Esztergom és Vidéke, 1936

1936-03-05 / 19.szám

[STERfilW KE A kijárok Mennyit és hányszor írtunk már erről a kérdésről, amig végre interpelláció is hangzott el róla a parlamentben ! A ki­járókról, a közéletnek erről a külön és különös kasztjáról végre miniszteri minősítést kaptunk. A belügyminiszter kertelés nélkül megmondta vé­leményét erről az elit gárdáról, a gazdasági nyomorúság eme haszonélvezőiről, akik minden­hova befurakodnak, mindenütt ott vannak, hogy kijárásaiknak megfelelő hadtápvonalat te­remtsenek. Szónokolnak, poli­tizálnak, címeket és rangokat szereznek, s mindezt azért, hogy pénzszerzési forrásaikat gyara­pítsák. Ha valaki valutát síből, köt­vényeket hamivSit, s emiatt baj­ba keveredik, azonnal szalad a kijáróhoz, aki nyiltan, szemér­metlenül hirdeti, hogy neki módjában van minden kelle­metlenséget elhárítani — jó pénzért. A síbolás rendkívül jövedelmező foglalkozás és a haszon kibírja azt a költséget, amibe a kijáró — rendszerint előkelő úr — kerül. A baj ott van, hogy ez az előkelő úr még előkelőbb urakra hivatko­zik, akik nem szabadpályán, hanem közpályán működnek. Hát pedig a mai kormány­rendszer nem tűri ezeknek az élősdieknek garázdálkodását! Ugy látszik lassankint minden olyan csalafintaságnak befel­legzett, amit a múltból — mint az üdvözítő liberalizmus csö­kevényét — átmentettek. Kezd lealkonyulni a mindenkori hely­zet leleményes haszonélvező­inek. Címre, rangra és pártál­lásra való különbség nélkül. Kezdetét vette a nagy tisztu­lási folyamat, s ez elől senki­nek a számára nincs menek­vés. Az interpellációt az egész Ház megtapsolta, a belügymi­niszter válaszát pedig meg­nyugvással vette tudomásul. Mindebből lebonható az a kö­vetkeztetés, hogy ettől a típus­tól mindenki undorral fordul el és kiirtását pártkülönbség nél­kül mindenki kívánatosnak tartja. Hosszú idő után végre kedvező tünetek a magyar köz­életben. Azt mondja a belügyminisz­ter úr, hogy a kijáróknak két­féle fajtája van: a lutrizó és a biztosra menő. Noshát a lut­rizót nem ismerjük, annál job­ban a biztosra menőt, s azt hisszük, az a veszedelmesebb. A népkörökben Kossuthról szó­nokol, pörköltet eszik, bort iszik. Hűséges és megbízható támogatója a mindenkori kor­mánynak, egyszer csáklyát hord, másszor NEP-jelvényt, ha keli felrakja gomblyukába a nyilas­keresztet, mert hiszen az a gomblyuk sok mindent kibir. Annak nem fáj semmi, a tu­lajdonosa pedig mindig a fel­színen maradt. Ügyesen, szem­kápráztatóan végezi a dolgát. Egyideig. Kilátás van rá, hogy ezután máskép lesz. Legfőbb ideje! Ismerjük ezeket, s éppen az­ért állapítjuk meg róla, hogy veszedelmes. Tevékenységének nincs más irányítója, mint az önérdek. Ezért aztán kész bár­mikor kompromittálni minden­kit. Olyan látszatot ad minden cselekvésének, mintha pénzért minden elérhető volna. A ma­guk aljasságát másokra ruház­zák át, olyanokra, akik mitsem tudnak arról, hogy a közvéle­mény gyanúja alatt állanak. Kézlegyintve beszélnek magas­állású tisztviselőkről, gúnyosan mosolyogva. Lejáróban van végre ezeknek a konjunktúrája, leállítják a ki­járókat, a közbenjárókat, az összeköttetések kiaknázóit. Re­mény van arra, hogy a