Esztergom és Vidéke, 1936

1936-03-19 / 23.szám

az erre jelentkező és szívesen vállalkozó állásnélküli ifjúságot, termé szetesen megfelelő díjazás mellett. Szó volt a sajtópropagandáról, majd az ünnepi év megrendezéséhez feltétlenül szükséges anyagiak előteremtésének módozatairól. Elhatározta a bizottság, hogy küldöttségileg kérik fel a polgármestert, majd az ő vezetésével a főispánt és alispánt, a jubileumi ünnepségek messzemenő támogatására és közbenjárásra a kormánynál. A sajtóbizottság időről időre üléseket tart, ezekről aztán rendszeresen fogunk beszámolni lapunk olva sóinak. Március 15-ike Esztergomban Az egész ország lelkes hangulatban áldozott a dicső márciusi ifjak és hősök emlékének. Az ünnepségből Esztergom is méltóképpen vette ki részét, amikor délelőtt szentmise után a Széchenyi-téren ünnepséggel hódolt negyvennyolc fiai emlékének. Az ünnepség a megye, város, intézmények vezetőségének, a város közönségének és a diákság, leventék jelenlétében folyt le. Az ünnepséget a Szózat eléneklése nyitotta meg, utána Petőfi Nemzeti dalát szavalta el Lakatos László frontharcos, majd régi esztergomi szokás szerint Fábián János a gimnázium VIII. o. t. papnövendéke mondotta el gondolatokban gazdag alkalmi beszédét. Búzás Kálmán levente Sajó S: A hit, vitéz Selmeczy László reáliskola VIII. o. tanulója pedig Petőfi: Magyarok Istene c. költemtnyét szavalta, el. A tanítóképző énekkara két számmal szerepelt: Erkel F.: Honfi imája és Liszt: Magyar ünnepi dalát adta elő a bencésgimnázium fúvóskarának kíséretében. Ünnepi szónok Szővényi Lux Géza reáliskolai tanár volt, aki költői szárnyalású beszédben vont párhuzamot a negyvennyolcas és a mai fiatalság között... Este 8 órakor a Polgári Egyesület ünnepi vacsorát rendezett, melyen mintegy nyolcvanan vettek részt. Ott voltak Glatz Gyula polgármester, Reviczky Gábor dr. és Závody Albin dr. vármegyei főjegyzők, v. Szivós-Waldvogel József ny. tábornok, Krecsányi Kálmán dr. rendőrkapitány, Gróh József dr. bankigazgató, Brenner Antal dr. városi főjegyző, Zsiga János dr. várm. aljegyző, Gujás József állampénztári igazgató, Reicher József máv. állo másfőnök, Jáki Sándor máv. intéző, ^MJ^A^!?^^

2

' °.

