Esztergom és Vidéke, 1936

1936-02-27 / 17.szám

fiolényi Lászlóné, Laping Miklósné, dr. Mattyasovszky Béláné, Maros Antalné, Márkus Ferencné, dr. Mike Lajosné, dr. Marczell Arpádné, dr. Pékh Gyuláné, Petz fi. Lajosné, dr. Reviczky Gáborné, Reviczky Ele­mérné, Reusz Ferencné, dr. Rajner Jánosné, vitéz Szabó Istvánné, Töl­gyessy Jenőné, dr. Vécsei Kálmánné, dr. vitéz Zsiga Jánosné, Zséger Gyu­láné. Süteményt és cukorkát adtak: vitéz Szivós-Waldvogel Józsefné, dr. Berényi Róbertné, dr. Darvas Gé­záné, Lindtner Kálmánné, dr. Stockin­ger Jánosné, dr. Závody Albinné, vitéz Zsámbéky Pálné, Stühmer-cég 1 kg. kakaó, 2 kg. mézes sütemény, Vörös-cég 1 kg. csokoládépor. A ru­haanyagot Gyarmati Manci és Új­vári Rózsi szabták ki díjtalanul. A karácsonyfát díszítették és a délutánokat rendezték: Kovács Edit, Darvas Erzsébet, Kovács Erzsébet és Szabó Marianna. A szükséges csészéket Sörös Ede és a Belvárosi Olvasókör kölcsönözték. Mind a ne­messzivű adakozóknak, mind pedig a lelkes közreműködőknek ezúton is hálás köszönetet mond az Elnök ség. Serédi Dénes igazgató ünneplése Veszedelmes tűz volt Dorogon a villanyáram telepen Szombaton délután 3 óra tájban Dorogon felbúgott a sziréna ... Ez a bugás borzalmas rémületet idézett elő a bányatelep lakossága között... Pár pillanat alatt benépesedtek az utcák. A zuhogó havas esőben, a sáros utakon kétségbeesett emberek, munkásasszonyok és gyermekek rohantak a bánya felé, hogy meg­tudják, mi történt. Mindenki az övéit féltette. A rémületet fokozta a szi­réna szüntelen kétségbeesett bugása. — Tűz van! tűz van! Ég a vil­lanytelep ! — hangzott a vészes kiáltás mindenfelől. A bányatelep tűzoltói gázmasz­kokkal, tűzálló ruhákban rohantak a tűz színhelyére, a veszélyeztetett villamos telepre. A sötét füstgomo­lyagok hatalmas tömegben szálltak az ég felé ... A havaseső lenyomta, a szél széthordta a füstöt s elborí­totta az egész környéket. Döbbene­tes félelem szállta meg egész Doro­got, főként a bányásznépséget. Adorogi csendőrörs teljes létszám­ban vonult ki a tűzhöz a rend fenn­tartására. A rémhírek csak fokozták az ijedelmet a lakosság között. Külö nősen nagy veszélyt sejtettek azért, mert senkit sem engedtek a közelbe. A bányaigazgatóság sem tudta, hogy milyen veszedelmeket rejt ma­gában a tűz, éppen ezért nemcsak a környékbeli, de még a fővárosi tűzőrségektől is segítséget kért — minden eshetőségre számítva. Schmidt Sándor dr. bányafőtaná­csos vezetésével a bányamérnökök utasításai alapján végezték a tűzol­tók a mentési munkát. Mindenki a helyén volt. A páratlanul fegyelme­zett munkának köszönhető, hogy a tűzveszedelem nem harapódzott el és hogy aránylag rövid idő alatt lokalizálták a derék tűzoltók a tü­zet. A fővárosi tűzoltóknak már nem akadt dolguk. Délután félötkor már elmúlt a veszedelem. Eltávoztak a színhelyről a fővárosi, esztergomi, kenyérmezőmajori s a többi, környéki tűzoltók, csak a dorogiak maradtak tovább a helyükön, vigyázva éberen, hogy a tűz még egyszer föl ne lob­banjon. Chorin Ferenc dr., a salgótarjáni bányatelepek elnöke autón érkezett meg a vész színhelyére és szemé­lyesen tette meg a szükséges intéz­kedéseket. Szerencse volt a szerencsétlenség­ben a páratlan fegyelem, mely alig másfél óra alatt megfékezte a pusz­tító elemet, ami, ha nem sikerül, beláthatatlan következményekkel járt volna. A kár igy is körülbelül negy­venezer pengő. Egy baleset is tör­tént. Pénzes László gépmester jobb­keze három ujján égési sebeket szen­vedett. A szakértők és a csendőrség meg­állapítása szerint a tűz úgy kelet­kezett, hogy a kazánból a robbanó olaj levezetésére szolgáló cső csavar­menetes fedele észrevétlenül elszakadt s a már égő olaj a csőbe vissza­szivárgott és ez a láng robbanás­szerűen lángralobbantotta a kazán­ban lerakott szénport. Az építési és javítási munkálatok már folynak s rövid pár napon be­lül befejezést is nyernek. A Nemzeti Egység városházi csoportjának érte­kezlete a számvevői állás betöltésének ügyében A Nemzeti Egység városházi cso­portja pénteken este a párthelyiség­ben értekezletet tartott, amelynek egyetlen tárgya a városi számvevői állás betöltésének kérdése volt. Több alapos hozzászólás és részletes fel­világosítás után az értekezlet úgy döntött, hogy egy pályázó személye mellett sem foglal hivatalosan állást, mivel minden pályázó a Nemzeti Egységnek tevékeny és értékes tagja. Kifejtette azonban azon szemponto­kat, amelyek tagjait a választásban kell, hogy vezessék. Szakállás betöltéséről van szó, ide elsősorban szakember kell, aki nem­csak megfelelő elméleti tudással, ha­nem a szükséges gyakorlati ismere­tekkel is rendelkezik, máskülönben a város érdeke súlyos kárt szenved­het. Olyan ember legyen emellett a kiválasztott, akinek egyénisége az ügyfelekkel, a közönséggel való el járásában is megfelelő. Súlyos kér­désekről, sokszor kényes helyzetek­ről van szó, a megfelelő modor na­gyon fontos. Legyen emellett az új számvevő társadalmunknak is komoly értéke, aki egyesületeinkben és megmozdu­lásainkban hasznos munkát fog ki­fejteni. Kívánatos még az is, hogy az új tisztviselő ne tekintse állását átmeneti jellegűnek, amelyet csak rövid ideig tölt be. Ha megválasztása után hamarosan ismét új utód be­tanítására lenne szükség, annak a munka szakszerűsége komoly kárát vallná. Szóba került a helybe'i pályázók támogatásának kérdése is. Egyenlő feltételek esetében okvetlenül hely­beli pályázót kell előnyben részesi teni. Azonban éppoly lelkiismeretes megfontolás tárgyává kell tenni, vaj jon az esetleg túlzottan értelmezeti lokálpatriotizmus mellett nem szorul nak-e hátra az elsőrendű szakszem pontok, s nem szenved e miatta sú lyosan a közérdek. Az értekezlet egyhangúan magáévá tette a fenti szempontokat s felkéri ezúton is minden tagját, a válasz, táskor ezek megfontolásával járjon el, hogy abból városunk igaz jóléte fakadjon. MÁTÉFFY Dauer­ondolálása kitűnő. Serédi Dénes c. igazgató vasárnap kapta meg a miniszteri kéziratot, fiirnek ez is elég volna, ha nem Serédi Dénes az, akit hivatalosan ünnepeltek. Érezzük, hogy bocsánatkéréssel kell kezdenünk, mert tudjuk, hogy elpirul, mikor nevét olvassa és sze­rénysége tiltakozik azért, hogy újra kiszerkesztjük. De ha már annyi szépet és jót elmondtak róla vasár­nap, akkor mi nem követünk el in­diszkréciót, ha annak egy hányadát papírra vetjük. Manapság — sajnos — meg kell szoknunk, hogy a rossz, az átlag­emberek nem pirulnak semmin. Ne­kik természetes minden, ami hit­ványság ... Serédi igazgatót szerény alázatosságában láttuk pirulni, mi­kor szerzetesi szobácskájából a pó­dium elé hívták, hogy félszázados férfimunkájának elismeréséről szóló okmányt átnyújtsák neki. Élete és vasárnapi viselkedése igazolta az epigrammot: Mást ha dicsérnek örül, más ha dicséri, pirul... Pedig neki éppen nincs pirulni valója I Korra nézve a rendtársak sorá­ban hatodik. Főigazgatója másfél éves gyermek volt, igazgatója pedig akkor született, mikor ő a tanári pályáját megkezdte... És tanított a Rend több gimnáziumában csend­ben, eredményesen. Százakat és szá­zakat nevelt a Hazának, Egyháznak és főképp az Isten országának. A bölcs önmérséklet, az ügyes munkabeosztás, a kitartó önuralom tette lehetővé, hogy Serédi igazgató még mindig a katedrán ül... pedig sokszáz tanítványa már kimerülve, elfáradva a nyugalom magányába vonult... Élete folyása, mint Szent Benedek fiaihoz illik, az imádság és munka édes terhének bölcs és odaadó vi­selésében telik el. Nincs ugyan kul­minációja, de nincs zökkenése sem. Amilyen alapos megfontoltsággal ké­szítette el tanári dolgozatát: törté­nelemből a horvátkerdésről, görög nyelvből Kyros vállalkozásáról, épp oly alapossággal készül ma is az órákra, amelyeken „érdemjegyeket", nem pedig jutalomjegyeket osztogat, mert tanítványaitól is munkát kivan, mint ahogy ő maga is mindig a lelkiismeretes munka embere volt. Amilyen szent megilletődéssel vette kezébe először a Breviáriumot 1881 aug. l-én, amikor felöltötte Szent Benedek ruháját, éppen azzal a szent lelkesedéssel nyitja ki, mikor min den nap az ősszerzetesek példáját követve, reggel 4 órakor megkezdi a papi zsolozsmát: „Deus, in adju tórium meum intende!" szavakkal. Napi munkájára, életére, jövőjére örök boldogságára kéri, könyörgi a jó Isten