közé­leti tisztesség diszmagyaros üzérei, valutázói, síberei el­tűnnek a magyar életből. (Gys) Beszámoló a Szent Antal Egyesület hétéves működéséről „Az Urnák ad kölcsön, aki a szegényes könyörül." Vasárnap délután tartotta meg a Szent Antal szegénygondozó egye­sület ezévi közgyűlését. Beszámolt a mult évi munka eredményéről és képet nyújtott a jövő évi munka tervezetéről. Ez a közgyűlés a szürke számadatok mellett hű képet nyúj­tott arról ä lelkiismeretes és alapos munkából, amellyel az Egyesület ve­zetői és tagjai Esztergom szegény­ügyét felkarolják, valamint arról az eredményről is, amelyet ez a műkö­dés városunk életében elért. A sze­génység ma világjelenség, mindenütt küzdenek ellene több-kevesebb ered­ménnyel. Városunk súlyos gazdasági helyzetben van, polgárai között na­gyon sok a támogatásra szoruló. A Szent Antal Egyesület működésével mégis el tudta érni, hogy megszűnt a koldulás, rendezést nyert a sze­gényügy és nincsen egyetlen olyan rászoruló, aki támogatásban ne ré­szesülne, fiogy ez mit jelent, azt csak az tudja igazán értékelni, aki közelről látta a nyomort és ismeri azokat a csekély forrásokat, ame­lyek az enyhítésre rendelkezésre ál­lanak. A Szent Antal Egyesület a szűkös keretek között derekas mun­kát végzett. Tette ezt igazi keresz­tény szellemtől áthatva, lelkesen, önfeláldozással, teljes odaadással és önzetlenséggel. Ez látszott meg a közgyűlés minden mozzanatán, min­den egyes beszámolón és jelentésen. A közgyűlést dr. Drahos János prelátus-kanonok, az Egyesület el­nöke emelkedett beszéddel nyitotta meg. Elmondta, hogy a szegénység problémája sokak szemében rejtély, felfoghatatlannak látszik. Sokak sze­mében nyűg és teher, sőt a legtöbb bűn okozója azoknál, akikre ránehe­zedik. Pedig Szent Ferenc a szegény­séget úrnőnek tette meg s tisztelte és szolgálta. Paulai Szent Vince a szegényekben egyenesen Krisztust látta és akként szolgálta őket. Mi az áthidalás ezen két ellenté­tes szempont között? A sziv szere­tete és azt legeredményesebben a Krisztusi szeretet szolgálja. A segí­tés vágya maga az emberi szívből fakad, a pogányoknál is találkozunk vele. A keresztény szeretet azonban mégis sokkal több és értékesebb. Ennek két oka van. Az egyik Krisz­tus Urunk tanításában rejlik, hogy minden emberben kivétel nélkül lás­suk felebarátunkat, ezzel a jótékony­ság kötelezettsége mindenkire vonat­kozik. Az a szociális gondolat, amely embertársaink segítségére kötelez, nem az újkor szülötte, mint azt hir­detni szeretik. Ez magának Krisztus Urunknak tanítása, s szerinte min­denkinek annyit kell segítenie fele­barátján, amennyit csak bír. A másik jellemző tulajdonsága a keresztény szeretetnek az az égbe­nyúló távlata, az a végtelenbe nyúló perspektíva, amely Krisztus ezen kijelentésén alapszik : Amit egynek a legkisebbek közül cselekedtek, ne­kem cselekedtétek." A szegényben Krisztust látjuk s benne Krisztuson segítünk. Ezt mutatja Szent István, Szent Erzsébet és több nagy szent felemelő példája. A szegénység szol­gálata igy magasztos, szent és ér­demszerző. Ezt a munkát végzi a Szent An­tal Egyesület immáron hét éve és erről számolnak be a közgyűlés számadatai. Az