Esztergom és Vidéke, 1935

1935-03-03 / 18.szám

— kígyó vonalban újra átszökhetek a túlsó oldalra s jó pajtásom házá­hoz érkezem." Csöngetek, tárt karokkal fogadnak. * * * — Igen, mi, a villanegyed flakói, irigylésre méltók vagyunk. Akceptá­lom ezen kijelentésedet, ha arra gon dolok, hogy milyen jól esik ide haza­jönni s bezárkózva kis birodalmunkba, csak magunknak élni. Igaz, hogy nem cserélném el a lakásomat a várme­gyei bérpalota legszebb lakásával, mert kis kertem nekünk paradicsom. Ezt a kertet magam munkálom meg, magam ültetem, gondozom a fákat, a virágokat. Kertész lettem — a nyári idő alatt a konyha részére minden primärt megtermelek. A ker­tészkedés az egészségünkre nagyon jó hatással van, napon, levegőn tölt­jük minden szabad időnket. — Amikor azonban eszembejut, hogy a városban vízvezeték van s nem kell a kútról vödörrel hor­dani a vizet a fürdőszobába, aszfalt, rendes gyalogút van, amelyen nem kell balanszírozni, mig hazajut az ember, akkor úgy érzem, mintha vasúttól, országúttól messzeeső falu ban laknék. — És sehol, ezen a gyönyörű te lepen, sehol sincs vízvezeték ? — Dehogy nincs, van. Ott, amott a kertet is vízvezeték vízzel, gum mi. csővel öntözhetik, de nekem szom­júságom oltására is onnan messziről kell hozatnom a vizet, bár inkább a vert kutat vesszük igénybe, de azért fél vízdíjat még a fürdőszobám után is kell fizetnem s nem füröd hetek meg benne. * * * Gyönyörű, folyton épülő, fejlődő városrész a villanegyed. Két városi tanácsnok is lakik ott a saját házá­ban. Ők beérik azon mód, hogy be­szerelt vízcsapjaikon nem súg a viz ? Élvezet a részükre, hogy nem ve­zet járda a házuk elé ? Vagy talán csak a szomszédba nem vezet már? Megkérjük a gazdasági tanácsnok urat, hogy gazdálkodjék egy kis sódert a szomszédok részére is, tol­dassa meg a vízvezeték csövét né­hány méterrel a szomszédok háza elé. * * * Egy kis számtan (algebra, geo­meometria, logarléc nélkül), — A vízvezeték főcsöve nem ér el a házamig. Fürdőszobám van, de nincs vizem, mégis fizetem a viz dijat; igaz, hogy csak felét. Ha volna vízvezetéki vizem, akkor tel jes vízdíjat fizetnék. — Én most annyi vizet hordha tok a közcsapról, amennyit akarok, akár száz lajttal is — igaz, hogy any nyit nem hordatnék még akkor sem, ha a város kölcsönözné valamely ráérő lovát —. s csak féldíjat kell fizetnem. Ha vízvezetékem volna, egész di­jat fizetnék, de csak korlátolt meny­nyiséget használhatok el, mert a megszabotton felül elfogyasztott mennyiségért külön pótdij fizetési kötelezettség terhel. Ha az én házamnak még tiz évig kell reménykednie, hogy a vízveze­ték főcsöve elérje, akkor én még tiz évig féldij fizetés mellett korlátlan mennyiségű vizet használhatok el, ha a tavaszra bekapcsolódhatnék a hálózatba, már azonnal egész dijat fizetek és csak korlátolt mennyiségű vizet vehetek. Most jön a számtan. Vezérelje a fŐcsövet a vizüzem a kapum elé. Én a kertemet is bőven öntözöm majd, fizetem a teljes díjat, sőt szí­vesen a pótdijat is, — de az üzem tekintsen továbbra is — két-három évig — féldij-fizetőnek és a másik féldijat fordítsa a főcsövek beszer­zésére s igy lassan, évről-evre gya­rapodni fog s terjeszkednie lehet s amellett szaporodik a teljes vízdíjat fizetők száma is. M. 