Esztergom és Vidéke, 1936
1936-03-25 / 25.szám
ÖTVENHETEDIK ÉVF. 25. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. SZERDA, 1936. MÁRCIUS 25 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Tavasz... Megérkezett hivatalosan is a tavasz. Á napok állandóan hosszabbodnak s az aranyos napsugár mind melegebben tűz a tél vizétől elárasztott földre. A természet megkezdte áldásos termelő munkáját. Az őszi vetés szépen zöldéi. A virágok közül az ibolya és a hóvirág már virágba szökkent s az erdők mélyén szerényen meghúzódva illatával hirdeti a magyar tavaszt. Jóformán nem is volt tél. Kemény, csikorgó hideg az idén elkerülte hazánkat. A szántóföldekre jó idő járt. Kisebb fagy volt ugyan, ami tönkretette a korai cseresznye termést, de a buza, árpa és a többi őszi vetések nem érezték meg a kis hideget. A terméskilátás kedvező, Ha ilyen marad az időjárás, ha nem lesz meglepetés, váratlanul fagy és hideg, akkor régen nem látott termésre van kilátás. Ránk is férne már egy bőtermésű esztendő a tavalyi szárazsággal szemben. A jó termés mellett azonban még valamire is szükségünk lenne, mégpedig'kedvező kül- és belpolitikai helyzetre. Mert a mai külpolitikai helyzet is olyan, mint a természet. A tél folyamán ott is vetések történtek, mégpedig erős elszánt munkával. Gondoljunk csak az olasz— abesszin viszályra. A mult őszszel keletkezett. Akkor indultak meg az olasz hadak, hogy Olaszország területi igényeinek érvényt szerezzenek. Egy kis mag volt ez, amely szépen kikelt s növekedésnek indult. Nem zavartalanul, hiszen nem egy vihar érte, de dacolt az időjárással. A népszövetség volt a vihar s minden áron el akarta verni a termést. Különböző szankciókkal azon fáradozott, hogy keresztülhúzza Olaszország számitását és tervét. Régente bezzeg nem igy volt. Ha Angliának, Franciaországnak és a többi gyarmatokkal rendelkező államnak gyarmati problémája volt, elintézték csendben. Fegyverre bizták a döntést s azok a világ közvéleménye, beleegyezése nélkül hozták meg az eredményt. Olaszországnak már nem sikerült ilymódon. Meg akarták fojtani törekvését, de nem sikerült. A győzelmes olasz hadsereg munkája végéhez közeledik. Az elvetett mag tavaszra meghozza termését. Mert az olasz—abeszszin viszály befejeztével Itáliának nem lesz probléma az, hogy kenyeret adjon fiatalságának s elhelyezkedést nyújtson az állástalanoknak. Uj területet kapnak s az felveszi az emberfelesleget. Ott van Németország esete. A tél csendjében, zavartalanul dolgozott hazája boldogulásának érdekében. Hitler kancellár napokon keresztül álmatlan éjszakákon kereste a megoldást a nemzetközi béke és az állami szuverenitás megerősítésére. Mignem a tél végén kirobbant Németország akarata s széttépte a locarnoi szerződést. Nem bizta a kérdés megoldását a hágai döntő bíróságra, mert tisztában volt vele, hogy a bürokrácia útvesztőjében elposványosodik a német nép akarata. Gyorsan, elszántan intézkedett. Amikor elmondta történelmi nevezetességű beszédét, ug3'«r?akkor mér be is vonultak a német katonák a semleges területre. Nem enged területi szuverenitásából még akkor sem, ha azt fogják rá, hogy Németország volt az, aki ünnepélyesen fogadta a locarnoi szerződést. Balga hit, amely azt állítja, hogy egy nemzet területi szuverenitásáról önként és ünnepélyesen lemond. Az elvetett mag, Németország útja az egyenjogúság felé sok viharnak van kitéve. Franciaország és kapcsolt részei mindent elkövetnek, hogy Németországra ráhúzzák a vizes lepedőt. S ezzel szemben egy francia jogtudós Barthélemy, aki tisztában van azzal, hogy honnan fuj a szél, hogy a kapcsolt részek akarják megint Franciaországot belerántani a bajba s az emigráció mozgolódik megint a Francia honban, azt mondja: „nekünk franciáknak nem az a feladatunk, hogy keresztes hadjáratot indítsunk az ő megboszulásukra". Ne vizsgáljuk most a kompromisszumokat s azt, hogy hová fejlődhetik a dolog, hanem elégedjünk meg annyival, hogy tavasz van, a kikelet ideje, nemcsak a termeszeiben, hanem a politikában is. Egy román politikus szájából vesszük ki a következő mondást, aki a locarnói szerződés egyoldalú felbontásával kapcsolatban a következő aggályának adott kifejezést: „Ha Németország egy nemzetközi szerződést önhatalmúlag, a szerződésben megállapított törvényes út megkerülésével széttépett s önmagára nézve hatálytalannak nyilvánította, mi lesz akkor a trianoni