Esztergom és Vidéke, 1937

1937-06-03 / 44.szám

2 1IZTE1ÜÖSI li ¥ID£1Ü 1987 június 3 Zsolt Nándor emlékhangverseny Szombaton délután Budapest mű­vészeinek legkiválóbbjai jönnek Esz­tergomba, hogy áldozzanak néhai Zsolt Nándor, városunk nagy fia emlékének. Zsolt Nándor hegedűművészete Esztergomból indult ki hóditó útjára és' hírt, megbecsülést, dicsőséget szerzett városunk nevének. Egyévvel ezelőtt, mikor meg­halt, kétszeresen fájt nekünk eszter­gomiaknak az ő elmúlása, hiszen közülünk repült ki a nagyvilágba, a mi városunkban nevelkedett, itt rakta le művészéletének alapjait édesatyja, a fiatal sas szárnypróbálgatásait mi kisértük aggódó szeretettel és mi voltunk a legbüszkébbek, hogy a sas meghódította nemcsak Európát, ha­nem Amerikát is. Zsolt Nándornak, Esztergom nagy fiának sírját a szentgyörgy mezői -temetőben ma csupán egy fakereszt jelzi. Ennek a kinzó hiánynak pót­lására történik meg szombaton az első lépés a tanítóképző nagyter­mében, amikor Budapest művészei­nek legkiválóbbjai rendeznek hang­versenyt síremléke költségeinek elő­teremtésére. A budapesti művészek tolmácso­lásában hallhatjuk majd szombaton Zsolt Nándor leghíresebb kompozí­cióit, hires hegedűszerzeményeit és az amerikai nagydijat nyert vonós négyesét. Bizonyosak vagyunk abban, hogy szombaton este a tanítóképző nagy­termét zsúfolásig meg fogja tölteni a közönség, egyrészt, hogy nemes mű­vészi élményben legyen része, más­részt, hogy Zsolt Nándor emlékének hódoljon. A hangversenyre, értesülésünk sze­rint, igen sokan készülnek a fővá­rosból is az elhunyt nagy hegedű­művész barátai, tisztelói és kiválóbb tanítványai, sőt a nagyobb vidéki városainkból is több zenekapacitás készül meghallgatni a mester emlékére rendezett nagyszabású hangversenyt. Városunk nagy fiának dicsőségét szolgálja még egy örvendetes ese­mény, amely a zseni világhírnevé­nek veti fényárját nem kis mérték­ben édes hazánkra, a magyar névre és főkép — amit különös büszke seggel könyvelhetünk el — kicsi vá­rosunkra : Esztergomra. A hangver­seny iránt megnyilvánuló óriási ér­deklődés következtében az az óhaj nyilvánult meg, hogy Amerika is szeretné a hangversenyt hallgatni és a nagy művész emlékének — kit amerikai körútján valósággal körül­rajongtak — méltóképpen hódolni. A rendezőség tehát elhatározta, hogy a hangversenyről viaszlemezfelvé­telt készíttet, melyről június 6-án a magyar rádió közvetíti az esztergomi hangversenyt a tengerentúlra. A hangverseny szombaton délután 5 órakor kezdődik, amelyet a rádió is közvetiteni fog. Műsora a követ­kező : 1. Bach—Nidelschultze: Chacone. Orgonán előadja Schmidhauer Lajos. 2. Emlékbeszédet mond dr. dlsoz Kálmán, a Zeneművészeti Főiskola főtitkára. 3- Liszt Funerilles. Zongorán elő­adta : Stefániái Imre. 4. Zsolt: a) őszi levelek, b) Szita­kötők, c) Valse caprice. Hegedűn előadja Lengyel Gabriella, zongorán kísér dr. Herz Ottó. 5. Zsolt: a) Az első veszteség (Der erste Verlust), b) A válás perce (Der scswere Abend), c) A tenger­parti szirtfokon (Es ragt im's Meer), Énekli Báthy Anna, zongorán kísér dr. Herz Ottó. 6. Zsolt: Zongoraötös négy tétel­ben. Előadja Stefániái Imre (zon gora), Zathureczky Ede (I. hegedű), Szervánszky Péter (II, hegedű), No­váky László (mélyhegedű) és Ker­pely Jenő (gordonka). Éljenezzünk, tapsoljunk-e a hősi halottak emlékművénél ? Már több mint egy évtizede fog­lalkozom a világháború hősi halot­tainak kultuszával s ezért jogcímet érzek arra, hogy a fenti kérdésre itt a lap hasábjain válaszoljak, még pe­dig a leghatározottabb „nem"-mel. A város vezetősége már több mint tiz év óta minden évben szép em­lékünnepet rendez a hősök napján, május utolsó vasárnapján a hősi szobornál s november 1-én a szent­györgymezei hősi temetőben. A mű­sort a Himnusz és a Szózat, illetve a magyar nemzeti hiszekegy között különböző, de mindenesetre stílusos ének- és zeneszámok, szavalat és beszéd teszik ki, amelyek a legjobb szándékkal állanak be a kitűzött cél szolgálatába : megidézni a hősi ha lottak