Esztergom és Vidéke, 1937

1937-06-24 / 50.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 50. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. JÚNIUS 24 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. áz emberélet értékelése és felfogása minden időben jellemző volt a korra. Egyszer jobban megbecsülték, máskor kevesebbre értékelték, de ahogy arról a mai oroszországi eseményekkel kapcsolatban, arra még nem volt példa a világtörténelemben. Az utolsó évtizedek igazán megszoktattak rá, hogy komoly dolgokat egy kézlegyintéssel intézzünk el és hogy az emberi életről való felíogásunk meglehetősen alászálljon, de amit Oroszország napjainkban produkál, az meghalad minden elképzelhetőt és felülmúl minden eddig ismert szörnyűséget. Az orosz szovjet felállított egy rendszert, amely a materialista világfelfogáson épül fel, a íöldi életet teljesen zárt és befejezett egységnek fogja fel, amelyen kivül semmi más nincs és amelynek önmagában kell minden értéket kifejeznie és megadnia, ami az ember számára egyáltalán lehetséges. Meggyőződése szerint ez a rendszer meghozza a lehető legnagyobb jóletet és boldogságot mindenki számára és ez jelenti a lehető legmagasabb életformát, amit a jelen körülmények között az emberiség kialakíthat a maga számára. Ennek érdekében nem rettent vissza a legkegyetlenebb eszközöktől, a legmegalázóbb módszerektől és a legerőteljesebb fellépestől sem. Tette mindezt azért, hogy igy biztosítsa mindenek számára a jólétet, a boldogságot, a földi élet lehető teljes kiterjesztését és kihangsúlyozását. Hogy az a gazdasági programm, amit dogmaként vallott, a gyakorlatban csődöt mondott, azt már régen bebizonyították. Hogy az a társadalmi rendszer, amit ideálképp állított oda, ugyancsak teljesen rosszul vált be, az is mindjobban kit nik. Nem is lehetett másként, mivel nem vette figyelembe az egész embert és mellőzte éppen a legalapvetőbb és legősibb ösztöneit és életkövetelményeit. A mostani zűrzavarról, amiről nap-nap után oly megdöbbentő híradások tormájában számolnak be a lapok, pártállásra való tekintet nélkül megállapíthatjuk, hogy ez már magának a rendszer alapelvének rettentő kudarcát mutatja. Ha lett volna benne magasztosság és nemesség, úgy azt is mondhatnók, hogy elérkezett a tragikus bukás megdöbbentő pillanata, az egész rendszer teljes filozófiai csődje. A földi életet hirdette egyedüli értéknek — és most halomra öli az embereket, pusztítja az életet. A földi életet tette meg szemlélete középpontjának — és most nem tud benne semmi értékeset adni, sem materiálisát, sem szellemit. Ennek teljességét akarta kifejleszteni — és most ennek érdekében pusztítja el. Nem azokat, akik a rendszer útjában állottak, hanem azokat is, akik számára azt az egészet megvalósította és akik érdekében előzően annyi véráldozatot hozott, mint a népvándorlás barbár hordái közül alig egy is. Nem volt még a világtörténelemben rendszer, amely uralomra jutása után ennyire csődöt mondott volna önmaga tehetetlenségében, életképtelenségében értéktelenségében. A mai kor sok visszássághoz szoktatott hozzá bennünket, kicsiny dolgokon már nem is tudunk fennakadni. A bajok azonban akkor szoktak súlyos méreteket ölteni, amikor az ember a maga öntelt gőgjében letér a józan ész és a tisztes erkölcs útjáról. dr. M. Á. A katolikus világsajtó képviselőinek látogatása Esztergomban A Nemzetközi Katolikus Sajtószövetség állandó bizottságának tagjai gróf Dalia Forre, az „Osservatore Romano" főszerkesztője és Leon Merkleu, a „La Croix" főszerkesztője vezetésével szombaton Esztergomba érkeztek, hogy tisztelegjenek a bíboros hercegprímás előtt és megtekintsék a város nevezetességeit. A külföldi ujságíróvezéreket 12 óra után az Ibusz autóbusza hozta Esztergomba és kíséretükben volt Zsembery István, továbbá dr. Tóth László a Nemzeti Újság főszerkesz tője több fővárosi újságíróval együtt. Megérkezésük után a hercegprimási palotába vonultak, ahol dr. Se rédi Jusztinián bíboros hercegprímás fogadta a katolikus világsajtó képvi selőit. Leon Merklen üdvözölte a nemzetközi sajtó testülete nevében a magyar egyházfejedelmet, aki válaszában az igazságról és szeretetről beszélt, amelynek a magyarság is szol gálatában áll. A budapesti eucharisz tikus kongresszus propagálását ajánlotta ezután a külföldi sajtóvezérek figyelmébe, mert ezzel is az igaz?ág és szeretet ügyének tesznek szolga latot. A budapesti eucharisztikus világkongresszus az igazságot és a szeretetet hirdeti, ezért lett jelmondata Sze nt Ágoston igéje: In vinculum Caritatis. Az üdvözlés után a hercegprímás hosszasan elbeszélgetett az újságírókkal, akik ezután megtekintették a Keresztény Múzeumot. Különösen az olasz újságírók nagy örömmel szemszemlélték az olasz mesterek itt őrzött munkáit. Délután félhárom órakor a város és az Esztergomi Takarékpénztár Rt. ebéden látta vendégül a katolikus világsajtó képviselőit a Fürdőszálló tarasszán. Az ebéden a vendégeken kivül résztvett dr. Lepold Antal, dr. Hamvas Endre prelátus-kanonokok, továbbá a vendéglátó város és Takarékpénztár képviseletében megjelent Glatz Gyula polgármester, Etter Ödön elnö'f vezérigazgató, vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József ny. tábornok, dr. Brenner Antal főjegyző, Kerschbaummayer Károly, dr. Kőhalmi László városi aljegyző, aki a vendégek ellátása és kalauzolása körül szorgosKoddtt és az esztergomi sajtó két képviselője. Ebéd alatt Glatz Gyula polgármester üdvözölte a vendégeket és beszédében örömének és büszkesé gének adott kifejezést, hogy a katolikus világsajtó reprezentánsai Esztergomot, Magyarország hercegprímásának székvárosát tisztelték meg látogatásukkal. Esztergom ma is Őrhelye annak a kereszténységnek ós kultúrának, amelyet ezer éven át védelmezett a magyarság. Hangsúlyozta a polgármester, hogy Esztergom ma is erős vár a kereszténység védelmében és hogy a katolikus magyarság tömören áll a bíboros hercegprímás körül munkálkodásának sikere érdekében. Isten bőséges áldását kérte végül a katolikus világsajtó működésére ós kérte a megjelent újságírókat, hogy Esztergom nemes, kulturális hivatásának hírét vigyék el világszerte. A beszéd, amelyet dr. Lepold Antal németül, dr. Hamvas Endre franciául ós dr. Lippay Lajos olasz nyelven tolmácsolt, őszinte, mély hatást keltett a jelenvoltakban. Gandioli szövetségi titkár szólalt fel ezután, aki lelkes beszédben emlékezett meg arról, hogy a katolikus újságírók mindig nagy tisztelettel vannak az egyházi hierarchia iránt, ezért tisztelegtek Esztergomban is Magyarország főpapja előtt. Arról beszólt továbbá, hogy mily nagy hatással volt reá az esztergomi primási képtárban egy olasz festő műve, amely Krisztus megfeszítését ábrázolja. Ebben szimbólumot iát, a magyar—olasz kulturkapcsolatok szimbólumát. Beszéde végén a katolikus világsajtó állandó bizoitságának nevében megígérte, hogy a magyarság ügyét elősegítik a világsajtóban, mert ők nemcsak mint turisták farnak Esztergomban, hanem mint újságírók, akik látnak és hallanak, mindezekről pedig írnak és beszámolnak. Lelkes figyelemmel kísért beszédet mondott az ujságiróvezérek egyik legérdekesebb egyénisége, Fridrich Muckermann S. J., akit a németek kiutasítottak és most Rómában él hivatásának. P. Muckermann vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok mellé került az asztalnál és beszédében a katonai fegyelemről szólott, amelynélkül háborúban és békében eredményeket elérni nem lehet. Vallásosság nélkül nincs fegyelem és csak az a hadsereg fegyelmezett, amelynek katonái mélyen vallásosak — mondotta. Aki fegyelmezett katonaként végigharcolta a háborút, az őszintén kívánja a békét és csakis ezzel a vallásos, katonás fegyelmezettséggel lehet igazán szolgálni a béke világrendjét is. A barátságos, lelkes hangulatban elköltött ebéd után, — (a velem szembenülő francia újságíró, egy párisi lap munkatársa, aki különben elárulta, hogy nyolc gyermek atyja, nem tudott betelni a ropogós cigánymuzsikával és kezével buzgón verte a csárdáshoz a taktust.) —• még a várhegyi ásatásokat tekintették meg a vendégek dr. Lepold Antal kalauzolásával. Kár, hogy itt aránylag rövid időt töltöttek és már fél 5 órakor sieítve elhagyták a várost további utiprogramjuk lebonyolítása céljából. Dankó Sarolta növendékeinek zongoravizsgája A modern időkben, a rádió és a gramofon korszakában mindig kevesebben tanulnak zongorázni, hegedülni stb., hiszen a rádión keresztül, a gramofonlemezekről a világ^egész zeneirodalmát a legkiválóbb művészek előadásában élvezheti mindenki, aki csak egy kis érdeklődéssel viseltetik a zeneművészet iránt. Azelőtt szinte hozzátartozott az általános műveltséghez, hogy valaki valamilyen hangszeren játszani tudjon, ma már pedig szórványos jelenség, ha valaki a társaságokban többé-kevésbbé jó zenésznek mondhatja magát. A zenepedagógus munkája mindig úttörő, nehéz, hálátlan munka volt, de különösen az a mai időkben, amikor olyan kevesen érdeklődnek a zeneművészet és zenetanulás iránt. Épen azért kettős Örömmel üdvözöljük dr. Borbély Zoltánná, Dankó Sarolta, zenepedagógus munkásságát, amelynek igen szép és tanulságos Ízelítője volt a vasárnapi vizsgaelőadás. Dankó Sarolta zongorázni tanuló növendékei a bencés gimnázium dísztermében tartották meg évzáró vizsgájukat Ügyesen összeállított műsor keretében. A vizsgán szereplő növendékek mindegyikéről csak őszinte elismeréssel és dicsérettel lehet megemlékezni, valamennyien ügyes technikával, szép dinamikával, kellően