Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-26 / 60.szám

A ESZTERGOM és VIDÉKE 1986. Julius 26 mig egy film eljut odáig... „. Kevés helyen érvényes annyira „az idő pénz" elve, mint a filmgyártásnál. Minden egyes felvételi nap hatalmas összegbe kerül, akár volt eredménye, akár nem, érthető tehát az a gyors tempó, mely a felvételek alatt folyik a műteremben. Hogy minden a legkisebb fennakadás nélkül, szinte gépszerű pontossággal mehessen, a filmet már a forgatókönyvben a legapróbb részletekig ki kell dolgozni. Ezen változtatás már estik a felvételek folyamán felme rülő váratlan akadály vagy jó ötlet esetén történik. Sajno% nyomdatechnikai nehézsé gek nem engedik meg, hogy a komplikált beosztású forgatókönyvet egy bemutatott részlettel világosan illusztrálhassam, igy csak a leírásra szorítkozom. Két részre osztott lapjai egyik felén a díszletre, a felvevőgép állására és színészek játékára vonatkozó utasítások vannak, a másikon a zene jelzése és a szereplők dialógjai. Tehát egymással parallel haladva a kép és a hozzátartozó hang. Az egész film u. n. „kép" ekre van felosztva, egy-egy kép az ugyanazon helyen lejátszódó részletet je lenti. A felvételek ugyanis nem ter mészetes sorrendben történnek, hanem midőn egy diszletet felépítettek, egymásután leforgatják a film mindazon képeit, melyek ugyanott játszódnak le. Az egyes képeket még mindig nem lehet egyszerre felvenni, hanem még a felvevőgép különböző távolsága szerint kell részekre szedni Különben úgy hatna, mint egy filmrevett szinházi előadás, de egyúttal lemondanának a film egyik legkitü nőbb lehetőségéről, hogy mindig azt tudja kiemelni — azáltal, hogy csak azt fotografálja — akin vagy amin a hangsúly van. A felvevőgép lencséje a nézőt helyettesíti, amint figyelmét, hol az egyik, hol a másik arcra fordítja, hogy azután ismét a egészet nézze. Ezeket az apró ré széket külön-külön kell leforgatni, mert a felvevőgép — hacsak nem lassan kell közelednie vagy távolodnia — nem ugrálhat egyik arcról a másikra, közelről távolabbra. Ez az eljárás a színész részére nem a legkellemesebb, mert egy-egy ex ponaitabb jelenetnél — mely esetleg alig egy-két mondat — anélkül, hogy az előzményeket lejátszotta volna, kell magát beleélnie a szerep megkívánta lelkiállapotba. A forgatókönyv már azt is jelzi, milyen távolságról kell azt a részletet felvenni. A mindennapi életben is gyakran hallható átvitt értelemben a premier plan kifejezés, amivel régebben az arcfelvételeket jelölték a forgatókönyvben, szemben a secondés total-plannal. Ma már nálunk a sokkal részletesebb német jelölésekkel dolgoznak. Mindaz, amit eddig elmondottunk, még a film előkészítéséhez tartozik. A film még csak papíron él, csak a szakember szeme látja maga előtt a forgatókönyv lapjaiból. Ugorjuk át azt a periódust, mely a filmgyárak irodáiban, a producerek és rendezők ajtói mögött játszódik le a szerep lők kiválasztása és a financiális rész lebonyolítása körül, ez nagyon pró zai, s lássuk végre a felvételeket. A filmgyár mindig mozgalmas műtermeibe a bejutás érthetően nehéz s nem nagyon örülnek a protekciós érdeklődők alkalmatlankodásának. Az épület feltűnő helyein éppen ég a vörös lámpa, ami jelzi, hogy a műteremben felvétel folyik. A folyosó kon minden hangos beszéd tilos s a műterembe „lélek az ajtón se be, se ki." Amig meg nem szólal a felvétel végét jelző duda, a másik műterem ben — ahol a kisebb helyet igénylő felvételeket készítik — nyílik alkalom az első illúziók elvesztésére. Lebontott és épülő díszletek, reflektorállványok tömegei, a padlón kötélvastagságú gumikábelek, fenn a vasgerendákon a hatalmas Jupiterlámpák keltik a rendetlenségnek szinte művészien magas fokát. Éppen egy Vitorlásyachtnak a kajütjét épitik, azaz csak a felét, mert olyan, mintha ketté volna fűrészelve az egész hajó. A felvevőgépnek és reflektoroknak szabad hely kell, s a filmen ugy sem látszik, hogy félméterrel a képen kivül mi van. A hangosfilm a külső felvételeket a minimumra redukálta, s szivesebben felépítenek a műteremben egy utcarészletet emeletes házakkal, vagy jégpályát műjéggel és naftalinhóval, — de csalódásig hűen, — csakhogy a kényes hangfelvételt jól meg lehessen oldani. Végre megszólal a duda, kialszanak