Egyesület munkája szerény keretek között indult meg, 1929. április 28-án P. Oslay beszéde nyo­mán. Az úttörőkhöz ujak csatlakoz­tak, a hatóságok megértéssel fogad­ták az Egyesület munkáját. Ezen hét év alatt 103.618 pengőt gyűjtött össze. A legnagyobb adakozó a Bí­boros Főpásztor, aki kezdettől fogva havi 100 P-vel, azután a Főkáptalan tagjai, akik együttesen mintegy 15.000 pengővel támogatták az egye­sületet. A szentferencrendi zárda a Szent Antal perselyből körülbelül 8.000 pengőt s egy ideig hivatali helyiséget adott, a város háztartása évi 720 P-t, hét év alat 5.074 pen­gőt juttatott. Jellemző a jótékonyság mértéké­nek szemléltetése a hét év alatt. A Szent Antal Egyesület természetben 31.615 kg kenyeret 19.432 kg bur­gonyát, 9.094 kg. lisztet, 2.452 kg., zsirt, 1.814 kg. cukrot, 2.444 kg babot, 1.082 kg. darát, 1.063 kg rizst, 230 kg. lencsét, 270 kg. árpagyön­gyöt, 4.302 liter tejet, 353 kg. szap­pant osztott szét. Eltartott szegényei­nek élelmezésére 26.374 P 63 fillért, lakbérsegélyekre 10.153 P 51 fillért, egyéb pénzsegélyekre 4.023 P 76 fillért fordított. Dr. Drahos János emelkedett és szemléltető, nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitója után P. Virágh Raymund, az Egyesület fáradhatat­lanul lelkes igazgatója terjesztette elő jelentését. Elmondta, hogy a sze­génygondozás a keddi kenyérkiosz­tással indult meg, majd tüzelőt és lakbérsegélyt adtak. Innét nőtt meg annyira, hogy ma már saját háza van, 18.000 P értékben, amelyben 30 ápoltat (11 férfit és 19) nőt gon­doznak és 87 családot részesítenek állandó külső segítségben. Legújab­ban a szegényház kertjében fajgyü­mölcsfákat ültettek, ezek a gondo­zottak között kiosztott gyümölcsön kivül még 200 P hasznot hoztak. Az adományok 724 adakozó adomá­nyából gyűlnek egybe, 7 gyűjtő szedi őket össze. Gérecz Géza közgyám, a Szegény­gondozó Egyesületi titkára kimentő jelentésben ismertette a részleteket. Az elmúlt év összes bevétele 14.044 P. 83 fillér, kiadása 13.996 P és 33 fillér volt. Az Egyesület 25.410 P 74 fillér vagyonnal rendelkezik: a Szegényház 18.000 P, mögötte a kert 800 P, az intézet felszerelése 5.000 P értékű, betétkönyve az Iparbank­ban 1.610 P 74 fillér. Teher össze­sen 2.000 pengő, amelyet mint a város kamatmentes kölcsönét az Egyesület évi 500 pengős részletben pontosan törleszt. Külön munkás­sága még a Szegénygondozó Egye­sületnek, hogy a városi inségakció­ból ellátta az élelem és a tűzifa ki­osztását, amiért a város vezetősége köszönetét fejezte ki. Érdekes feje­zete volt a titkári előterjesztésnek, amely az összegyűjtött összeg elosz­tási arányát mutatta meg. Eszerint havi 100 pengőt adott egy, 20 P-t kettő, 15 P-t egy, 10 P-t nyolc, 7 P 75 f.-t egy, 7 P-t egy, 5 P-t hat, 4 P-t négy, 3 P 34 f-t kettő, 3 P-t tiz, 2 P-t negyven­kilenc, 1 P 67 f-t három, 1 P 50 f-t kettő, 1 P 42 f-t hét, 1 P-t száz­negyvenhárom, 84 f-t tiz, 75 f-t három, 67 f-t kettőszáztizennégy, 40 f-t huszonhat, 30 f-t negyvenhárom, 25 f-t huszonegy, 20 f-t százhét, 10 f-t harmincnyolc, 8 f-t havonta kilenc adakozó adott. Ez a kimutatás világosan bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents