Esztergom és Vidéke, 1936

1936-02-20 / 15.szám

A bíboros hercegprímás oáriuöii rektort, pápai kanonokká nevelte ki. dr. Tóth Kálmán szemi­protonotárinst, prelates­Hétfőn az esti órákban terjedt el a hir a városban dr Tóth Kálmán kanonoki kinevezéséről. Ez a kine­vezés mindenütt osztatlan elisme­rést keltett. A kanonoki kinevezés mindig ér­demek jutalmazása szokott lenni s legtöbbször egy-egy plébánia népé­nek, vagy egy intézménynek fájdal­mas búcsúzását jelenti szeretett ve­zetőjétől. Tóth Kálmán dr. kinevezése való­ban érdemek jutalmazása. Jutalma­zása a gazdag, értékes papi életnek. Jutalmazza vele a főpásztori kegy a a falusi káplánt, majd a fővárosi hittanárt, főkép a theológiai tanárt és szemináriumi elöljárót, aki több évtizedes csendes, szerény, de hatá­sos és értékes munkájával papi ge­nerációkat nevelt a főegyházmegye számára. Jutalmazza a kinevezés a tudóst, aki a szentírástudomány országos hírű tekintélye, aki könyveinek egész sorával gazdagította — és reméljük ezután is gazdagítja — a magyar egyházirodalmat, aki könyveit nem­csak alapos tudománnyal, a tudo­mánnyal szorosabban foglalkozók számára irja, hanem könyvet, fegy­vert, argumentumot és mégis örökké élvezetes és emlékezetes olvasmányt adott a katolikus magyar közönség kezébe, sőt tudományának kincseit a rádió hullámain is szerte szórta már a halgatók százezreinek örö­mére. Jutalmazza a főpásztori kegy a közkedvelt, agilis egyházi szónokot, aki városunk templomaiban nemcsak gyönyörködteti, hanem szivéből ki­áradó buzgó hévvel hevíti és a meny­nyei magaslatok felé ragadja hallga­tóit, s aki katolikus Nagygyűlések és egyéb országos ünnepségek al­kalmával a főváros nem egy temp­lomának hiveit bűvölte már el pré­dikációival. Jutalmazza a nagystílű, modern papot, aki nem elégedett meg köny­vek betűivel és szűk hazai tapasz­talatokkal, hanem bejárta úgyszól­ván a fél világot, Amerikát, Nyugat­és Déleurópát, háromszor a Szent­földet, s amit útjain éles megfigye­lésével látott és szinte csodás me­móriájával megjegyzett, azt aztán tele szívvel és tele kézzel osztotta szét hálás tanítványai és tisztelői között. A kanonoki kinevezés örömet szo­kott kelteni. De talán még soha annyi embernek nem szerzett örö­met, mint Tóth Kálmán dr. kineve­zése. Hiszen mindig^ mindenki sze­rette és szereti. Őt, akinek az az elve, hogy „a szeretetreméltóság a legszeretetreméltóbb erény", annyira szeretik volt és jelenlegi növendé­kei, paptársai, olvasói, rádióhallgatói és sokan-sokan mások, akik csak egyszer is összeköttetésbe kerültek vele, hogy őszinte öröm tölti el va­lamennyiünk szivét, amikor magas kitüntetéséről hirt hallunk. Nem kereste, nem várta a méltó­ságot, de mi mindig meg voltunk győződve, hogy el kell nyernie, mert annyi érdem, amennyit ő szer­zett, nem maradhat jutalom nélkül. S mig más kanonoki kinevezésbe legtöbbször beledisszonál az elválás fájdalma, Tóth Kálmánnál még ez sem zavarja a teljes örömet. Évtize­dek óta a miénk, a mi értékünk, a mi dicsőségünk, esztergomiaké s most is az marad. S tudjuk, hogy magas pozíciójában is változatlanul, osztatlanul a miénk marad, a régi, kedves, mosolygó, a munkában ko­rán megőszült, de örökké ifjú pap. Nagy örömmel és tisztelettel ál­lunk be mi is az őt üdvözlők ha­talmas tömegébe és kívánjuk, hogy az Isten sokáig éltesse . .. * * * Dr. Tóth Kálmán 1883. év április 3-án született Und községben (Sop­ron megye). 1906-ban szentelték áldozó pappá. Első állomása Nagy­megyer volt. ahová mint subsidiarius került. 