Esztergom és Vidéke, 1936

1936-03-12 / 21.szám

ESZTERÍiOH Az Esztergomi Turista n alárda városunk kultur; ;ének kétség­telenül egyik leg envesebb té­nyezője. A Mag ista Egyesü­let Esztergomi >ának kebelé­ben ezelőtt huszonöt évvel alakult meg ez a lelkes csoport, mely — a háború egy-két éve alatti kényszerű stagnálást leszámítva, nagy buzgó­sággal és kitartó munkával műveli nemcsak a dalkultúrát, de a polgári összetartozandóság, a hű bajtársias­ság s amit legelőször kellett volna mondanunk: a hazafiúi érzés eré­nyeit a város polgársága körében. Az Esztergomi Turista Dalárda nemcsak legnépszerűbb, de legde­mokratikusabb szervezete is váro­sunk társadalmi életének, amennyi­ben tagjaitól a jó hangon kivül csu­pán kifogástalan s feddhetetlen pol­gári magatartást kivan meg, tekin­tet nélkül tagjainak társadalmi állá­sára s foglalkozására s igy baráti megértő szomszédságban szolgálják a dal kultuszát a főtisztviselő, az állami hivatalfőnök, a kereskedő s a kisiparos is. De amilyen egyek a barátságban, olyan egyek a dal szeretetében is s ez az összetartás és ez a lelkese­dés a titka annak, hogy mig más egyesületek csak nehéz küzdelmek árán bírják holnapjukat biztosítani, addig a Turista Dalárda az utóbbi években örvendetes fejlődésről tesz tanúságot. Ennek a fejlődésnek a biztosítá­sáért azonban nemcsak munkában, de sokszor anyagiakban is elég ne­héz áldozatokat kell hozniok a Tu­rista Dalárda tagjainak. A dalárdá­nak ugyanis nincs vagyona s tag­jai bizony mindannyian szegény em­berek. Kiadása azonban elég sok van ennek a dalárdának, mert elte­kintve attól, hogy az ilyen kaszinó­rendszerű összejövetelek nem telje­sen költségmentesek, a dalárdának reprezentatív kiadásai is vannak. Látjuk ezt hazafias ünnepélyekre, közéleti aktusokra, továbbá teme­tésekre stb. való testületi kivonulá­saik alkalmával. Most is például időrágta egyesületi zászlójukat re­nováltatják tetemes költséggel. Kiadásaik tehát vannak, bevéte­leiket pedig nyilványo5 hangverse­nyeik bizonytalan jövedelméből szok­ták födözni. Ezek a hangversenyek — azt jól tudják Esztergomban az ünnepélyrendező egyesületek — ha nem is járnak éppen ráfizetéssel, de bizony igen gyér jövedelmet jelen­tenek a legtöbb esetben. S ezeket a nyilvános szereplése­ket, bemutatkozásokat mégis meg kell tartani, mert hiszen egy dalos­egyesülettől ezt egyenesen elvárja a közönség, amely itt Esztergomban —- s ezt lekopogom — őszintén sze­reti s becsüli is ezt a minden idő ben helytálló, népművelő, szerény, sokat nyújtó, szóval népszerű da­lárdát. Ez az az egyesület városunk­ban, amelyik nem kér, csak ad. Ta­lán ez is egyik titka népszerűsé­gének ... j Tudjuk, hogy a Turista Dalárda i alkalmi szereplésein felül minden j évben egy nagyobbszabású nyilvá­' nos hangversenyt is szokott ren­dezni, mely azonban a dalárda re­organizálása miatt a mult évben el­maradt. A mult évben alakult meg ugyanis a dalárda kebelében a női s ezzel kapcsolatban a vegyeskar is. Ez évben azonban, pontosan már­cius 14-én a dalárda ismét megren­dezi szokásos évi nagy hangverse­nyét Liszt Ferenc elhunytának 50. ; évfordulója alkalmából s ezzel bele­j kapcsolódik az országosan rende­zett Liszt-emlékünnepélyek soroza­tába. Műsorán csupa Liszt művek szerepelnek férfi-, női- s vegyeskari előadásban. A műsor keretében fő­városi s környékbeli művészek is szerepelnek ének- és zongoraszá­mokkal s egy igen előkelő fővárosi zenei szakember Lisztet, a