Esztergom és Vidéke, 1937
1937-06-17 / 48.szám
ESZTERGdH J/DtKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 48. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. JÚNIUS 17 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. fellobogózásának ügyét végre a nemes, hazafias célnak megfelelően meg kell oldani. A főelv az, hogy a nemzeti ünnepek idején az egész város lobogódíszt öltsön, egyéb alkalmakkor pedig — nevezetesen, amikor magyar nemzeti szempontból és a város érdekében különösen megbecsülendő látogatás kerül sorra, vagy országos érdeklődést keltő, közérdekű esemény színhelye ez a város, — legalább a főútvonalak minden egyes házán, a közterek és nevezetességek körül minden egyes épületen nemzeti zászló lengjen. Ezt az elvet a gyakorlatban minden rendelkezésre álló eszköz igénybevételével, szigorúan és maradék nélkül keresztül kell vinni és ez alól a gyakorlat alól egyetlen ház tulajdonosa vagy gondozója sem lehet kivétel. Sietve megjegyezzük itt, hogy az esetleges hiányos fellobogózás oka nem a polgárság hazafias vagy hazafiatlan érzésein, sem pedig a nemzeti önérzet hiányán múlik. Esztergomban nincs és nem is lehet hazafiatlan háztulajdonos. Bizonyos esztergomias közönyről vagy részvétlenségről beszélhetünk ugyan, de ezt is inkább a dolgok lanyha kezelése és az ügy szervezetlensége növeli nagyra, amely a kellő felobogózás elmaradásának is főoka. A város fellobogózásának ügyét is szigorú következetességgel meg kell szervezni. Társadalmi úton is lehetséges ez, de még inkább az idegenforgalmi bizottság útján — hatósági úton. (Ez az út ugyanis a legrövidebb és leghatásosabb.) Mi lenne tehát a legközelebbi teendő? Véleményünk szerint — ha ez eddig még meg nem történt — a legrövidebb úton meg kell állapítanunk a városban található összes nemzeti zászlók számát, továbbá azt, hogy mely házban miért nincs zászló. Kizártnak tartjuk azt, hogy a főútvonalon akadjon olyan háztulajdonos, aki anyagilag képtelen lenne a zászló beszerzésére és megfizetésére. Valószínűbbnek látszik hogy a vételt halasztgatja, vagy hogy napi elfoglaltságai között nem is gondolt a zászló megvásárlására. A személyes felhívásra és megkeresésre azonban a zászlót be fogja szerezni. Nem tudunk elképzelni Esztergomban, a trianoni határ mentén olyan magyar embert, aki az erre vonatkozó kérelmet vagy felhívást visszautasítaná. Ha pedig megvan a zászló, akkor már csak ki kell tűzni, — ez igaz. Gondolnunk kell azonban arra, hogy a dolognak ez a része is nehézségekbe ütközik — és pedig sokszor nem a jóakarat hiánya miatt. (A háztulajdonos vagy a megbízott nincs otthon, vagy az illetőnek nincs megfelelő alkalmazottja, maga pedig valamilyen ok miatt nem képes a zászlót kitűzni stb.) Ezeknek a nehézségeknek az elhárítására valók a hatósági megbízottak. A polgármester intézkedésére két-három tűzoltó biciklivel pár óra alatt végigjárhatja a főbb útvonalakat és segít ott, ahol a zászló még nincs kitűzve. Azt hisszük, hogy mindnyájunk közös ügyének, a magyar nemzeti ügynek teszünk szolgálatot, amikor — különösen most, a Szent István jubileumi év kezdetén — a város fellobogózásával kapcsolatosan végre tökéletes megoldást sürgetünk. A Simor János-utcába helyezték át a piacot Pénteken d. u. a város képviselő testülete rendkívüli közgyűlést tartott a polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés tárgysorozatán igen nagy fontosságú ügyek szerepeltek, nevezetesen a kórházépítkezés ügyének végleges megoldása, a belvárosi kegyúri plébániatemplom restaurálási munkálatainak kiadása, a piacnak a Simor János utcába való áthelyezése. A nagyfontosságú közgyűlésről az alábbiakban számolunk be. A közgyűlést Glatz Gyula polgármester d. u. 5 órakor nyitotta meg, tudomásul vette a képviselőtestület a m. kir. földművelésügyi miniszter leiratát a partjövedelmi szabályrendelet jóváhagyása tárgyában, a belügyminiszter leiratát, amelyben a belügyminiszter a központi fűtőberendezés céljaira felvenni szándékozott 60.000 P-s O. T. I. kölcsönt jóváhagyja. Névszerinti szavazással elfogadta a közgyűlés azt a javaslatot, hogy a tüdőbetegosztályt a fertőző pavillonra építendő emeletre helyezzék el. Az új tüdőbetegosztályban 25 ágy lesz elhelyezhető. Felhatalmazta a képviselőtestület a polgármestert, hogy a 210.000 Ps O. T. I. kölcsönkötelezvónyt a város nevében aláírhassa. A város, amíg a nagy kölcsön folyósítást nem nyert, a járvénykórház céljaira szolgáló 10.000 P-t a szülészeti osztály sürgős befejezésére fogja felhasználni. Elfogadta a közgyűlés a szülészeti pavillon építkezését végző vél lalkozók azon kérelmét, hogy az általános áremelkedésre való tekintettel a költségvetési keretet megfelelő módon emeljék fel. Ezután a közgyűlés a belvárosi kegyúri