1907-ben segédlelkész, majd mint adminisztrátor Karancsságon működött, még ugyanabban az év­ben Budapestre küldetett hitoktató­nak. 1909-ben káplán és hitoktató a Regnum Marianumban és a Szent Margit leánynevelő-intézet­ben, 1911-ben gimnáziumi hittanár, 1912-ben az esztergomi papnevelő­intézet hittudományi főiskolájához neveztetett ki a pasztoráció és a catechetikai tanszék tanárává, 1913­ban tanulmányi felügyelő, 1916-ban a bibliai tanszék tanára, 1923-ban szentszéki ülnök lett. 1930-ban pá­pai kamarássá nevezték ki. Breyer István dr. püspök, szemináriumi rek­tornak győri megyés püspökké tör­tént kinevezése után megbízatott a szeminárium rektori teendőivel, most pedig főpásztorának felterjesztésére XI. Pius pápa az esztergomi főkáp­talan tagjává, prelátus-kanonokká nevezte ki. Irodalmi munkásságának ered­ménye az a közel tucatnyi könyv, mely eddig nyomtatásban megjelent. Első műve 1910-ben jelent meg: A magán kinyilatkoztatásról. A többi művei a következő sorrendben kö­vetkeztek : 2. Szent Pál működése (1922). 3. Jézus példabeszédei (1926). 4. A parabolázó Jézus nyomdo­kain (1927). 5. Szentföld és a Szentírás (1928). 6. Szent Péter az első pápa (1931). 7. Krisztuskirály oltáráldozata. (1934). 9. Az evangéliumok látszólagos ellenmondásai (1934). 10. Bibliai életképek a Szentföl­dön (1935). Reméljük, irodalmi munkássága sem szűnik meg új kitüntetésével és hálás olvasóinak még sok élvezet­ben lesz része, mikor Tóth Kálmán­nak könyveit olvassa . . . • •••••••••••••••••••••HMM Fényes sikerű volt a Vitézi-bál Az idei farsang báli naptára ket­tővel bővült. Két új bál vonult be az esztergomi bálozó közönség prog­ramjába és — mind a kettő sikerült. A jól bevezetett, sok éves múltra visszatekintő bálokkal szemben nem volt könnyű dolga annak a két új­donságnak, a Movero és a vitézi bálnak. A bálok elbírálásánál természete­sen a sajtó csak az erkölcsi oldalát nézi, anyagiakról a mai viszonyok között beszélni nem igen lehet. A 15-én rendezett, elsőizben sze­replő Vitézi-bál is nagy erkölcsi si­kert könyvelhet el. Az előkelő kö­zönség, amely a bált végigtáncolta, vagy megjelenésével tüntetett a Vi­tézi-rend mellett, biztosította ezt a sikert. Megjelent az estélyen dr. Ra­docsay László főispán és felesége, dr. Frey Vilmos alispán és felesége, dr. Csárszky István prel.-kanonok, dr. Ibrányi Ferenc theológiai, egye­temi m. tanár és a város, a megye előkelő társadalma. A hölgyek gyö nyörű estélyi ruhái mellett a férfiak frakkos és szmokingos eleganciája, az attilák tömege gyönyörű szint adott a báli közönségnek. Meglepetés volt a táncterem nagy szerű díszítése is, A színpad függö­nyén a kormányzó portréja, az íz­lésesen díszített teremben a vitézi jelvények adták meg az aktuális szí­nezetet. Nagyon jó volt a mennye­zet világítás is. A két új bál újdon­sága volt a bár is, amit az eddigi sablontól eltérően külön, egy társal­góban rendeztek be. Mig az első bálnál csak „kevesek", addig most a közönség hamar felfedezte a bárt, ahol az éjfélutáni órákban alig le­hetet mozogni. Az estélyt szavalat, kürtjel, majd palotás vezette be, a tizenkét pár festői csoportja, kitűnő tánca nagy sikert aratott. A zenét Bangó Jancsi dzsesszel kombinált kitűnő zenekara szolgál­tatta. A közönség a hatórai záróráig együttmaradt, kitűnő hn ngulatban. A nagyon szépen sikerült estély tangóval, keringővel, majd a Rákóczi indulóval fejeződött be. ItttlMltHtlHIIIItHIIHM Ipartestületi közgyűlés. Ipartestületünk ez évi rendes köz­gyűlését február 21-én tartja meg a fürdő szálloda nagytermében. Vonzóereje ez idei közgyűlésnek az lesz, hogy az uj alapszabály ér­telmében egy alelnök és a régi elöl­járósági tagok 1 /s-a kisorsoltatott. Így a vasárnapi közgyűlés 1 alelnököt 14 előljárósági rendes, 4 előljárósági póttagot fog 3 évi tartamra válasz­tani. Mivel az elöljáróság megmaradt két harmadából 1 előljárósági ren­des és 7 előljárósági póttag hiány­zik, e tisztségek betöltésére is sor kerül. Ipartestületünk ez évben ünnepli 50 éves jubileumát. A jubileumi ün­nepély az augusztus havi nagybol­dogasszonyi ünnepségekbe belekap­csolódnék és testületünk tervbe vette egy kamarakerűleti ipari kiállítás megtartását is. Súlyos és meggondolásra késztető az országos iparnyugdijalap felállí­tása, mely hivatva volna elaggott időeíőtt megrokkant és munkakép­telenné vált iparosainkról gondos­kodni. A minisztérium azonban csak ez évben fog a nyugdijalap felállítá­sára vonatkozó összes adatokkal a törvényhozás elé menni, ha az or­szág iparossága döntött, hogy kí­vánja-e a kötelező nyugdíjbiztosítás bevezetését vagy sem. Az illetékes minisztériumnak ugyancsak akkor lesz módjában áttekintő képet nyerni mindarról, ami egy ifjú nyugdijinté­zeti alap megteremtéséhez rendelke­zésre áll. Az iparosságnak most van egyedül módjában saját sorsáról dönteni, aki szereti családját és önmagának is nyugodt öregséget akar biztosítani, az csak a kötelező nyugdíjbiztosítás mellett dönthet, illetve szavazhat. A Tarka-bál rendezősége közli... A febr 22.