Esztergom és Vidéke, 1936

1936-10-11 / 82.szám

ben, de ezerszerte szebb a szociális jóság emlékműve. A negyedik pontban nagyon életrevaló gondolat a Keresztény Múzeumnak a királyi palota kazamatáiban való elhelyezése, a bazilika állandó kivilágitásának berendezése, de a bazilika nagyharangjának helyrehozataláról technikai szempontból sokat lehetne vitatkozni, mert a helyrehozatal — tapasztalásból tudjuk — forrasztás útján nem sikerülhet, hátra marad tehát az újraöntés, melynek nehézségeit a frakciós eljárás alkalmazásának szükségessége miatt a kohászatban kissé jártasak számára felesleges hangsúlyozni. Ebben a pontban szerepel a város tiz történelmi alakjának megörökítése a városház árkádjain elhelyezett reliefeken. Személyesen volt már alkalmunk ennek a gondolatnak esztétikai tarthatatlanságát sokak előtt hangsúlyozni. Állás foglalásunkat a Műemlékek Országos Bizottságának az intézkedése is igazolta. Újból hangsúlyozzuk, hogy egy XVII. századbeli épületre a XX. században a magasabb művészi eszme sérelme nélkül reliefeket elhelyezni nem lehet. Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás a Katolikus Nagygyűlés utolsó ülésén tartott záróbeszédében az állam ós az egyház együttműkö déséről mondott hatalmas beszédet, melyben többek között a következőket mondotta: — Nekünk katolikusoknak, soha, de kivált ilyen súlyos történelmi időkben nem szabad egymást fűrészelnünk, hanem szorosan össze kell tartanunk, hogy a krisztusi elvek érvényesítésével és üdvös reformokkal meggyógyítsuk, illetőleg segítsük meggyógyítani a falu, a Haza és az egész mberiség testi, lelki, szellemi, szoiális és gazdasági bajáit. Mi, kato A Tát— Esztergom —Visegrád— Budapesti autóút megépítésének szükségességét száz százalékban aláírjuk, de a repülőtér létesítése körül súlyos aggályaink vannak, nem a fontosságot, hanem a megvalósítást illetőleg. Valahogyan az az érzésünk, hogy ezzel a már régóta húzódó kérdéssel nem foglalkoznak elég komolyan. Van már közgyűlési határozat is, de csak „etvbeli*. Elvbeli határozatokból azonban még sehol sem születtek repülőterek, össze kell fogni az illetékeseknek, bizo nyara lesz mód e megoldásra. Énnek a fejezetnek utolsó pontja a községi Szent Imre reálgimnázium új épületének megépítése. Méltó alkotás a kilencszázeves jubileumhoz. Lehetőnek is tartjuk megvalósítását. Az anyagiak megszerzésére, az iskola mikénti beállítására vonatkozó elgondolásunkat már ismertettük lapunkban. Úgyhogy feleslegesnek látszik erre újból kitérni. Az emlékirat második részéről a következő számunkban szólunk, megemlékezve nemcsak a tervezett ünnepségekről és manifesztációkról, hanem a megteendő, legsürgősebb lépésekről is. Sebők József. likusok, a változatlan hit- és erkölcsi törvények kivételével, nem vagyunk ellenségei, sőt előmozdítói akarunk lenni az észszerű reformoknak, hiszen Egyházunk is mindig új, noha hit- és erkölcsi törvényei tekinteté ben mindig régi. Hanem mi igenis ellenségei vagyunk a felelősség nélkül kiagyalt oktalan reformoknak, amelyek jók lehetnek lázitó jelszavaknak, vagy érvényesülési ugró deszkának, de ha megvalósításuk lehetetlen, akkor valóban végzetesek, mert csak azt eredményezik, hogy a falu s a nemzet bizalma megrendül, úgy hogy ezt a bizalmat talán vissza sem szerezhetjük soha. — De katolikus felelősségünk tudatának dokumentálására és példaadás okából is össze kell fognunk nyilvánosan, hogy elhatározásra bírjuk az opportunistákat és az ingadozókat és msgerősitsük a bátortalanokat. Olyan sorsdöntő kérdésekben, amilyenekről üléseinken beszél tünk, minden katolikusnak szint kell vallania a parlamentben, a megye gyűléseken, a város- és községházán, a társadalmi közéletben, valamint a családban. Szint kell vallania olyan férfias bátorsággal, amilyennel szint vallott Istenben boldogult Wolff Károly a parlamentben, a városházán és általában a közéletben. — Amikor én a katolikusok szolidaritását sürgetem, senki ne féltse az egyháztól az államot vagy a tár sadalmat. A közös ellenség visszaszorítását célzó munkában az