Esztergom és Vidéke, 1936

1936-05-07 / 37.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 37. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. MÁJUS 7 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. 896-1896-1936 A magyar élet nem merül­het ki az örökös kóborlások­ban a mult dicsőségei és avar­jai között. Nem mélyedhetünk bele az állandó multvizsgálatba, hátratekintő szemmel nem lát­hatunk előre ... A multak cse­lekedetei: kacagányos átvihar­zas Ázsiából messze Európába, dicső tettek, gyászos elvérzé­sek, halál és feltámadás, szá­zadok és korok lemérettek már, a magyarság történelmi elhiva­tottságát ezelőtt negyven év­vel, ezernyolcszázkilencvenhat május másodikán, a gyönyörű milleneumi ünnepségek kezde­tén elismerte Európa, amikor ezerév után nem kifáradva, ha­nem fiatalos erővel előre indult a nemzet az újabb dicsősé­gek, gyászos elvérzések, halál és feltámadások magyar út­ján... Nekünk, mai fiatalságnak ez a negyven éves milleneumi ju­bileum nem a szép ünnepsé­gek, a diszes, pompázó fény felvonulásának emlékezetbeidé­zése a főváros utcáin, a ma­gyarság az ünnepléshez min­dig nagyon értett. Mi ezt az időt most már a történelemből ismerjük; nem dicsőségbe, ha­nem kegyetlen borzalmas, fegy­vercsörgésbe, háborúba, ha­lálba születtünk. A mi agyunk­ban nem a mult dicsőségének elkényelmesítő tudata ringat ál­mokat, mi nem anekdótázunk a régi időkről, mi a jövőbe nézünk. Természetes, — nem is kellene leszögeznünk — ne­künk is vannak szent ideál­jaink a multak nagyjai között, de mi már ma a jelent éljük, a jövőbe nézünk és gondolko­dunk, amikor a magyar sors­tragédia olyan megdöbbentő erővel üti meg ifjú szivünket. Ennek a maradék nemzetnek a jövendő sorsa kínozza a fel­zaklatott idegeinket, az igazi magyarságé, a magyar pusz­ták napbarnított, kérgeskezű, halálraítélt fiaié, a puszták szép fiaié, ha csak nem jön valami Istentől ihletett eszme és gon­dolat, amely a sötét magyar éjből kiutat mutat a nemzet igazainak. Mi mások akarunk lenni, nagyszerűek, honalapítók újra, az egész megoldások emberei, gerincesek, fogvicsorgatva küz­dők, kiutat keresők és ezért bátran kiállók az európai né­pek khaoszos tengerén. Megborzadunk és megdöb­benünk, mikor negyvennyolcas megmozdulását a fiatalságnak, a szabadságharcot forradalom­nak minősítik. El akarják tő­lünk rabolni az ifjúság igazát, megmozdulásának lehetőségeit a siker útján! Diákkorunkban tüzes lett az arcunk, ökölbe szorult a kis kezünk, mikor a fiatalság kiállásáról betűkbe vé­sett himnuszokat olvastunk. Pedig a mai ifjúság sem lehet más, a mai ifjúságnak is nem a megalkuvás, az „Ugy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna" lehet a menta­litása, az életelixirje; nagysze­rűnek kell lenni, bátornak, nem baj, ha kigúnyolnak, ha leki­csinyelnek bennünket, ebben a hazában csak új eszmék, meg­újhodott, meg nem alkuvó, ke­resztény alapon álló eszmék teremthetnek új életet. „Reformsrácok", „öreg csák­lyások", politikai pártok és ka­landorok : egymás gyilkolása, gyalázása a magyar élet. Mi bele akarjuk ordítani, hörögni a magyar világba, a magyar éjbe. itt más kell, itt új kell, ide új, nagyszerű Messiás kell, ide az ifjúság kell, az ifjú, a megújult erő, mert különben elveszünk. ... Bocsánat, hogy ma, egy nagy és kisjubileum felidézé­sének ünnepén jajkiáltás, vé­szes sikoly hangzik el az igazi ifjúság ajkáról, lágyan zengő, altató melódia helyett. Büsz­kék vagyunk ezerévünkre, di­csőségeinkre, halálainkra, fel­támadásainkra, de büntetni kell a sóhajt is, mely a jövő helyett a múltba száll vissza . . . Piles László Vasárnap délelőtt vette át mandátumát Ernszt Sándor dr., az űj képviselő Pénteken este fél hét órakor nagy vihar volt az egész országban, úgy hogy alig lehetett Budapesttel tele­fonon beszélni. Mikor nyilvánvalóvá vált az egyhangú választás, abban az órában épen az ellenzéki össze­fogásról tárgyalt a Központi Szemi­náriumban levő szobájában Ernszt Sándor és Eckhardt Tibor, így a kisgazda vezér gratulált elsőnek a parlament legújabb, egyben azonban legrégibb tagjának is ... Miután szavazásra nem került sor vasárnap reggel fél kilenckor a vá­rosház erkélyéről szépszámú közön­ség előtt kihirdette a választási el­nök az eredményt: dr. Ernszt Sán­dor úr ajánlásai a törvényes kellé­keknek megfeleltek, igy egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelen­tem ki. Kevéssel utána megérkezett a kép­viselő autóval Budapestről dr. Czett­ler Jenő, Fitz Arthur és Ötvös La­jos dr. kíséretében, hogy átvegye Esztergom mandátumát. A városház nagyterme teljesen megtelt, ott volt dr. Radocsay László főispán, Frey Vilmos dr. alispán, Glatz Gyula polgármester, Reviczky Gábor dr. vm. főjegyző, dr. Drahos János prelátus-kanonok, v. Borókay Rudolf ny. tábornok, stb. Etter Ödön választási elnöjc üd­íjjvözöffe az új képviselőt, kérte, hogy zeretettel, nagy tudásával, keresz­tény érzéssel és azokkal az eré­nyekkel, amelyek embertársai fölé emelik, legyen jóakarója ennek a városnak. Ernszt Sándor megköszönve a bi­zalmat, egyhangú mandátumot, kü­lönös örömét fejezte ki afölött, hogy a pártok és azok vezetői egy néze­ten voltak és lehetővé tették, hogy visszamenjek a parlamentbe, amely­ből egy év előtt saját elhatározá­somból kiléptem — mondotta — úgy láttam, hogy jobb, ha nem ve­szek részt a parlamenti életben. Ma azonban a körülmények megkövete lik, hogy áldozatokat hozzak, mert hiszen egy közéleti ember akkor felel meg hivatásának, ha kész meg­hozni azokat az áldozatokat, melye­ket az idők megkövetelnek. A pár­tok iránt nagy tisztelettel vagyok, egy hazának vagyunk gyermekei és ha meggyőződésünk különböző is, mindig csak ellenfelek lehetünk, de sohasem ellenségek, mert ebből igen nagy kára lenne az országnak. Örü­lök, hogy ennek a dicső varosnak lehetek képviselője, a képviselő min dent megtesz, amit lehet, de a kor­szakok és emberek fölött mindig a történelem itél. Ha nekem nem sikerül ideáljai mat megvalósitani — em lte fel sza­vát — nem alkalmatlankodom többé az életnek, ha magamnál megfele lobb embert találok, hajlandó vagyok eltávozni. Addig maradok Esztergom képviselője, mig teljesíteni tudom kö­telességemet, ha nem, visszaadom a megbízó lev let. Addig is kérem Esz­tergom város közönségét, legyen bi­zalommal személyem iránt... Az egybegyűltek lelkesen ünne­pelték Ernszt Sándort, majd a Him­nusz eléneklése után a templomba vonultak, ahol dr. Drahos János prelátus-kanonok szentmisét mondott, majd a Te Deumot intonálta. Szentmise után a gyengélkedő képviselő a hercegprímásnál tisztelgett majd azonnal visszament Budapestre. kapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. Itt az új középiskolai tanterv Hóman Bálint kultuszminiszter rendeletet adott ki a középiskoláról szóló 1934. évi törvény végrehaj­tási utasításának kiadása és életbe­léptetése, továbbá az uj tantervnek fokozatos bevezetése tárgyában. Az első rendelet, amellyel a mi­niszter az Országos Közoktatási Ta­nács közreműködésével szerkesztett végrehajtási utasítást kiadja és élet­belépteti, a többi közt ezeket tar­talmazza : A magyar középiskolának a tör­vény szerinti célkitűzésében az az elv domborodik ki, hogy a közép­iskola feladata elsősorban a vallás­erkölcsös alapon és magyar nemzeti szellemben való neveles. A neve­lésben az egyéni jellemnevelésre kell törekedni. A tanár igyekezzék minél közelebb férkőzni a tanítvány lelkéhez, hogy abból kitermelhesse a nemzeti nevelés eredményességét biztositó igazi értékeket. Törekedjék erre nemcsak a tanítás során, ha­nem a tanításon kívül is kínálkozó alkalommal, főként pedig az osz­tályfőnöki óra keretében, amely a legalkalmasabb arra, hogy a peda­gógus a gondjaira bizott tanítvá­nyok jellemét, képességeit megis­merje és azok fejlődését a helyes irányba vezesse. A rendelet megengedi, hogy ott, ahol a helyi körülmények és a je­lentkező tanulók csekély száma ezt megokolja, a görög nyelvet ne ta­nítsák és bejelenti azt is, hogy a miniszter a helyi körülmények fi­gyelembevételével, különösen meg­okolt esetekben engedélyt adhat arra is, hogy az V. osztályba lépő tanulók a latin nyelv helyett ábrá­zoló mértant, vagy vegytant tanul­hassanak. A középiskola felső osztályaiba csak olyan tanulók kerülhessenek, akik előreláthatólag képesek lesznek az érettségi vizsgálat követelményei­nek minden tekintetben megfelelni, a kiválogatás tehát már az alsó osztályokon kezdve szigorúbb le­gyen. A második rendelet a fiu- és le­ányközépiskolák másodosztályának uj tantervét teszi közzé és elrendeli, hogy valamennyi fiu- és leánykö­zépiskola második osztályában a ta­nítás a jövő tanévben a most kia­dott tanterv alapján történjék. A jövő tanévben igy minden közép­iskola első és második osztálya már gimnázium. A miniszter egyidejűleg rendeletet adott ki az egységes iskolai imád­ság bevezetése tárgyában. Ezentúl mindennemű alsó- és középfokú is­kolában azonos szövegű lesz a rö­vid munkakezdő és a munkavégző ima: A tanítás előtti ima: „Kérünk téged jó Istenünk, segíts és áldj meg minket, hogy figyelme­sen tanuljunk és mindenben szent akaratod szerint cselekedjünk. Légy velünk, hogy mi is a Te hű gyer­mekeid lehessünk, felebarátaink ja­vára, lelkünk üdvösségére és a Te nagy neved dicsőségére. Amen,"

Next

/
Thumbnails
Contents