Esztergom és Vidéke, 1936

1936-08-02 / 62.szám

Nagy jelentőségű határozatok voltak a város csütörtöki közgyűlésén Esztergom szab. kir. megyei város képviselőtestülete csütörtök d. u. tartotta rendes közgyűlését, dr. Brenner Antal főjegyző elnöklésével és azon 35 pontból álló tárgysorozatot tárgyalt le. Napirend előtt az elnök bejelenti, hogy Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprímást és vitéz Gömbös Gyula miniszterelnököt kir. titkos tanácsossá történt kinevezésük alkalmából a vátos üdvözölte. A belügyminiszter dr. Murányi Istvánt járási orvossá nevezte ki. A polgármester a meghalt Hirsch Izidor helyébe Weisz Sándort hivta be. Ugyancsak napirend előtt szólalt fel dr. Jármy István, aki felhívta a képviselőtestület figyelmét arra a veszedelemre, amely a Szenttamás-hegy esetleges megcsuszamlásával járhat. Prezentiv intézkedésre volna szükség, ami a jelenlegi viszonyok között még nem kerülne túl sokba. Vitéz Dudás László a következőkben világította meg a helyzetet,: A város ebben az ügyben már régen felirt a földmüvelésügyi miniszterhez, aki geológus szakértőt küldött ki. A szakértő szerint elvégzendő munkák annyira költségesek, hogy azt a város saját erejéből nem fedezhette és ezért a minisztériumhoz fordult, amely azonban akkoriban szintén nem segít hette elő az ügyet a kellő előirányzat hiányában. Szükséges az egész kérdés felszínen tartása, mert az az egész városnak érdeke. Dr. Sántha József gazdasági tanácsnok két terület használati átengedést terjesztett elő, amit a közgyűlés v. SZÍVÓS- Walávogel József és dr. Zwilinger Ferenc hozzászólása után, akik az ilyen természetű jogügyleteknek a közgyűlés elé való előzetes terjesztését követelték, elfogadta. A kisdedovó épület fenntartás fejében való átvételét a képviselőtestülei: névszerinti szavazással jóváhagyta. Abból az alkalomból hogy a hercegprímás a Szent Anna lelkészséget önálló plébániává szervezi, a közgyűlés a segédlelkész díjazásához évi 720 P vei járul hozzá. Nagy érdeklődés közepette tárgyalták a polgármester jelentését, a kórházi kölcsön, kórházi tatarozási s áralakitási tervek, a járványkórház ügyében a belügyminisztériumban folytatott megbeszélésekről. Elfogadta a közgyűlés, hogy a város a járványpavillon költségeire az Esztergomi Takarék pénztártól 10 000 P-ős kölcsönt vegyen fel, a vármegyei törvényhatóságtól pedig 9000 P segélyt kérjen. A kórház központi fűtésére nézve pedig úgy határozott, hogy a forgalmi adóalapból 60.000 P-ős kölcsönt vesz fel, amelyet a fűtési megtakaritásból amortizál. Érdekes és megnyugtató a kórház 1935. évi zárószámadása, amely szerint a bevétel: 222.676-12 P, a kiadás: 216.369 97 P volt, a készpénzmaradvány 6 306.15 P. A közgyűlés elvben kimondta, hogy a lecsapolt halastó területéből 120 holdat repülőtér célaira átenged és megindítja a részletekre vonatkozó tárgyalásokat. Nagy és éUs vitát váltott ki a Move Esztergomi Sportegylet kérelme, amely a nagydunai strandfürdő céljaira alkalmas terület hasz nálatának átengedésére vonatkozik. Szivós-Waldvogel kifogásolja a ter veket, szerinte a folyammérnökség engedélyező véleményére is szükség van ebben a kérdésben. Zwiilinger szerint csak a terület átengedéséről lehet szó. Dr. Drahos János pielá tus-kanonok felszólalása szükségesnak tartja a terület átengedését már csak abból a szempoinból is, hogy a továobi lépések megtehetők legyenek. Az elnök a vitát azzal zárja le, hogy az építkezéseket bejelentették a révkapitánvságnak. Az összes költség 200—300 P. A partvédelmet is szem előtt tartják. A közgyűlés az előadói javaslatot fogadta el azzal a megjegyzéssel, hogy az épitkezések lefolytatásához a szükséges engedélyeket a kellő időben megszerzik. A primási zöldségeskertnek bér beadását kérelmezi a város idegenforgalmi célokra. Szivós-Waldvogel a javaslathoz hozzáfűzi, hogy a telek később véleménye szerint sportcélokra nem szolgálhat. Vágóhíd tervezésére zártkörű pályázatot ir ki 3200 P-ős pályadíj keretében. Elfogadta a