Esztergom és Vidéke, 1936
1936-07-05 / 54.szám
mor oly borzalmas számban szedi áldozatait, kötelessége minden nőnek belevetni magát ebbe a munkába. Ami most már a munka módszerét illeti, rendkívül fontos, hogy a szegénygondozás ne ötletszerüleg történjék, hanem intézményesen legyen megszervezve. tia nem igy van, az adomány sok esetben azok kezéhez jut, akik nem érdemlik meg s csak arra alkalmas, hogy a társadalom parazitáit és munkakerülőit tápláljuk vele. Igaz, hogy Isten a jószándékot nézi, de az mégsem lehet cél, hogy a társadalom haszontalanjai élősködjenek a mi áldozatos munkánkból. Nincs tehát más hátra, mint intézményesen megszervezni a szegénygondozást. Ennek első feltétele, hogy alakuljon egy bizottság, melynek feladata az legyen, hogy a gondozásba veendőkről rendes, megbízható, tehát protekciómentes katasztert készítsen. Ennek a kataszternek minden adatát lelkiismeretesen le kell nyomoztatni, mert csak így lehet elejét venni a visszaéléseknek. A kataszter folytán tisztába jövünk azzal, kiket kell segélyezni és mily összeg szükséges a segélyezésre. A segélyösszeg előteremtése céljából meg kell szervezni a gyűjtők csoportját, kiknek hivatásuk rendszeres beosztás alapján házról-házra járva lakosokat felszólítani bizonyos állandó havi adomány beszolgáltatására, melyet azután minden hónap elején az illető utca gyűjtője beszed s a bizottság kezéhez juttat. Ezt már több városban bevezették. Ha az így beszedett összeg elégséges a helység szegényeinek ellátására, úgy menten meg lehet szüntetni a koldulást. A koldulás a társadalom szégyene s nemcsak sok visszaélésre ad alkalmat, de rendszerint jóval többe kerül, mint a szegényügy intézményes megoldása. I A nők munkájának a szegény-j gondozás terén azonban nemcsak a, gyűjtésre kell kiterjeszkedni, hanem ! a szegények ápolására is. A legtöbb szegény beteg tehetetlen, akik nemcsak otthonukat képtelenek rendbetartani, de önmagukat sem képesek gondozni. És itt lép előtérbe az igazi felebaráti szeretet, amikor nők képesek idegen, szerencsétlen embertársaikat mosdatni, fésülni, öltöztetni, otthonukat pedig kitakarítani. Ehhez a munkához ma külön női rendek alakultak, ilyenek a Szegénygondozó Nővérek, vagy a Bencés Obláták, sok helyen azonban a helység áldozatos asszonyai végzik ezt a munkát. íme, igy lesz a szegénygondozás ügye a nők által megoldhatóvá. Nem mondottunk új dolgot, csak közismert tapasztalatokat kötöttünk kenyérillatú csokorba. A csokor kenyérillata járja át minden nő szivét s fakasszon abban nagy elhatárosásokat a szegények szociális megsegítését illetőleg. Minden nő legyen apostol, kinek hivatás: Krisztus szellemében a nyomortól megváltani a világot. Igy szolgálja minden nő nemcsak embertársai javát, de a saját lelkének gazdagodását is. Mert az Úr Jézus mondotta: Amit egynek tesztek ezen legkisebbek közül, azt nekem cselekedtétek. Dr. Csik József. Bajna-Nagysáp-Esztergom A trianoni katasztrofális „békeszerződés" óta kétségbeesetten látjuk, hogy városunk vásárló idegenforgalma, de főleg kereskedelmi vérkeringése állandóan csökken és bár mindent elkövetünk ezen bajok enyhítésére, költséges reklámokkal igyekszünk városunk kiválóságára a főváros, a vidéki nagyobb városok és a külföld figyelmét is ráterelni, a közvetlenül mellettünk élő falvak közönségével egyáltalában nem törődünk. Hát ez bizony nagy hiba! Szó nélkül tűrjük pl. azt, hogy Bajna község 2500 lélekből álló lakosságát egy budapesti autóbuszvállalat rendes napi járattal a fővárosba szoktassa és ugyanakkor még csak kísérletet sem teszünk arra, hogy ennek a megyei vásárlóközönségnek lehetőséget teremtsünk egy célirányos esztergomi utazási kapcsolatra I Mennyi idegenforgalmi és üzleti előny vész így kárba ? A budapesti aitóbuszvállalkozó azt mondja, hogy Esztergomba nem érdemes járatot indítania, mert annak nincs közönsége. Természetes, hogy ma már, amikor a vásárlók Budapesthez szoktak, nehéz őket újból ide