Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-12 / 56.szám

A 3. §. a tilalmas útvonalon lakó közönség járműhasználatára, a 4. §. pedig a járműveknek a korlátozás alá eső útszakaszokon megengedett menetsebességére vonatkozólag rendelkezik. „Járóművekkel a rendes lépésben haladó gyalogos sebességénél gyorsabban közlekedni tilos..." ezeken, a tilalmi táblákkal megjelölt s a korlátozás alá eső utcákon. Ne feledjék azonban a kocsivezetők, hogy az emberek nem olimpiai versenytempóban szoktak gyalogolni... Végül pedig, aki ezen tiltó rendelkezéseket megszegi: 200 pengő, vagy elzárás...! * Őszinte örömmel és megnyugvással vesszük ezt, — a fürdőző, üdülő, sétáló közönség nyugalma s kényelme érdekében megismételt rendelet újbóli kihirdetését, mert tudjuk, hogy a rendelet szigorú betartása céljából a rendőrhatóság bizonyos napokon még polgárirahás rendőrökkel is ellenőrizteti a rendelkezés pontos betartását s jólesőleg tapasztalhatja a közönség, hogy az ilyen kihágások száma az utóbbi időben örvendetesen csökken. A rendelet elolvasása s a főbb utvonalak nevének felsorolása után pedig eltűnődve kérdezzük: és a mellékutcák'? — ahová a csendet, Az esztergomi Szent Imre reálgimnázium és reáliskola volt növendékei az intézetben 1911-ben megtartott első érettségi vizsgálat huszonötéves fordulója alkalmából jubiláris közös találkozót rendeztek június 28.-án, vasárnap, a huszonöt év alatt érettségizettek részvételével, amelyre meghívták az intézet régebbi évfolyamainak volt növendékeit is. Délelőtt 10 órakor volt a gyüle kezes az intézet épületében, de mivel a volt növendékek olyan nagy számmal jelentek meg, voltak vagy 250 en, hogy az intézet egyik helyiségében sem fértek el, a városház Esti merengés (Küldöm annak ez igénytelen verset, aki életem szürke tengerébe bár tünő fényt, de egy pillanatra mégis fényt hozott.) Új szavakba sirok rózsaszín vágyat, s lakomát rendezek egy dús szív-asztalon. Arannyal hintek be lüktető lázat, de kopott, síró, fáradt a dalom. Kopott, síró, fáradt a dalom, nem tudom téged hogy köszöntselek, A régi nők arca szétfolyó halom, s most előtted égnek szép tömjén-tüzek. Merengő álmok szines, holt csodáin, a ledűlő napnak véres alkonyán ; felégetem sorra bánat-palotáim, s megszentül tőle a nyári délután. Csók-várat építek, arcod ölélőt, mi barna hajkeretben fennragyog a holdon ; megállok majd csendben sziv-ablakod előtt, s bimbós vágyaimat zokogva kibontom. Ifj. Baldas ydnos Néhány sor a boldog időkből — Ésatergomi emlékeimből — Irta : O'SVáih Andor ny. városi főjegyző Valamikor a boldog béke idejében más volt az élet Esztergomban. Másként sütött a nap, mosoly ült az arcokon, dal fakadt az ajkakon és derű ajzotta fel az emberek kedélyvilágát. Azt mondhatom, hogy ha napjaik dologban teltek is el, a munkának megtermett,a gyümölcse békét kereső nyaralóközönség is szivesebben húzódik, ahol azonban a bicikliző inasok, targoncások, kézikocsit vonók, fagylaltosok még ma is elég gyakran a gyalogjárón közlekednek, — mikor is a gyalogos a folyókába szorul, — minden utcasarkon veszélyeztetve nemcsak a nyaralóközönség s az apró gyermekek, de az úgynevezett benszülött névtelen adófizető testi épségét is...? Őszinte elismeréssel helyeseljük a nyaralóközönség védelmét s kényelmének a fenti rendelettel való biztosítását a város főbb útvonalain, mert ezzel az idegenek megbecsülésére — melyre ugyancsak Kő Benedek szerint a helyi közönséget rá kell nevelni — tiszteletreméltó példát ad a fenn emiitett polgármesteri felhívás és rendőrhatósági rendelet s reméljük is, hogy mindkettőnek rövid időn belül jelentkezni fog a régóta várt nevelő, javitó, megnyugtató hatása, melyért már előre is hálás elismeréssel adózunk mindkét hatóságnak. A külön téli és külön nyári életet élő Esztergomnak meg kell értenie, hogy a hozzánk járó nyaralóközönség bizalmát s megelégedését nemcsak a hivatalos szó, de az őszinte jóakarat erejével is meg kell nyernünk, mert csak igy válik számunkra a nyaraló „idegen" mindenkor szívesen visszatérő nyaraló Jóbaráttá.'