szellemét, feleleveníteni drága emléküket, kifejezni irántuk érzett soha meg nem szűnő hálánkat s kérni támogatásukat a ránk maradt nagy feladatok elvégzéséhez. Á művészi produkciók és a han­gulatos beszédek ismét élesebbre raj­zolják az elesett hozzátartozóink és bajtársaink képét, amelyet az idő múlása különben elhalványítana, sőt egészen el is mosna emlékezetünk­ből. Lélekben létrejön a találkozás s a zavartalan együttlét drága ha­lott ainkkal, kiket mi gondolatban el­halmozunk szeretetünk és hálánk szavakba nem önthető kedveskedé­sével s ők viszont viszont vigasztaló és bátorító szavaikkal enyhítik a mi fájdalmunkat s elűzik a csüggedés nyomasztó érzését kishitű lelkünk­ből. Ezt a lelki együttlétet a gyászün­nap műsora csak kimélyítené, ha nem zavarná meg a kegyeletteljes s termékenyítő hangulatot egy-egy taps vagy éljen. Mint mikor lelkileg és testileg ártatlan lányt ábrándozásá­ból a vállára nehezedő durva kéz felriasztja a rideg valóra, még in­kább, mikor a templom áhítatos csendjében buzgó imába merült áj­ratoskodót a külvilágból, az utcáról betörő profán hangok botránykoz­tatják meg, oly zavarólag hat a mű­sorszámok utáni — bizony gyakran csak gyér — taps vagy éljen. A hősi emlékmű a világháborús magyar hősi halottak jelképes sírja, a magyarság jobb jövője felé vezető golgotás útjának az 580,000 magyar mártír kiömlött vérével meg­szentelt stációja, ahol nem lehet és nem szabad a gyászünnep szerep­lőit ünnepelni és tapssal jutalmazni, mint ahogy némán hallgatjuk a templomban elhangzó legszebb be­szédeket és énekeket, a koporsó mellett elmondott búcsúztatót, sőt a szerzője által zenés misztériumnak elnevezett Parsifal daljátékot is az Operában. De a szereplők sem várják a tap­sot és éljent, ők személytelenül akar­nak apostolai lenni a hősök kultu­szának, mint amilyen hirdetője a pap a templomi szószéken Isten igé­jének. Nencsak egy óvatos éljennel s egy udvariassági tapsnál, de a leglelkesebb és legviharosabb tetszés­nyilvánításnál értékesebb és kedve­sebb elismerés és jutalom számukra az, ha magunkévá tesszük azokat az eszméket és gondolatokat, amelyeket a költők és zeneszerzők műveikbe leheltek s amelyeket a szereplők oly szépen interpretálnak, amelyek szol gálatába szegődnek az ünnepi be­szédek s amelyek elindítanak és el­vezetnek minket az igazabb és ön zetlenebb, tán megpróbáltatásokkal szenvedésekkel és lemondásokkal ki kövezett, de eddigi életünknél őszin­tébb és magyarabb úton a szebb és boldogabb magyar jövő felé. vitéa dr, Zsiga János >IIIIMIIIIIII9»I11IIHIIIII Községeink bekapcsolása a közlekedési hálózatba Községeink, de különösen a gyenge utakkal rendelkező több Komárom­Esztergom megyei község jövőjét élénken érdekli az az értékes elő adás, amelyet dalnoki Kováts Gyu'a államtitkár tartott a Mérnökpolitikai társaságban. A falu közlekedési kér­déseiről szólt ez az előadás, amely megállapította, hogy forgalmi szem­pontból a falu utcái igen eíhanya goltak és alkalmatlanok. Legalább a falun átvezető állami vagy törvény­hatósági útnak feltétlenül pormentes, szilárd burkolattal kell birnia. Az összes átkelési szakaszoknak kellő megépítése természetesen igen nagv összegbe, körülbelül 250—300 millió pengőbe kerülne. Ennek ellenére ezeket az utakat feltétlenül meg kell építenünk, mert hiszen ezek a be­kötő útak a falu értékesítési, forgalmi útjai, amelyek az életet és a jobb jövőt jelentik a községek számára. Ezen az úton kerül eladásra a ter­melési felesleg, igy jut piacra a ter­mény és viszont ennek ellenértéke ezeken az utakon kerül a faluba fogyasztásra. A rossz út sokszor hetekig sem járható a kedvezőtlen időjárás foly­tán, ilyenkor pedig va'ósággal meg reked a község gazdasági é lete. Az útkórdés azért is fontos, mert a jár­hatatlan út a község műveltségére, kulturális színvonalára és fejlődésére is kihatássá van, ami könnyen el­képzelni tő. Az államtitkár kijelentette ezután, hogy remélhetőleg 5—6 millió pengő jut a jövő költségvetési évben be­kötőutak építésére és ebben a tem­póban hala dva alig egy évtized alatt az ország összes községeit jó kőbur­kolatos utakkal bekapcsolhatjuk a közlekedési hálózatba. Hogy ez mit jelent különösen a mi vármegyénk egyes vidékein, sz nem szorul bővebb magyarázatra. iyű vitorlázó repülőgép felavatása a Széchenyi-téren. A gép keresztanyai tisztségére dr. Radocsay Lászlónét térte fel az egyesület, aki a felké­rést el is vállalta. Az ünnepségen a Magyar Aero Szövetség, a M. kir. Légügyi Hivatal, a Cserkészrepülők, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület, a Move elnöksége is képviselteti magát. A felavatási ünnepség után lesz, háromnegyed 1 órakor a kiállítás ünnepélyes megnyitása a Katolikus Legényegyletben. A kiáliítást Glatz Gyula polgármester nyitja meg. A kiállítás minden nap d. e. 9 órától 1 ig, d. u. 3—7-ig lesz meg­tekinthető. A belépődíj személyenkint 20 fillér. Jun.%12-én délután 6 órakor az egyesület közgyűlése, utána társas vacsora a Fürdőben, majd garden party. Jun. 13 án délután juniális a strá­z*ahegyi repülőtéren, repülőbemu­tatóval. HIHEK 1920. jún. 4. TRIANON A repülőhét részletes programja. Amint már mult számunkban je­leztük, a Movero Esztergomi Sport­repülő Egyesület jun. 6—13-ig re pülő- és légoltalmi kiállítást rendez a Katolikus Legényegylet nagyter­mében. Ez a kiállítás beszámoló lesz az egyesület ötéves működéséről, annak jelentősebb eredményeiről és mozza­natairól. A kiállított repülőgépek és repülőgépalkatrészek mellett graíiko nokat, táblázatokat fogunk látni, amelyek nemcsak az esztergomi, ha­ne n az egész magyar aviatikára vo­natkoznak és jelzik azt az utat, amslyeken a magyar sportreüplés sok nehézség közepette, de mégis ered­ménnyel folytat. A kiállítás másik része légoltalmi bemutató lesz, amely szemléltetően illusztrálja majd a légoltalom gya korlati fontosságát, amellyel minden magyar állampolgárnak tisztában kell lenni, ha a jövő háborújában kellő­en felkészülve akar résztvenni. A repülőhét részletes programja a következő : Jun. 6.-án d. e. háromnegyed 11 órakor a „Szittya" nagyteljesílmé­Ezen a gyászos évfordulón pilla­natra megáll minden magyar szív­verése ... Tizenhét évvel ezelőtt ír­ták alá a trianoni békediktátumot, amely elszakította Magyarországtól Erdélyt, Felvidéket, Bánátot és Nyu­gatmagyarországot . Tízenhét éve már. Az erőszak évei egyre őrlik, gyen­gítik azokat a kötelékeket, amelyek \az elrabolt területeken sínylődő test­j véreinkkel szorosan összefűztek Fél­j nünk kell attól, hogyha sokáig tart megcsonkítottságunk, eltompul a fáj­dalom, heggedni kezd a seb s eljön az az idő, amikor a magyarság Ttia* non fekete napját esetleg már csak szürkének fogja látni. Pedig ennek a napnak éjfeketének kell maradnia ! Trianon gyásznapjára az első fájdalom hevével kell visszaemlékez­nünk, mig a bilincseit magunkon érezzük. Megszálló ellenségeink kegye tlen magyar üldözése szorítsa ökölbe ke­zünket, hullasson könnyet szemünk­ből. Ne beszéljünk róla, csak igy egy­szer egy esztendőben, de gondoljunk rá mindig, az év minden napján és órájában. Zarándokoljunk e napon a Hősök emlékéhez, vagy az Országzászlóhoz, vagy a szentgyörgymezei temetőben nyugvó hősi halottak sir hantjához és tegyünk le egy-két szál virágot ke­gyeletünk és megemlékezésünk jeléül. A héten a Schwarcz gyógyszer­tár (Víziváros) tart éjjeli szol­gálatot. A főváros ebédje a hercegprí más tiszteletére. Szendy Károly polgármester, a kegyúr székesfővá­ros részéről, a budapesti bérmálások befejezése alkalmából hétfőn délben, a régi szokást követve, kegyúri ebé­det adott Serédi Jusztinián dr bíbo­ros-hercegprímás tiszteletére a G;l­lórt-szállóban. A kegyúri ebéden meg­jelentek Ssrédi Jusztinián hercegprí­más, Angelo Rótta pápai nuncius, Hász István tábori püspök, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, bárcziházi Bárczy István, Szily Kálmán, Tasnády-Nagy András és Tomcsányi Kálmán államtitkárok, Karafláth Jenő főpolgármester, Zsit­vay Tibor volt miniszter, Bessenyey

Next

/
Thumbnails
Contents