Klára" Nőipari és Háztartási Felső Leányiskola létesítését, amelynek első évfolyama .1937. szeptemberére nyílik meg. Hóman Bálint kultuszminiszter a leányiskolák átszervezéséről évek óta tett sürgető kijelentései után ma már a társadalomban egyre jobban terjed a belátás, hogy a leányok részére egy új iskolatípusra lenne szükség A társadalom — és főleg a középosztály — ma már újtípusú leányiskolák hiányát érzi, amely iskolák, ból olyan igazán művelt és helyes társadaiomszemléletű úrileányokká képezve lépnének az életbe 18—20 éves korukban a növendékek, akik nyomban anyagilag is hasznos családtagok, a jövőben pedig kitűnő feleségek és édesanyák tudnának lenni, egyúttal pedig szükség esetén a gazdasági téren is meg tudják és meg akarják állni a helyüket. Életrenevelt leányok kerüljenek ki az új iskolából, kik nem a túlzsúfolt hivatalnoknői és tanítónői pályákon próbálkozzanak, hanem a finom ízlést, komoly szaktudást, nyelvismeretet és vezetői felkészültséget kívánó, a női iparágakkal összefüggő bizonyos jobb állásokban tudjanak elhelyezkedni. Az Irgalmas Nővérek Budapesti Ranolder Intézete az egész országban elsőnek fogadott el egy ilyen iskolatervet és elsőnek határozta el magát egy ilyen típusú felső leányiskola felállítására, megértve a megváltozott idők szavát és szolgálni akarván a kultuszminiszter nőnevelés! reformterveinek megvalósítását. A részletes tantervet dr. Klinda Pál dolgozta ki és azt a kultusz- ós iparügyi minisztériumok elfogadták, a bíboros hercegprímás pedig az új