1 nagytermében kellett megtartani a találkozót. Jelen volt az intézet jelenlegi tanári kara, köztük a húszon öt év előtti első érettségi vizsgáló bizottság egyetlen itt lévő tagja, Hasenauer Andor tanár is. Az egybegyűlteket az intézet je lenlegi igazgatója, Obermüller Ferenc üdvözölte. Rámutatott arra, hogy a mostani jubiláris találkozó az intézet küzdelmes múltjának eg> fontos mozzanata, amelyet különö sen ünnepivé, ragyogóvá a volt tanítványok lelkes, hálás, ragaszkodó szeretete tesz. Az ő életsinerükbői ezen a napon valami az intézetre is visszasugárzik. Az összegyűltek és a mindennapi kenyérért folytatott küzdelem sohasem volt olyan kimerítő, hogy az ember kedélye megsavanyodott volna. Erről az időről szól az én emlékezésem. Akkoriban szerették egymást az emberek és bizony-bizony még azt is meg kell állapítanom, hogy nem is válogattak egymásban, mert a lakosság nagy átlaga egyformán gondolkozott és annak a nagy átlagnak az volt a célja, hogy közösen ápolja az összetartást és a megértést. Akkor senki sem éit visszavonultságban és nem kerülték egymást az emberek, sőt rossz napja volt annak, aki magának nem talált társaságot és szórakozást Esztergom abban az időben nem bővelkedett a mostani értelemben vett szórakozó helyekkel, azonban hogy mikép kezdődött és telt el egy nap, erről érdemes emlékezni. Tehát: ... ragyogó tavaszi és nyári nap és reggeli 8 óra. Első látványosság — bár állandóan egyforma — a Széchenyi-téri piac. Zsibongó élénkság, amelybe két erős hang harsogott állandóan. Az egyik a Hübner féle cukrászüzlet előtt kirakodó Schlesingerből lett Szécsényi Mór maradékárús, a másik a nagytakarék mellett volt textil-boltos: Scheiber Rezső hangja. A Sziklay-üzlet előtt akkor már ott posztoltak: Sziklay, Hübner és Schwarcz Péter bácsiék. A városháza egyik sarkán megjelent Major János iskolaigazgató, mig a másik sarkon őkoday Aurél kir. jánagy száma bizonyítja, hogy az intézet mindig megfelelt feladatának: derék, szorgos, munkás polgárokat nevelni e hazának. Az intézetnek több mint 14 000 volt tanítványa között találunk elsőrendű mérnököket, kiváló katonákat, lelkes tanárokat, tanítókat, jegyzőket, tisztviselőket, a gazdasági élet kitűnő tagjait : bankembereket, gyárosokat, kis iparosokat, kereskedőket és szorgalmas földműveseket, akik a szellemi vezetők mellett a hazának ép oly értékes tagjai, akiknek tisztes munkáján épül a magyar társadalom, akik ép ezért integráns részei a nemzetnek s akik gyermekeiket ugyan ezen dolgos szellemben nevelvén, egyben a magyar jövendőnek is munkásai. Az Alma Mater nevében szeretettel köszöntötte a megjelenteket és megemlékezett a távollevőkről és az elköltözöttekről is. A volt növendékek, egyben a huszonöt év előtt érettségizettek ne vében vitéz Bajor Ágoston oki. középiskolai tanár, festőművész köszön tötte az intézetet és a tanári kart. Huszonöt év távlatából már tárgyi lagosan és hálával telten látják azo kat az értékeket, amelyekkel ez az intézet az életbe lépőket ellátta. Az intézet kulturmissziót teljesített itt a polgárság gyermekeinek nevelésével, oktatásával s mindazok, akik élvez ték ennek az intézetnek gondosságát, tanítását, az elmúlhatatlan hála és szeretet érzelmeivel gondolnak mindig volt intézetükre. Kívánta, hogy az intézet ezt a missziót még soká, minél zavartalanabb körülmények között föl virágozva teljesíthesse. A hosszantartó taps és éljenzés után vitéz Bajor Ágoston indítványozta, hogy a mai alkalommal oly szép számmal összegyűltek alakítsák meg a Reáliskola Volt Növendékeinek és Barátainak Szövetségét. Az indítvány a jelenvoltak egyhangú helyeslésével találkozott, mire a formális megalakulás kimondására Korelnöknek felkérték Ékesy Ede nyug. városgazdát, mint a legöregebb volt realistát. Ékesy Ede, mint korelnök határozatilag kimondta a Szövetség megalakulását. Az alapszabálytervezatet az intézetigazgatója ismertette, amelynek elfogadása után egyben megrásbiró élvezte a reggeli napot, mig a kapu előtt a város urai gyülekeztek. Ezek közé egy-két anekdota végett állandóan elkövetkezett Schedl Arnulf, az örökké mókás, tréfacsináló bencéstanár. A piactér sarkán lévő patika ura akkoriban Zsiga Zsigmond volt. Egy áldott lelkű, végtelenül kedves úriember. Az ő patikájában minden reggel megjelent egy társaság és egy-két pohárka papramorgó mellett megbeszélték az előbbi nap eseményeit. A piactér hosszában szintén megjelentek azok, akik a reggeli sétákat kedvelték és ilyenkor a templomokból érkező hölgyeknek udvarolva töltötték kilenc óráig az időt. Kilenc óra után már ki-ki elvonult napi teendőihez és a délelőtt folyamán csupán a szigeti sétány volt népes. Ilyenkor ott sétáltatták gyermekeiket a fiatal mamák és az árnyas sétány padján öreg nyugdijasok tereferéltek. A kedélyes élet délután 5—6 óra között indult meg. Ilyenkor már megjelentek Brunner Ferenc, Laiszky János, Fekete Árpád és Szalkay József, a Zsiga-patika előtt Brutsy Gyula, id. Kartaly István, Draxler Alajos az öccsével Ferenccel és az arrafelé igyekvő barátaik fogdosásával foglalkoztak, Ezt úgy kell érteni, hogy zsebükben volt a pincekulcs és vendégekre vadásztak. Az a pincésgazda volt a legboldogabb, aki a másiktól el tudta csábítani a vendéget. Nos ekkor következett a dolog üzleti része. A Simor-utca sarválasztották a tisztikart is. A Szövetség elnökévé tomboló lelkesedéssel, egyhangúlag vitéz Szivós-Waldvogel József nyug. honvédtábornokot, a reáliskola volt növendékét választották meg. Társelnökökké megválasztották Etter Ödön és dr. Gróh József bankigazgatókat, Brutsy Jenő gyárost, Einczinger Ferenc takarékpénztári cégjegyzőt, vitéz Matus Gyula nagyiparost, vitéz Sághy Antal gépészeti főfelügyelőt (Dorog), Hajdú Gyula erdőtanácsost, Reusz Ferenc takarékpénztári titkárt, Olajosné Vodicska Anna és Hollósyné Rochlitz Adrienne