Esztergom és Vidéke, 1936

1936-04-23 / 33.szám

ESmRGOODÍK ÖTVENHETEDIK ÉVF. 33. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkinf kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK 1936. ÁPRILIS 23 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Abesszínia végnapjai Az olaszok afrikai gyarmati expedíciója elérkezett az utolsó felvonáshoz. Róma tradíciójának méltó hordozói bámulatos vitézséggel küzdöttek le a fekete államkonglomerátum elnyomóinak, az amharáknak vad rohamát s ellenállhatatlan lendülettel nyomulnak előre minden vonalon Ethiopia szive felé. Mig a négus menekül szétzilált csapatainak romjaival, az elfoglalt területek lakossága lelkes örömmel üdvözli a felszabadító légiókat, amelyek negyven esztendei rabság után újból elhozták az agyonsanyargatott kis népeknek, a nyugalom, a békesség napjait, egyben a civilizáltabb élet lehetőségét. Nagyon is megérthető a felszabadulás öröme, ami az olasz impérium alá került népesség részéről olyan ünnepi formában nyilatkozik meg. Menelik és vezérei, akik a mult század végén törték össze a kis fejedelemségek és szultánságok függetlenségét, kegyetlen urai voltak más fajú, más nyelven beszélő, más rítust valló alattvalóiknak. Á ras-ok, ezek a zord és irgalmatlan kényurak, vérengző kegyetlenséggel sanyargatták a meghódított országokat, a rabszolgaság, tömegmészárlások, borzalmas testcsonkítások és kivégzések rémuralmát terjesztve ki a gazdag területek szorgalmas lakosságára. A civilizáció áldásai kisérik nyomon a feketeinges oszlopok diadalmas előnyomulását. Szinte boszorkányos gyorsasággal épülnek ki az utak s emelkednek ki romjaikból az évtizedek alatt leperzselt pusztasággá változtatott országrészek falvai. Megkezdődik újból a munka, megindul a kereskedelmi forgalom s az olasz trikolor védelme alatt újra szabad családok százezrei kapcsolódnak az emberi közösségbe, ahonnan valósággal állati sorba szorította őket Abesszínia ókorra emlékeztető barbár-imperializmusa. Amikor Európát újabb és újabb válságok rázkódtatják meg, csak örömmel és megnyugvással szemléiheti mindenki az olasz—afrikai akció sikerét. Ez a vállalkozás a legszebb emberi jogokat juttatja diadalra, a sötét kontinens legsötétebb részein. Visszaadja a boldogulás feltételeit, szörnyűségesen elnyomott és kizsákmányolt kis népeknek és ujabb megélhetési lehetőséget biztosit egy nagy nemzet emberfölöslegének. Az itáliai vállalkozó szellem és hagyományos szorgalom mihamarabb éreztetni fogja áldásait a természettől oly gazdagon megajándékozott vidéken s a földgömb egyik legvéresebb pontján felvirul a békesség és alkotó munka korszaka. Az emberiség általános érdeke, hogy az olaszok jogos törekvései ne ütközzenek mesterséges akadályokba. Európa szeme most Nagybritannián függ s az angol világpolitika tradicionális higgadtságától, bölcs mérsékletétől várja az egész fehér kontinens közvéleménye az eddig mesterségesen felkavart abesszin-kérdés megnyugtató végkifej lésének elősegítését. Anglia a kolonizálás klasszikus nemzete, bizonyára át fogja érezni Mussolini nemzetének jogát: helyet a nap alatt e klasszikus múltú és nagyjövőjű nemzet számára s megfogja becsülni tudni a két és félezredév óta nagyszerű rátermettséggel gyarmatosító olasz nép jogos törekvéseit. Mert Itáliát csak hála illetheti, amikor az utolsó rabszolgatartó országra kiterjeszti a keresztény civilizáció áldásait s rendet teremt egy irgalmatlan brutalitással összekovácsolt és elnyomás alatt tartott jobb sorsra hivatott földterületen. De még inkább általános európai érdek az, hogy az olasz fegyverek mihamarabb zavartalanul befejezhessék a békesség helyreállításának nagyszerű munkáját Afrikában. Mert amikor a Rajna kérdés izgalmas fordulatai foglalkoztatják Európa hatalmasságait, amikor a törökök bejelentik a Dardanellák demilitarizálásának megszüntetését, amikor a Duna probléma megoldása tovább már nem halasztható, elkerülhetetlen szükségesség Itália más feladatoktól háborítatlan, teljes részvétele, az európai feladatok végleges és igazságos rendezésénél, y. «flu uteri Esztergom politikai vasárnapja Ernszt Sándor, Wolff Károly és Czettler Jenő ismertették a Keresztény Párt programját a Fürdőben Vasárnap délelőtt tizenegy óra tájban sűrű csoportokban vonult fel Esztergom választóközönsége a Fürdő Szállóhoz, hogy meghallgassa a város hivatalos képviselőjelöltjének, dr. Ernszt Sándornak