Esztergom és Vidéke, 1937

1937-05-09 / 37.szám

ESZTERfift1„/KKE Az 1938. évi nagy ünaep ós Esztergom Irta: O'SVÁTH ANDOR A honfoglalástól eddig eltelt időnek több mint harmadrésze Magyarország történetében Esz­tergomnak juttatta a legelőke­lőbb helyet. Ebből a múltból emelkedik ki első szent kirá­lyunk személye. Ő az, aki meg­munkálja a talajt a keresztény vallás meghonosítására, ő az, aki váteszi meglátással rakja le az állami élet alapjait. O az, aki korát meghaladó politikai érzékkel biztosítja a békességet a német hatalom bosszút for­raló törekvéseivel szemben. Ő az, aki királyi jogainak elis­mertetése érdekében koronát kér és nyer a pápától, u az, aki megszervezi a :r későbbi vár­megyék elődjeit: a várbirtoko­kat és cselekszi bölcsen mind­azt, ami az államélet bizton­sága érdekében szükséges, Esz­tergom pedig Magyarország fő­városa nemcsak az ő uralko­dása alatt, hanem mindaddig, amíg a tatárjárás a várost meg nem semmisíti . . . Emlékezzünk! Szent István­nak a keresztény vallás meg­honosítása érdekében való cse­lekvései történetéből tudjuk, hogy nemcsak Esztergomban alapította az első érsekséget és káptalant, hanem örök időkre ezt a várost jelölte ki az ország első főpapjának székhelyéül. Örömmel vegyes büszkeség tölt el bennünket, hogyha a magyar nemzet kultúréletének történetét tanulmányozva azt látjuk, hogy a keresztény lelki­ség elmélyítésével kapcsolatos szellemi életnek ebben az or­szágban Esztergom volt a böl­csője és amint innen indult ki az egyházak szervezése, itteni forrásokból táplálkozott az a törekvés is, hogy a szélrózsa minden irányában iskolák lé­tesüljenek. Amíg Szent István korát e rövid foglalatban méltatjuk, Esztergom Árpádkori és ké­sőbbi múltjából a soha nem feledhető emlékeknek hosszú­hosszú sora elevenedik meg előttünk. Lelki szemeinkkel lát­juk Esztergomot tekintélyben, fényben, ragyogásban, óriási ki­terjedésben és tartósan gazda­gon ; látjuk üszkös romokban, amelyekből hol megújul, hol ismét aláhanyatlik és íme, mégis fennmaradt, hogy hirdetője le­gyen annak a történeti való­ságnak, hogy színhelye volt mindazon eseményeknek, ame­lyek Magyarország sorsát egy­kor irányították. Amikor emlékezéseink során eddig jutottunk, a költővel együtt szólunk, együtt aggó­dunk. Egy gondolat bánt ben­nünket. Aggódunk amiatt, hogy akkor, amikor a jövő eszten­dőben fogja az ország Szent István halálának kilencszáz esz­tendős fordulóját ünneppel szen­telni, és amikor Esztergom en­nek az ünnepnek ősi múltjánál fogva színhelye lesz, történt-e, vagy fog-e a törvényhozás előtt olyan kezdeményezés történni, amely Esztergomot arra mél­tatja, hogy kiemeli abból a le­alacsonyító közjogi helyzetből, amelybe 1876-ban — múltját feledve — az akkori törvény­hozók a községekről szóló tör­vény keretében illesztették?! Amint az eddigi jelek mutat­ják, erre vonatkozólag nem tör­tént semmi, vagy pedig hogyha tapogatódzások történtek is, ezek eredményéről hivatalos nyilatkozat nem hangzott el. Ez annyival ' feltűnőbb, mert tudomásunk szerint az elmúlt év folyamán már komoly for­rásból felmerült az a közlelke­sedéssel fogadott kívánság, hogy a város közönségének az 1876-ban elvesztett ősi tör­vényhatósági jogállása vissza­szerzése érdekében még az 1938. évi országos ünneplést megelőzőleg kellene lépéseket tennie. Az a megbecsülés, amellyel Esztergom ősi múltja iránt vi­seltetünk, az a szeretet, amely bennünket Esztergomhoz a hagyományokból eredőleg fűz és az a jobb jövő, amelynek eljövetelében buzgó hittel hi­szünk, azt parancsolja nekünk, hogy a betű erejével, a kö­zönség óhajával, a nagymultú város érdemeinek latbavetésé­vel és a korszerű fejlődés lát­ható eredményeivel való okfej­tés segítségével hangsúlyozzuk, hogy az ősi törvényhatósági jelleg visszaszerzése érdekében a megfelelő lépések megtétele tekintetében tovább késlekedni nem lehet! Szeretnénk, hogyha e sorok tartalma a nagy Hunyadi Já­nos méltó utódja: országunk bölcs és a nemzet múltját féltő gonddal ápoló kormányzónk, az érsekek esztergomi trónján a nemzet teljes tiszteletét kiér­demelt hercegprímásunk, nem­különben érdemekben dús or­szággyűlési képviselőnk tudo­mására jutna és Esztergom város közönségének az ősi jogállás visszaállítására irányuló törekvését megszívlelve, annak megvalósulása érdekében szív­vel, lélekkel együtt cseleked­nének ! Szeretnénk, hogyha a köz­igazgatásilag egyelőre