Esztergom és Vidéke, 1937

1937-04-15 / 30.szám

ESZURfiOHo/llfKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 30. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. ÁPRILIS 15 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Eovácspatak pnsztnlása ellen tiltakozunk kétségbeeset­ten, mert már régen nem néz­hetjük fájó érzések nélkül azt a szomorú képet, amely a cseh megszállás óta Esztergom kies­völgyes, szivderítő nyaralóhe­lyén sötétlik és nem figyelhet­jük növekvő felháborodások nélkül a szándékos elhanya­goltságnak és vandalizmusnak fekete nyomait a természet ölébe ültetett szép kultúra helyén. Hová, kihez forduljunk, hogy meghivjunk ide egy olyan bi­zottságot — ha ugyan van még ilyen a világon —, amely a pártatlan biró nevében Ítéletet mondana itt a megszálló cse­hek lelkületéről, gondolkozásá­ról és cselekedeteiről, — és az emberi művelődés, kultúra, tu­risztika, természetszeretet és a művelt névre igényt tartó min­den nemzetre kötelező alkotás­vágy és jóizlés nevében fele­lősségre vonná itt azt a szelle­met, amely a trianoni békedik­tátum folytán felszabadult ?! cMiesoda tetemrehívás len­ne ez itt a kooáespataki he­gyek alján végigvonagló vérző magyar határon 1 A lelkiismeretlen veszniha­gyásnak, a szándékos kihalasz­tásnak, az idő vasfogával ver­senyrekelő pusztításnak és ko­misz kulturátlanságnak micso­da számadásravonása lenne ez a dűltfalú villák, roskadó, lyukas­tetejű nyaralók körül, a por­lepte, szétmálló utak, kipusz­tult parkok, az egykor kiépí­tett, ma bedőlt források, szél­rágta és széldöntötte kilátós fi­lagóriák, a ma már alig felis­merhető egykori sétautak men­tén! Az éhesség és a kiszi­polyozás szellemének micsoda megszégyenítő rajtakapására és szégyenítő elitélésére kerülhetne a sor itt a kovácspataki Du­naparton, ahonnan még a für­dő tégláit és betonépítményeit is elhurcolták, — és a hegyek oldalán, ahol az esztelen er­dőírtás folyik és ahonnan még a köveket is elhordják a mű­velt Nyugat egykori dédelge­tettjei! Hát ezért kellett elszakítani tőlünk a kis Kovácspatakot?! Ezért, hogy a cseh uralom a rendszeres természetpusztítás­sal, vétkes hanyagsággal, az ottani villatulajdonosok számá­ra teremtett lehetetlen helyzet­tel a nincstelenség szomorú, süket vidékét teremtse meg ott, ahol a magyar uralom nagy pénzáldozattal, finom kulturális érzéssel és természetszeretettel a művelt ember számára való­ságos kis paradicsomot vará­zsolt és ahova nemcsak az esz­tergomi csavargőzös hordta az fáradt testének, lelkének felfris­sülését ?! Ezért kellett a gazdasági élet­lehetőségeitől Párkány elvesz­tése folytán amúgy is megfosz­tott Esztergomnak még ezt a kis poétikus üdülőhelyét is a cseheknek ítélni? A tetemrehivásnak pedig csak egyféle és egyetlen eredménye lehet: adják vissza azt, amit elvettek tőlünk, — adják visz­üdülni, pihenni vágyó közön­séget, hanem ahol a fővárosi | sza minél előbb és külföldi ember is megtalálta' (g0 HMMMMMHIIIUMMHMIMII^^ Tatán gyümölcsfavédelmi csoport van alakulóban Tata nagyközség határa kedvező J csoport, mint a Vármegyei Gyü­fekvesénél és talajviszonyainál fogva különösen alkalmas gyümölcsterme­lésre. A határ mélyebben fekvő részein a legjobb alma, körte és szilvatermés mutatkozik sikeresnek, a magasabb fekvésű helyeken a dió, cseresznye, meggy, a homokosabb részeken pe­dig a kajszi- és őszibarack kecseg­tet a legjobb kilátásokkal, sőt a mandulafák és mogyoróbokrok is ta­lálnak kedvező elhelyezést. Tata környékén azonban még na­gyon elhanyagolt a gyümölcsfakul­túra, aminek következtében a külön­féle fákon kevés kivétellel a legve­szedelmesebb rovarkártevők és gom­babetegségek észlelhetők. Ennek a káros állapotnak megszüntetésén fáradozik a tatai gazdaszövetkezet az elöljárósággal kapcsolatban, mikor különféle intézkedések végrehajására határozta el magát. Az első lépés gyümölcsfaápolási tanfolyam megrendezése volt, amely­nek megszervezésére és a sorozatos előadások megtartására Kutas János igazgató-tanárt kérték fel. Az előadá­sok egy hétre terjedőleg még húsvét előtt, igen nagy látogatottság mellett a gazdaszövetkezet tanácstermében folytak le, mely első lépést követte a második, t. i. az elméletnek a gyakorlatba való átültetése, illetve a gyümölcsfák védelme kezelés, ápo­lás és permetezés segítségével. En­nek megvalósításához azonban a gyümölcsfatulajdonosok közös ösz­szefogására van szükség, mert a hellyel közzel végrehajtott védekezés nem lehet célravezető. Éz a gondolat hozta össze az ér­dekeltséget f. hó 2 án, amikor Re viczky István járási főszolgabíró, mint a tatai gazdaszövetkezet elnö kének vezetése alatt a szövetkezet igazgatósága és választmányának teljes számú megjelenése mellett értekezletet tartottak. Élőadóként közbizalomból ugyancsak Kutas Já­nos igazgató szerepelt, aki