állam ne tekintse az egyházat hatalomra törekvő, veszedelmes ellenfélnek, hanem tartsa mindig önzetlen jóEgyik régebbi számunkban irtunk Esztergom-Táborban megalakult Sagitő Boldogasszony Égyházközségről. Megírtuk, hogy dr. felber Gyula belvárosi plébános kezdeményezése lehetne az az aranyhíd, amelyen Esztergom, Észtergom-Tábor, Ke nyérmezőmajor és Zsalaszon összetalálkozhatnának. Beszámoltunk arról, hogy az új egyházközség létrejötténél kell jeleznie annak a munkának a megindulását, amely ezeket az elfelejteti részeket nemcsák vallási tekintetben, hanem mindenféle szempontból Esztergommal elválaszthatatlanul összekapcsolja. Azóta meglehetősen sok idő mult el, történt is egy és más, de az ig^zi nagylendületű kezdeményező munka a város részéről még nem igen indult meg. Mi újra felelevenítjük ezeket a panaszokat, sérel meket, nehézságeket azzal a gondolattal, hogy a problémának állandó I akarójának. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mi nem uralkodni, hanem Krisztus törvényei szerint engedelmeskedni akarunk törvényes egyházi ós világi elöljáróinknak. De azt nem tűrhetjük, hogy törvényes elöljáróink mellett mások is uralkodjanak rajtunk. Azonban, noha uralkodni nem akarunk, az osztó igazság jogán megköveteljük, hogy az állam, a vármegye ós község, az iskola és a társadalom ügyeinek intézésében mi is megkapjuk a bennünket megillető részt, hogy a krisztusi elveket ne csak hirdessük, hanem gyakorlatilag is bevihessük az életbe és érvényesíthessük az egyén, a család, a társadalom, a nemzet és az egész emberiség javára. A biboros Egyházfejedelmet beszédének elhangzása után lelkesen ünnepelte a nagygyűlésen rósztvett katolikus sereg. felszínen tartásával segítsük előbbre megoldásukat. Mert bizony baj és probléma meglehetősen szép számmal akad ebben a kérdésben és nehéz helyzetben vagyunk akkor, amikor ezeket a bajokat súlyosságuk helyes sorrendjében akarjuk felsorolni. Itt van legelőször is EsztergomTáborban a bekötő utak hiánya. Az országút mellett nemcsak hosszúságban, hanem szélességben is nagy számban épültek és épülnek a házak és nincs egy bekötő út sem a vasútállomástól egészen a Schmidtvilláig. Tábor éleiének főütőere az országúton van, ide azonban a lakosság zöme csak úttalan u'akon, kerteken, idegen teriileteken juthat el. Volt ugyan terv két bekötő út építésére, de ezeknek megvalósítására már hét év óta nem került sor. Igaz ugyan, hogy ez az egész település ad hoc jellegű, de ha már megvan, IMHIHMIMIIIIIIiMHfMMIIHIM^^ A biboros-hercegprimás az egyház és állam együttműködéséről Néhány sző Esztergom-Táborról, Kenyérmezőmajorról és Zsalazsonról Csend a sikátorok között A sikátorok között mélyebb a csend este, ingó lámpák pisla fénye napkúszálta arcokra jár, s szobasötétet reszketve old. Asztalánál vacsorázik a járadt proletár, s az éj jelszeréből némán kijarot a hold. S mint a kigyúló gondolat — átlátszó a sötét, összetörnek az árnyaki ezüstszinű a durva sár, zöld szőrrel nyújtózik a pázsit, s ha erdő fölé nő a hold, ledül a proletár, s az égben az Úr altatót harmonikázik ifj. Balázs János Esztergomi emlékeimből* irta O'sváth AndorNéhai való Krasznay Gábor bátyánk, volt esztergomi királyi közjegyző, szabolcsi születésű, izig-vérig magyar úr, aki Esztergom város társadalmi életében rendkívül rokonszenves modorával és a társadalmi életet kedvelő egyéniségével közszeretetben részesült, hivatalos órája után naponta, úgy délutáni hat óra körül, felsétált a Borászati Egylet vendéglőjébe, honnan is rendesen esti 8 óra tájban virágos hangulatban szokott hazafelé lépdelni. Történt pedig, hogy egy májusvégi este a Rákóczi téren találkoz *) Városunk nyugalomban élő aranytollú főjegyzőjének lapunkban nemrégen megjelent közleményei általános érdeklődés tárgyai voltak s ezért felkértük, hogy visszaemlékezéseivel lapunkat tovább is szíveskedjék lekötelezni. Bizonyára szivesen fogadJak olvasóink lapunk kiváló munkatársának ezen Írásait, Szerk. tam vele. Köszöntöttem, barátságosan viszonozta és azután — minthogy ilyen tájban