bermaJler Ferenc es Weiss Richard dr. reálgimnáziumi igazgatók, Székely Gyula rendőrfelügyelő, Gyarmathy Lajos és Homor Kálmán főmérnökök és még sokan társadalmunk minden rétegéből, Az ünnepi beszédet szidén Béres István theológiai tanár, a Kat. Legényegylet elnöke mondotta, melyet egész terjedelmében az alábbiakban közlünk: Mélyen Tisztelt Hallgatóim ! Kedves Magyar Testvérek! Ne ütközzék meg senki, ha kérdéssel kezdem beszédemet: a világháború után van e létjogosultsága a március 15-iki nemzeti ünnepnek? A világháború az ő elképesztően nagy arányaival és borzalmas eseményeivel a történelemben talán csak a tatárjáráshoz és a törökdúláshoz hasonlítható, minden más emlék elhomályosul, eltörpül mellette. Nemzeti függetlenségünk birtokában tudjuk-e jó szívvel áldani azt az időt, amikor először irták zászlóra a függetlenségi törekvések jelszavait? Vagy inkább igy sóhajtunk fel: adtál Uram függetlenséget, de nincs köszönet benne. Mert való igaz, hogy többet fizettünk érte, mint amennyit ér. Ennek dacára én csak örülni tudok annak, hogy a kormányzat március 15-ét törvénybe iktatta és piros betűs nemzeti ünneppé nyilvánította ; a függetlenségért is, amit annak derék előharcosai nem ilyennek képzeltek el, de meg amiatt is, mert ez a fiai részéről mostoha anyaként kezelt haza nagyon is megérdemli, hogy legyen legalább egy ünnepe, amikor róla elmélkedünk, érte imádkozunk és megerősödünk szeretetében. S az a körülmény, hogy ez az ujabban törvénybe iktatott nemzeti ünnep március 15-e, utal legjobban arra, hogy a hazaszeretetetet nem merő érzelem, nem az ajkon elömlő szó csupán, hanem — és elsősorban — áldozatos kötelesség. Akiket március idusán ünnepelünk, akaratlanul lettek ennek a nemzetnek azóta is ünnepelt hősei, mert ők erre nem is gondoltak, ők dolgozni és elszánt akarattal áldozni akartak eszméik megvalósulásáért. Ezek közül az eszmék közül a szabadságot és egyenlőséget azóta a törvény biztosítja számunkra, a testvériség azonban még mindig csak a szónoklatokban és a köztudatban él, de gyakorlatba oly nehezen akar átmenni. Pedig a keresztény vallásnak is a felebaráti szereteten alapuló testvériség a fundamentuma. Ezen a fundamentumon épült fel a kereszténység, minden idők legmodernebb szeretetháza. Nem hivatkozom én most korokra, egyet azonban minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani: a mai emberöltő életében most éljük azokat a napokat, amikor leginkább szükség van a testvériségnek nemcsak hangoztatására, hanem gyakorlására. Nem sajátságos-e, hogy a felebaráti szeretetet, a testvériséget, melyet Krisztus hirdetett először a világnak, állandóan hangoztatni kell, sőt időnkint szinte forradalmi követelményként szerepel és még ma is nagyon időszerű erről beszélni. Hát a szeretetet, a testvériséget úgy kell ráoktrojálni az emberekre ? Igen, mert a világon nemcsak világosság van, hanem sötétség is; nemcsak éltető nyár, hanem dermesztő tél is : nemcsak szeretet, hanem önzés; nemcsak testvériség, hanem gyűlölség is. Sokan Kain bélyeget hordanak homlokukon, nem ugyan a fizikai értelemben vett testvérgyilkosság miatt, hanem a szeretetlenség, gyűlölség, irigység és a mások becsületében való gázolás által elkövetett testvérgyilkosság miatt. Nehéz volna eldönteni, melyik háború sodorja nagyobb katasztrófába az emberiséget: a fegyverekkel vívott véres háború, vagy a most dúló gazdasági háború. Nemcsak a világháborúnak voltak elesettéi és hősei, a mai életküzdelemben, a megélhetésért vívott közelharcban, az élniakarás elé tornyosuló akadályok elhárításában és a nyomorúság fűtetlen, dohos és nyirkos dekkungjaiban is vannak elesettek, vannak hősök. Elesettek, kik megtörtek testben és lélekben, meghasonlottak a világgal és önmagukkal, elesettek, kiknek szemében nem a szebb jövőbe vetett remény sugara csillog, hanem a kétségbeesés és a minden mindegy homálya szürkül, De vannak hősök is, névtelen hősök, jeltelen házikókban, piszkos műhelyekben, áporodott szagú irodákban. Többgyermekes családapák valóságos életművészek, akik némán, öszszeszorított ajakkal küzdenek, nélkülöznek, lemondva minden kulturigényről és szórakozásról, de istenfélelemre, hazaszeretetre, becsületességre nevelik gyermekeiket. Vagy minek nevezzelek titeket, ti fiatal állástalan diplomások, akik már nem is 'vagytok oly igen fiatalok? Ti vagytok a reformnemzedék ? Félek tőle, hogy az éhségdiktálta reform nagyon elkeseredett lesz. Kedves Magyar Testvérek ! Ne érjen engem a vád, hogy sötét színekkel ecsetelem a valót, mert a valóság még feketébb, még ijesztőbb. Március 15-ike az őszinteség napja. Leplezetlen, bátor őszinteséggel léptek fel a márciusi ifjak, ne ámítsuk magunkat mi sem színes délibábok elképzelésével, hanem addig is, mig ezeken a fájdalmas állapotokon az államhatalom segíteni tud, legyünk testvérei egymásnak egymás megértésével, megbecsülésével és a rászorulók segítésével. Kár, kimondhatatlan kár minden magyarért, aki akár testben, akár lélekben elpusztul. Ádáz gyűlölettel eltelt ellenséggel vagyunk körülvéve, és mi mindig azon veszekedünk, hogy ki legyen a vezér ? Átkos vaksággal és öngyilkos optimizmussal verte meg az Isten azt, aki nem látja, aki nem veszi észre, hogy az a gyűlöletgyűrű, mely bennünket körülövez, addig nyugodni nem fog, mig össze nem roppant minket. Akármilyen hangot pendítsen meg Hodzsa, nem hiszek neki, még