Esztergom és Vidéke, 1937

1937-01-01 / 1.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. í SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenldnt kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap PÉNTEK, 1937. JANUÁR 1 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Boldog Újévet a város Közönségének! Irta: GLATZ GYULA polgármester Az idő végtelenségében a te­remtés óta ismert primitív múlt és a jövő beláthatatlan fejlő­dése nem más, mint az embe­riség folytonos küzdelme e föl­dön az emberi méltóság és uralom kialakítására a saját szellemi és fizikai felkészült­ségének felhasználásával. A fejlődésben nincs megál­lás — bár az idő és távol­ság fogalma megváltozott, — s a jobb jövő reménye nem kilátástalan, mert a tudomány megállapításai szerint a föld az emberiség mai létszámának többszörösét is képes ellátni, amennyiben nem a kizsákmá­nyolás és a gyűlölet, hanem a jóakarat, a krisztusi szeretet és egy megszervezett helyes gazdálkodás szelleme jut ér­vényre a társadalom berendez­kedésében. Kétségtelen,- hogy ma nem könnyű az élet. A ma embere történelmi időket él át. A há­borút követő gazdasági válság rombolásait pótolni és az új fejlődés feltételeit megteremteni a mi feladatunk. Maga a ma­gyarság is talán ezer év óta nem volt olyan válságban, mint amilyenen nekünk kell átvág­nunk magunkat. A világháború egy korsza­kot zárt le. Új korszak küszö­bén állunk. És nincs nehezebb, áldozatosabb munka az átme­neteknek a kibontakozás felé való előkészítésénél. Mi, mint a súlyos történelmi jelen aktiv szereplői, éppen azért fokozott áldozatkészséggel és felelősség­gel tartozunk és teljes oda­adással kell közreműködnünk ennek a kibontakozásnak s a következő generáció jobb meg­élhetését biztosító boldogabb jövőnek a megteremtésében. Az elmúlt esztendő javunkra szóló gazdasági eredményei s a kedvezőbb külpolitikai at­moszféra jogos optimizmussal tölthetnek el bennünket és biz­tatólag kell, hogy serkentse­nek további kitartásra köz- és magánembert egyaránt. Mert ezek az eredmények már mu­tatják, hogy a céltudatos mun­ka, amelyet az igazság és a jog támogat, nem hiábavaló és a magyarság természetes faji és népi erői nem fognak kudarcot vallani a nemzetek versenyében. Esztergom város közönségét kiváltságos történelmi múltjá­nál fogva az idők parancsa fo­kozott mértékben érinti s ha­zafias áldozatkészségét ép­pen e magasabb történelmi öntudatánál fogva örömmel kell gyakorolnia. Esztergom város közönsége — hogy úgy mond­jam — történelmi tapaszta­latai birtokában kétszeresen tudatában van annak, hogy az élet — szolgálat s hogy a fejlődés érdekében minden ál­dozatot meg kell hoznia. Nem vitás, hogy az utóbbi húsz esz­tendő hasznos befektetései már érlelik gyümölcseiket. Legfőbb gondunk most már szabadulni terhes kötelezettségeinktől,hogy az újabb tervek és a munka arányban legyenek teljesítőké­pességünkkel. Bizonyos, hogy az összes­séggel szemben az egyénnek kötelességei vannak s amikor ezeknek eleget teszünk, a köz boldogulásán keresztül a ma­gunk és utódaink jövő boldo­gulását szolgáljuk. A jövő épí­tőmunkásai vagyunk és ke­zünkbe van letéve az eljövendő generációk sorsa és jobb élet­lehetősége. Ennek a tudatnak a súlya töltsön el bennünket hittel és erővel. Ha momentán talán na­gyon súlyosak is a terhek s a polgári kötelességek teljesítése erőfeszítésünkbe kerül is, ne legyünk kishitűek. Hordozzuk vallásos türelemmel, hazafias bizakodással és méltósággal a jelen megpróbáltatásait, tudva, hogy a küzdelemben egybeforrt összhang és munka eredménye nem lehet kétséges. Az össz­hang adja meg a munka átütő­erejét, az összhangot pedig a szeretet, a jóakarat, a megér­tés és a kölcsönös bizalom biz­tosítja. Ezt a szeretetet és ezt a megértést táplálni fogja ben­| nünk az ősi város dicső múltja és küzdelmes jelene, amely összeforrasztja és egy akaratba tömöríti a lelkeket. Az újesztendő küszöbén eh­hez a folytatólagos munkánk­hoz kívánok erőt és kitartást a város közönségének. Kívánok békét, egyetértést, szeretetet és éltető reménységet minden pol­gártársam szivébe, mert ezek lesznek zálogai Isten áldásá­nak a mi jövőépítő munkán­kon. Ezekben a gondolatokban me­leg szeretettel köszöntöm a vá­ros minden polgárát, aki a szebb jövőbe vetett rendületlen hittel a városért, a közössé­gért és a jövő generációért ál­dozni tud és dolgozni akar. Isten áldását kérem Eszter­gom város jövő esztendejére. Legyen az boldog, legyen ered­ményes és legyen valóban lép­csőfoka a szebb jövőhöz ve­zető küzdelmes utunknak! Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy úgy legyen ! Boldog Újévet! A Gyermek mosolya Az „Esztergom és Vidéke* számára irta: KATONA JENŐ a w Korunk Szava" szerkesztője A betlehemi barlangból, ahol valamikor a Végtelen véges és romlandó emberi testbe öltözve megjelent, újra kiáltás hallik szerte a világba. A betlehemi bar­langnak, ahol a világtörténelem legnagyobb drámája elkezdődött, tanítása újra átjárja a világot, mely inkább mint valaha, rá­szorul a megváltásra. Ez a né­maságában is hangos tanítás végighangzik nyomorult boly­gónkon kelettől nyugatig . . . Az északon zsaratnakoló gi­gantikus kísérlet felé, mely ret­tenetes visszahatás a monopol­kapitalizmus csődjébe futott francia forradalom nagy felsza­badulására, kiáltja, hogy nincs joga küzdenie a szovjet vér és romok szegélyezte „új világ "-a ellen annak, aki tagadja az em­ber és állat közötti lényeges különbséget. Kiáltja, hogy mind­az, amit a materialista falansz­ter világ — bár hasztalan — kiölni próbál: család, magán­tulajdon, lelki szerelem, egyé­niség, szellemi szabadság, talmi és menthetetlen értékek, ha nincs lélek és nincs a léleknek halhatatlansága, ha nem szüle­tett meg egykor ott Valaki Beth­lenemben, aki legyőzte a ha­lált és ha nem születik meg újra a mi szivünkben ... Az enciklopédisták, akik Hol­bach, D'Alembert Diderot-tal élükön azt hirdették, hogy az ember csak öntudatrajutott sár, önmagát mozgató gép, ugyan­csak csodálkoznának, ha azt látva, ami az emberrel Orosz­országban történik, hallaniok kellene, hogy ime ez tanításuk logikus következése. Igen, igy kell bánni az emberrel, ha az csak áliatember, ha nincs meg! istenfiúi méltósága, bűn és erény között szabadon választó akarata, ha nem eg homlokán a fény, melyet a végtelen Igaz­ság gyújtott ki benne, hogy látására ébredhessen. Igen, a világtörténelem talán legna­gyobb aposztaziájának, ameny­nyiben van történelmi értelme — és ha nem lenne, hogyan engedné meg a Gondviselés, — egyik legnagyobb értelme, hogy végig viszi logikusan a téve­dést és végig rohanja a téves utat. Megmutatja mivé válik végkövetkezésében az ember, aki eldobva a divinumot még a puszta emberit se őrizheti meg... A lélek Végtelenbe síró me­tafizikai ösztönének csalódását kiegészíti a szociális megcsa­latás . . . Most nemrégiben tért vissza észak rémes árnyainak hónából Gide André, talán a legnagyobb francia író a ma élők között, aki Retour de 1 U. R. S. S. cimű könyvében számolt be mélységes csalódá­sáról ... Még egy-két évvel ez­előtt azt hirdette, hogy az evan­gélium nagy igazságai ott való­sulnak meg az orosz steppé­ken, hogy Betlehem örököse Moszkva, s most, — mint egy­kor a fiatal Görres, a jakobi­nizmusból kiábrándult roman­tikus katolikus a Meine Sen­dung in Paris-ban —, tanúsá­got tesz tévedéséről. A bethle­hemi barlang kiáltásához, jó* hiréhez tért meg ő a XVIII. és XIX. század fordulóján; váj­jon a jakobinizmus mai örö­kösei mikor térnek meg ez Üzenethez, mely ma is frissen, örök fiatalságában hangzik fe­lénk ... S a bethlehemi barlang kiált a másik véglet, a teuton tájak felé is. Kiáltja, hogy igy, igen igy Rosenberg silány „felvilágo­sodási" rekvizitu maival és Bal­dur von Sirach wotanizmusá­val nem lehet küzdeni a bol­sevista tévely ellen. Nem lehet az ördögöt Belzebubbal kiűzni, nem lehet a marxista anyag-

Next

/
Thumbnails
Contents