-i farsangzáró „Tarka­bál* iránt megnyilvánuló páratlan érdeklődés egy egészen különös szin­dús karneváli éjszaka reményét csil­logtatja felénk. A rendezőség min­den igyekezetével azon is van, hogy ezen remény csillogást a valóság aranyává váltsa. örömmel jelentik, hogy az össze­gyűjtött jelmezek a Cserkészboltban már mind gazdára leltek s igy a bál tarkaságát már is nagyrészben sike­rült biztosítani. Fontos tudnivalók a masskok ré­szére, hogy gyülekezésük ideje 9 és fél 10 óra között lesz a szokott he­lyen, vagyis a szállodai hall két ol­daltermében. Azon maszkokat, akik nem előre megváltott igazoló jegy­gyei érkeznek igazoltatni fogják Mind az igazoltatás mind pedig a felvonulás pontosan fél 10 órai kez­dete miatt igen ajánlatos a korai érkezés, mert a későn jöttek kima­radhatnak a felvonulásból. Bejárat az összes vendégek részére kizárólag a szállodai halion keresz­tüllősz. Szobák átöltözésre 50 %-os kedvezménnyel bérelhetők. Közös öl­tözőknek a színpadi női és úri öl­töző rendelkezésre áll. A legszebb jelmezek szép dijakat nyerhetnek a jelmez-versenyben, nemre való tekintet nélkül indulhat­nak az összes maszkok. A terem előkészítése nagy lendü­lettel folyik. A rendezés gondossá­gára biztosítékok az elmúlt évek jelmezbáljai s igy minden előjel sze­rint a Tarka-bál népe a legkelleme­sebb emlékekkel fog búcsúzni az 1936-os farsangtól 1 111 II 1£ li 100 esztendő telt el azóta, hogy Vörösmarty Mi­hály szivbemarkolóan, csodálato­san szép ódája, a „Szózat" először hangzott el a nagy nyilvánosság előtt és most, hogy felidézzük ezt a letűnt 100 esztendőt, látjuk, hogy milyen hatalmas erő, milyen szent imádság, milyen magasztos érzés van ezekben a szavakban, amelyek még most, 100 esztendő után is a magyar nemzet legszentebb imádságává avatják a „Szóza­tot". 100 évvel ezelőtt is, akárcsak most, költészetünkben a borús hangulat volt az uralkodó. Csak később, amikor a legnagyobb ma­gyar — gróf Széchenyi István — egy-két műve bizakodó hangot adott, akkor kezdtek a versekben is az öröm hangjai megcsendülni s igy született meg Vörösmarty Mihály mesterműve. Most 100 esztendeje, hogy ezt a gyönyörű ódát nemzeti kincsként birjuk. Vörösmarti ódája az akkori hangulatot a legjobban örökíti meg és igy vált lehetségessé, hogy Egressy Béni dallamával nemzeti énekké lett. Szóljon tehát a szivbemarkoló, szent dal: Hazádnak rendületlenül! . . . 15-én 15- én 15 én 16- án 20 án 22- én 23- án 23-án 23- án 23-án 24-én Farsangi naptár. Február: Vitézek bálja a Fürdőben. Kereskedelmi Társulat táncestélya a Magyar Királyban, A Magyar Nemzeti Szocialista Párt táncmulatsága a Rákóczi-vendéglőben Cigánybál a Duna Kioszkban. Belvárosi Kat. Olvasókör társasvacso­rája saját helyiségében. Öreg Hollók jelmezbálja a Fürdő ben. Kat. Legényegylet jelmez-estélye sa­ját helyiségében. A dorogi Munkásotthon esztergomi fiókjának műsoros táncestélye az esztergomi Munkásotthonban. Szentgyörgymezei Kat. Olvasókör far­sangzáró táncmulatsága saját helyisé­gében. Belvárosi Kat. Olvasókör Ifj. Egyesü­letének műsoros farsangi mulatsága saját helyiségében. Polgári és Turista Egyesület farsang­záró estje a Magyar Királyban. Könnyen ás jól csak DEL-KA cipőben táncolhat! Az Esztergom-Érsek-Vízivárosi Egyházközség „Szent Erzsébet Leány köre" tartotta vasárnap este műsoros táncestélyét a Vízivárosi Körben. Ez estélyen mutatkozott be a vízivárosi Leány kör, a nyilvános­ság előtt, valamint annak kitűnő

Next

/
Thumbnails
Contents