Esztergom és Vidéke, 1936

1936-02-13 / 13.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 13 SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai ós társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. FEBRUÁR 13 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Hegint térképekről, igen, megint furcsa, fenyegető, országosztó térképekről irnak a lapok és beszélnek az emberek. Mi nem láttuk ezeket a szo­morú jóslatokat és törekvése­ket feltüntető térképeket. Nem kerültek a kezünkbe, nem ju­tottak el hozzánk, mint aho­gyan legritkább esetben kerül­nek az ilyen titokban terjesz­tett, lappangó bűnjelek azoknak a kezébe, akik nem rejtik el az asztalfiába. Feltételezzük azonban, hogy vannak, hogy nemcsak a képzelet szülemé­nyei. Mert ha nem volnának, nem imának róluk komoly la­pok, nem beszélnének róluk szavahihető, megfontolt embe­rek. Az egyik ilyen térkép állí­tólag a nagy cseh birodalom tervezett területét tünteti fel. Ez a megálmodott nagy cseh birodalom magába foglalja az egész Felsődunántult, Sopront, Győrt, Magyaróvári, Szombat­helyt, Veszprémet, Budapestet. És szomszédságában dél felé az új nagy Jugoszláv birodalmat, kelet felé pedig az Alföldet is magába foglaló új nagy Romá­niát tünteti fel. Szóval a kis Csonka-Magyarországot töké­letesen és maradéktalanul fel­osztja, szétdarabolja és beke­belezi a szomszédos nagyét­vágyú államokba. A másik térkép Ausztriával együtt az egész Dunántúl te­rületét úgy mutatja, mint a terjeszkedő hatalmas Németbi­rodaíom területét. Ne mosolyogjunk, mert aj­kunkra fagy a mosolygás, ha visszagondolunk a háború utol­só éveire, amikor szintén fö­lényes mosolygással beszéltünk azokról az „álmokról" és azok­ról a térképekről, amik Ma­gyarország felosztását tervez­gették, amiken Nagyrománia meg Csehország új határai majdnem pontosan ugy rajzo­lódtak ki, ahogyan azokat a kegyetlen végzet később a va­lóságban kirajzolta. Léteznek, vagy nem létez­nek ezek a most szóban for­gó borzalmas rémképeket mu­tató földabroszok, amelyek meg­maradt hazánkat is meg akar­ják semmisíteni, nem fontos. A fontos az, hogy nem lehet le­tagadni bizonyos vágyakat és terveket, amiket ma talán irre­denta hitünk letörésére szántak, amelyek azonban ép úgy kinő­hetnek az utópiák világából, mint ahogy valósággá testese­déit már nagyon sok lehetet­lennek látszó gondolat. Vigyázzunk, gondolkodjunk, eszméljünk, cselekedjünk, ké­szüljünk fel, védekezzünk, fog­junk össze, erősítsük hadállá­sainkat amig nem késő, mert mitsem használ bűnösöket haj­szolni, bűnbánatot tartani majd akkor, ha már újból temetésre kondul a harang. Serédi Jusztinján hercegprímás nagy beszéde a papság és a hivők közös megbecsüléséről Vasárnap, f. hó 9-én ünnepelte a katolikus világegyház XI. Pius pápa megkoronázásának tizennegyedik év­fordulóját. E napon ünnepelt a ka­tolikus magyarság is. Magyarország minden püspöki székesegyházában és valamennyi plébánia-templomában hálaadó ünnepi szentmise volt, me­lyeken a hivők buzgó serege vett részt, ájtatos imádsággal. Ünnepelt a magyar Róma is. A főszékesegyházban vasárnap délelőtt 9 órakor tartott ünnepi hálaadó szentmisén hatóságaink képviselői és a hivők, továbbá tanintézeteink ifjúsága, tanáraik vezetésével vettek részt. A budavári koronázófőtemplom­ban pedig Serédi Jusztinián dr. bí­boros-hercegprímás pontifikált hála­adó szentmisét, melyen megjelentek az ország és a székesfőváros ki­válóságai. Az ünnepi hálaadó szentmise után fél 12 órakor a fővárosi Vigadó nagytermében hódoló diszgyűlés volt, az Actio Catholica rendezésében. A megnyitó beszédet Magyar István dr. ny. koronaügyész, a záróbeszé­det a bíboros Főpásztor mondotta. A nagyhatású főpásztori beszédből közöljük az alábbi szemelvényeket: — Miután Szentséges Atyánkért megkoronázásának tizennegyedik év­fordulóján, az Isten házában gyer­meki szeretettel imádkoztunk és a legszentebb áldozatot bemutattuk : most ezen diszgyűlésen az egész ország előtt nyilvánosan és ünne­pélyesen tanúbizonyságot teszünk hozzávaló hűségünkről és ragasz­kodásunkról. — Én úgy látom — folytatta a Főpásztor —, hogy mikor az Isten a katolikus papot kiválasztja és közbenjáróképpen önmaga és az emberek közé helyezi, mintegy az örökkévalóság távlatába állítja őt be. Ha a pap szentéieta, buzgó, tevékeny, gerinces, elvi kérdésekben nem alku­dozó: akkor rendszerint ilyenek a hivek is. fia ellenben a pap lelki életében lanyha, külső életében nem agilis, gerinctelen és megalkuvó: akkor a hivek csakhamar hitbeli közönyösségbe esnek. — Becsüljék meg tehát a hivek a papságot. Becsüljék meg akkor is, ha egyik-másik tagja megtántorodik, hibáz, vagy