Esztergom és Vidéke, 1936

1936-08-20 / 67.szám

Leányifjúsági vezetőket képző kurzus lesz vá­rosunkban Augusztus utolsó hetében, 24—31. napjáig az Érseki Tanítóképző In­ternátusában a Katolikus Leányok Országos Szövetsége ismét megren­dezi vezetőképző kurzusát az isko­íátvégzétt leányifjúság és az azzal foglalkozó papok, szerzetesnők és hölgyek részére a Katolikus Akció szolgálatában. A délkeleti csoportok kiküldöttei számára 16-an kezdődött a szegedi_kurzus. Az esztergomi munkahétre eddig már több mint 80 résztvevő jelentkezett Budapestről és az ország minden részéből, nem szá­mítva még a helybelieket. A kurzus összes költsége 25 P bentlakással együtt, útiköltségen kivül. Esztergo­miaknak a beiratás dija 2 P, cso­portos jelentkezések esetén 10 leány után 5 résztvevő díjmentesen láto­gathatja a kurzust. Egyébként min­denki bizalommal jöhet a kurzus ve­zetőségéhez. Az előadásokat délelőtt 9—12 óráig, délután 4—7 óráig tartják meg. Mozdulatművészeti órák naponta reggel 6—7 óráig, énekórák este 8—9 óráig lesznek. A tanulmányi hét programmja és előadói: Aug. 24-én, hétfőn: Délután 6 órakor megnyitó. Aug. 25-én, kedden: Délelőtt: Mihalovics Zsigmond: Mit kivan az A. C. ezidén a katolikus leányifjúságtól ? Ortutay Gyula : A falu jelenlegi helyzete. Steinecker Ferenc: A falukutatás céljai és ered­ményei. Délután : Ortutay Gyula: A fa­lukutatás módszere, a ránk váró munka. Dr. Zibolen Endre: Falu a városban. Stadler Frieda: Klubprob­lémák, a munkaterv megbeszélése. Aug. 26-án, szerdán: Délelőtt: dr. Lippay Imre: Hit­vallás az isteni és az emberi tekin­tély mellett. Paloiay Gertrud: A falu a népművészet tükrében. Tisztelgés a Hercegprímásnál. Délután : Vörös Michaella S. M.: A nyírségi falu. Tóth Mária : A vá­ros falun. Stadler Frieda : A mun­munkaterv megbeszélése. Aug. 27-én. csütörtökön: Délelőtt: Dr. Hóka Imre: Ezévi munkatervünk és a Tizparancs. Wac­ker Alexandra : Kik foglalkoznak a a faluval ? Novágh Gyula: Az isko­lánkivüli népművelés falun. Délután : báró Kray Pál: Az er­kölcs, a tulajdon, az adott szó szent­sége. Dr. Rusznyák Gyula: Mit ad­hatnak a leányklubok a falunak? Stadler Frieda: Klubproblémák, mun­katerv. Aug. 28 án, pénteken: Délelőtt: dr. Giegler Károly : Az élet jogának tisztelete. Luczenbacher Rita: A falu megszervezése. Lepold Antal dr. vezetésével a bazilika és az ásatások megtekintése. Délután: dr. Kónyi Mária: A dunántúli falu. Szőke Emilia: Népi játékok. Stadler Frieda: Klubprob lémák. Aug. 29-én, szombaton: Délelőtt : dr. Ibrányi Ferenc: Igényesség. Dr. Possonyi László: A falu népe az erdélyi irodalomban. Dr. Lepold Antal vezetésével a pri­mási képtár megtekintése. Délután: Palágyi Natália szociá­lis testvér: A tiszántúli falu. Falusi műsortervezet. Verseny. Este: Tanay Magda beszámoló előadása a londoni nemzeti leány­egyesületek tanácsának vezetői kon­ferenciájáról és a londoni szociális kongresszusról. Aug. 30 án. vasárnap: Délelőtt: 9 órakor szentmise a bazilikában. 10 órakor a népművé­szeti kiállítás megnyitása. 11 órakor dr. Mészáros János előadása: A, leány­klubok hatása a leányifjúságra. Délután : 5 órakor nagyszabású rendezés és magyaros divatbemutató. Az OSzTGE kultuszdélutánja Augusztus 14.-én délután tartotta az OSztGE nagyboldogasszonynapi kultuszdélutánját. Kamenszky Gyula megnyitó beszédében ismertette az ifjúsági osztálynak célkitűzéseit. Ez­után Fenyves Kálmán, mondott ün­nepi beszédet az igazi vallásosság­ról, a szociális és demokratikus gon­dolkodásról. Kiemeljük dr. Erba- Odescalchi Sándor ifjúsági osztályvezetőnek elő­adását, aki XI. Incének, Odescalchi Benedeknek nagy lángzsenijét jelle­mezte értékes és nagyvonalú elő­adásában. XI. Ince pápa korának politikai vezetője volt, akiben meg volt az erő és energia arra, hogy nagy eszméjét, elgondolását, Euró pának a törökök alól való felszaba­dítását a gyakorlatban is keresztül vigye. Magyarország őneki köszön­hette a török rabigának lerázását. Ennek emlékére állítják fel most Buda várában a nagy pápának szob­rát. XI. Ince pápa példájából merít­hetünk reményt a jövőre nézve, amely korántsem olyan borús, mint akkoriban volt. A műsor további részében Var­jas Rudolfné, Varjas Béla költemé­nyeiből adott elő szemelvényeket, Müller Antalné pedig énekszámokkat. Kamenszky Gyula szept. 