Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-25 / 51.szám

Külön is kell hangsúlyoznunk a kiállítás általános képéből a magya­ros jelleg kidomborodását. Az élénk magyarsággal felhangolt színek moz­galmas zenéje tölti be a hatalmas termet. Ebben látjuk a legnagyobb értékét a tanár vezérlő gondolatai­nak. Mindegyik kis kiállító neve ide kívánkozik az újság hasábjaira és valóban zavarban vagyunk, kit is dicsérjünk meg itt a nyilvánosság előtt. Eredetien tehetségesek Baják Lász­ló, Homor Kálmán és Szabó Zoltán I. osztályú tanulók kiállított rajzai. A másodikból szépek Kurinyecz dí­szítő tagolásai. A harmadik és ne­gyedik osztályú tanulók közül kü­lön ki kell emelni a sok-sok önálló tervezést, egyik szebb mint a má­sik. Bélai Iván, Fagala József, Fe­kets György, Laiszky Kázmér és Re­viczky Elemér tűntek ki ezen a té­ren. Érdekesek még az iniciálé rajzok, monogram tervezések, keret rajzo­lások, Komán Béla diszkrét, tompa színekkel felrakott kis festménye, Hopp Ferenc kis illusztrációja Tol dihoz. A sok-sok kiállított rajz, festmény tanúskodik arról, hogy a gimnazis­ták szeretnek rajzolni és hogy Hor­váth Dezső rajztanár kiváló pedagó­giai munkássága termékeny talajra talált. Csak a dicséret hangján emlékez­hetünk meg az iskolák bemutatkozó raj kiállításáról, mely törekvések a rajzkulturának mind szélesebb me­derben való elterjedése érdekében bizonyára ösztönző hatást fognak kiváltani. Eíncainger Ferenc Bányászok katolikus napja Szentkereszten A dorogi bányászság mélységes vallásos érzelmeinek impozáns meg­nyilvánulását láttuk folyó hó 20-án Szentkereszten, hová a szénmedence összes községeiből és telepeiről mintegy kétezer főnyi hivő zarán­dokolt egyházi körmenetben, élén dr. Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsossal, az egyházmegyei Actio Catholica világi elnökével és tiszti­karával. A dorogi zarándokokat különvo­nat hozta Ebszőnybányáig, ahol Annavölgy, Sárisáp, Augusztatelep, Csolnok és Dág csoportjai csatla­koztak hozzájuk Falusi Károly sári­sápi lelkész vezetése mellett. Ima-, ének- és zeneszóval kígyózott fe­gyelmezett sorokban a végeláthatat­lan menet a kies fekvésű kegy­helyre, hol a Mária-barlangnál mon­dott tábori misét Bonató Antal sza­lézi atya, a noviciátus mestere. A szentbeszédet dr. Lepold Antal prel.­kanonok tartotta. A fenséges ma­gasságokba szárnyaló szavak meg­győző erővel, mély hatást keltettek a hallgatóságban. Különösen találó volt a zsoltáros megrázó szavainak idézése a bányászokra vonatkozólag: „De profundis clamavi ad te Do­mine". (A mélységből kiáltok Feléd óh Uram!) Mise alatt e dorogi szivgárdisták és férfidalárda szivet-lelket gyönyör­ködtető énekszámai varázsoltak mély­séges áhítatot a lelkekbe. Vezetőjük Kuróvszky Sárika társ. tanítónő és Steiner György kántortanító voltak. Felejthetetlenül lélekbemarkoló él­mény volt, mikor távolból a száza­dos erdei lombsátoron keresztül át­szüremlett, mint égi szózat, a kegy­kápolna Őrangyalára hivó ércszava, amire kétezer porbahullt bányász ajkáról szállt a buzgó ima, a verő­fényes, kalásztérlelő nyárban az egek trónusához, hogy óvja meg a rej­telmes mélységekben leselkedő sok­sok bányarémtől a magyar bányászt és a kenyéradó bányát, a mélysé­gek Ura, Istene. A tábori mise után Koller József rendház-igazgató üdvözölte az egy­begyűlteket és ismertette a napiren­det, mely szerint ebéd és pihenő után körmenetbe vonultak a hivek vissza délután litániára a tábori oltárhoz, melyet dr. Torna Imre espe­res-plébános tart. A délutáni ájtatosságot megelőző­leg Antal János rákospalotai tarto­mányi rendfőnök közvetlen, szívhez­szóló búcsúszavaival az ittartózko­dást igazán kedvessé és vonzóvá tette. Nemes szivének szeretetét kü­lönösen e szavak sugározták: „A széntől fekete kezű, de imádságos fehérlelkekre kívánom és leesdem a Mindenható bőséges áldását". Majd a hála érzelmeitől eltelve köszöne­tet mondott dr. Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsosnak, ki a zarándoklatot vezette. Lélekben pe­dig megújulva egy fenségesen szép nap lelki kincseivel gazdagon mon­dott Istenhozzádot a hivők zászlós serege a kis kápolnának, ahol még Koller atya búcsúzásul szentséges áldást adott a távozókra, akik azzal a szent fogadással és őszinte elha­tározással köszöntek el a kedves kegyhelytől, hogy ezentúl azt min­den évben felkeresik. Mindössze 1 képviselőjük volt, ho­lott több iskolánkivüli gyorsíró van városunkban. Beadtak összesen 81 dolgozatot, sikerült 61. Az átlagnál tehát jóval jobb. A sikerült dolgozatok közül 20 a reálistáké, 17 a női kereskedelmi szaktanfolyambelieké 16 a bencés­gimnázistáké és 8 a leánygimnázis­táké. A jutalomra érdemesített 23 ver­senydolgozat készítői a reáliskolá­ban : Almássy Pál 3, Csurgay István 3, Kassai Ferenc 3, Gaál Károly 1, Jókuthy Gyula 2, Borsodi János 1; a bencés gimnáziumban: Márkus Pál 1, Steiner Ferenc 1, Zsiga László 1, Lestál Lajos 1, Jándy Artúr 1; a női kereskedelmi szaktanfolyamon : Pfluger Teréz 1, Sáska Margit 2, Kovács Janka 1, Henschl Mária 1; az érseki leánygimnázium, bár na­gyot haladt ősz óta, most még nem szerepel a jutalmazottak között, mert még nincs elég versenyrutinja, de 8 sikeres versenydolgozattal már is komoly munkáról tett tanúbizonysá­got. Leghizelgőbb minden fokon az ab­solut jómunkák jutalmazására szol­gáló hibátlansági jelvény szerzése. Májusi versenyükön ilyen jutalomra érdemes is akadt 3 versenydolgozat. Mindhármat reálista készítette: Al­mássy kettőt, Csurgay egyet. Becsülettel állta meg helyét a bencés gimnázium gárdája is. 14 kö­zül 10 eredményesen dolgozott. 21 versenymunkája közül 16 sikerült és 5 jutalmat érdemelt. Figyelemre méltó munkáról ta­núskodik a női kereskedelmi szak­tanfolyam eredménye. 9 növendéket állított csatasorba és mind a négy eredményesen dolgozott. 20 verseny­dolgozata körül 17 sikerült. A versenyen szerzett intézeti pon­tok szerint iskoláink sorrendje: 1. a reáliskola 1088, 2. a női kereske­delmi szaktanfolyam 680, 3. a ben­cés gimnázium 676, 4. a leánygim­názium 305 ponttal. Mindent összevéve elmondhatjuk, hogy derék munkát végeztek isko­láink s minden remény meg van arra, hogy ez az eredmény foko­zódni fog. 1ft ft ft #^4HHHHMyfr | fl^^#^##fl## i ###fr••'iHHH ft ••ft fr###4MMMMNMNMM^###^ l ## Az esztergomtábori Levente Egyesület évzáró versenye Középiskoláink gyorsiróversenyének eredménye minden tekintetben szépnek mond­ható. Három középiskola: a bencés gimnázium, az érseki leánygimná­zium, a reáliskola és a kereskedel­mi női szaktanfolyam összesen 50 diákot küldött a versenyre. Csatla­kozott hozzájuk 1 iskolánkivüli is. A versenyen a betegség miatt miatt nem jelenhetett meg 2 s igy a részt­vevők száma 49 volt. Az Orsz. Szövetséget Zelovich De­zső gyorsirodai titkár képviselte. Ő hozta magávai és diktálta minden fokon a versenyszövegeket. Négy csoporban folyt a verseny az érde­kelt iskolák nem érdekelt tanárai­nak s néhány lelkes műbarátnak gondos felügyelete mellett. Félegyre kipirult arccal elvonult az utolsó versenyző is. A verseny után összeült bizott­ság sürgönyileg üdvözölte a jubiláló kormánybiztost: dr. Träger Ernő mi­niszteri tanácsost, aki igy válaszolt a verseny főrendezőjének: „Az esz­tergomi iskolák és gyo sírók nevé­ben a vasárnapi versenyről küldött sürgönyüdvözletért szívből jövő me­leg köszönetet mondok. Jólesik tud­nom, hogy tiz éves működésem ná­latok megértésre talált és hogy tö­j rekvéseimben a ti támogatástokra i számithatok. A jóleső figyelemért hálás köszönetemet megismételve I maradok műtársi tisztelettel..." I Majd a központ utasításához hi­J ven elvégezte a 150°-os versenydol­Igozatok első javítását a dolgozóké­szítők nevének felfedése nélkül. To­Ivábbi javítás és elbírálás céljából valamennyi dolgozat Budapestre ke­rült s a központi biráló bizottság mondott róluk ítéletet. A három középiskola majdnem egyenlő számú versenyzőt szerepel­tetett: a bencés gimnázium 14, az érseki leánygimnázium 13, a reális­kola 12, mig a női kereskedelmi szaktanfolyam 9 tanulót. Érthetetlen volt az iskolánkivüliek tartózkodása. Esztergom egyik perifériája va­sárnap délután 3 órától 8 óráig mozgalmas, ifjú energiáktól duzzadó életnek volt a színhelye. A Fiúne­velő Otthon előtt elnyúló sporttefe­pen az esztergomtábori Levente Egye­sület a