ha magyar nemzetiszin pántlitkát is tűzne ki kalapjára, mert neki és a mi többi sírásóinknak csak egy a céljuk: Magyarországot egy olyan gazdasági és politikai konstelláció elé állítani, aminek eredménye vagy a jelenlegi j határok véglegesítése, vagy a lassú : pusztulás. Azoknak, akik ezt a borjzalmas rablógyilkosságot rajtunk eli követték, akik ezt a természetellejnes helyzetet erőszakkal fenntartják, s akik szánalmas rettegésükben a ; civilizált világot szétromboló szovIjetet hozzák határainkra, azoknak csak egy szándékuk lehet: lesni ení nek a nemzetnek leggyöngébb pillaI natát és megadni neki a kegyelemdöfést. És mi ezt még elősegítjük ? Mert igenis elősegítjük, ha a gyűlölködés fegyvereit fel nem cseréljük a szeretetnek, a testvériségnek, megértésnek és megsegítésnek fegyvereivel. Az ószövetségi zsidók a 70 éves babiloni fogság után hazatérve, romokban találták hazájukat. De nekiálltak a templom és a város felépítéséhez. Nem dolgozhattak azonban zavartalanul, mert az ellenség folyton támadta őket. Egyik kezükkel építettek, a másikkal kardot fogtak és hadakoztak. És sikerült nekik az eltakarított romok helyén új várost, új templomot építeni, új életet teremteni, mert a legfőbbtől az utolsó téglahordó gyerekig mindenki önzetlenül és lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. Nekünk is romokban heverő hazát kell felépítenünk és megvédelmeznünk. Ez azonban csak becsületes kötelességteljesítéssel történik, amit nem a törvény, vagy a szolgálati szabályzat vált ki belőlem, hanem a haza és embertársaim megbecsülése sürget. Ezzel szemben azonban olyan jelenségeket látunk, hogy vitéznek, hősnek nem azt kell neveznünk, aki nagy dolgokat hajt végre egyéni érdekeinek veszélyeztetésével, hanem aki önzetlenül becsületes. De hol az önzetlen becsületesség azokból, akik önző, aljas és szennyes hajlamaik kielégítésére hűtlenül kezelik, magyarul: elsikkasztják a közpénzt, a közvagyont, mely verejtékes és véres adófillérekből tevődik Össze akkor, amikor az önhi báján kivül tönkrejutott szegény polgárt könyörtelenül elárverezik. Hol a testvériség azokból, akik szavalnak a tisztes magyar ipar és pedig a helybeli magyar ipar felkarolásáról, ugyanakkor megrendeléseikkel idegen, sőt nem is magyar iparoshoz mennek. Ezzel szemben mily szörnyű Ielkiismeretlenségről tesz tanúságot az az iparos, aki tudva és akarva hitvány és silány munkát teljesít. Vájjon építő munkát végeznek azok, akik olyan irány szolgálatába szegődnek, mely lassan, de biztosan rombol, akik még ma is a régen levitézlett, de egyesek által visszasírt liberalizmust magasztalják, akik sajtóban, irodalomban, művészetben csak a rebachot keresik, de nem a konstruktív erőtényezőket támogatják. Nem! Az ilyenek az ellenségnek nyújtják építőkarukat, másik kezükkel pedig a kardot magyar testvéreiknek szegezik. Az előbb a város és a templomépítő zsidókat említettem az ószövetségi bibliából. Bizony elfáradtak elcsüggedtek azok is az örökös robotban és küzdelemben és arról panaszkodtak, hogy az épülő új templom nem lesz olyan szép, mint a régi volt. Aggeus próféta azzal vi gasztalta őket, hogy ha nem is lesz olyan szép, de nagyobb lesz a dicsősége, mert meglátja és magába fogadja a Messiást. Kedves Magyar Testvéreim! Ha a törvény megvalósította a szabadságot és egyenlőséget, tegyük valósággá a testvériséget is és úgy dolgozzunk a haza felépítésén. S ha elfog a kishitűség, a reménytelenség, a csüggedés, vigasztaljon az a j biztos tudat, hogy ha nem is lesz I oly szép, mint valamikor, de nagyobb lesz a dicsősége, mert mi építettük, mi védelmeztük, mert mi szerezzük vissza határait, mert egykor újra ismét magába fogja fogadni elszakított véreinket. A nagy hatást keltett ünnepi beszédet a hallgató közönség zajosan megtapsolta, kiknek nevében Vodicska István elnök mondott a kiváló szónoknak köszönetet. Majd Pelczmann László alelnök ismertette a Kossuth-serleg 30 éves történetét, mely után Gróh József dr. bankigazgató mondott köszönő szavakat Pelczmann Lászlónak azért a sok fáradozásért, amelyekkel évek óta ezekat a vacsorákat rendezte. Meg kell emlékeznünk Sörös Ede vendéglős kiváló konyhájáról is, mert a felszolgált ételek és italok minőségével mindenkitől a legnagyobb elismerést érdemelte ki. Országos rekord vitorlázóinknál Az esztergomi MOVERO egyre jobban igazolja azt az érdeklődést, amelyet a hivatalos körök tanúsítalak az ország egyik legszebben, legeredményesebben működő egyesülete iránt. Csak nemrég számoltunk be arról az intenzív munkáról, amely az új műhelyben folyik, gépek készülnek jóformán a semmiből, illetőleg a megértő, lelkes emberek áldozatkészségéből, akik elősegítik az egyesület működését és legtöbbször a közvélemény még csak ezeket az aranynyal bejegyzendő neveket sem ismeri, de akiknek mindennél nagyobb elégtétel az az eredmény, amelyet repülőink id jről időre kimutatnak. A magyar repülés ezen prófétáiról majd az aviatika magyar történelme emlékezik meg méltóképen. Az elmúlt vasárnap két országra szóló esemény történt a repülőtéren. Az egyik Kertész Károly esztergomi pilótanövendék 4 és fél perces (1) repülése „Zögling" típusú siklógóppel, amellyel majdnem elérte a n

C

u vizsga eredményt. A második pedig ugyancsak Kertésznek 36 perces vitorlázása, mely már jóval felülmúlja a harmadfokú vizsga megkövetelt idejét. Ezzel ő a második esz-