Esztergom és Vidéke, 1936
1936-01-01 / 1.szám
sülét gyűlésén, aki többek között a következőket mondotta: „A mai magyar ifjúság nincstelenségének egyik legfőbb oka az ifjúság érzéketlen- j sége a takarékossági eszme iránt, mert, ha valaki naponként csak két { pengőt tenne félre, akkor egy év. alatt 720 pengőt gyűjthetne össze." i Tovább nem is idézem, azt hiszem ! ennyi is elég. És sajnos, hallgatták az előadót, mint valami orákulumot és nem jutott eszébe senkinek se megkérdezni azt, hogy hányan tudnának a mai világban 2 pengőt, mint valami felesleget félretenni. Sajnos, ma legtöbben ezen a szemüvegen keresztül nézik az ifjúság problémáit, de csak azért, mert még egyszer sem voltak azok között az ácsorgók között, akik a székesfővárosi hivatalok előtt állva várják mérnöki diplomával, jogi doktorátussal zsebükben a „boldogító" felvételt a hólapátolók közé, vagy mert még nem voltak abban az aránylag kedvező helyzetben, hogy Angyalföldről bejárhatnak gyalog Budapestre a Belvárosba havi 20 pengőért instruálni. Hólapátolás, instruálás, szellemi szükségmunka a mai groteszk kifigurázása a hajdani karriernek, amely azelőtt várta az egyetemi végzettséggel rendelkezőt. Az, hogy ennyi nyomorúság, enynyi szenvedés ellenére is van a magyar fiatalságban érzék a magasabb eszmék iránt, hogy nem törlődött ki szivéből az optimizmus, a tettvágy, a dolgozniakarás, az csak a magyar nemzet faji tulajdonságainak a kiválóságát, magasrahivatottságát bizonyítja, amely mint gyöngy ott rejlik, egyenlőre ugyan kagylóba zárva minden magyar szivében. Ez az egyik kiragadott nagy problémája a magyar ifjúságnak, de ennek az egyetlen problémának a megoldása magával hozná a többiét is. Pedig ehhez a megoldáshoz csak egy merész reform volna szükséges, amely reformnak a magvát a jövedelem egyenletesebb elosztása alkotná. Csak egy példát legyen szabad felemlíteni, hogy hány százalékát lehetne elhelyezni az állástalan ifjúságnak, ha Magyarországban senkinek sem lehetne havi 10.000 pengőnél nagyobb jövedelme. Egy bepillantás a jövedelmi adókimutatásba meggyőzhet bennünket arról, hogy a jelenlegi állástalan diplomások kilencven százalékát lehetne ily módon elhelyezni havi 200 pengős állásokba. Ez a jövedelem pedig már egy aránylag rendes egzisztenciát tesz lehetővé. Hogy pedig ez a megoldás necsak pillanatnyi legyen, meg kellene fontolni azt, hogy a Csonkaország élet képességeinek alapja a föld és a rajta élő nép szorosabb kapcsolata, mert a kulturális fölény nagy és fontos dolog, de csak akkor célravezető, hogyha nem lazítja a kapcsolatot, amely a föld és népe között kell, hogy fennálljon. A földkultura az, amely helyes és józan kluturális és gazdasági politika (Pethő Sándor), ez az a keret, amelyhez igazodnia kellene a jövőben a magyar intelligencia kiképzésének és ez az, ami a túlméretezést, túltermelést még csirájában lehetetlenné tenné. Sebők Jóasef A hercegprímás karácsonykor nagy beszédet mondott a szervilizmus ellen Nagykarácsony ünnepén az esztergomi bazilikában Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás ünnepi szentmisét pontifikált nagy papi segédlettel. Szentmise után a Szentatya különleges megbízása és felhatalmazása alapján pápai áldást osztott, majd a szószékre ment és szentbeszédet mondott. Beszéde elején a régi pogány világnak a bűn és a rabszolgaság miatti szenvedéseiről és az ószövetségi emberiségnek a Megváltó utáni vágyakozásairól szólott a bíboros Főpásztor. Mintha még ma is hallanánk a gonoszság hatalma alatt rabszolgasorsban tengődő emberiség sírását és sóhajtozását a jobb, igazabb világ után. Azzal, hogy Jézus Krisztus emberré lett, mi Jézus testvéreivé és isten fiaivá lettünk, mondotta a bíboros Főpásztor. Jézus Krisztus valóban új, jobb világot hozott és felszabadítóként jött. Megszabadította az ember lelkét a bűntől és a kereszténység felszabadította az emberiséget a rabszolgaság alól. — Sajnos azonban, a századok folyamán az emberiség eltávolodott Krisztustól. A pogányok még inkább vágyakoznak Krisztus után, mint a keresztények nagy része, amely a kereszténységet csak üres vallási formának tekinti. így történt azután, hogy a földi életben Krisztus, a nagy