programbeszédét. A gyűlésen jelen volt dr. Radocsay László főispán, dr. Frey Vilmos alispán és Glatz Gyula polgármester is. A nagyterem és a mellékhelyiségek zsúfolásig megteltek. Hiszekegy elmondása után Obermiiller Ferenc, a Keresztény Párt helybeli szervezetének elnöke ismertette az okokat, melyek a pártok megegyezésén keresztül eredményezték Ernszt Sándor dr. egyhangú jelölését. Ugy szolgáljuk hazánk és városunk érdekeit — mondotta — ha annak a férfiúnak, aki mögött negyvenéves politikai mult áll, akinek nincs haragosa, csak tisztelője, (úgy van, minden oldalról) Túri Béla elvbarátjának, dr. Ernszt Sándornak ajánljuk fel a mandátumot. Beszéde végén felkérte a jelöltet programbeszédének elmondására. — Rendkívül megtiszteltnek érzem magam — kezdte beszédét Ernszt Sándor — mikor ennek a dicső városnak a közönsége képviselője választásakor rám gondolt. Túri Béla barátomnak az öröke ez a város, az állandó munkásé, aki még utolsó órájában is dolgozott. — Ha a mai politikai életet és viszonyokat vizsgáljuk, olyan súlyos helyzetet találunk, amit hosszú időkön keresztül nem tapasztalhattunk. — A mai nehéz helyzetnek elsősorban a gazdasági állapot az oka, amit a világháború okozott. Meglepő fordulatokat látunk az emberiség életében. Uj dolgok vannak keletkezőben, új világ, ezt valamenynyien érezzük, éreznie kell a többi pártoknak is, mi ezen az átalakuláson keresztül akarunk menni. — Sokan azt mondják — mondotta —, hogy legjobb lenne az egypárt-rendszer. Mi aggodalmaskodunk ebben a tekintetben, mert az hiszszük, hogy minden jogunknak és szabadságunknak vége. Nem akarjuk hosszú századok értékeinek pusztulását, fenn akarjuk tartani a multak tradícióit. A keresztény irányt és befolyást rendkívül lényegesnek tartjuk és attól félünk, ha mi elmúlunk, kezdeményezésünk is megsemmisül. — A mi feladatunk a pártok küzdel meit és harcait enyhíteni, enyhíteni a nemzet küzdelmeit. Ezt tettük a mult század végén és a jelen század ele jén, mert féltünk az ország feldarabolásától. Az volt a tragédiánk, hogy nem volt meg a kellő erőnk, hogy ideáljainkat megvalósíthassuk. — Agrárkérdésben kezdeményezők voltunk. Mi küzdöttünk az ipartörvény megalkotásáért. Szociális volt a párt, ezt vitte be a parlamentbe, s ezzel idegen volt ott. De a párt mindig át volt hatva a mérséklet szellemétől és az úgy is marad, ha szerepet akarunk játszani. A keresztény irányzatban hatalmas erő van és ebben az erőben megújul minden, éneikül pedig elpusztul a keresztény irányzat. Akkor az osztályharcok sokkal borzasztóbb mértékben fognak fellépni, a pártok még kegyetlenebb harcot vívnak, ez lesz a politikai élet összeomlása. Mi dolgozunk az agrárérdekek védelméért. Esztergomban, ahol azelőtt virágzó szőlőkultúra volt, arra kell törekedni, hogy az ismét elsőrangú legyen, hogy szállítani tudjon külföldre és bejárhasson a fővárosi piacra. Megerősödik az ipar és kereskedelem, ha erős a mezőgazdaság. A magyar politikának éppen ezért nem lehet más feladata, mint a túloldal visszaszerzésére való törekvés. Külpolitikai téren Magyarország ezidőszerint Itáliával ápolja jó viszonyát. A kezdeti aggodalmaskodás feleslegesnek bizonyult, mert Olaszország erősebb, mint hittük. Kitűnő katonái vannak, elsőrangú emberek, akik hasonlók a régi rómaiakhoz. — Ezekben a napokban érkezik hozzánk Lengyelország miniszterelnöke. A külpolitikánknak Olaszország mellett Lengyelország felé is kell tekintenie. Személyesen tudom — mondotta Ernszt Sándor — Pilsudszkynak az volt a meggyőződése, hogy Varsó és Budapest között bensőségesebb viszonyt kell leremteni. Ha ez a viszony megizmosodik, Magyarországnak rendkivüli reményei lehetnek. — Kis nemzetek életére legfontosabb a kis és nagy nemzetek egymáshoz való viszonya. Ma nem látjuk a világos utat, mert a Monarchia feldarabolásával Európa egyensúlya ingott meg, súrlódások, harcok vannak a népek között, ha ezek eltűnnének világosan látnánk az utat, melyen haladnunk kell. Jelenleg sérelmeinket elmondhatjuk a Népszövetségnél, az azonban csak úgy teljesítheti hivatását, ha a jog és biztonság mindenütt egyforma. — A keresztény párt programja tehát a szabadság védelme, a keresztény befolyás érvényesítése a társadalom és egyén életében, az alkotmány revíziója és okos külpolitika. Átalakulás előtt áll a világ, s hogy ez véres és katasztrofális ne legyen, azért küzd a párt. Wölff Károly, országgyűlési kép-