27.-én Budapesten tartandó országos • ün­nepségekről tett elnöki előterjeszté­seket, majd a kultuszelőadás a Bol­dogasszony Anyánk és a Himnusz hangjai -mellett ért véget. Zachey Ilus táncintézetének gyermek-táacvizsgája Budapesten már régen népszerű a gyermekek körében a ritmikus torna, a ritmikus tánc, úgy látszik Eszter­gomban is kezd tért hódítani ez a fontos, de amellett kellemes neve­lési eszköz. Legalább is minket erről győzött meg ez a vasárnapi tánc­vizsga és ezen a téren még sok-sok sikert jósolhatunk Esztergom egyet­len állandóan működő táncintézeté­nek. A műsor első számaként Kinsker Márta néhány kedves szóval üdvö­zölte a megjelent szülőket és ven­dégeket, majd két ügyes magyar szám következett, táncolták From­mer Jutka, Mezey Irénke, Reich Ágika és Scheiber Marianka. Utána két Gavotte és Pas de quatre következett, mindegyik számot meg is kellett ismételni. Különösen nagy sikert aratott egy tiroli tánc, ame­lyet Fendrich Magdika ós Mezey Irénke mutatott be. A tánciskola jo irányban haladó működésének leg­jobb bizonyítéka az angol stepp volt amelynek előadói Kinsker Martuska és Maróti Editke már nagy előre­haladásról, fejlett ritmikai és zenei érzékről tettek tanúságot. Nagyon szépek voltak az összes növendékek közreműködésével be­mutatott alapvető, ritmikus járó és kargyakorlatok. Összefoglalva az egészet, örömmel üdvözöljük Zachey Ilus és Strubel Va­léria ez irányban folytatott úttörő működését és bizonyosak vagyunk abban, hogy munkájuk, fáradságuk meg fogja hozni a maga gyümöl­csét és hamarosan Esztergomban is rendkívül népszerű lesz ez a mo­dern kor által kitermelt hasznos és értékes pedagógiai eszköz. Furcsaságok a Nagyboldogasszony­napról Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagyon lekötelezne, ha néhány soron keresztül nb. lapjában vendé­gül látna és napvilágot láthatna né­hány gondolat, amely bizonyára és jogosan minden gondolkozó eszter­gomi polgár lelkében felvetődött és amely mint megfejthetetlen talány áll előtte. Becses engedelmével eze­ket a gondolatokat távirati stílusban négy pontban foglalom össze. 1. Volt barátommai együtt pénte­ken kis csapat érkezett városunkba Győrből. Felkerestek és megkértek, hogy kalauzoljam el őket az „Esz­tergomi Iparkiáliítás*-ra. Csodálkozva világosítottam fel őket, hogy az ipari kiállítás kellő jelentkező hiányában elmaradt ós így kérésüknek leg­nagyobb sajnálatomra nem tehetek eleget. Erre ők — itt van az eset kluja, mert eddig lehet magyaráza­tot találni, hivatkozva rossz értesült­ségre, téves információra stb., stb. — előmutattak egy félárú hajójegyet, amelyet az „Esztergomi Ipari Kiál­lítás, megtekintésére adtak ki azzal a megjegyzéssel, hogy azt a kiállí tás vezetőségével láttamoztatni kell. Hát erre már nem volt mit felelnem, inkább mély csöndben hallgattam az ő bosszús kifakadásaikat és magam­ban elgondolkoztam, hogy ki lehet ezért a felelős . . . ? 2. Az idén a bazilika keresztjét, az apostoli kettős keresztet, a szent koronát és a városházát eddigi szo­kás.ól eltérően nem világították ki. Mint mondják, kellő fedezet hiánya miatt. Bár nem osztom a felfogás helyességét, de megértem. Nem is ezt akarom itt szóvátenni, hanem a város polgárai között elterjedt hír­nek akarok itt helyet adni, amely szerint a Hungária Rt. megcsinálta volna ezt esetleg az idén is aján­dékképen, ha a múltban az ez irá­nyú munkáját valamilyen formában megköszönték volna. Csak ennyit, a kommentárt mellőzöm. 3. A nagyboldogasszonynapi dísz­felvonulás, a résztvevők nagy szá­mát tekintve, impozánsan szép volt. De itt két kérdést legyen szabad feltennem. Először: Nem lehetne-e a diszfelvonulás éléről a lenge ma­gyarba öltözött lovasbandóriumot mellőzni ? Nem mintha ez ellen a szop népviselet ellen lenne kifogá­som, csak ennek itt Esztergomban semmi aktualitása sincs, hiszen itt a környékünkön nem viselik ezt a ru­hát. Ez valahogyan idegen tollakkal való ékeskedés. Hisz köztudomású, hogy ezeket a ruhadarabokat pesti kölcsönzőkből bérelik. Másodszor: hogy lehet a rendezők közül olyan, aki pl. ez alkalommal éppen a ba­zilika szentélyében forgolódott, nem katolikus vallású. Igaz, hogy ez az ünnep egész Esztergomnak ünnepe, mégis tartózkodni kellene ilyen ki­rívó disszonanciától. 4. Az ünnepségek egyik program­pontja volt a vasárnap estére hirde­tett csönakkorzó a Kisdunán. Ez azonban kellő jelentkező hiányában elmaradt. Felteszem a kérdést, ho* gyan fordulhat elő ilyesmi ? Az nem mentség, hogy az elmaradást előtte kidobolták. Ilyet csak akkor lehet nyomtatott műsorba felvenni, ha technikailag lehetséges annak kivi­tele. Ha nem, akkor nem is szabad azt propagálni. Dá, mondjuk, elfo­gadjuk ezt az argumsntumjt, akkor meg hogyan lehetséges az, hogy egy kidiszített csónak fellampionozva mégis végighajózott a Kisdunán a szép számoan összegyűlt közönség nem kis ^derültségére ? Vagy talán ez a rendezőség erőtlenségének doku­mentálója volt ? Tehát itt van négy kérdés, melyet megfejteni sehogy sem tudok. De ez nem is fontos, hanem az, hogy a a jövőben ezeket a kirívó hibákat elkerüljük. Maradtam a Szerkesztő Ur kész hive: Sk. EGYRŐL-MÁSRÓL A Revue de Parisban feltűnő cik­ket irt Andrée Therive közismert francia hírlapíró. Legutóbbi budapesti tartózkodásának tapasztalatairól szól eképpen: Az embernek, ha Budapest 100 thermálforrását látja, szinte az a benyomása, hogy a város forró tó fölött épült s Budapest kiapadhatat­lan földalatti .kincsei mintegy szin­bólumot is jelentenek: a magyarok Európa izzó szivében 1 élnek, egy olyan földön, amelyből az őserő, noha visszafojtva, de örökké ifjú tűzzel a felszínre tör. Magyarország szerencsére a legnagyobb sorscsa­pások ellenére nem merül el a le­mondás és a szomorúság semmisé­gébe. A magyarok páratlanul érte­nek ahhoz, hogy feldíszítsék szegény­ségüket s azt várják, hogy egy na­pon megszűnjék az ellenük Trianon­ban kimondott európai blokád. Ez lesz az a nap, — fejezi be érdekes fejtegetéseit Thérive — amikor a Duna, képletesen szólva, ismét folyni fog valamerre . . . * * # Az OTI az utóbbi időben kétség­telenül igen sok hasznos újítással szolgált. A betegellátáson kivül van­nak kedvező szociális juttatásai is. Ilyen hasznos intézkedése az OTí­törvénynek az is, hogy azok az OTI ipari alkalmazott női tagok, akik férjhezmennek, a befizetett já­rulékok 90 százalékát viszakapják, ha 200 hétig fizették a dijakat. A visszatérítésre azonban csak akkor lehet igényt támasztani, ha a férj­hezmenés után minden további mun­kaviszony megszűnt, vagyis a férj­hezmenő nő nem vállalt OTI-beje­lentésre kötelezett munkát legalább egy évig. Az OTI ezen kedvező in­tézkedése igénybevehető, a kerületi pénztárnál. Sok lánynak már adott is az OTI „sególyhozományt". * # Az ipartestületek statisztikája azt mutatja, hogy Budapesten 44 és vi­déken 346 ipartestület van. Az ipar­testületekbe tömörült önálló kézmű­iparosok száma Budapesten 30,436, vidéken 131.720. Tagdíj cimén az ipartestületek i935. évben 1,134.804 psngőt vettek be. Ebből a budapesti ipartestületekre 618.517 P esik. A tagdijakon kivül felvételi dij, tanonc­szerződte tési dij és szabaditási dij címén folytak be az ipartestületeknek jövedelmei, összesen: 1,539.577'50 pengő bevételük volt az ipartestule teknek, ebből a budapesti ipartestü­letbe tömörült iparosok 790.315 P-t fizettek be, a vidéki tagok pedig 779.262 pengőt. Az utóbbi napok pusztító viharai arra késztették a budapesti mentő­ket, hogy néhány olyan tanácsot kö­zöljenek a nyilvánossággal, amelyek­nek figyelembevételével a villámcsa­pás veszélye csökkenthető. Tanácsai: 1. Ne álljunk egyedülálló fák alá, 2. erdő szóléről húzódjunk messze be az erdőbe, 3. szénaboglyákat és szal­makazlakat, továbbá egyedülálló épít­ményeket kerüljük, 4. tegyük le ke­zünkből a fémszerszámokat, 5. a folyó- és állóvizek környékéről tá­vozzunk és hagyjuk el az olyanhe­lyeket, ahol a talaj vizenyős, vagy a föld alatt tudomásunk szerint víz­réteg van, 6. kocsiról, lóról, kerék-

Next

/
Thumbnails
Contents