zongora­művészt és zeneköltőt fogja mél­tatni. A Turista Dalárda tehát ismét ad egy nivós s kétségtelenül nagystílű hangversenyt, de ezúttal kér is. Ér­deklődést, megértő támogatást, sze­retetet kér a város közönsége ré­széről. Érdeklődést, hogy el ne lan­kadjon munkakedve, támogatást, hogy biztosíthassa a további fejlő­déséhez feltétlenül szükséges anyagi bázist és szeretetet, hogy erkölcsi jutalma is legyen több évtizedes önzetlen és bizony fárasztó mun­kájának. Mi úgy érezzük, hogy ezekre a sorokra semmi különösebb szük­sége nincs a dalárdának további népszerűsítése szempontjából, de súlyt kívánunk adni a helyi sajtó részéről is a hangverseny, mint nem­zeties irányú, mint kultúrhistóriai, egyben várostörténeti ünnepély je­lentőségének. Hisszük, hogy váro­sunk minden szép és nemes irányú megmozdulás iránt érdeklődő kö­zönsége is ilyen szempontokból fogja értékelni, meghallgatni s él­vezni a Turista Dalárda szombat esti Liszt-hangversenyét, melynek megrendezése kulturális kötelessége, meghallgatása pedig a nagy magyar zseni iránti tiszteletadása úgy a Tu­rista Dalárdának, mint a város pol­gárságának, mely a megyei s vá­rosi közélet vezetőinek remélhető érdeklődéséből is bíztatást menthet kedves és népszerű dalárdájának ezúttali s ezutáni támogatására is Nagy ünnepséggel és országos zarándoklás­sal üli meg a magyar katolicizmus Buda­vára visszafoglalásának 250 éves fordulóját Nagy ünnepre készül a magyar nemzet, de az egész keresztény nyu­gat is, mert most lesz 250 éve an nak, hogy XI. Incze pápa kezde­ményezésére és nagy anyagi áldo­zatkészségével Lotharingiai Károly herceg hosszú véres harcok után hős seregével, amelyben több mint 18 ezer vitéz magyar katona vett reszt, 1686. szeptember 2-án vissza­foglalta Budavárát a török félhold­tól. Emlékezetes napja ez nemcsak a magyar nemzetnek, hanem a ke­resztény nyugatnak is, mert hiszen Budavárának visszafoglalásával in­dult meg a hitetleneknek mind de­ledre való visszaszorítása. A történelem egyik legnagyobb eseményének hősei ezúttal is ma­gyarok voltak. Esterházy János gróf, Batthyányi Ádám, Petneházy és Csáky hajdúi és huszárjai vol­tak azok, akik haláltmegvető bátor­sággal mentek neki az égbenyúló falaknak és Jézus nevével az ajku­kon, áldozták föl életüket a keresz­ténységért és Hazájukért. Letagad­hatatlan történelmi igazság az, hogy egy győri magyar hajdú volt az első, aki feljutott a létrákon a budai vár­falra és annak egyik kiszögelésére feltűzte a szűzmáriás magyar lo­bogót. Meg kell dobbania minden magyar szivének, mert régi dicsőségünk em­léke vet ránk most sugarat, meg­mutatván az egész világnak, hogy van egy nép, amely évszázadok vi­harai között életét, boldogságát, va­gyonát és családi tűzhelyét áldozta fel Krisztus keresztjének diada­láért és a nyugat fejlődésének biz­tosításáért. Itt az alkalom, hogy a reánk hárí­tott igazságtalanságokra felfigyel jenek. Éppen ezért fel kell használni az alkalmat most, amikor maga Ma­gyarország biboros-hercegprimása vállalkozott arra, hogy az Actió Catholica Országos Elnökségének felkérésére főpásztori vezetésével el­vezeti a magyarok hálazarándokla­tát a keresztény világ központjába, Rómába, hogy ott a magyarokat 250 évvel ezelőtt megsegítő és a tö­rök járomtól megszabadító XI. Incze pápa nagy utódjának, XI. Pius pá­pának bemutassák a nemzet soha­sem felejtő nagy háláját. Meg kell mozdulni minden falu­nak és városnak, mert ebben a za­rándoklatban ott kell lennie minda zoknak, akiket az élet az élre állí­tott, de nemcsak ezeknek, hanem minden katolikusnak meg kell moz­dulnia, hogy résztvegyen ezen a ragyszabású zarándoklaton, amely két csoportban indul Rómába. Az első, vagyis az „A" csoport május 5.