Esztergom és Vidéke, 1937
1937-06-13 / 47.szám
Esn™w«yiD£KE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 47. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztem politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. JÚNIUS 13 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Ballagnak a véndiábok Áz emberiség többezeréves történetében naponta sok helyen ismétlődik meg az az örvendetes, de egyben szomorú epizód, amikor a felserdült gyermekek elhagyják a szülői házat, hogy a saját erejükből és elgondolásuk szerint önálló életet éljenek. A szülők örülnek, hogy felnevelhették és jól felkészülten elindíthatják a nagy útra fiukat, de örömük kelyhébe ürömcsöppeket csepegtetnek azok a göröngyök, amelyeket az élettapasztalatoktól éleslátásúvá vált aggódó szülői szemek ott látnak drágaságuk életútján. A fiatalok az ifjúság rózsaszínű szemüvegén keresztül nem látják az élet árnyoldalait, de azért — bár fűti őket az önállóság, a haladás, az emelkedés, a szép élet, a karrier tüze — mégis érzik, hogy az elhagyott otthon melege hiányozni fog az élet sokszor fagyos útjain. S ezért nem szakadnak el a köztük levő lelki kapcsok, a szülők hazavárják és mindig tárt karokkal fogadják a jó fiúkat ünnepekre, pihenésre, az ősi fészkekből kirepült fiatalok pedig vissza-visszaszállnak oda, hogy az élet csalódásaira ott találjanak vigaszt. Később már a jó szülők helyett csak a családi sírbolt lesz, amely Mindszentek estéjén és egyéb évfordulókon a távoli helyekről is összehozza a családtagokat az ősi házba. Igy van az iskola is tanítványaival, akiket nem önmagának, hanem az életnek nevel. Nem régen volt a ballagások napja, amikor a most végzett növendékeket kendőlobogtatás mellett búcsúztatták el az intézettől. Most pedig elérkezett a találkozók napja, amikor a 10, 20 stb. év előtt végzett növendékek előtt egy napra újból kinyílik az alma mater portája. Ma jönnek össze a bencésgimnázium 10-50 év előtt érettségizett növendékei, hogy az élet viharában megtépdesett illúzióikat felfrissítsék a régmúlt szép deákévek édes-bús emlékeivel, hogy hálát mondjanak azokért a szellemi értékekért, amelyekkel az intézet vértezte fel és segítette őket a boldogulás felé. Ha több volt a szomorúság, mint a víg nap életükben, eljönnek legalább egy napra feledni és erőt gyűjteni a további küzdelmekhez. S az alma mater úgy fogadja őket, mint az ünnepre pihenni megtérő jó fiút a szülői ház. A viszontlátás őszinte örömébe belenyilal az a fájó érzés, hogy nem minden iskolatárs jöhet el, egyeseket a zaklatott élet, a sors mostohasága akadályoz meg ebben, mások már régen kidőltek a földi élet zarándokai sorából. De az almamáter sem a régi, mert bár díszesebb lett, szép freskók, szobrok, domborművek díszítik, de a visszatérő régi diákok kutató szemének mégis hiányzik valami. Hiába a mostani igazgató és tanár urak minden kedvessége s a mai növendéNagy ünnepélyességgel folyt le a MOVERO gépkeresztelője Vasárnap délelőtt a gyönyörű, verőfényes időben hatalmas és előkelő közönség sorakozott fel a Széchenyitéren, hogy jelen legyen a Movero Esztergomi Sportrepülő Egyesület gépkeresztelési ünnepségén. A megjelent előkelőségek közt ott láttuk : Tarnóy légügyi aligazgatóval az élén a Légügyi Hivatal küldöttségét, a Magyar Aero Szövetség részéről Bernhardt Mátyás ny. alezredest, vitéz báró Ungár Károly alezredest, dr. Brenner Antal főjegyzőt, az országos Move képviseletében Bajnóczy Sándort stb. Mialatt a közönség gyülekezett, az egyesület szerelői felállították a Városház előtt a megkeresztelendő új gépet a „Szittyát." A gyönyörű gépet, remek formáit, gyönyörű kidolgozását az egybegyűlt közönség nagy érdeklődéssel és tetszéssel tekintette meg. Az ünnepség a „Hiszekegy"-gyei kezdődött, amelyet a Levente Zenekar adott elő, a „Hiszekegy" után dr. Ember Sándor országgyűlési képviselő lépett a szószékre, hogy ünnepi beszédét elmondja. A hatalmasan felépített ünnepi beszédben a képviselő többek között a következőket mondotta: — őszinte meghatódottsággal áll a „Szittya" előtt mindenki és csodálja az önzetlen munkásságnak és a magyar élniakarásnak legújabb megnyilvánulását. — A Movero Esztergomi Sportrepülő Egyesület eddig minden eredményét a saját erejéből, csupán a társadalom áldozatkészségére építve, érte el. — Esztergom jól dolgozott a repülés terén, mert ha az ország minden húszezernyi lakójára ennyi repülőgép esne, mint amennyi Esztergomra esik, akkor nem kellene oly egyedül állnia a népek versenyében. — A repülés tudománya már az iskolában kezdődik a modelezéssel, ahol az ifjúság az aerodinamikának az alapelveit könnyen elsajátíthatja. — A magyar repülés fejlődését a párisi egyezmény meg akarta akadályozni, és megtiltotta a kényszer erejénél fogva, hogy a hivatalos hatóságok a sportrepülést támogassák. Ennek a szerződésnek nincs erkölcsi kötelező ereje. A sportrepülés nem fegyverkezés, nem hadikészülődás, nem íenyeget senkit. Ne tartson viszsza senkit a repülés támogatásától ez a tilalom, amelyet az egyoldalú erőszak hozott létre. Indítson a társadalom rendszeres gyűjtést addig is, amig az állam lehetőleg támogathatja a repülőst. Beszéde végén dr. Ember Sándor az egyesület vezetőinek érdemeit méltatta és további munkára, kitartásra kérte fel őket. A beszéd után, amelynek a budapesti sajtóban is nagy visszhangja volt, a közönség az illusztris szónokot lelkesen és hosszasan ünnepelte. Dr. Ernszt Sándor m. kir. titkos tanácsos városunk országgyűlési képviselője a gép megáldásának egyházi szertartását végezte el, majd dr. Radocsay Lászlóné jelmondat kíséretében pezsgővel megkeresztelte az új gépet. Az Esztergomi Movero nevében a „Szittyát" Madaras Aurél, az egyesület elnöke vette át. A fényes ünnepség a Himnusszal ért véget. A gópkeresztelés után az előkelőségek átvonultak a Katolikus Legény egyletbe, ahol Glatz Gyula polgármester, dr. Brenner Antal főjegyző, Madaras Aurél az egyesület elnöke és Philipp József ügyvezető elnök beszédei nyitották meg a gazdag anyagú repülőgép és légoltalmi kiállítást. Az Esztergomi Movero igazán szép és értékes munkát végzett, amikor ezt a minden vonatkozásban gazdag és tanulságos repülőgép és légoltalmi kiállítást megszervezte. A légoltalmi részt László István pénzügyi tanácsnok, tűzrendészeti fel ügyelő rendezte be, a repülőgépkiállitást pedig maga az egyesület. A légoltalmi r*sz remek táblázaté kban mutatja be a légi támadás ós védekezés minden részletét. Különösen tanulságosak azok a táblák, amelyek az óvóhelykészitést, a különböző harcigázok élettani hatásait ábrázolják. Gazdag a kiállításnak gázálarcokat tartalmazó része. Három felöltöztetett bábú a gáztámadásoknál szük séges ruházatokat, oxigénapparátusokat és mentési felszereléseket mutatja be. A repülőgépkiállitáson négy motornélküli repülőgépet látunk, Zöglinget, He Is' der Teufelt, 12 méteres Zöglinget és a Szittyát. Minden gép mellett tábla áll, amely a gép fontosabb adatait, startjait tünteti fel. Az egyik Zögling gép nagy tarkek tisztelgő serege, a volt diákok, volt tanáraik jóságos arcát keresik, s Petőfi szavai szerint azt kérdik: Hol vagytok Ti régi játszótársak ? A viszontlátás örömétől ragyogó arcokra bánatot barázdál az a tábla, mely a gimnázium lépcsőházában a hazáért hősi halált halt növendékek örök emlékét hirdeti. S könnybelábadt szemek a temetői bencéskripta egyszerű fej fáin olvassák a keresett tanárok nevét. De azért most a találkozó előestéjén talán nem helyénvaló e borongós hangulat. A találkozóra eljött volt diákok örüljenek egymásnak, töltse el őket a büszkeség érzése, hogy intézetük, a mindig elsőrangú híres esztergomi bencés gimnázium virul és fejlődik. Az intézet agilis igazgatóját és tanári karát jutalmazza meg a jelen nehéz munkájukért a volt növendékek hűsége és hálája, mely egyúttal követendő példa gyanánt lebegjen a mostani növendékek lelki szeme előtt. Hogy a ballagó diáksorok megritkultak, hogy megnehezült az idők járása mindnyájunk feje felett, ebben az örök magyar sorsot lássuk, mely sosem tudta zavartalan örömmel jutalmazni hű fiait, de viszont, aki tiszta és önzetlen lélekkel szolgálta őt, annak megadta azt az édes fájó érzést, amit csak mi magyarok ismerünk: a sírvavigadást. Ha ma este a cigányzenés kávéházban egy-egy deresedő fejű volt diák a régi nóták szárnyán akar visszaszállni a a szép múltba, ifjúságának édes emlékei közé s ha holnap a vén diákok ma komoly férfiak, a fiatalság sorfala között mosolygó arccal ballagnak, legyenek ők s a vendéglátók mind oly boldogok, mint amilyen érzéssel indultak el a ma már ősz vagy őszülő ballagok hosszú évek, évtizedek előtt ifjúhodó fővel az ősi gimnáziumból az életbe. Lélekben velük lesznek a volt igazgatók és tanárok, s az idő előtt kidőlt iskolatársak, a volhiniai és doberdói jeltelen sírokban nyugvó vén diákok s e szellemi összetalálkozás és együttlét termékenyítőleg fog hatni a találkozón megjelentekre s a gimnáziumra egyaránt, egy stációja lesz a boldogabb magyar élet felé vezető útnak. Zs. J,