Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-21 / 50.szám

régi hagyományokhoz hiv.;n, a modern pedagógiai követelményeknek megfelelően. A szaktanfolyam legnagyobb pártfogója mindenkor az Esztergomi Takarékpénztár vezetői voltak, tanárainak egy része is a Takarékpénztár tisztviselői karából kerültek ki, igy Etter Öd

ön elnökvezérigazgató 14~ évig, fflalray öyula cégjegyző, 10 évig, vitéz Zsámbeky Pál cégjegyző 11 év óta tagja a tanári karnak. Az elmúlt 25 év alatt a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium több izben szervezte át a tanítás rendjét, legutóbb 1932 ben, amikor ;a szaktanfolyamot két évfolyamúvá fejlesztette. A II. évfolyam az idén nyilt meg először. Az idén a szaktanfolyammal kapcsolatban a kereskedők gyakorlati továbbképzésére 6 hónapos esti kereskedelmi tanfolyamot is tartottak, amely a várakozáson felül jól sikerült, a vizsgálaton elnöklő kir. főigazgató elismeréssel nyilatkozott a tanári kar munkájáról. A szaktanfolyam mai működésének talán még nagyobb fontossága van, mint régebben, mert a mai kor divatja a leányokat a szellemi páIHIMIMMMMMMIHIM^^ lyákra terelte, de állást nem tud biztosítani, ugy hogy még hosszú éveken át nem lehet semmi remény az elhelyezkedésre, mig a gyakorlati életben most is keresik a képzett munkaerőket. Az új, kétéves kereskedelmi szaktanfolyamot is a gya korlati követelményeknek megfelelően szervezték meg, legnagyobb súlyt a levelezésen, számtanon kivül a gyorsírásra és gépírásra fektették. Ez lehet az oka annak is, hogy a közönség érdeklődése is fokozódik a szaktanfolyam iránt, úgy értesü lünk, hogy a jövő tanévre a tanulók megengedett létszáma már csak nem megtelt, pedig még a hivatalos beírások meg sem kezdődtek. őszintén kívánjuk, hogy a megkezdett úton haladva tovább fejlődjék ez a minden tekintetben modern intézmény, még sok szülő vállairól vegye le leányuk jövőjének gondját, a város kereskedői pedig fokozott mértékben támogassák az ő iskolájukat, amely az ő érdeküket szolgálja, amelyre büszkék lehetnek. Az új negyedszázad küszöbén Isten bőséges áldását kérjük a szaktanfolyam nemes munkájára. Az esztergom-tábori polgári iskola kiállitása A szaléziak vezetése alatt álló tábori polgári iskola kiállítást rendezett és ennek keretében számolt be arról a nevelői munkáról, amely az intézetben a rajz és kézimunka oktatás terén folyik. A kiállítás színhelye az intézet díszterme. Ahogy belépünk a terembe, azonnal szemünkbe ötlik Don Bosco képe két szótól körülvéve: Utile dulci. És hogy ez a két szó nemcsak a falra festett jelmondat, hanem élő valóság, azt bizonyítja a sok-sok kiállított, művészi Ízlésű tárgy, rajz és festmény. A kiállított anyag két nagy csoportra választható szét. Az egyik a kötelező, a másik a szorgalmi munkákat tartalmazza. Az előbbieket a gyakorlatiasság, minták után való kidolgozás, az utóbbiakat művészi ízlés, saját elgondolás jellemzi. Az egyik sarokban kis ízelítőt kaptunk a plasztikából, gipszöntvények, kis agyagminták sorakoznak egymás mellett, a falakon rajzokat látunk, amelyek olyan ügyesek és olyan kiválóak, hogy mindegyik osztály anyagából egyet-egyet szemelvénynek közlünk. Az első osztályból Horváth Sándor mértani, a másodikból Kincel László szabadkézi rajzokkal, a harmadikból Kincel József címerekkel, a negyedikből Much János tájképekkel tünt ki. Érdekes megemlíteni, hogy a szorgalmi rajzok témája legtöbbször hazafias jellegű és legjobban jellemzi azt a hazafias, nemzeti irányú nevelést, amely a polgári iskolában folyik. Nagyon ügyesek a kiállított kézimunkák, amelyeknek mindegyikére praktikusság, a gyakorlati érzék nyomja rá bélyegét. Könyvkötészetet, játékszereket, tollszárakat, baltavégeket, lisztlapátokat, miniatűr nyugágyakat, bölcsőket látunk egymás mellett sorakozni. Nagyon Ízléses Meszes Imre doboza, külön meglepetés Esztergom-Táborról készült agyag dombormű, amelynek készítője Karajos Lajos. Különösen tetszik a látogatóknak a modern kor gyermekének szánt játékok csoportja, amelyek között repülőgépmodelleket, mozdonyt stb. látunk. Az egészet összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kiállítás nagyon szép és csak helyeselhetjük az intézet rajztanárának Bérezés Lajosnak és a kézimunka tanárnak Szilágyi Kristófnak azt az elgondolását, hogy a kiállított anyagot együtt tartják és a nyáron érkező vendégeknek, majd pedig 1938 ban a leendő esztergomi kiállításon az ideérkező idegeneknek is bemutatják. Kétzongorás hangverseny Mint már mult számainkban jeleztük, Paczolay Imre és Sebők József f. hó 28-án, a Fürdő-szálló színháztermében kétzongorás hangversenyt rendeznek. A hangverseny iránt már is igen nagy érdeklődés mutatkozik, annál is inkább, mert ilyen ritka zenei élvezetre városunk közönségének alig van alkalma. A múltban már kis ízelítőket hallottunk a kétzongorás zenei műfajból, a mostani hangverseny azonban egész estét tölt ki és a modern zeneirodalom legnehezebb, legszebb műfajai kerülnek előadásra. [ A műsoron szerepelnek többek között Brodway Melody jazz-fantázia, amely a modern programmuzsikának egyik legszebb remeke. NewYork, egyik városrészének, Brodwaynak életét vetíti elénk a hangzás síkjából. A fantázia egyes részeit a rádióból, gramofonról az esztergomi közönség is jól ismeri már. Az előadók bemutatják továbbá Paczloay Imre négytételes suiete-jét. A kis suiete tulajdonképen jellemkép, az első tétel címe: Egy kis gyermek játszószobájában, a másodiké : Terefere, a harmadiké: Kis riadalom, a negyediké: Tánc. A műsor további során hallani fogjuk még a gramofonlemezekről jól ismert Roberta dalbetétjeit, Billy Mayerl hires átiratait, Lave in Blocm, Yune in January stb., Paczolay átdolgozásait, a Narcissust, Rosemary-t stb. A műsor után tánc lesz a Fürdőszálló terraszán. Bangó Jancsi kombinált cigányzenekara játszik. A meghívókat a napokban adják postára, meghivó-igényléseket szerkesztőségi irodánkban lehet bejelenteni. Ebből a távirati stílusban leadott tájékoztatásból is láthatjuk, hogy Esztergom közönségének ritka, szép zenei élvezetben lesz része és hogy jogosult az a nagy érdeklődés, amely a hangversenyt megelőzi. Huszonöt éve, 1911-ben volt az első érettségi a Szent Imre reáliskolában A hetvenkilenc évvel ezelőtt, 1857ben alapított iskola 1874-ig mint három osztályú alreáltanoda működött, ettől az időtől 1906-ig pedig mint négy osztályú alreáliskola. Az 1907—8 tanévben — az intézet fennállásának 50-ik évében — megnyílt az V. osztály s megkezdődött egyegy osztály fokozatos megnyitásával az intézetnek főreáliskolává fejlesztése. Az 1910—11. tanévben lett teljes nyolcosztályú középiskola s ennek a tanévnek végén 1911. június 8—9 napjain folyt le benne az első érettségi vizsgálat. Az első érettségi vizsgálat elnöke Kelemen Béla, a székesfehérvári áll. főreáliskola igazgatója volt; az első érettségi vizsgálóbizottság tagjai közül már csak fíasenauer Andor tanár van még jelenleg is az intézetnél. Érettségi vizsgálatot tett ekkor 12 tanuló. Jeles fokozattal érett lett Dach Ármin, Fazekas Ármin, Fazekas Kálmán, Rittinger János; jó fokozattal Bayer Ágoston, Gál János, Nagy Ernő; érettek Bohón Kálmán, Fray Ferenc (a világháborúban hősi halált halt), Grafel János, Németh A pinceszerekről Irta: O'sváth Andor II A pincébe való járás nem törté nik nap-nap után, hanem bizonyos időközökben. Igy pl. szüret előtt azért megy ki a gazda, hogy a szükséges előkészületeket elvégeztesse. Ilyenkor ott van a vincellér is, ki a szőlő állandó munkása és a gazdának bizalmi embere. Ez végzi a hordók, kádak és edények tisztítását és esetleges javítását is. Néha egyedül, avagy segítséggel. Ez a munka sokszor napokig tart és a gazda délutánonkint utána néz. Ezen alkalomkor a hasonló okból künnlevő szomszédok munka végeztekor átlátogatnak egymáshoz egy kis beszélgetésre és bizony ez nem megy szárazon. Azután következik a szüret alkalma. Egy szüret vendéglátás nélkül olyan, mint az orrvérzés. Kell oda egy kis élénkség. A szedők ajkán felcsendül a dal, a pásztor puskája is szól egyet-egyet. A taposó ember kurjantása, a puttonyozók évődése vidám hangulatot teremt; ezt növeli a tavalyi óbor és fokozza a hol itt, hol amott felhangzó cigányzene ... Hangos a szőlőhegy egész terjedelmében és kellemes pörkölt, meg gulyás-illatok szállnak a levegőben szerte-szét. Amikor pedig beköszönt az est és gyülekezik a dologban fáradok serege, vacsora következik. A vendégek — ki híva, ki hívatlanul, de szívesen látva telepednek az asztalok köré, majd táncra perdül a fiatalság, mig az idősebbek vidám poharazás és szivar-szó mellett töltik el az időt. Voltak szüretek, amelyek napokig tartottak, mert nem az volt a cél, hogy gyorsan végezzenek, hanem hogy az esztendőben egyszer ismétlődő gondtalanságot okkal-móddal meghosszabbítsák. Volt idő, amikor az egykori boldog szüretek sok-sok fiatal szívnek segítették elő végleges összedobbanását és hogyha statisztikát készítenénk, úgy a szü reteknek e tekintetben jelentkezett eredményei bizonnyára jelentékenyen felülmúlnák az ismeretlen okból divatjamúlt hires Anna-bálok eredményeit. A régi, boldog, sokszor visszasírt Magyarországon hires és hosszú szüretek zajlottak le Tokaj-hegyalján, az Érmelléken, Esztergom- és Aradmegyében, Zalában, Somogyban és az Abauj-Gömöri borvidéken. Az erdélyi Küküllő-menti szüretek sem maradtak hátrább. Csendesebb és rövidebb volt a szüret Nyitra- és Pozsony-megyékben azért, mert itt már nemzetségek birták a szőlőket és azoknak takarékosabb természete a felesleges fogyasztást és költekezést nem birta elviselni. A régi budai szüretek kedélyesek és rendszerint igen látogatottak voltak. A pincézés második főidénye január és február hónapokra esett aszerint, hogy hol fejtették az új bort előbb ? A fejtés természetesen a gazda felügyelete alatt ment végbe és ilyenkor a présházban levő szobát egész napon át fűtötték. Estenden azután összejöttek abban a jóbarátok és fogyott a sonka, a pogácsa, no meg kinek-kinek Ízlése szerint az ó- és az új-bor. A présházak hangulatcsinálói voltak a fehér falakon elhelyezett jelmondatok is. Emlékszem, hogy néhai Wargha Benedek Esztergom megyei volt alispán helyiségében egész gyűjtemény fogadta a látogatót. íme: minden órádnak leszakítsd virágját! (Vörösmarti). Borban az igazság, asszonyban hamisság! (Agglegény volt az öregúr). Bor, leány és szerelem, ezt a hármat szeretem... Felfelé megy borban a gyöngy... (Vörösmarti). Az élet álom, álmodni ezért érdemes s ha rosszat álmodol, vigasztalást csak itt keress! Egyetlen a művészet, ezer a forma, a kettőt együtt felleled a borba! Latin felírások is voltak. Pl. Est modus in rebus! (Mindennek van mértéke). Favete linguis! (Vigyázzatok a nyelvetekre!) Finis coronat opus! (Befejezés koronázza meg a művet. Ilyenkor, italozás végén került asztalra a legjobb és utolsó ital), fiodie mihi, eras tibi! (Ma nékem, holnap neked. Ez azt jelentette, hogy ma itt leszünk, holnap pedig a barátunknál), flora fugis 1 (Repül az óra, vagyis telik az idő : elő a pohárral!) Képekkel is találkoztunk. Volt festő, aki az élvezett derűs órákért azzal kárpótolta a tréfaszerető házigazdát, hogy Bachus alakjának az ő arcmását festette. Egy másik a présházat és az előtte iddogáló kedves társaságot örökítette meg. Sok-sok régi történelmi tárgyú otthon megunt kép is díszítette a falakat, szóval mindez hangulatot csinált. Nézzük most már, vájjon a boldog békeidőben mi mindenről folyt a szó a pinceszereken? Első téma volt az időjárás. Mindenki hozzáértő volt, de legszakértőbbnek tartották magukat azok az idősebb urak, akiknek a derekában néhanéha már a csúz kellemetlenkedett. Ezek mindig az időjárás rosszrafordulását jósolták. Azután következtek a gazdasági kérdések, majd a napi és országos események, a városi, vagy a községi élet bajai és természetesen a politika. E felett mindig voltak nézeteltérések és mikor a vita elérte a tűrhetetlenség tetőfokát, az óvatos házigazda hirtelen másfelé terelte a figyelmet s új fajtájú bor került a poharakba és felhangzott a dal. Amikor pedig eljött a távozás ideje, felszedelőzködtek s bezárult a pinceajtó. Ilyenkor lámpással kezében előljár a vincellér és nyomában a társaság nyugovóra hazafelé...