elbukik. Ilyen sajnála­tos eseteket, amelyek nagy testüle­tekben szinte elkerülhetetlenek, soha sem szabad általánosítani vagy be­lőlük az egyházzal, illetőleg a szent vallással szembehelyezkedő követ­keztetéseket levonni, hiszen ezeket az Egyház maga is eíitéli, sőt — ha lehet — meg is torolja. Viszont a papság ne feledje el, hogy önmagá­nak és a híveknek, az Egyháznak és a Hazának akkor cselekszik leg­üdvösebb dolgot és hogy csak ak­kor kívánhatja, hogy mások meg­becsüljék, ha ő maga is megbecsüli önmagát I Hetvennégy millió pengőbe kerül az ország községeinek élete A Központi Statisztikai Hivatal nagy munkája keretében beszámol az ország községeinek háztartási viszonyairól. Ebből a kimutatásból ismerjük meg a magyar kis- és nagyközségek életét, terheit, felada­tait és hogy milyen beruházási és jövőfejlesztési munka folyik az or­szágban. Magyarország 3348 kis- és nagy községe 1934-ben mindössze millió pengőben irányozta elő ségi kiadásait. Ebben ugyan benne maradéktalanul a községek minden szükséglete, de lényegében öz a 74.2 millió pengő az, amelybe a, közmunkák és a személyi járandó­ságok terhe benne foglaltatik. Ami legmeglepőbb, a községek kiadása inak közel felét, 31.3 millió pengőt személyi kiadások emésztik fel. — Ennyibe kerül a közigazgatás. A ki­adásoknak csak a másik fele marad 742 köz­nincs beruházásokra, közfeladatok teljesí­tésére. Magyarországnak ebben a 3348 községeben 5.8 millió lakosa van és igy minden megszületett magyar emberre 12.8 pengő községi kiadás terhe súlyosodtk. Az országos adó­statisztika szerint ugyanakkor ai ország minden egyes lakója 105.6 pengő adóterhet is visel. A községi közterhek fejátlaga nem minden községben egyforma. Legnagyobb a Dunántúl, még pedig a zalamegyei Hévizszentandrás községben, ahol meghaladja az 55 pengőt a községi fejadó, de csak 18 olyan község van, ahol a fejátlag 30 pengőnél magasabb. A városi és községi közigazgatás költséges és bonyolult volta az or­szág gyógyulásának ós a községek fejlődésének egyik legnagyobb ke­rékkötője. Közfeladatok fedezetére 1934-ben összesen 49.2 millió pengő állott rendelkezésre. A kiadások egyharmadát ezenfelül még póta­dókból fedezték. A fent emiitett 3348 község közül mindössze 11 községben voltak egyensúlyban a bevételek a kiadásokkal. A közsé­gek nagyobb felében a lakosság olyan szegény, hogy ebből a 49 millió pengőből ráeső hányadot sem tudja előteremteni. Csak 11 község­ben nem vetettek ki pótadót. 828 községben a pótadó nem haladta meg az 50 százalékot, viszont a községek kétharmad része 50—70 szazaiékos pótadót fizetett. De van olyan község is, amely 150 száza­léknál magasabb pótadó terhe alatt nyög. A községi kiadások a következő­kép oszlanak meg: 29.8 milliót költenek a községek szorosan vett közigazgatásra. Iskolára és testne­velésre közel 10 millió pengőt. Közegészségügyre és állategészség­ügyre az egész országban egyfor­mán 5—5 millió pengő jut. Sem­mivel sem több az emberegészség védelmére, mint az állatállomány mentésére. Az egész ország köz­ségi tűzoltósága és tüzőrségi felsze­relése 4 millió pengőbe kerül éven ­ként és igy az is, mint a mult hetek tűzvészei bizonyítják, rend­kívül fogyatékos. Közművelődésre alig jut 2.6 millió pengő. Szegény­ügyre és népjóléti kiadásokra alig 2 és félmillió pengő. Ellenben az adókezelés maga elvisz egymillió pengőt. á Katolikus Kör 44-ik közgyűlése Február 2-án, vasárnap tartotta az Esztergomi Katolikus Kör 44-ik ren­des évi közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. A közgyűlést Csárszky István dr. prelátus-kano­nok, a Katolikus Kör elnöke nyi­totta meg, aki megnyitó beszédében a társadalmi egyesületek közgyűlé­seinek jelentőségéről beszélt, amely nem abban áll, hogy azokon a ta­gok meghallgatják a különböző je­lentéseket, meg új vezetőséget vá­lasztanak, hanem, hogy hitet tegye­nek azon elvek mellett, melyeket az egyesület zászlajára irt. A Katolikus Kör célja a keresztény elvek ébren­tartása. A kereszténység egyik fő­elve a szeretet, amely társadalmi vonatkozásra átvive a felebaráti sze­retet és áldozatkészség. A kitűzött céljainkat csak úgy tudjuk megvaló­sítani, ha a társadalom minden ré­tege összefog. A nagyhatású elnöki megnyitó után Vértes Zoárd bencéstanár ter­jesztette elő titkári beszámolóját. Költői szavakkal „parentálja a meg­fáradt esztendőt s új ágyat vet a beköszöntő ifjú ismeretlennek", a 45-ik köri esztendőnek. A gyönyörű titkári jelentést a közgyűlés köszö­nettel vette tudomásul. Csárszky István dr. elnök beje­lenti, hogy Saly Arnulf dr. bencés­tanár, a kör volt titkára, hosszabb időra Parisba ment, tanulmányai

Next

/
Thumbnails
Contents