a töme­ges érvek felvonultatása mellett ma­gyarázta meg a védekezés fontos­ságát, a hallgatóság körében nagy tetszést váltva ki. Előadása végén tette meg döntő indítványát, melynek értelmében ala­kíttassák meg Tatán a gazdaszövet­kezet keretében a gyümölcstermelő mölcstermelő Egyesület egyik vidéki szerve, innen induljon ki az egyön­tetű védekezés, a nagyban raktáron tartandó olcsó és közismert védeke­zési szerekkel, szereztessenek be célszerű permetező gépek, álljanak kiképzett munkások a gyümölcsfa­tulajdonosok rendelkezésére, innen irányíttasék jövőben a gyümölcsfa csemeték beszerzése stb. stb. Az indítványt általános helyeslés fogadta, amelyhez az elnöklő főszol­gabíró felhívására sokan hozzászól­tak. Igy a többek között Stranszky János dr. orvos, Diósy Sándor tak. pénztári igazgató, Vali Ferenc alel­nök. Kender János, Lengyel Ferenc, Szálai József igazgatósági tagok stb. Az elnök hosszabb eszmecsere után hirdette ki az egyhangú hatá­rozatot, melynek értelmében az in­dítványttevő elgondolásának megfe­lelően küldessék ki egy előkészítő bizottság, melynek feladatát képezi a legközelebbi közgyűlés elé terjesz­tendő és a fentiek alapján összeállí­tott javaslat megszövegezése, elfo­gadásra készen. A bizottság Kutas János elnöklete alatt a következőkből alakult meg: dr. Stranszky János, Diósy Sándor, Vali Ferenc, Kender János, Lengyel Ferenc, Gulyás Imre, Szálai József. Uj termelési hitelhez jat a kisiparos A Budapesti Kereskedelmi Iparka­mara legutóbbi közgyűlésén egy új és az eddigieknél nagyobbszabású kisipari fedezetnélküli kölcsön akció megindításáról folyt vita. A Kamara közgyűlése hozzájárult ahhoz, hogy a Kamara 10 0C0 pengős üzletrész­jegyzéssel 110.000 pengőre egészítse ki egy megalakítandó új hitelszövet kezet veszteségi alapját, amelyet mind a főváros, mind az állam haj­landó 50—50.000 pengővel dotálni. Az eddigi tervek szerint a veszteségi alap három-négyszeresének megfelelő összeget lehet majd kihitelezni és tekintve, hogy az egész hitelkeret évenkint kb. háromszor forgatható meg, a szakértők becslése szerint az egész akció egyévi forgalma és kerete hozzávetőleg egymillió pengőnél is nagyobb lesz. A Budapesti Kereskedelmi Iparka­marának ez az újabb akciója kétség­kívül nem olyan nagyméretű, hogy a budapesti és környékbeli, közel 100.000 főnyi kisiparosság egész hitel­szükségletét elláthatná, igen nagy haladást jelent azonban az eddigi állapottal szemben, amelyet az jelle­mez, hogy az ingatlannal, tehát bank­szerű fedezettel nem rendelkező kis­iparos teljesen kívül áll az ország hiteléletén. Az eddigi fedezetlen kis­ipari hitelakció során, amely csak 200, később azonban 300 pengős kölcsönöket nyújtott a kézművesek­nek és kiskereskedőknek, a személyi becsületre alapított hitel visszafizetése tekintetében igen jó tapasztalatokat szerzett a Kamara. Ezúttal sokkal többről van szó, mint az eddigi „se­gély hitelekről". Az új akció ugyanis termelési hiteleket fog az iparosság­nak nyújtani, hogy a forgótőke hiá­nyának nehézségein átsegítse. Ez elsősorban az építőipari szak­ma szempontjából bir különös jelen­tőséggel, amelynek tagjai számottevő munkát a szükséges forgótőke nél­kül tulajdonképpen még akkor sem vállalhatnak, ha megrendelésük volna. Éppen ezért már évekkel ezelőtt kér­ték az ópitőszaktestületek — külö­nösen pedig a kőművesmesterek ipar­testülete — egy ilyen hitelakció meg­indítását és a Kamara egyik őszi közgyűlésén erre vonatkozóan már javaslatot is terjesztettek elő. Az uj kisipari hitelakció megin­dítására és a hitelszövetkezet meg­alapítására vonatkozó tárgyalások ter­mészetesen még hosszabb időt vehet­nek igénybe. A megalapítás előtt ugyanis véglegesen tisztázni kell az állam és a főváros hozzájárulásának, valamint az egyes ipari szaktestüle­tek hozzájárulásának mértékét és módjait, valamint számos szervezeti kérdést is meg kell oldani. Értesülé­sünk szerint a tárgyalások jól halad­nak és remény van arra, hogy a kisiparosság mielőbb hozzájut ehhez a fontos hitelforráshoz, amely nagyot lendíthet egyik legfontosabb termelő­ágazatunk és egyben egyik legna­gyobb társadalmi osztályunk sorsán. Hit kell igazolni az állam­polgársági bizonyítvány ki­állításáért folyamodóknak? A belügyminiszter leiratot intézett a vármegyék alispánjaihoz, amely­ben az állampolgársági bizonyítvá­nyok kiállításánál tapasztalható félre­értések elkerülése és az eljárás egy­ségesebbé tétele érdekében elrendelte, hogy a folyamodók közül: 1. annak, aki Csonka-Magyaror­szágon született és 1921. július 26-át megelőzően legalább négy éven át és azóta is itt lakik, kérvényéhez csatolnia kell saját születési és atyja házassági vagy születési bizonyítvá­nyát. Aki nem kétségtelenül magyar szülőktől származott, köteles igazolni

Next

/
Thumbnails
Contents