paktummal, amelyet Magyarország is egyszercsak önhatalmúlag felbont s magára nézve érvénytelennek tekint ?" Mi csak annyit mondunk, hogy a román politikus aggálya igen rövid időn belül valóra válhat, mert a tavasz nemcsak a természetben, hanem a politikában is megújhodást szokott hozni. És a román politikus kijelentésére Hitler mondásával válaszolunk: „Minden szerződést, amelynek gyökere az erőszak, fenyegetés vagy zsarolás, csak bizonyos ideig tür meg a történelem." S bizony az a bizonyos idő lassankint a végéhez kezd közeledni. Szent Benedek-ünnepély a bencésgimnáziumban A bencés gimnázium ünnepségeinek sorában igen jelentős a rend alapitójának, Szent Benedeknek névünnepe, amikor nemcsak a rend fiai, hanem a volt bencés diákok és szülők is hódolnak a nagy szent emlékének. A vasárnapi ünnepségen megjelent dr. Serédi Jusztinián bíboroshercegprímás dr. Hamvas Endre titkár kíséretében. Ott volt dr. Radocsay László főispán és neje, dr. Frey Vilmos alispán, Glatz Gyula polgármester és neje, dr. Reviczky Gábor vm. főjegyző, dr. Csárszky István, dr. Török Mihály és Jeszenszky Kálmán prel.-kanonokok, v. Szivós-Waldvogel Józsefné, Podhradszky Károly járási testnevelési felügyelő, dr. Ibrányi Ferenc egyetemi m. tanár, P. Weiss Rikárd, Obermüller Ferenc reálgimnáziumi igazgatók, Bartal Alajos, a tanítóképző igazgatója és sokan mások a szülők és városunk társadalmából. A műsor első számaként az intézet vegyeskara Szent Benedek himnuszát adta elő Hajnali Kálmán énektanár kiváló vezénylete mellett. Utána Mécs L: „Genesis"-ét szavalta el egyszerű finomsággal Margó György VIII. o. tanuló. Nagy sikere volt a szavalókórusra átírt Endrődi S.: „Angelus" költeményének, melyben a szólót Kurinyetz József II. és Reviczky Elemér III. o. tanulók mondták. Sík Sándornak egyik igen nehéz költeményét „Ketten a mesterrel" nagy biztonsággal és szépen szavalta el Kurinyetz József II. o. tanuló. Az ünnepi beszédet dr. Eggenhofer Béla kórházigazgató-főorvos, volt bencésdiák mondta. Történelmi távlatokat felölelő beszédében ismertette azokat az állapotokat, melyek Szent Benedek születésének idején a lehanyatló, erkölcsileg züllésnek indult római birodalomban domináltak. Ismertette annak a patrícius családból származó ifjúnak életrajzát, aki az élet szennye elől Subiaco egyik barlangjába menekült, aki megalapította immár másfélezer éves, hatalmas rendjét, a Szent Benedek-rendet, melynek fiai a hit és akarat erényeit követve dolgoznak a lelkekért, nevelik az ifjúságot. Az ifjúságnak büszkének kell lennie arra, hogy a nagy alapító programmjával készülhetnek, edződhetnek az életre. A tartalmas, költői ünnepi beszédet megérdemelten tapsolta a közönség. Szünet után az intézet vegyes és gyermekkara énekelt Hajnali Kálmán vezényletével, majd a művészekkel kiegészített szalonzenekar ragadtatta el a közönséget Paczolay Imre karnagy vezetésével. Gounod —A. Pennati—Malvezzi: „Faust Nagy Suite"-ét adta elő három részben, majd Kacsóh Pongrácz: „Rákóczi megtérésé"-t. A nehéz darabok minden mély szépségét, hatásosan domborította ki a kiváló karnagy vezetése alatt álló zenekar. Szép volt Ebergényi László hegedűjátéka Riedl László zongorakiséretével. Liszt II. rapszódiáját adták elő. Szünetben az intézet fúvószenekara muzsikált Orbán Vilmos karnagy dirigálása mellett A bencésgimnázium méltó ünnepséggel hódolt a nagy alapító Szent Benedeknek. A kultuszminiszter a kereskedelemért Dr. Hóman Bálint kultuszminiszter körrendeletet intézett a tankerületi főigazgatókhoz az iskolai formaruhák bevezetésénél követendő eljárás tárgyában. A rendelet igy szól: — Méltánylandónak találtam a kereskedelmi érdekképviseletnek azt az óhajtását, hogy az iskolai formaruházati cikkek árusítása ne váljék megokolatlanul egyes kereskedők kiváltságává, hanem tegyék lehetővé azok forgalombahozatalát minden I kereskedő számára. Elrendelem ennélfogva, hogy az új növendékek • szüleinek az iskolák — intézetek — j kellő időben adják meg a formaruha vagy sapka beszerzésére vonatkozó utasítást és a szülőket az elkészítés vagy vásárlás helye tekintetében ne befolyásolják. Amennyiben pedig új egyenruházati cikk bevezetésére kerülne a sor, azt az igazgatóság olyan időben hozza a helybeli kereskedők tudomására, hogy azok a szóbanlevő árucikkek beszerzéséről idejében gondoskodhassanak és a bevásárló szülőknek valamennyien rendelkezésre állhassanak.