irányítani, azonban a közigazgatási hatóságnak ebben az irányban parciális érdeket kell szolgálnia és semmiesetre sem szabad a semlegesség álláspontjára helyezkednie. fia a budapesti vállalkozóabajna— budapesti menettel megtalálja busás hasznát, mert különben visszaadná a jogot, akkor áldozatot kell tőle követelni oly irányban, hogy Esztergomba is indítson járatot legalább háromszor hetenkint, amelyet aztán Nagysápnak 1500 lakosa is igénybe tud venni. Ez összesen mégis 1400 lélek, akinek meg kell adni a lehetőséget, hogy olcsón, kényelmesen juthasson be a megye székhelyére. Ebben az ügyben beszéltünk baj nai vezető emberekkel, akik elpanaszolták, hogy csak kerülő úton, nagy időveszteséggel, az annavölgyi vicinális segítségével, vagy túldrágán bérelt kocsikkal tudnak Esztergomba jutni. Ezért mennek azután Budapestre, ahol árúban is nagyobb a választék. Elfelejtik a jó bajnaiak, hogy ha ők is itt vásárolnának, akkor nagyobb volna a vevőközönség és akkor már érdemesebb volna nagyobb árukészletet is tartani üzleteinkben! De mezőgazdasági szempontból sem volna közömbös reánk nézve, ha a termékek és szárnyasok értékesítésével idejönnének a bajnaiak, mert ezzel a piacunk teljesítőképességét okvetlenül nagyban fokoznák. Ez a probléma égetően fontos reánk nézve és ennek kedvező, sürgős megoldását elsőrendű városi közérdekből melegen ajánljuk az alispán úr jóindulatú figyelmébe 1 Lenkei Emil, A tábla is felmentette a győri kamarai bünper vádlottjait Az egy hónappal ezelőtt megtartott föllebbviteli főtárgyalás után az iparkamarai bűnpörben szerdán délben hirdetett Ítéletet a győri Ítélőtábla. A tárgyalást 11 órakor nyitotta meg Uruski Hugó elnök. Előbb néhány iratot ismertettek, majd az elnök kihirdette a tábla Ítéletét. A tábla azokat a vádpontokat, melyekben a főügyész Karikó Imrével szemben a föllebbezést visszavonta, nem érintette, egyebekben az elsőbirőság jelmentő ítéletét mind Szommer Ernő dr., mind Karikó Imre dr., mind pedig Kemény Rezsőre vonatkozóan helybenhagyta némi minősítésbeli változtatással. Az indokolás szerint a tábla is elsősorban a közhivatalnoki minőség kérdésével foglalkozott. Álláspontja szerint a kamarai tisztviselők csak akkor tekinthetők közhivatalnoknak, ha valamely külön törvényben vagy rendeletben állami, közigazgatási, igazságszolgáltatási, vagy valamely törvényhatóság, vagy község hatósági teendőinek teljesítésére nyernek megbízást, a vád tárgyává tett esetekben azonban a vádlottak közhivatalnoki tevékenységet nem fejtettek ki, cselekményüket tehát nem lehet eszerint elbírálni. A védőknek azzal a föllebbezésével szemben, hogy a kamara magánindítványa a vádlottak megbüntetésére vonatkozóan nem volt szabályszerű, a tábla magáévá tette a törvényszéknek azt az álláspontját, hogy a magánindítvány törvényszerű volt és azt kellő időben terjesztették elő. És jöjjön a Fény lovag* Köd legel a rétek felett, a légi utakon fújó fényparipákat futtat a távlatokba egy testetlen legény. Lebillent koronás szivem, vérző ormokról hullott alá, most beteg és sir szegény. Bánatom erdővé sarjad, s mindent benő, öröm-tisztás se marad talán, s az élet is csak leölető. Jaj, ki lesz nekem felölelő apám ? Kopasz volt a telem, tavaszom, nyaram, őszömön nem ért súlyosfürtű gerezd, könnyes nyomor a sorsom és semmi jó; Hazugság legalább te színezd az életem, — fehér falon álom-vízió. És jöjjön a Fény lovag, tépje ki lelkem, ringjon vele a messzi távlatok büszke magasán, a föld olvadjon szét a semmibe, mint tétova fény tűnő hajó falán. Ifj. Balázs János *(E költemény a „fiallucinációk és viziók" c. versciklusból való Esztergomi impressziók és pasztellek. Nógrád hepe-hupás földjéről, a Karancs erdőrengetegeinek tájáról, Palócországból jöttem ide a magyar Rómába, a magyar Sión halkszavú városába, hogy szívemet-lelkemet megtelítsem a katolikus világnézet transcendens eszméivel, fönséges, diadalmas, napsütéses gondolataival a Nyári Egyetem fakasztó