-én, a második, vagyis a „B" csoport május 8. án. A zarán­dokok megjelennek ezenkívül az első katolikus Sajtó világkiállításon is. A részletes programmot a jövő hé­ten bocsátja ki az Actió Catholica Országos Elnökségének központi iro­dája (Budapest, IV., Ferenciek-tere 7. sz.) amely már most is, levélbeli keresésre a legnagyobb készséggel ad felvilágosítást. Magyar Katolikusok vár bennete­ket Róma, az Örökváros I I I WWWWMHWWrtWWWMWW Lapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. Városrendezési törvény­javaslat készül Tíz éve várja türelmetlenül egy sereg vidéki város, vármegye, vala­mint nagyon sok munkára vágyó mér­nök azt a törvényjavaslatot, amely végre rendet teremt a magyar váro­sok építkezésében és rendezésében. Ugyanis ezen a téren országszerte kao­tikus állapotok vannak, mert az egyes városok és vármegyék lokális érde­kek figyelembevételével és műszaki képzettség hiányában olyan építési és városrendezési szabályrendelete­ket alkottak, amelyek sem szociális, sem egészségügyi, sem pedig mű­szaki tekintetben nem állják meg a helyüket. Rengeteg panasz és majdnem hely­rehozhatatlan hibák támadnak ezek­ből a rendszertelenségekből, meg­akasztva a városok egészséges fej­lődését, másrészt pedig az élet a bürokrácia lassúságát mellőzve, egészségtelen településeket kénysze­ritett ki annyira, hogy sok esetben főbb közlekedési utakat foglaltak el és akadályozták ezzel a közlekedés rendkivüli fontosságát. Néhány vár­megye és város vezetősége súlyosan érezte ezt a fonák helyzetet és évek­kel ezelőtt már igyekezett olyan vá­rosrendezési és építési szabályzattal rendet teremteni, amely megfelel a mai szociális, higiénikus és műszaki követelményeknek, azonban a belügy­minisztérium nem hagyta jóvá a vármegyének 21 különféle építési szabályzatot egybefoglaló szabály­zatát azzal az indoklással, hogy rö­videsen országos rendezés történik. Már évekkel ezelőtt még Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­tersége idején megkezdték egy or­szágos építési és városrendezési tör­vény alkotását, számtalan ankéton foglalkoztak a tervvel a Mérnöki Kamara kiküldöttei, a társminiszté­riumok és mindazok a szakembe­rek, akiket a minisztérium vélemény­adásra hívott fel. A magyar mérnöki kar örömmel várta az új törvény eljövetelét, azonban ismét elaludt évekre ez a halaszthatatlannak látszó kérdés. Értesülésünk szerint Bornemissza Géza iparügyi miniszter hozzáfogott az uj városrendezési törvény meg­alkotásához. Az uj törvényjavaslat tervezetén most dolgozik a minisztérium ille­tékes osztálya és előreláthatóan rö­videsen olyan formába kerül a íja­vastat-tervezet, amely ugy a szak­emberek, mint magának a mi­niszternek tetszését is meg fogja nyerni. ügy tudjuk, hogy az elgondolás szerint szabályozni fogják minden vármegye és az 5 ezer lakosú na­gyobb város épitési és városrende­zési ügyeit. Ez a nagyszabású munka minden nagyobb invesztíció nélkül vihető keresztül, mert az egyes vá­rosok rendezésére kiírandó tervpá­lyázatok nem igényelnek komolyabb összegeket, viszont mégis munkale­hetőséget adnak a magyar mérnöki karnak. A tervpályázatokon kivül felméréseket, felvételeket, víz- és

Next

/
Thumbnails
Contents