maga egész színpompájában bontotta ki a sporttól és fegyelem­től megnemesedett számait. Az egy­begyűlt közönség — szülők, elöljá­rók, rokonok, katonák, intézeti nö­vendékek — önfeledten és boldo­gan szívták ezt az illatot, amely a legszentebb eszmék és célok ápo­lása közben természetszerűleg föl­gyülemlik az emberi lélekben. Mennyi akaraterő, elszántság, odaadás, a szív legelrejtettebb rostját is láng­baborító tűz sugárzott ki azokból a fekete és kék szemekből! Azokból a szemekből, amelyek a szürke hét­köznapokon oly bágyadtan, fárad­tan és életuntán merednek idegenre és ismerősre egyaránt. Az előljáró biztató és elismerő szava, meleg kézszorítása mennyi fojtott tetterőt szabadított fel a keserves robotmun­kától agyonzúzott, vagy a munka nélküliségtől és szörnyű tétlenség­től megmételyezett ifjú szivekből! Megjelent az évzáró versenyen Podh­radszky Károly járási testnevelési felügyelő is. A már fogalommá vált „Zsala­zson", valamint a Fiúnevelő Otthon levente ifjúsága, már a múltban is mindig számottevő erőt jelentett a hivatalos és nyilvános versenyeken. Csekély létszáma ellenére mind Esz­tergomban, mind Dorogon nem egy­szer bizonyította be életrevalóságát és sokat igérő képességeit. Szabó József törzsőrmester személyében azonban az esztergomtábori Levente Egyesület olyan oktatót kapott, aki tudásával és önzetlen munkájával a legkényesebb igényeket is ki tudta elégíteni. A levente ifjúság irányítá­sában két olyan eszköz volt a ke­zében, amely ritkán egyesül egy és ugyanabban a személyben : az eré­lyesség és a megértő szeretet. És jellemének eme két, minden szurony­nál és gépfegyvernél fontosabb esz­közével Szabó József törzsőrmester a Zsalazson elárvult lélekugarain csodákat művelt. Elalvó félben levő energia-szikrákat élesztgetett, láng­ralobbantott kihűlt sziveket, kiszá­radt velőket nemes célok életnedvé­vel telített... A levente-versenyen műsorra vitte a legnemesebb sportágon, az atléti­kán kivül a gránát-dobást, a kerék­pár és a céllövő versenyt is. Az utóbbi szám első diját: egy órát és aranyérmet Kerekes Lajos az esz­tergom-tábori Szal. Fiúnevelő-Otthon tanonc-növendéke kapta meg 250 egységgel. Óra- és arany-érem juta­lomban részesült Czimrák József is, aki 23.5 km.-es utat 455 perc alatt futott meg. A műsoron magasugrás távolugrás, staféta, 100 és 200 mé­teres síkfutás szerepelt még. A 100 méteres síkfutást Funta Lajos, az esztergomtábori Fiúnevelő Otthon szabónövendéke nyerte meg 13 mp.­es idővel. A 100 m-es mellúszást a tokodi új uszodában bonyolították le. A versenyen a tokodi és a tábori Levente Egyesület futballválogatott­jai is összemérték tudásukat, vala­mint testi erejüket is. A mérkőzést a táboriak csapata nyerte meg 3:2 arányban. Késő este volt már, mikor a kö­zönség és a leventeifjúság elhagyta a versenypályát. A nap is miután befutotta örök versenypályáját ie­áldozott egy rab föld vérhuliámai­ban. De csak egy időre! Holnap sa­ját erejében és lángtüzében meg­ifjodva bukkanik fel újra a pilisi hegyek, erdők-koszorúzta ormai fe­lett... Fáradtan hagyta oda a ver­senypályát az esztergomtábori le­venteifjúság, hogy holnap, a haza hivó szavára, saját acélos erejében, Isten és hazaszeretetében megifjodva és áttüzesedve jelenjen meg a vész­felhőktől elsötétült magyar hori­zonton. Sobieski evezős-verseny A Magyar-Lengyei Egyesület va­sárnap tartotta meg a Sobieski-em­lékünnepségét. Délelőtt 11 órakor ünnepély keretében megkoszorúzták á nagy lengyel királynak a Serédi­parkban lévő emlékművét. A ben­sőséges szép ünnepélyen megjelen­tek Chelmitzky Zdislav lengyel kon­zul, dr. Okolicsányi László a Ma­gyar-Lengyei Egyesület elnöke, Mach Leó követségi tanácsos, Glatz Gyula polgármester, v. br. Ungár Károly alezredes, és mások városunk tár­sadalmának vezetői közül. Taninté­zeteink is szép számmal voltak kép­viselve. Az ünnepibeszédet dr. Csonkás Mihály reáliskolai tanár mondotta. Hatalmasan felépített beszédében fej­tegette a magyar és lengyel nemzet között fennálló kulturális és történelmi kapcsolatokat. A történelem folya­mán a lengyel és a magyar nemze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents