Esztergom és Vidéke, 1936

1936-05-28 / 43.szám

EOTFMOODfKE Nemzeti nevelés A legutóbbi parlamenti tár­gyalások során az egyik leg­nagyobb szónoki sikert kétség­kívül Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter aratta a kultusztarca költségvetési vi­tájában elmondott beszédével. Pedig ez a beszéd nem töre­kedett külső sikerekre. A mi­niszter a tudós professzor tár­gyilagos hangján sorakoztatott fel tényeket és világított meg kitűzött célokat. De mindannak, amit elmondott, végtelen súlya van. A nemzeti nevelésről be­szélt. Az iskoláról, amelynek íel kell vérteznie a jövő nem­zedéket arra a hatalmas kul­túrharcra, amely előttünk áll és amely megköveteli, sőt nél­külözhetetlenné teszi a kultúra minden fegyverének legszak­szerűbb igénybevételét és al­kalmazását. Elmondotta a miniszter, mire és hogyan akarja felhasználni azt a kétmilliós többletet, amennyivel több jutott tárcá­jának céljaira az idén, mint tavaly. És kétórás fejtegetés során egyetlen egy komoly el­lentmondással sem találkozott. Osztatlan figyelemmel, sőt tet­széssel hallgatta őt az ellenzék is, bizonyságául annak, hogy a tudós miniszternek kultúr­munkáját pártokon felülállónak látja és minősíti az egész or­szág minden illetékes tényezője. De nem is lehet a magyar nemzeti kultúra hivatott őrének elgondolásaiban és ténykedései­ben egy jottányit sem felfe­dezni abból a bizonyos alkotó­elemből, amelyet a köznyelv pártpolitikai jellegnek szokott nevezni. Amikor a miniszter azt mondotta, hogy a magyar iskolákban nem osztályokat, hanem nemzetet akarunk ne­velni, akkor olyan magas pie­desztálra helyezte a nemzet lelki egységének politikamentes nagy gondolatát, amilyen ma­gasságban a mindennapi élet apró torzsalkodásainak hullámai soha fel nem csaphatnak. Ami­kor egész oktatásunknak nem­zeti jellegű átszervezéséről szó­lott és azt mondotta, hogy az új magyar szellemet, mint be­vehetetlen erős várat a magyar ifjúság lelkében akarja felépí­teni, messze föléje emelkedett minden párt és napi politiká­nak. Amikor pedig fejtegetései során odáig ért el, hogy ennek a várnak alapkövei a vallási és erkölcsi tartalom megerősí­tése és megnemesítése minden magyarban, a népi gondolat érvényesítése minden vonalon és a tehetségkiválasztás minden fokon, a nemzet kulturális elő­retörésének olyan képét vázolta, amelyet csak teljes lelki öröm­mel szemlélhetett mindenki. Kötelességtudás, gerincesség, erkölcsi helytállás, a sorskö­zösség öntudata azok a pillé­rek, amelyeken ez az ezeréves ország épült és ezeknek ősi ereje volt az, ami az összeom­lástól megmentette. De talán legsúlyosabb kije­lentése az volt a miniszternek, amikor azt mondotta, hogy a magyar iskolának nemzetisme­retre kell tanítania az ifjúságot. Az „ismerd meg önmagadat" ősi, klasszikus igazságát kell éreznünk ebben a kijelentés­ben. Az önismeret, az önérté­kelés legmagasabb foka a nem­zetismeret és nemzetértékelés. Ez az ideális nacionalizmus alapfeltétele. Megismerni ma­gunkat, tisztában lenni azzal az erővel és súllyal, amit ez a nemzet a népek mérlegén mu­tat, ismerni multunkat, amely­nek töretlen vonalú folytatása a jövő, tisztában lenni köte­lességekkel és jogokkal, tudni azt, hogy mivel tartozunk a Gondviselésnek és mit várha­tunk tőle. Ezek azok az erköl­csi erők, amelyeknek szerves egysége adja a nacionalizmus mindennél hatalmasabb lendítő erejét. De kell, hogy ennél a lendületnél ott álljon a bölcs öntudat jele is, kell, hogy is­merjük egységeinket és hiá­nyainkat, hibáinkat is. Mert éppen azt a nagy célt is szolgálja a nemzeti nevelés és a nemzetismeret, hogy ön­magunkat és nemzetünket hiá­nyoktól és hibáktól mentesítve tudjuk tovább építeni a magyar jövő egyenes útját. y. Negyedszázados fennállását ünnepelte a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya Esztergomnak vasárnap bőven ki­jutott az ünnepségekből. Két jubi­leum az egyesületi és társulati élet­nek ékes bizonyítéka. A Turista Egyesület, mely immár a félszáza­dos jubileum küszöbére lépett, egyik legintenzívebb társadalmi alakulata Esztergomnak. Ezért külön nagy ün­nepe ez a jubileum városunk fásult társadalmának is. A reggeli vonatnál zenés fogadta­tás volt a budapesti vendégek tisz­teletére, kik mintegy százan jöttek el turistáink jubleutnára. Dr. Bren­ner Antal városi főjegyző, ügyve­zető alelnök rövid beszéddel üdvö­zölte a vendégeket, melyre dr. Chol­noky Jenő egyetemi tanár, a Ma­gyar Turista Egyesület elnöke vála­szolt. Az üdvözlés után a levente­zenekar vezetésével és az anyaegye­sületi zászló elővitele mellett a Hő­sök szobrához vonultak, hol a tu­risták nevében Papp Elemér közp. ügyv. alelnök szép beszéd kíséreté­ben koszorút helyezett el. Ezután a menet befelé haladt