közgyűlés a pénzügyi bizottság javaslatát a Hungária-féle svájci frankkölcsön törlesztése tárgyában azzal a megjegyzéssel, hogy a frank értékét a mindenkori árfolyam szerint kell elbírálni. Több kisebb jelentőségű javaslat letárgyalása után, amelyekről lapunk más helyein emlékezünk meg a közgyűlés este fél 8 órakor ért véget. A vasárnapi ffledgyaszay-dalest műsora Ismételten hírt adtunk arról a nagyérdekességű művészi eseményről, mely felejshetetlen élményt ígér városunk közönségének: alkalmunk lesz viszontlátni a magyar előadóművészet és dalénekiés legnagyobb képviselőjét, Medgyaszay Vilmát. Lapunk közleményei széles körök ben érdeklődést keltettek s amióta a város főbb pontjain a sanszon-est élénksárga hirdető cédulái is meg jelentek, lépten-nyomon csak erről az eseményről, a magasrendű művészi gyönyörűségnek erről a ritka szép alkalmáról esik szó. Most, a dalestély küszöbén, még csak néhány felvilágosító szót fűzünk eddigi közléseinkhez a közönség tájékoztatására. Mindenekelő.t tudatjuk, hogy a művésznő a rendezőséghez intézett levelében nagy vonalaiban jelezte a sanszon-est műsor tervét. E szerint a műsor két részre fog oszlani. Az elsőben a komoly műfaj lesz képviselve, nagynevű magyar szerzők megzenésített verseivel: Petőfi nek három dala, azonkívül Arany János, Ady Endre, Vajda János és — anine& Esztergomban külön is meg van a maga varázsa — Babits Mihily költeményei kerülnek eboen sorra. A második rész a vidám és szórakoztató, de finom és decens kabaré művészet szolgálatában fog álini.Ezen Harsányi Zsolt, Szép Ernő, Hátai Jenő, Ernőd Tamás és mások alkotásai fognak Medgyaszay Viíma ragyogó tolmácsolásában szóhoz jutni. Az énekszámok zongorakisóretét a művésznő férje, Horvát Henrik, a kiváló író és műfordító, a PetőfiTársaság tagja fogja ellátni. A dalestély esti 9 órakor fog kezdődni a Fürdő-szálló kerthelyiségében. Ezt azért hangsúlyozzuk ismételten, mert a szokatlanul meleg időjárás a hangversenyteremben való tartózkodástól esetleg többeket visszariaszthatna. Ha pedig az idő netalán kedvezőtlenre fordulna, a szálló színháztermében fog a műsor lefolyni. A táncolni szerető fiatalság érdeképen pedig a Fürdő szálló vezetősége arról is gondoskodott, hogy az est műsorának befejezése után a terrasz ennek a vidám nyári szórakozásnak is szolgálatába álljon. A rendezőség bízik benne, hogy Esztergom művelt közönsége ezt a magasabb művészi igényeinek kielégítésére szánt előadóestélyt megkülönböztetett szeretettel ós érdeklődéssel fogja kisérni. Csak a Píaíf varrógép jár 30—40 évig csendesen Javítás nélkül. — Egyedárasitó: SCHEN&ENGELA. Esztergom Üzenet a költőcskéknek (Küldöm azoknak, akik avatatlan kezekkel próbálnak játszani a költő szent lantján.) Az élet ütemére lobban a hangom, ha kinyitnak a sziv-napos mezők, ha sírt ds a Sors előttünk, ha könnyeznek az éhezők. Arcunkon a tavalyi gond is megújul és örömre jaj, nem vetkezhetek, fia nem isztok az életből, akkor ne énekeljetek, apró kis rimverők, vérszegény dalosok. Ceruzás kezetek oly tétova. Sohsem lesz beért terméstek, csak nálam érik gabona, s biztosan, győztesen aratok, ha vetek. No, ne haragudjatok, amiért szép-jobban dalolok én, a tizenkilencéves gyerek Ifj. Baldes János A különös műtét Irta: if]. Balázs János Remillió mielőtt nyugovóra tért volna, kezébe vette az esti lapot. De ma nem érezte azt a különös örömet, ami máskor elfogta, ha vacsora után újságjába temetkezett egy félórára, hogy elolvassa a nap szenzációit. Szeme előtt táncoltak a betűk s homiokát nehéz redőkbe vonta. Johanna, a felesége szokatlan kedvességgel forgolódott körülötte. Érezte, hogy van valami a levegő ben. Férje ma egész este mogorva és szótlan. De vájjon mi az oka ennek F Remillió most lecsapta az újságot és rekedten megszólalt: — Johanna I — Tessék Jean — mondta kedvesen. — Akarom, hogy őszinte legyél! Ki volt az a férfi, aki ma délután hazakísért ? — Ó Jean — válaszolt az asz szony s szép arca moso'yra húzó dott —, hát csak ez a baj ? Elfelej tettem neked megmondani, hogy a bátyám tegnap megérkezett Francia országból és ma délután felkeresett. Segített nekem a bevásárlásnál. Nincsen okod a féltékenykedésre . . . Remiilió tekintete megenyhült és eltűnődve nézett maga eié néhány másodpercig. Megölöm, ha megcsal — gondolta magában. De nem . . . nem hiszem, hogy . . . Ismét kezébe vette az újságot és a feleségéhez fordult. — Bocsáss meg, tévedtem. * * # Kint a vihar orgonázott. A villanydrótokba belekapaszkodó szél hoszszan felüvöltött. A szélkakas ijed en csikorgott s időnkint a sötétbe belevágódó villám fénye kísérteties színben világította meg a szobát egyegy pillanatra. A bútorok, mint idom talán szörnyek, furcsa, imbolygó árnyékot vetettek maguk elé. Az eső lassan elállt s az utána támadt csendben valahonnan egyenletes, halk kopogás hallatszott. Remiilió riadtan felült ágyában és hallgatózott. A koppanás folyton ismétlődött, de most mintha egeszén közelről jönne a hang, mintha valaki a hálószoba felé közeledne. Egyszerre hirtelen csend lett. Egy férfihang beszólt az ajtón keresztül: — Haló, Remillió úr! Remillió szivét jeges rémület szorította össze. Vájjon ki lehet az a férfi odakünn? Mit akarhat ilyen szokatlan időben ? Mivel nem szólt sammit, az idegen hangosabban kiáltott s megrázta a kilincset. — Remillió úr, dr. Gordinusz professzortól jövök, engedjen bel Remillió homlokára ütött. Nohát, én ostoba, hiszen a mű'ét . . . Igy megfeledkezni róla! Pedig meg is beszéltem a professzorral. Csak azt nem értem, hogy éppen ilyenkor.. . — Azonnal, azonnal kérem. Mindjárt kinyitom az ajtót, csak magamra veszek valamit — szólt ki a férfihez, aki ismételten kopogott. — Lehetőleg ne tartson soká, mert sietnünk kell. A professzor úr nem vár egy órahosszánál tovább. Az ajtó kinyílt s az idegen belépett. Fehér nyári öltönyt viselt, amely halványan rajzolta ki sziluettjét a sötétben. Keze keskeny volt és súly talán, ahogy bemutatkozásnál kezet fogtak. — Rosinyói Pál vagyok, Gordinusz professzor első segédje. Engem küldött el önért, mert, mint mondotta, az ön eseté különös, egyedülálló, súlyos betegség. Remillió elnevette magát. — Ugy hiszem, az én betegségem inkább érdekes, mint súlyos. — Azt ön nem állapíthatja meg. Sokszor jelentéktelen baj \s elfajulhat annyira, hogy életveszélyessé válik, ha nem törődnek vejle. — De itt kérem egészein másról van szó. Nem tudom, sebészi be avatkozásra lesz-e egyáltalán szükség. Nem beszélt önnek rólam a professzor úr? j — Csa'í nagyvonalakban ismertette a kórtünetet. Valariniíyen különleges lelkibetegségről í van szó, amelyet sebészeti ú on akar meggyógyítani. De talán mennénk már. Majd útközben elmesélheti betegsége szimptomáit. — Helyes, mehetünk! Rosinyói előhúzta óráját. — Teringettét, tizenegy óra elmúlt. Jó tesz sietnünk. Félóránk van még. Szerencsére autóval jöttem. Kalapját fejébe nyomta és kifelé indult. Remillió miután bezárta az ajtókat, utána sietett. A kapunál megállt egy pillanatra. — Mondja kérem, hogyan jött be a lakásba, hiszen én minden ajtót bezártam. Rosinyói titokzatosan mosolygott. Nagyon egyszerűen. Előttem nincsenek zárt ajtók. A hálószobába is bemehettem volna, de nem akartam megijeszteni. — Különös, különös — mormogott Remillió. Az autó gépje hallkan zümmögni kezdett s a tanársegéd elindította a kocsit. Az égen fényesen szikráztak a csillagok s a levegőben vihar utáni sajátságos ózonszag terjengett. — Nézze csak — szólalt meg néhány percnyi hallgatás után Rosinyói, kimutatva az utcára — nem is gondolná az ember, hogy ilyen nagy vihar után van éjszakai forgalom az utcákon. Persze a legtöbbje éjjeli lumpoló, meg amolyan nő . . . Én megvetem őket. — De csak azért, mert telve van előítéletekkel uram. Mit is mondott a nagy H. G. Wallace az ilyen nőkről? „Ők a társadalom fölösleges erőinek levezető szelepei." Ne alkossunk senkiről elhamarkodott ítéletet. A társadalomnak mindenkire szüksége van. Az egyén saját erkölcsi lelkiismerete szerint ítéli meg tetté-