egyesi­tett Komárom- és Esztergom vármegye törvényhatósági bi­zottsága minden érdek félre­tételével kimondaná, hogy ősi múltjának megbecsüléséül és jobb jövőjének biztosításául hozzájárul ahhoz, hogy a vá­ros a vármegye kötelékéből kiemeltessék és korszerű fejlő­dését tekintve, önállósághoz jusson. Adja Isten, hogy szerény fel­szólalásunk és óhajtásunk ne hangozzék el a pusztába! Adja Isten, hogy Szent István születési helye az 1038-iki nagy ünnepre már az ország tör­vényhatósági jogú városainak az érőszakos béke által amúgy is megfogyatkozott díszes sorá­ban foglalhasson helyet! Országos ünnepségek Esztergomban 1938-ban A jubileumi esztendő ünnepség­rendező bizottsága dr. Balogh Albin elnöklete alatt a mult szerdán érte­kezletet tartolt s az 1938-as esz­esztendő legkiemelkedőbb esemé­nyeit beszélte meg. Az esztergomi ünnepségek szervesen illeszkednek bele az országos eseményekbe s ennek kapcsán megállapítást nyert, hogy városunkban több országos vonatkozású és jellegű ünnepség fog lezajlani. Május 31-én a Szent Jobb jön Esztergomba. Szárazföldi úton hoz­zák, hogy az egyes községek kife­jezhessék hődolatukat. Erre a napra az Eucharisztikus kongresszus tag­jai is városunkbajönnek, 6—10 ha­jónyi közönségre számithatunk. Ez alkalomra tervezik az ifjúság hódoló felvonulását a Szent Jobb előtt és délutáni ünnepségeit a Bazilika déli oldalánál. A Szent Jobb még aznap este hajón folytatná útját Budapestre, hogy másnap Székesfehérvárra vi­gyék. Augusztus 14—15 e lesz a követ­kező országos ünnepségek időpontja. Az első napra tervezik a pedagógiai kiállítás megnyitását, ezt maga Hó man Bálint kultuszminiszter helyezte kilátásba. Kilátás van a Kormányzó úr őfőméltósága eljövetelére erre a napra, az ünnepi szentmisét a bíbo­ros Főpásztor a Bazilikában szemé­lyesen mondja. Az istentiszteletet, valamint az ott mondott szentbeszé­det a rádió is közvetíteni fogja. Ezen a napon történik az addigra teljesen feltárt és restaurált ásatások át­adása is. Délutánra a Ludovika Akadémia növendékeinek nagyszabású történeti játékát tervezik. A tatárok eszter­gomi ostromát mutatják be kohű jelmezekben. Este Djrog bányászai nak több ezerre rúgó tömege vonul fel égő lámpákkal, selamanderben a Bazilikához. Mindezen ünnepségek­hez nagyszámú vidéki közönség meg­jelenésére számit a rendezőség. Szeptemberben is lesz egy kiemel­kedő nap. Időpontja még nincs pon­tosan megállapítva. Ekkor tartja a vármegye a közgyűlését, a város a díszközgyűlést, s ekkor avatják fel az általuk emelt vagy készített em­lékeket. A bővebb részleteket még nem állapították meg. Több más alkalom is lesz még, amely szintén országos érdeklődésre tarthat számot — kiállítás, országos egyesületek gyűlései, versenyek, cserkészünnepségek, stb. —, igy re­mélhető, hogy Esztergom méltó­kép kapcsolódik majd bele az or­szágos ünnepségek sorába. Jelentőség dolgában a legkiemel­kedőbb mozzanat azonban a Szentév ünnepélyes kihirdetése lesz május 23-án a Bazilikában. A Kat. Kör knltnrestje Az Esztergomi Kat. Kör május 2-án tartotta tavaszi záró kulturest­jét igen előkelő s szépszámú hall­gatóság részvételével. Ebergényi László Sík Sándor : „Vízválasztó" c. költeményét sza­valta mély átérzéssel s ügyesen­Utana dr. Stockinger János vármegyei tiszti főorvos adta elő értekezését „Egészségvédelem" cimen. Könnyen áttekinthető, szervesen felépített, világos logikájú előadásá­ban a régebbi rendszeres egészség­védelmen kezdte, amely a járványok elleni védekezésben nyilvánult. Ma e tekintetben a számos fertőzőbeteg­ség elleni védőojtások szerepelnek. A világháború után az orvostudo­mány két csoportra tagozódik, en­nek gyógyító s megelőző (preventív) csoportjára. Éz utóbbi elődjének te­kinthető a — sajnos — kiveszőben lévő háziorvosi rendszer. Hármas feladatkörben szabja meg az intézményes egészségvédelmet. Minél szélesebb körben terjeszteni kell az egészségügyi ismereteket. E téren még nagy az elmaradottság. De kiterjedt formájában sem ve­zet célhoz. Kibővül tere a védőintó­zetakben tartott egyéni orvosi tanács­adásokkal s ezen tanácsoknak a védőnők állal a helyszínen, a csa­ládoknál való ellenőrzésóvál. A har­madik feladatkör a társadalom meg­szervezése a szociális segítés formá­jában. ÖrVENNYOLCADIK ÉVF. 37. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. MÁJUS 9 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Thumbnails
Contents