a városba és szentmisére mentek a szentferenc­rendiek templomába, mig a más vallásúak a református templomban voltak istentiszteleten. Délelőtt 10 órakor diszgyűlés volt a Magyar Király nagytermében, me­lyen megjelent Glatz Gyula polgár­mester, az esztergomi osztály el­nöke, dr. Drahos János prelátus-ka­nonok, vitéz Szivós-Waldvogel Jó­zsef ny. tábornok, dr. Divéky István várm. főügyész, dr. Brenner Antal városi főjegyző, dr. Rudolf Béla ny. járásbirósági elnök, Gulyás József állampénztári igazgató, Serényi Gyu­la számvevőségi főtanácsos, Fuchs György és Gutray Gyula hajóállo­másfőnökök, Rerschbaummayer Ká­roly gyógyszerész, dr. Darvas Géza főorvos és még sokan helyi társa­dalmunk különböző köreiből. A Turista Dalárda elénekelte a fiiszekegy-et, mely után Glatz Gyula polgármester köszöntötte az anya­egyesület ősz elnökét, megköszönve neki, s rajta keresztül a vendégek­nek, hogy az idei vándorgyűlés színhelyéül Esztergomot választották s ezáltal turistáink jubileumának fé­nyét emelték. Dr. Cholnoky Jenő közp. elnök megnyitójában magasztalta a turisz­tika nemes hivatását, melyet az élet minden vonatkozásában betölt. Né­pünknek, országunknak megismerése a cél, ezért járják a vidéket, s a természet szépségeinél imádkoznak, mikor a gyönyörűség felemeli lel­küket Istenhez. — A magyar turisztika a nagy nemzeti gondolat ébrentartását vál­lalja magára. Szerencséje, hogy ka­pott Mussolinikat dr. Térfjv Ödön, dr. Zsitvay Tibor személyében. Esz tergom is adott egy kiváló férfiút, dr. Lepold Antal prelátus kanonok, a tudós történész személyében, aki ma, az újítások idején, amikor a romboló destruktivizmus ássa alá a nemzetek falait, amikor a művésze­tek kirúgják maguk alól a tradíció­kat, amikor verseket irnak, amiket felháborodva olvasunk, amikor a destruálásban már annyira jutottunk, hogy szent nemzeti színeinket tarka rongynak mondják, amikor divattá vált történelmi nagyjaink szennye­sét kiteregetni, gúnyt űznek belőlük, lekicsinylik: Lepold Antal a multat ássa ki a föld mélyéből. — Apostoli hivatás vár azokra, akik a mult hagyományait ápolják, bebizonyítják azt, hogy ez a nép sohasem volt barbár, alakulásának első pillanatától kezdve európaivá lett. Művelt volt, ennek a nemzet­nek, amelynek alkotmánya a legré­gibb, mert hiszen az Aranybulla csak megerősítette a szentistváni tö­kéletes államalakulatot, történelmére mindig büszkék lehetünk. — A turista egyesülés ápolja a magyar multat, összetartja az em­bereket. Ezt a hivatását teljesítette az esztergomi osztály is huszonöt éven át és példaképen állította a jubiláló osztályt az ország turistái elé, mert az esztergomiak a mai ne­héz viszonyok dacára, itt a végváron is hiven teljesitik vállalt kötelességei­ket. Üdvözli az osztályt és kéri le­gyenek hűek városukhoz, melyet a dicső mult feltárt emlékei révén a világhír kapott immár szárnyaira. A huszonötéves évfordulón emlékez­zünk a magyar múltra, lángoljon fel hazafias érzésünk és ne enged­jük az kialudni soha. Ép testű és lelkű embereket neveljünk, akik majd újra kitűzik a Térffy-menedékházra a magyar lobogót. A nagyhatású beszéd után Kemény Miklós ismertette dióhéjban a ne­gyedszázad gazdag történetét, ered­ményeket és még meg nem valósult terveket, a jövőt, ami elé bizalom­mal nézünk. Az osztály történetének ismerte­tése után a program változatossá tételére most a Turista Dalárda ve­gyeskara énekelte el a Király-König Péter—Szathmáry István : „Virrasz­tók éneke" c. I. díjjal kitüntetett ver­senykórusát a tőle megszokott fi­nom művészettel, a dalárda kiváló karnagyának: Hajnali Kálmánnak dirigálása mellett. Cholnoky Jenő dr. a gyönyörűen előadott és nagy élvezetet nyújtó énekért elismerését fejezte ki a fá­radhatatlan karnagynak és kérte, „ha ellenőröket is kaptak a nőkben", dolgozzanak továbbra is lankadatla­nul, eredményesen. Ezután Lepold Antal dr. prelátus­kanonok az esztergomi vár törté­nelmét ismertette bámulatos tudás­sal, megnyitva az ő hatalmas elmé­jének gazdag tárházát, amelyben a magyar és világtörténelem, évszá­mok és nevek, dicsőség és felhős napok annyira összesűrítve raktáro­zódtak el. A hallgatóság percekig ünnepelte a kiváló tudóst. Dr. Divéky István vm. főügyész a főispán, az alispán, valamint a vár­megye területén lévő összes hivata­los fórumok nevében, mig Vörös Tihamér kormánytanácsos a Magyar Turista Szövetség és Zsitvay Tibor dr. ny. igazságügyminiszter köszön­tötték a vándorgyűlést, valamint a jubiláló esztergomiakat, mindketten kiemelvén beszédjükben azt a ké­rést, hogy szeressék továbbra is ezt a magyar földet és higyjenek a vár­va-várt magyar feltámadásban, mert csak annak az imája talál meghall­gatásra, aki hinni is tud.

Next

/
Thumbnails
Contents