Felszabadító nem tudja teljesen keresztül vinni terveit az emberek gonoszsága miatt. Ennek folytán újabb rabszolgaságokba sülyed az emberiség a Krisztustól való eltávolodás miatt megvalósult a modern rabszolgaság, a szervilizmus. — Ennek a modern rabszolgaságnak gorombább fajtája földig alázza és nyomorúságos sorsra kárhoztatja az embert, de a finomabb fajtája is megalázza és egymás rabszolgájává teszi az embereket. A mai kegyetlen viszonyok folytán megalázó rabszolgaságba jutott a földműves, ipa ros, kereskedő, és a tisztviselők és más alkalmazottak is csak úgy látják biztosítva állásukat, és megélhetésüket, ha a szervilizmus jármába hajtják fejüket. — Ne értsetek félre, kedves testvéreim — folytatta a biboros-hercegprimás —, nem arról a köteles tiszteletről és engedelmességről beszélek, amelynek az összes függőben lévőknél meg kell lennie és amellyel a gyermek szüleinek és az alantas feljebbvalójának tartozik, hanem arról a szervilizmusról beszélek, amelyet általában a hatalmon lévők megkövetelnek, vagy megtűrnek működési körükben és amelynek következtében a függő viszonyban lévő ember szégyenletesen megalázkodik hízeleg és feladja emberi méltóságát. Jellemző, hogy ezek a potentátok rendszerint más erejére, hatalmára és vagyonára támaszkodva követelik meg a szégyenletes szervilizmust és az ilyenek még alkalmazottaik vagy tisztviselőik hűséges szeretetével dicsekszenek. Csak természetes, hogy ez a tisztelet és szeretet nem őszinte. — Ti magatok láthatjátok az életben, kedves híveim, hogy az ilyen 1 potentátok közbecsülése és tiszt es\sége csak a hatalmuk végéig tart \ és a hatalom megszűnése után ren' désen azok fordulnak ellenük, akik eddig a legjobban hízelegtek nekik. — Az Isten nem akarja a szolgaságot, a szolgaságot az emberek gonoszága tartja fenn. Krisztus meghozta számunkra a mennyei szabadságot és énekeljük az angyalokkal: Dicsőség mennyben az Istennek! A legszebb karácsonyi kívánságunk az legyen — fejezte be beszédét a bíboros Főpásztor —, hogy bár a földön is mielőbb megvalósulhatna az emberek boldogsága és békessége a nagy Felszabadító, a betlehemi Jézus szándékai szerint. Madaras Aurél szentgyörgymezői plébános bűcsűünnepélye Karácsony második ünnepén, december 26 án, búcsúzott Szentgyörgymező katolikus népe szeretett plébánosától, Madaras Auréltól, akit a bíboros Főpásztor Budapest-Rómaifürdő plébánosává nevezett ki. Az Olvasókör nagyterme délelőtt 11 órára zsúfolásig megtelt. Sokan a külső termekbe kiszorultak. Búcsúzni jöttek lelkipásztoruktól, aki hat és félévi működése alatt annyi alkotással gazdagította Szentgyörgymezőt, hogy évtizedekre is elegendő volna. A búcsúzkodás, bizony fájdalmas és nehéz volt. De át kellett ezen esnie a hívőknek s a lelkipásztornak egyaránt Az egyházközség díszközgyűlést tartott ez alkalomból. Hegedűs Sándor egyházközségi világi elnök nyitotta meg a díszközgyűlést, majd egy küldöttség ment a plébánosért, akit meghívtak a díszközgyűlésre. Rövid idő múlva megjelent a küldöttség élén Madaras Aurél plébános, akit a terembelépésekor meleg ovációban részesítettek a jelenlévők. Amint a plébános elfoglalta helyét, szólásra emelkedett Hegedűs Sándor elnök és szép beszédben vett búcsút az agilis plébánostól. Megemlékezett annak hat és félévi áldásos és eredményes működéséről. Munkásságával, tettrekészségével, a lelkiélet emelésével aránylag rövid működése alatt sokáig maradandó emléket hagyott a szentgyörgymezőieknek. Érdemei pedig elévülhetetlenek maradnak a hivők lelkében. Az ő lelkipásztori érdeme, hogy a vasárnaponkinti második szentmisét kérelmezte, emberemlékezet óta nem volt hét napos missió szentgyörgymezőn, ennek áldásaiban is részesítette híveit. A temetőt értékes drótkerítéssel, díszes kapuval és vízvezetékkel látta el, megalakította az élőrózsafüzér-társulatot, melynek tagjai százon fölül vannak. Megszervezte a temetkezési segélypénztárt, melynek jótékony hatását azok dicsérik, akik azt igénybevették. Ennek kapcsán eszközölte azon maradandó és szépséges alkotását, mellyel munkásságát megkoronázta : hogy templomunkat oly diszes állapotba hozta, hogy most a fényben tündöklő templomunk valóban méltó Isten házához. A kongregációi, köri működése, iskolai és az ifjúság lelki vezetésében való fáradhatatlan működése mindmegannyi lelkipásztori szerető gondoskodásának és munkájának szép eredményei és egy-egy szem a szeretet erős láncában, mellyel hívei szívébe szinte belelopta magát. Midőn a távozó plébánostól búcsút vesz, és áldásos működéséért köszönetét fejezi ki az egyházközség nevében, hiszi, hogy híveinek szeretetéből egy aranyhíd épül, mely Szentgyörgymezőt és Rómaifürdőt összeköti a jövőben s a búcsúzás nem jelent örök elválást a hivők és lelkipásztor között . .. Beszédeket mondottak még Bartus József a Kat. Olvasókör, Brenner Antal dr. főjegyző, a város, Erős István a Közbirtokosság, Nyári József tanitó, a tantestület nevében. Szecsődy Miklósné az élőrózsafüzér társulat részéről köszönt el az alapitótól, Molnár Jolán a leánykongregáció, Trexler József pedig az ifjúság nevében búcsúzott. Kedves és szép üdvözléssel és hálás köszönettel búcsúztak az elemi leány- és fiúiskola növendékei is. A szentgyörgymezői ifjúsági énekkar Nyári József vezetésével egy szép alkalmi énekkel kedveskedett a távozó lelkipásztornak. Madaras Aurél meghatottan köszönte meg híveinek a„ kedves és bensőséges ünneplést. Ő nem búcsúzik, mert nem szakad el végleg híveitől, akiket szeretett és feledni nem fog. Működésében nagy megértésre talált közöttük és sok buzgó munkatársra, akiknek segítségével volt csak képes arra, amit tett. Az imádságban és szeretetben hiszi, hogy naponkint fog találkozni hívőivel. Beszélt a papi küldetésről és hivatásának fontosságáról. Kérte, hogy emlékét őrizzék meg. Az Üdvözítő szavaival köszönt el híveitől: Még egyre kérlek benneteket, hogy szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket. Ezután lassan szétoszlottak a jelenlévők. Egyenkint búcsútvéve lelkipásztoruktól. Az utcán könnyes szemű emberek, férfiak és nők bandukoltak hazafelé a Körből... Madaras Aurél új plébániáját január elsején foglalja el. Az új plébános kinevezéséig a lelkipásztori teendőket Hóka Imre dr. vízivárosi plébános látja el Szentgyörgymezőn. * * * Este 6 órakor kedves karácsonyfaünnepély volt az Olvasókörben. Kedves énekszámok s szavalatok voltak műsoron. Ünnepi seszédet mondott Madaras Aurél plébános, Balázs János pedig egy karácsonyi költeményét szavalta el nagy hatással. Kis óvódások nagy karácsonyfaünnepélye Belváros közönsége már szinte elvárja, hogy a társulati óvoda apró növendékei színpadra lépjenek a gimnázium dísztermének színpadján. Várja pedig azért, mert az apróságok már évek óta olyan meglepő előadásban gyönyörködtetik a közönséget, amit szinte nem várna az ember sokkal nagyobb, felnőttebb szereplőktől sem. És amikor ezeket az elismerő sorokat irjuk, nem mulaszthatjuk el, hogy mind a hallgatóközönség, mind a szülők hálás köszönetét ne tolmácsoljuk a társulati óvoda fáradhatatlan óvónőjének, Gonda Olgának. December 22-én, úgy mint előző években is, a gimnázium díszterme zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel, hogy gyönyörködhessék az apróságok karácsonyfa-ünnepségében. Ott láttuk elsősorban dr. Radocsay Lászlóné főispánnét, dr, Frey Vilmosné alispánnét és vitéz SzivósWaldvogel Józsefné tábornoknét, a hölgybizottság elnöknőjét számos érdelődő hölgy élén. Felber Gyula Gyula dr. plébános, a társulat igazgatójának társaságában megjelentek Brenner Antal dr. városi főjegyző, P. Horváth Péter ferences házfőnök, P. Tóth Móric reálgimnáziumi tanár és sok érdeklődő apa. Ha felnőtt, rutinirozott műkedvelők 'léptek volna fel a színpadon, nem írhatnánk elismerőbben az egyes szereplőkről, mint ahogyan az igazság és tárgyilagosság szigorú betartásával kell megemlékeznünk a csöppnyi szereplőkről. Jancsó Lacika, a kis boltos, természetes hűséggel játszotta meg szerepét, de egy vonalnyira sem maradtak mögötte Romváry Magdával az élén a tortát sütő kis gazdasszonyok. „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" c. irredenta dalt cigányzene kíséretében oly precízen és érzéssel énekelte el a kis Zelenyák Jancsika, hogy bámulatba ejtette a hallgatóságot. Itt látszik bebizonyosodva az, hogy az alma nem esik messze fájától örökölte az apja hangját. Egészen méltó