kissé szaporázta a szót — gyorsan újságolta, hogy földrengés volt s kérdezte, hogy tudok e róla ? Minden tisztalet az emlékének, én pedig —gondolám, hogy ő az eseményt csak álmodta — ráhagytam, hogy igen én is észleltem. Azután elváltunk s magamban jót mosolyogtam az eseten, ámde alig mentem pár lépést, emberek jöttek és mind-mind a földrengésről beszélt. Hát valóban, a szenttamási domboldalon 1922 májusának egyik nap ján tényleg éreztek pár lökést az ott lakók és az onnan jövők. Másnap találkozom Gábor bácsi val. Szemrehányóan rámnéz és megszólal : — No öcsém-uram, soha se hittem volna, hogy maga kételkedett abban, hogy tegnap este a földrengésről beszeltem. Látja ugyanez tör tént velem otthon is . . . Néhai Gábor bátyánknak mindm szavát és kijelentését komolyan vet tük, mert hiszen valójában komoy, megfontolt egyéniség volt, mégis egyszer furcsának tünt fel, hogy nagybányai Horthy Miklósról azt mondotta, hogy unokatestvér vele. 1919. őszén történt, hogy egyik este hire jött, hogy Horthy, mint fővezér, Esztergomot is meglátogatja. Éppen a Magyar Királyban beszélgettünk a nagy eseményről. Közöttünk ült Gábor bácsi is, aki a hírnek feltűnően örült és akkor említette Horthyval való rokonságát. Másnap tényleg megérkezeti a főve zér. Megye-város diszmagyarban vártuk. Autója a városháza előtt álit meg és nevezetes utasa a városházán tett először látogatást, s o t fogadta a küldöttségeket. Mindenki hez volt egy-egy kérdése, barátsá gos szava és buzdítása, Gábor bácsi szerényen a háttérben maradt. Már már ú^y látszott, hogy elkerüli a megszó ítást, dí a fővezér sas szeme felfedezte s a következő pillanatban feléje fordult e S2avakkal: — Szervusz Gáborkám 1 Ki hitte volna, hogy mi itt találkozunk ? Hogy vagytok? stb., — aztán meleg kézszorítás és más következett. Gábor bácsinak talán ez volt a legboldogabb napja, hiszen két évtized után is ráismert a fővezér. Attóifogva — minthogy a rokonságnak és szívélyes fogadtatásnak híre ment — Gábor bácsinál* sok baja volt az ügyes bajos emberekkel. Mindannyi protekcióért üldözte. * * Hires, nevezetes, félelmetes hirű főszolgabíró volt Esztergomban re visnyei Reviczky Győző. (Elemér atyja). Abban az időben kezdte meg hivataloskodását, amikor még nagyon is szükség volt az erős kézre és a semmitől vissza nem rettenő férfias bátorságra és erélyre. Különösen Esztergom vármegyében, amelynek minden dombja termetté a virtust. Ugy is hivták azok, akik megismer kedtek az ökle súlyával, hogy „nehézkezű*. Annyi bizonyos, hogy a járásban rendet teremtett és félelmetes tekintélyt biztosított macának. Különben pedig nemes ember volt nemcsak eredetre, hanem egyéniségre is, o yan igazi régi vágású úriember, aki ha szigorú is volt a községek előljáró*" val, de igazságszerető s lelkületben közvetlen, baráti körben, avagy házigazdái minőségben önzetlen és igaz. E sorok írójának volt alkalma kiismerni Őt és amikor szivesen emlékezik róla, nem mulaszthatja el, hogy életéből egyet mást^elmondjon. Győző bátyánknak Neszmélyen volt szép szőlője és kényelmes nyaralója. A neszmélyi hegy tüzes, igen kellemes bort termett, azonban, mert jó távol esett Esztergomtól, Győző bátyánk rendszerint egy-egy hektós hordóval hozatott haza ós azt az öreg János hajdú kezelte. Az öreg János jelentette, hogyha fogytán volt az ital és ugyanő kocsikázott ujabb hordócskáért Neszmélyre. Történt pedig, hogy éppen friss borocska feküdt az esztergomi házi pincében és valami alkalom is kínálkozott vendéglátásra. Aféle vacsora, talán éppen disznótoros és arra eljöttek a meghívott jóbarátok. El is fogyott a kitűnő vacsora, el is poharazgattak a vendégek s úgy éjjeli tizenegy óra tájban megszólalt az egyik vendég: — Te Győzői Van neked jobb borod is, hozassál abból 1 Győző bácsi megkoccantotta a poharát és erre belépett az öreg hajdú. — János! — szólt a parancs — hozzál abból a nyolcvanasból I János ment, János jött és új üve geket rakott az asztalra. Töltöttek. — No látod — szólt az elégedetlen vendég — ez aztán bori Notabene, ez a szállítmány is el-