segítségét és örök áldását A kinevezési okmány átadásának időpontját sikerült titokban tartani Csak a beavatottak tudták: mi ké­szül. Serédi igazgató ébersége mintha csütörtököt mondott volna, mert nem is sejtette, miért jön le Keme­nes Illés dr. tanker, kir. főigazgató, a két fogalmazó kíséretében, Kühár Flóris dr. bencés házfőnök Buda pestről. Azt meg igazán nem is tudhatta, hogy a gimn. ifjúsága óva tos csendben vonul a gimnázium dísztermébe, ahol már ott volt Glatz Gyula polgármester, dr. Brenner An tal főjegyző, a reáliskola, az irgal­mas nővérek leánygimn. tanárikará­nak képviselői az igazgatókkal élü­kön és néhány tisztelője, aki vélet­lenül megtudta a nagy titkot. A szónokok akkor végezték el a legnehezebb munkát, mikor sikerült meggyőzniök Serédi igazgatót, hogy fel kell fáradnia a díszterembe. Aki 49 évig tanította és gyermekkorától kezdve gyakorolta az engedelmessé get, annak most volt legnehezebb az engedelmesség parancsa. Az ünnepség szónokai Kemenes Illés dr. kir. tankerületi főigazgató, Balogh Albin dr. bencés gimnáziumi igazgató, házfőnök, Blaskovics Pia­cid leánygimnáziumi igazgató, a maguk és az általuk vezetett intéz­mények nevében köszöntötték az ünnepeltet, aki mintaképe volt a munkás tanárnak, a szerény szerze­tesnek, a szerető rendtársnak, atyja és bölcs irányitója, nevelője a diák­ságnak. A dicséret és magasztalás magyar szavainak súlyos csokrait gazdagon díszítették a latin és né­met költők szebbnél-szebb megálla­pításai a tetőtől-talpig-emberről,; az ifjúság nemeslelkű vezetőjéről, az imádságos lelkű szerzetesről. És ez a sok dicséret minden erőltetés nél­kül ráillett Serédi igazgatóra, aki sohasem kereste az emberek elisme­rését, hiszen az Istenért végzett lelki­ismeretes munka önmagában hordja a lélek legnagyobb boldogságát . .. A mindenben következetes Serédi igazgató az ünnepeltetés órájában is megmaradt annak,:ami volt: az Úr Jézus megállapítására hivatkozott (Lukács ev. 17.10.): Ti, mikor min­dent megtesztek,^ ami parancsolva van nektek, mondjátok: Haszonta­lan szolgák vagyunk, amit meg kel­lett cselekednünk, azt cselekedtük." Az ünnepség meleg ovációval ért véget a díszteremben, de folytató­dott az ebédlőben, ahol a rendtár­sak nevében Kühár Flóris dr. bu­dapesti házfőnök, majd Obermüller Ferenc reáliskolai igazgató köszön­tötte fel Serédi igazgatót. Ugy hisszük, hogy minden ba­rátja és tisztelője lelkét az az egyet­len, imádságos óhaj hatja át, hogy Serédi;igazgató még soká folytat­hassa áldásos működését! Frontharcos közlemények A Frontharcos Szövetség országos elnökét gróf Takách-Tolvay József országgyűlési képviselőt, ny. altá­bornagyot súlyos csapás érte fele­ségének szlováni Beöthy Klarisz el­eihalálozásával. A vármegyénk terü­letén működő frontharcos helyicso­portok részvétüket fejezték ki az országos Elnöknek. A várm. vezetőség örömmel közli a szövetség tagjaival, s a többi had­viseltekkel, hogy az esztergomi Fő­csoport kezdeményezésére és az or­szágos elnökség közbenjárására a m. kir. kormány a sebesülési érem és a Károly csapatkereszt igénylé­sének határidejét 1936. június 30-áig meghosszabbította. A hadviseltek ré­szére ezideig biztosított és a jövő­ben megadandó anyagi és erkölcsi kedvezmények ós előnyök igénybevé ­telének az előfeltétele az, hogy az illető a Károly csapatkereszt viselé­séhez való jogosultságát okmánnyal tudja igazolni. A világháború befe­jezése óta már majdnem két évtized telt el, mely idő alatt minden had­viselt beszerezhette volna saját csa­ládja és hozzátartozói érdekében az öt megillető igazolványt. Sajnos elég sokan nemtörődömségből mind­ezideig elmulasztották és dacára az illetékes tényezők és a vármegyei frontharcos vezetőség részéről több izben elhangzott komoly figyelmez­tetéseknek a mult év december hó 31-ében megszabott bejelentési ha­táridőt is elmulasztották. A m. kir. kormány legmesszebbmenő előzé­kenységből ujabb határidőt adott, amelynek további meghosszabitását remélni nem lehet. Ezalkalommal utoljára figyelmeztetjük az igazol­I vánnyal még nem rendelkező igény­jogosultakat, hogy lehető mielőbb,

Next

/
Thumbnails
Contents