plébánia-templom restaurálási munkálatéinak ügyét tárgyalta le. A beérkezett pályázatokat már ismertettük lapunk hasábjain. Az összes munkálatokra beadott pályázatok közül a budapesti Havas cégé irreálisan olcsó volt, a Kósik és társai pályázata szabálytalan volt, különben is a társak pályázatukat visszavonták, tehát ez a pályázat nem is volt tekintetbe vehető. A város javaslata tehát az volt, hogy a kőműves, tetőfedő, kőfaragó munkákat Fazekas Kálmánnak, az asztalos munkákat Koppányi Károlynak, a bádogos munkákat pedig Preszük Ferencnek ítélje oda a képviselőtestület. A kérdéshez először dr. Zwillinger Ferenc szólt hozzá. Szerinte nehéz a kérdésben dönteni, mert a szóbajöhető iparosok mind becsületes esztergomi vállalkozók, tehát a pályázat odaítélésénél csak az olcsóság szempontja lehet a döntő. Azt indítványozza, hogy a munkákat az olcsóbb Kósik Ferencnek adja oda a város, mert azáltal, hogy Kósik Ferenc társai visszaléptek, azért a pályázat érvényes és tekintetbe vehető. Vitéz Szívós- Waldvogel József szerint kétségtelen az, hogy a képviselőtestület nehéz helyzetben van, mikor erről a kérdésről dönt, de az is kétségtelen tény, hogy a Kósikféle ajánlat nem felel meg a törvényes követelményeknek. Ez az ajánlat tehát a munkák odaítélésénél számba nem jöhet, annál is inkább, mert ha valaki egy társas viszonyból kilép, akkor a viszony lényege megdől. Az 1800 P-s árdifferencia, amely a Kósik-féle ajánlat javára mutatkozik, egészen más megvilágításba kerül, ha figyelembe veszszük a sürgősséget. A sürgősség szempontja mellett pedig minden más gondolatnak el kéli törpülnie. Elfogadja a város által előterjesztett javaslatot. A város nevében dr. Etter Jenő főügyész adta meg a szükséges felvilágosításokat és kijelentette, hogy az idevágó törvényes intézkedések szerint az ajánlatokat módosítani nem lehet. Mihelyt két pályázó társ közül az egyik visszalép, a pályázat szabálytalanná válik. A közgyűlés szavazással döntött a kérdés felett és két szavazat ellenében a már ismertetett vállalkozóknak adta ki a munkálatokat. Elhatározta a képviselőtestület, hogy a Stefánia Szövetség és Tüdőbeteggondozó intézetét a városnak Csarnok-utcai házában helyezi el. Hosszasabb vita volt a Brandt Vilmos-féle vadászbérlet ügyében. Az előadói javaslat úgy szólt, hogy a vadászbérlet tartalmára a szerződésből folyó összes anyagi kötelezettségeket — Brandt Vilmos kikapcsolásával — a vele társas viszonyban lévő bérlőtársak fogják viselni. Kif/er Ferenc szerint az új szerződésben is fenn kell tartani a vadkárok kártalanítására vonatkozó kikötést. Dr. Zvillinger Ferenc nem járul hozzá az előadói javaslathoz. Brandt Vilmost nem szabad kiengedni az obiigóból. Hangsúlyozza az egyetemleges felelősség fontosságát. Dr. Jármy István véleménye az, hogy a javaslat megszövegezésében van a hiba, mert a bérlők célja nem az, hogy Brandt Vilmost a felelősségből kikapcsolják. Uj, megfelelő szövegezésű javaslatot kell készíteni. Dr. Hamvas Endre szerint a városnak Brandt Vilmossal van • szerződése, tehát őneki kell nyilatkozni az ügyben. Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József: Az a kérdés, hogy joga van-e a bérlőnek átruházást eszközölni és hogy ez az átruházás nem káros-e a városra nézve. Mindkettőre megnyugtató választ lehet adni. A szükséges felvilágosításokat dr. Sántha József tanácsnok adta meg. A piac áthelyezésére vonatkozó előadói javaslatot dr. Brenner Antal főjegyző referálta. A belügyminiszter rendeletét adott ki, hogy a piacot az utcai közlekedés érdekében eddigi helyéről el kell helyezni. Nehéz a döntés ebben a kérdésben, mert bizonyos érdekekre kell tekintettel lenni, de a kérdésben dönteni kell. Ebben az ügyben a város átiratot intézett az Ipartestülethez és a Kereskedelmi Társulathoz. Az Ipartestület a piactér elhelyezésére a Vörösmarty-, Kölcsey-utcák és a Széchenyi-tér mellett szól. A város javaslata ebben az ügyben az, hogy a piacteret egyelőre a Simor Jánosutcában helyezzék el. Lenkei Emil: A kereskedők nagyon szeretnék, ha a piac a Széchenyi-téren lenne. Várni kell az ügy megoldásával addig, mig a Kitzinger-féle házban az uj utca megnyílik. Uj ankétot javasol az ügyben, az összes érdekeltek bevonásával. Glatz Gyula: Az elhalasztásba nem egyezhet bele, mert akkor országos rendeletbe ütköznék. A piacot a mai viszonyok között a Vörösmarty-utcában nem lehet elhelyezni. Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József: Már harminc éve kisért ez a kérdés. A piac jelenlegi helyén rendkívüli módon megnövekedett a forgalom. Fontos probléma, hogy az árusok elhelyezkedése higiénikus legyen. Állandó felszereléseket a Simor János-utcában könnyen fel lehetne állítani. A piac odahelyezése megkönnyíti az utcanyitást. A szüksó