úrasszonyokat. Ügyvezető alelnökké : Frommer Ferenc városi fószámvevőt. Alelnökké: vitéz Bajor Ágostont, Fazekas Kálmán építési vállalkozót, Borz Lajos tanügyi titkárt, Guttray Gyula MFTR intézőt, Bruckner Károly fakeresstedőt(Szob), Szabó János takarókpénztári elnökigazgatót (Szekszárd), Srank Béla gyárost (Bpest), dr. Palkovics Pál miniszteri titkárt (Bpest), Pfalcz Tivadar építészt, Rillinger Pál kir. mérnököt (Székesfehérvár), vitéz Dudás László városi mérnököt. Főtitkárrá : Kosa Lajos közp. titkárt. Titkárokká: Szerencsés Józsefet és Hack Józsefet. Pénztárossá: Németh Ferenc postafőtisztet, háznaggyá: Viola Ferenc OTI tisztviselőt, ellenőrré Berényi Vilmos banktisztviselőt. Azonkivül választottak két jegyzőt, háromtagú számvizsgáló bizottságot és 40 tagú választmányt. A szövetség megalakulása útán az összes jelenvoltak levonultak az intézet előcsarnokában elhelyezett hősi emléktábla elé, s arra vitéz Dudás László városi mérnök helyezett lelkes beszéd kíséretében koszorút a volt növendékek nevében. Majd az egész társaság a belvárosi plébániatemplomban Te Deum-os szentmisét hallgatott. Mise után kivonultak a temetőbe és virágot helyeztek elhunyt tanáraik: Ooermayer György, Bellovits Ferenc, dr. Nemtsák János, Háber János és dr. Rayman János sírjára. Az öregdiákok szemében a hálás szeretet könnye ragyogott . . . Déli 1 órakor a Magyar Király szálló nagytermében közel százterttékes bankett volt. A szépen díszített asztal főhelyén a Szövetség most választott elnöke, v. SZÍVÓS- Waldvokán sorban álltak a tisztán öltözött földmives asszonyok. Mindegyiknek karján kosár, hófehér takaróval és a takaró alatt frissen sült libafertályakkal. Egy hatalmas libafertály ára ötven fillér volt. Ezt vásárolták a vendéglátó gazdák és a vendégek. Szabály volt ugyanis, hogy a vendég bort annyit kap, amennyit akar, de a kosztjáról mindenkinek magának kellett gondoskodni. A libafertályok beszerzése után következett Vörös boltja. Ott vásárolták a legfinomabb liptói túrót, vagy a kitűnő francia szardiniát. Továbbá következett az Einczinger-féle péküzlet, ahonnan a kenyérbeszerzés történt. Nos, ezután megindult a menet a Bánom-dűlő pincéi felé. A társaság másik része a libafertályokkal a Simor-utcán végig igyekezett a Kenderesi-dűlőbe, miközben egynémelyik úr az útbaeső hentesüzletben szerezte be szükségletét; de abban mindnyájan megegyeztek, hogy a liptóit és a kenyeret Jalkóczynál vásárolják. A Bánomban sokszor hangosak voltak Matus Gyula, Lindtner János, Lőrinczy József, Brunner Ferenc, Iványi Géza és Tóth József volt vízivárosi biró pincéi ; a Szent Jánoskúti-dűlőben Reusz József és Wargha Benedek, ez az elválaszthatatlan két jóbarát, élvezte naponta a Garamés Ipoly-folyók völgyén odaáramló kárpáti levegőt. Az esztergomi határban majdnem állandóan mozgalmas volt késmárki Frey Ferenc KálMegalakult a Reáliskola volt Növendékeinek és Barátainak Szövetsége