elhatározásokat, célkitűzéseket, axiómákat termelő légkörében, hogy a falusi csendben, vidéki magányban Krisztusért az Egyházzal küzdő lendületeimhez újabb inspirációkat, erőket és oxigént nyerhessek, mert munkatársa akarok lenni a magasztos utasításnak, amit az Actio Catholica írt a lobogójára „omnis renovare in Christo". I. örömmel állapítom meg, hogy az Érseki Tanítóképző falai között. .. úgy érzem magam, mintha Krisztus szólana nap-nap után ... „Venite ad me omnes et ego monstro viam u . .. Igen. jöjjetek hozzám mindnyájan és én megmutatom az utat. . . amelyen haladhattok, hogy Isten orszá gáért dolgozhassatok. Gyönyörű, szép kincseskamra nyílik meg minden egyes előadással a hallgatók előtt, akiknek szellemi tarisznyájába pazar bőkezűséggel szórják hivatott vezérek, a katolikus tudományos élet kimagasló Egyéniségei a talentumokat, amelyeknek kamatai, gyümölcsei a magyar Hamupipőkék horizontjaiban, a kicsiny falvakban, hisszük, hogy érezhetők lesznek majd. II. A nagy Pázmány Péter glóriás lelkülete, a „katolikus renaissance" szellemének varázsa ejti rabul mindenkor, aki az esztergomi miliőbe kapcsolódott be most, a Katolikus Nyári Egyetem égisze alatt. Itt szárnyal a magyar mult szépséges muzsikája. Itt suttog a szellő a „Regnum Marianum" boldogabb koráról. A harangok ércnyelve mintha az Ég orgonája lenne: vigasztal, buzdít, bátorít, fölemel és nagy távlatokra késztet eszmélni.. . lesz még feltámadás, lesz még keresztény katolikus élet Szent István és Szent László országában, ha ti, a magyarság szellemi életének irányítói, faluvezetői, népművelői, tanítói, jegyzői és papjai kezet fogtok őrállomásaitokon s épp oly büszkén hintegetitek életetekkel, tetteitekkel, önzetlen munkáitokkal, hogy katolikus vagyok, az Actio Catholika katonája, csatára, mint amily büszkén vallotta egykor a Caesarok birodalmának fia azt, hogy „civis romanus sum". III. Esztergom árasztja most ezt a delejes áramot az ország különböző perifériáiról összesereglett magyar társadalom elittjeinek, crém-jeinek véredényein át az otthonmaradottak s távollévőek felé, hogy felvillanyozódva Krisztus örökérvényű Evangéliumának tengelyébe állíthassanak be mindenkit a hit, a vallás, a haza, az erkölcs, az emberszeretet, a testvériség; a megértés, a megbocsátás, a sajtó és a művelődés kölcsönös egymásrautaltságának a jegyében otthon . .. Esztergom után. IV. Víziváros körül álmélkodom. Bámulom az országos viszonylatban is legcsodálatraméltóbb istenházát, a magyar Róma Angyalvárát, a Bazilikát. Kősziklákra épült. A magas Váhegy oromzatán a mennybolt felé ívelő szépséges kupolája harsogja az aranybetűkkel rávésett üdvös tanítást, a felülvalókat, a csillagokontúliakat, a felhőkfölöttieket, a Magasságbelieket keressétek mindenekelőtt s akkor a Duna ezüstszalagja nem lesz gyászfolyó, a párkánynánai part nem lesz temetői ösvény . .. V. Betérek rövid adorációra a vízivárosi templom bolthajtásai alá. Ünnep van. Vasárnap. Fiatal lelkész hirdeti az igét. Mintha a szivem dobogásának, lelkem titkos gondolatainak adna visszhangot. Beszéde igazi apostoli szózat. Magyar tárogató . . . önkéntelenül is örömkönnyek szántanak végig orcámon. Megacélosodik a meggyőződésem. Kezdem hinni a hihetetlent is. ^Ne sírjatok kárpáti fenyvesek, Majd véget ér a szenvedés sora ... Ipoiy-, Giram- és Vág-menti faluk Nem szakadtatok el mitőlünk soha. Erdély ne könnyezz, Bánát ne zokogj, Nem zsarnok issza a Maros vizét, A hadak útja, hogyha felragyog. A bilincseket játszva tépi szétl" Esztergom, e kolostorszerű, néma katolikus város ... ezt az érzelmet, ezt a sugallatot hatványozza imaszárnyakon mindenkinek a szivében. VI. Boldog vagyok, hogy itt voltam, itt jártam falaid között ezeréves város. Ha visszamegyek az én kis falumba,viszem magammal misztikus szívrezdüléseimet felhatványozott mértékben, amelyeket itt ébresztett bennem a kereszt vitézeinek, Jézus pásztorainak csöndes magvetése. Vadketthy Béla,