Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-23 / 59.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 59. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. JULIUS 23 Előfizetési ár 1 hóra: 1 oengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A kisantant-politika teljes csődje Az angol felfogás szerint a diplomácia sakkjátékhoz hasonlít, ahol mindig az nyeri meg a játszmát, aki tartogat lépéseket a meglepetésre, aki minden lehetőséggel számol, még azzal is, amit mások talán lehetetlennek és kizártnak tartanak. A magyar sorskérdés a diplomácia csataterén fog eldőlni. Láttuk a békekötéseknél is, hogy a siker nem mindig áll egyenes arányban a hősi önfeláldozás erényeivel s hogy a diplomáciai ügyeskedés győzővé tudta emelni a legyőzött Romániát s naggyá tudta tenni Csehországot. Ha elfogadjuk igazságnak, hogy a diplomácia valóban sakkjáték, örömmel kell megállapítanunk, hogy a magyar diplomaták ügyes játékosoknak bizonyultak legalább is ügyesebbnek, mint azok az ellenfelek, akik még nemrégiben — csak néhány évnek előtte is — Magyarország teljes körülzárását, térdrekényszerítését jósolgatták. Nem kell nagyon megerőltetnünk emlékezetünket, hogy visszaidézzük Benes volt külügyminiszternek szavait, melyek egy bukaresti kisantantértekezlet végső szózataképpen hangzottak el s amelyek úgy tüntették fel a kisantantot, mint az ötödik nagyhatalmat, amivel számolnia kell mindenkinek legfőképpen pedig a legyőzött Magyarországnak, mely számára nincsen más út, mint keresni a kisantant felé a csatlakozás lehetőségét, ha nem akar teljesen elsorvadni és elszegényedni. Hogy ez nemcsak politikai szólam volt, hanem gazdaságilag érvényesített valóság is, azt eléggé bizonyítja az a helyzet, hogy évekig voltunk Csehországgal kereskedelmi szerződés nélkül s noha Csehország még nyolc-tiz évvel ezelőtt is százmillión felüli forgalmat bonyolított le Magyarországgal, képes volt ezt a jelentős összeget is [kockáztatni s egy vámháború pusztításainak odadobni, csakhogy a kitűzött főcélt: Magyarország gazdasági körülzárását, elszigetelését, térdrekónyszerítését elérhesse. Mindez ma már szétfoszlott álom. Nem sikerült politikai körülsáncolásunk. Sőt az ellenséges szándék igazi bumerángfegyvernek bizonyult ezúttal s nem minket fenyeget többé, hanem éppen a fenyegetőt. Szóval: a fegyver valóban visszafelé sült. Németország és Ausztria kibékülése kapcsán az egyik angol újság : a „News Chronicle" írja, hogy a legrosszabbul járt Csehország, melyet csupa ellenség áll körül, mert 1600 mérföldes határaiból alig 100 mérföld van, ahol nem ellenséges néppel érintkezik. De még azt is hozzáteszi a lap, hogy határain belül is lakosságának 51 százaléka szlovák, magyar és német s így ezeket sem számíthatja magáénak Csehország. Ugyancsak az angol sajtó állapítja meg, hogy Németország mindenkivel kibékül, kivéve Csehországot és Oroszországot, még Lengyelországgal is a danzigi kérdésben s Magyarország és Ausztria ösz szefogásával az a hatalmas nacionalista front, amely sorsdöntőleg tudja majd érvényesíteni akaratát a jövendő Európa kialakulásában. S hogy milyen zavarba hozták a német események a kisantant diplomáciáját, arra eléggé rávilágít Hodzsa Milán hirtelen Bécsbe való utazása, no meg Titulescu lemondása és Sztojadinovics szerb miniszterelnök Veldes-ben tartott sürgős értekezletei. Hogy a helyzetről egészen tiszta képet adjunk, csak egy tényre hivjuk fel az olvasó figyelmét. A napokban körrendelet jelent meg Csehországban, amelyet minden nagyobb vállalat megkapott s amelyben a cseh kiviteli intézet felhívja a vállalatok vezetőit, hogy nyersanyag rendelésüket lehetőleg Magyarországból szerezzék be. Ez tény — ez faktum, S ez minden más egyébnél többet mond a magyar külpolitikai helyzet kedvező alakuezáltal létrejöhet Olaszország, llása s a magyar külpolitika Németország, Lengyelország, | helyes irányítása mellett. A lelkek szolgálatában Bury, Engenhero Maia, Itarare és Jaguariaiva (Parana) magyarsága körében m. Harare, miként Bury, csak egy vasutmenti, helyes kis intetiori városka, amely tőle mintegy 20—22 km-nyire fekvő u. n. „osztrák kolónia" n szétszórtan lakó magyarságnak kereskedelmi helyéül szolgál. Volt, már egyszer hozzá szerencsém, s mint jól ismert vidékre „könnyű lélek"-kel mehettem. Nem igen kellett meglepetéstől félnem, hogy pl. a legtávolabbi szállodába visz az autós s ott is a legalsó helyiség legrosszabb szobáját kapjam. Aznap nem