a vörös lámpák, szünet. Szines kosztümökben, indiánszinüre festett arcú színészek, izzadtságtól csöpögő arcú világosítók tódulnak ki a műteremből. Még aki hozzászokott az erős színpadi schminkeléshez, annak is egészen furcsán hat a filmnél használt arcfestés. Az egész arc, még a fülek is, te'jesen egyenletesen barnára, majdnem tég avörösre van festve, minden árnyalati diferencia nélkül, s még a száj sem piros, hanem szinte bordó. A hihetetlenül erős reflektorfény azonban gondoskodik róla, hogy a filmen ne legyen sötét az arc. Benn most készíti elő a rendező, az asszisztensei és az operatőr a következő felvételt. Mint a madarak, úgy ülnek fenn a vasgerendákon a reflektorok mellett a világosítók, hogy a rendező utasításai szerint pótolják a forgatókönyvben szereplő „bágyadtan lenyugvó nap" sugarait. A csendes szemlélő kétkedően nézi, hogy hogyan fogja ez a díszlet a filmen egy palota illúzióját kelteni. A filmdiszleteket ugyanis csak azokról a helyekről szabad nézni, ahol a felvevőgép fog állani, mert ha pár lépéssel arrébb megyünk, esetleg kilátszik egy oldalfal, — ami nincs. Végre minden technikai előkészület megtörtént, s megkezdődik a próba. A szereplők elhelyezkednek, s az operatőr leméri a távolságot, ha egészen közeli felvétel lesz a szereplők arcáról, akkor a padlón körülkrétázzák a szereplők talpát, hogy el ne mozduljon. Maga a felvevőgép, ha mozognia is kell, egy gumikerekeken mozgó villanydarura van erősítve, mellyel az operatőr minden irányban tudja követni a szereplőket. A szi neszeknek nem nagyon kell a szerepet betanulniuk, mert olyan rövidek az egyszerre felvételre kerülő részletek. A filmnél előzetes próbák nincsenek, minden jelenetet a felvétel előtt néhányszor elpróbálnak, amikor a rendező megadja a szükséges instrukciókat s javit ahol kell, s mi kor minden rendben megy, megadia a jelzést, hogy felvétel. Kigyulladnak a lámpák, megszólal a duda, senki nem mozdul többet a helyéről. A hangmérnök fején a fülhallgatóval a műszerei között ül, s hangszórón keresztül jelzi hogy készen áll. A felvevőgép elé egy táblát tartanak, melyre fel van irva, hogy hányadik kép hányadik része, kiről és ki fotografálja. Először ezt veszi fel a gép, majd lecsattantják a tábla tetején levő lécet — a csattanás a hangfelvételnek szól — s amint elveszik a táblát, már pereg a film, s játszanak a színészek. Ha valami rossz, azonnal leállnak — kár volna a drága filmért — de még ha jól is ment, kétszer akkor is leforgatják, s amelyik jobban sikerült, az kerül majd be a tilmbe. Vége. köv. Kollányi Ágoston Nagyszabású ökölvívó-mérkőzés lesz szombaton este a Duna Kioszkban A Move Esztergomi Sportegyesület ökölvivószakosztálya nagyszabású mérkőzést rendez augusztus hó l-én este félkilenc órai kezdettel a Duna Kioszkban. Az esztergomiak a Kecskeméti Máv ökölvívóival állnak ki a ringbe, hogy tudásukról és fejlődé sükről tanúságot tegyenek. A mérkőzésben résztvevő párok a következők lesznek. Papírsúly: Tarapcsik (Kecskemét) többszörös délvidéki bajnok — Kőhalmy (Esztergom). Légsúly: Kiss (Kecskemét) — Mundi III. (Esztergom). Bantemsúly: Bozsik (Kecskemét) többszörös vidékbajnok — Benyik (Esztergom). Pehelysúly: T. Nagy (Kecskemét) — Üveges (Esztergom). Könnyűsúly: Virágh (Kecskemét) kelet bajnok — Mundi II. (Esztergom). Veltersúly: Hegedűs II. (Kecskemét) — Csepreghy (Esztergom). Középsúly. Hegedűs I. (Kecskemét) — Csipke (Esztergom). Kisnehézsúly: Vesterln (Kecskemét) vidékbajnok — Gárdonyi (Esztergom) többszörös magyar válogatott. Nehézsúly: Gyevay (Kecskemét) — Jámbor (Esztergom) többszörös vidéki bajnok. A résztvevők neveiből láthatjuk, hogy több vidéki bajnok, országos válogatott, vidékkerületi bajnok vesz részt a küzdelemben. Kis közleményünk tehát igen nívós sportra hívja fel olvasóink figyelmét. Az első iparilag bejegyzett repülőgép* építő és javító üzemben A Deák Ferenc u

f