mehettem már tovább, későre érkeztem. Kipihentem kissé magam az „elkövetkezendők"-re. Rá is szorultam. Reggel sikerült újra az Ur szolgálatában magam a szentmisében felüdítenem s mindenre készen vártam a találkozást valamelyik itararéi magyarral. Jött mint a parancsolat. Alig ballagok el a plébániáról (itt is bejelentvén magam a plébánosnak), már is sarkamra hág ám valaki: „Adj Isten, tisztelendő úr, magáért jöttem." Még csak keresnem sem kellett. Szinte igen hamar jött. De jól. Hamarosan elvégeztem kis közbenakadt üzleti ügyeket (ugyanis Engenhero Maia teljesen kifosztott a fény képlemezekből, de megjárták), s már is ülök a kocsi tetején. Tehát a lovak most lemaradtak. Itt is fej lődünk I De még hogyan 1 Mig a három-négyórás útnak végére értünk, egész szépen „kifejlődtünk" olyan „vörös ördög "-félének. Ugy belepett bennünket a ragadós, hűséges interiori vörös föld. De az a fő, hogy megérkeztünk, leporzódtunk, s már várhattam a „felizgatott" hűséges magyarjaimat. Jöttek is már.* Már alighogy esteledni kezdett. De még milyen messziről. Ki gyalog, ki ló háton. Ember-alkotta helyiség még nincs akkora, hogy beférjen a sok nép, hát, bár kissé hűvösesre járt az idő, mégis csak szabad ég alatt ütöttük fel istentiszteleti helyiségünket. Lett is sok kedves visszaemlékezés, de legfőkép „készülés" a holnapi szentmisére. Mert áldozó lévén, tartunk szentmisét is, lesz sok ke resztelés, ott lesznek a német-osztrák „sógorok" is, már pedig akkor meg kell mutatni (no anélkül is), hogy mit tudunk. Szépen és pontosan elvégezve minden, a következő napok programja is. Ment is minden az eltervezett módon s oly szépen, méltó irigylést keltve a szivükbenj(azaz, hogy ők is örültek), hogy mindez nem az ő részükről történt. Hát még ami vasárnapra történt ? Az első szentáldozás. Ugyanis : mig egyrészt volt idő végiglátogatni a bizony terjedelmesen lakó magyar testvéreket egyenkint is (csak úgy 20 km-es lehetett a körzet), addig nem maradt el az odamenetelemnek célja: az első áldozók előkészítése. A német iskola alkalmas helyül szolgált, hogy öszszejőjjön többször az a 23 ifjú magyar lélek, akiknek ez alkalommal volt szerencséjük először járulni az Ur szent asztalához. Dicséretre méltó az a szülői buzgóság, amely a mostoha viszonyok között is már eléggé foglalkozott a gyermek-lélek vallásos s igy — messze ugyan a megfelelő módtól —, eléggé előkészítettem őket a szükséges ismeretekre. Csak a jó Isten a megmondhatója, mit művelt ez összejövetel, e magyar oktatás az ifjú magyar palántákban. Május 24. Azt hiszem — tán nem tévedek — eleddig a legnagyobb, a legnevezetesebb nap az itararói magyarság ottani (lehet, egész brazíliai) életében. Huszonhárom tiszta lélek ott a messzeségben, a lelki elárvultságban most először veszi magához az élet-kenyerét. Azt, akire e nehéz, robotos, földi siralmas zarándokiásunk ban, idegenségünkben anynyira rászorulunk. Ők talán még nem is érezték, de annál inkább azok a mostan boldog, de mindig bánatos szülők, akiknek a mult édes emlékezései, a jelen nehéz gondjai az öröm bánat igaz könnyeit fakasztották ki szemükből, Külsőleg is megnyilvánult e nagy nap jelentősége, nem szólt ugyan az édes otthon hivó harangszava, de szólt a rakéta rendületlenül, örök emlékezésül. Együtt örült a magyarsággal ismét a németség is, sőt hasonló ünnepségről óhajtoztak ők is — majd a legközelebbi viszontlátáskor. Oly hamar elmúlt e pár nap, mintha csak most jött volna. Hát biz ennek is vége szakadt és meg kellett lenni itt is a búcsúzásnak abban a reményben, hogy lesz még (ha tán nem is ily hamar, mint most) viszontlátás, szép ónekelgetés, elbeszélés, magyar életerősités. S mind szűkebb és kisebb körben maradva, ebéd után harmad magammal újra ráléptünk a vörös útra, poros kocsikázásra, hogy még az éjjeli vonattal közel érjek, hazajussak Sao Paoloba. Kezdetben erősen tüzelt még a „Nap testvér", majd elgyengült, lehülőben lévén ... a két hét előtti tüzes missiós lélek kissé fáradtan, elgyengülten megpihenni készült . .. A Nap más vidékre hintette sugarait ... a lélek új gondolatokkal, vidékekkel foglalkozott..., hogy mindig világítson, mindig éltessen . . . hol itt, hol ott erősebben, delelőbben . .., mig egyszer csak ... utolsót lobban ... és végleg kialszik. (Vége.) Horváth Anzelm O. S. B. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája~Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön. Adakozzunk a belvárosi plébánia-templom festésére.