ca végén, a régi Heischmann-gyár ósdi épületében három évvei ezelőtt elültetett gyökér, egy új iparág izmosodik terebélyes fává és nő be Esztergom országos hírű büszkeségei közé. Sétájunk ki a legkényelmesebb közlekedési eszközön, a betűk szárnyán a gyárba és tartsunk egy kis seregszemlét a serény munka felett, amely az Esztergomi Sportrepülő Egyesület első iparilag bejegyzett repülőgép építő és javító üzemében folyik. Az egyesület az Iparbank Rt. jóvoltából egyenlőre három helyiségben rendezkedett be, az elsőbe asztalos műhelyt, a másodikba géptermet, a harmadikba egy kis raktárt helyezett el. De már szükség lenne egy negyedik helyiségre is, ahol a napokban megszerzett lakatos műhelyt állítják majd fel, amire a repülőgépvasalások elkészítésénél igen nagy szükség van. Álljunk meg egy pillanatra az asztalosműhelyben, ahol most készül a „Szittya", az egyesület szemefénye, az új teljesítmény-gép. Állványok sorakoznak egymás mellett, rájuk fektetve egy szárny szerelés, vagy ahogy szaknyelven mondjak „felfűzés" közben. Minden repülőgép szárnynak van ugyanis váza, gerince, szaknyelven főtartója, amely a szárnybordákat foglalja össze egésszé. A munka mostani fázisában épen ezeket a bordákat fűzik fel a főtartóra nagy pontossággal és szinte sohasem látott precizitással. Különösen megkap bennünket, hogy az egész szárny beállítva hajlított, ami, mint halljuk, a legelső ilyenfajta megoldás Magyarországban. Sok érdekes, eredeti, majdnem kulisszatitkot hallunk beszélgetés közben erről a meglévő részek és rajzok szerint remekbe Ígérkező vitorlázó repülőgépről. Ez lesz Magyarország új teljesítmóny-géptípu a az eddigi német konstrukciójú „Grü nau Baby" helyett. Különösen nagy jelentőségűlenne, ha az egyesület a gépre segédmotort tudna szerezni, ami cirka 2000 P-be kerül. Sajnos azonban, hogy ez egyenlőre csak távolabbi terv, mert a szükséges összeg legalább is egyenlőre még nem áll rendelkezésre. Pedig óriási hordereje lenne a segédmotoros repülésnek, mert talán ez az út, amely a vitorlázó repülőspórt jövőjéhez és nagyirányú fejlődéséhez vezet. Ezt a prob émát különben már az ez évben Budapesten tartott nemzetközi repülőkxngresszuson is tárgyalták és sürgettek annak gyakorlati megvalósítását. Igy nagy dicsőség volna, nemcsak Esztergomnak, hanem az egész magyarságnak is, ha a kérdés kísérletezésének és gyakorlati megvalósításának kezdeményezői között lehetnénk. Egy pillanatra benézünk a gépterembe is, ahol gyalu-, fúrógép, körfűrész segí i a műhely alkalmazottainak munkáját. Az „alkalmazott" szót szándékosan tettük többes számba, mert az egyesület ma már öt embernek ad munkát, kenyeret, illetőleg a tanoncoknak a jövőre egy fejlődésben lévő, biztos iparnak egzisztenciális alapját. Mint halljuk, már ez az öt munkás is alig tudja elvégezni a szükséges teljesít nényt, mert alig fejezték be és szállították le a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek készült gyakorló-vitorlázógépet, máris a budapesti Tudományegyetemmel és a Nagytétényi Sportrepülőegyesülettel foiynak a tárgyalások új gépek megrendelésére vonatkozóan. Ezek mellett ott van még a saját használatra készülő munkák nagy tömege. Kis elkalandozasunkból visszatérve, gyerünk be a gépterembe, ahol most van munkában a „Szittya" törzse. Egész állványrendszer sorakozik a fal melett, ennek segítségével szereik össze az úgynevezett törzskeretekből a törzset. A törzskeretek igen sok részből álló, végtelen gondossággal összeállított remekmunkák, amelyeknek konstrukcióbeli szépségét nemcsak a szakértő, de a laikus is élvezheti. Benézünk végül a raktárba is, ahol cellonos, lakko3 dobozok, furnirlemezek, kábelek, faanyagok, gépalkatrészek sorakoznak gazdagon egymás mellett várva, hogy felhaszn dják és gópbeszereljék őket, Befejezve mindent ki nem meríthető műhelylátogatásunkat, néhány kérdéssál szeretnénk kis cikkünket befejezni. Vájjon hányan tudják Esztergomban, hogy repülőink az ország huszonnégy egyesülete között a Budapesti Movero ós a Cserkészrepülők után, a harmadik helyen állanak? Hányan áldoztak, hacsak filléreket is az esztergomi és az egyetemes magyar aviatika céljaira ? Hányan gondolkoztak arról, hogy Magyarország teste bármely pillanatban báláira sebezhető és ha nem készülünk fel főleg a repülés terón, belezuhanunk abba a sírgödörbe, amelyet szomszédaink oly igyekezettel ásnak számunkra. A kérdéseket nyitva hagyjuk, feleljen azokra minden esztergomi polgár őszinte lelkiismerettel — sajátmagának I Csak a Píaff varrógép jár 30—40 évig csendesen javítás nélkül. — Egyedárasitó: SCH£NK£NCr£I. A. Esztergom