'ilíflillDlIlf'íttfilittlflWti^ EGYRŐL-MÁSRÓL Ne tessék mosolyogni! Különben nem bánom, hadd mozduljanak mo­solyra az arcizmok, mert hiszen bennem ugyanazok a sorok vetőd­nek a képzelet síkjára, mint Önök­ben, amikor e néhány szót leirva látom : Le a lanttal Irta Petőfi Antal . . . Igy szokták ezt mondani a kedé­lyes kártyások, amikor a várható győzelem érzése túlárad keblükben. Fölényes biztonsággal csapják kár­tyájukat az asztalra : itt már senki­nek semmi keresnivalója nincs, le lehet szerelni, le lehet tenni a lan­tot. Le a lanttal tehát, de hogy ke­délyesebb legyen ez a leszerelés, Petőfi Antallal csendítik rimbe a megoldást kívánó felkiáltásukat: Én nem tudok kártyázni, de ezt a csatakiáltást én is ismerem. So­hasem tartottam ildomosnak, hogy a kártyások ilyen vonatkozásban emlegessék Petőfi nevét, ha mind­járt Antal keresztnévvel is! Bennem — nem tehetek róla — mindig kel­lemetlen érzést keltett ennek a kész állapotban raktározott kedélyesség­nek, szellemeskedésnek használata. Én Petőfit egynek, egyetlenegynek akartam tudni mindenkor. Azt a Petőfit, akinek lantjáról a világ leg lángeszűbb huszonhat éves emberé­nek örök dalai elhangzottak .. . Eb­ben Petőfi sem ismert tréfát. Most tessék elképzelni az én elképedésemet. A napokban olvas­tam egy rövidke hirt egy családi drámáról, amelyben a tudósító le­irta, hogy valahol Pécs mellett Petőfi Antal 40 éves állásnélküli munkás három revolverlövéssel le­lőtte 39 éves feleségét és amikor a lövések zajára 14 éves leánykájuk a kapuból előrohant, Petőfi Antal a halántékára szorította revolverét és agyonlőtte magát. Meghalt. Igy szólt a hir, amely megrendített volna ak­kor is, ha történetesen Nagy Balázs­nak hívták volna a szerencsétlen végű dráma hősét. De mivel a sors különös kegyelméből Petőfi néven élt 40 évet az a boldogtalan munka­nélküli és a körülményei valaho­gyan megfosztották attól, hogy ez­zel a névvel necsak büszkén, de boldogan is éljen: ez valahogy ér­dekesebbé s egyben szánandóbbá emelte a különben névtelen ember esetét. Rettenetes lehetett ennek a munkásnak Petőfi névvel névtelen­nek és senkinek lennie. Ezer és ezer változatban láttam magam előtt. Talán megfosztotta a sorsa attól, hogy a halhatatlan Petőfi Sándor líráján megújuljon, felmagasztosul­jon. Lehet, hogy ettől a szellemtől távol ragadta valami romboló erő, valami eleven átok ... És Antalnak hívták. Tudtán kivül ő volt a kár­tyások Petőfi Antala. Ez a Petőfi Antal meghalt tehát, de neve mégis túléli, mert a ma­gyar kártyázók szállóigéjének szár­nyán túlhalad téren és időn . . . Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyeló m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmányo­kat beszerez, ismeretlen helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. A volt realisták táncestélye a Fürdő-szállóban, március 3-án, a volt realisták nagytalálkozója. A tócsában is meglátszik az ég Eső után a nap kicsalt sétálni. Az utca burkán, hol a beton göárös, megállt a viz és tócsák keletkeztek, ahol előbb még friss esőár csörgött. A tócsákba szorult az utca piszka, a száraz szemét újra éledt benne­Szegény viz, mennyivel tisztább is volna, ha medret kapna, melyben tovább menne-' De ahogy néztem a zavart tócsákat, láttam hogy mind és mindinkább tisztulnak; a homok a fenékre száll s a sok szenny, piszok miná a sekély szélre szorulnak. S meglátszott az ég a tócsák vizében-' Olyan szépen, mint a kristályos patakban, óceánban, vagy büszke tengerszemben, vagy a boldogságtól sima tavakban, ... 5 azt is megláttam a tócsák vizében, hogy oly rossz ember a föld hátán nincsen, kinek szivében bűnök s vétkek közt is, meg ne látszana néha a Jóisten, Dr. Magasi Artúr. A kézszorítást, mellyel érdemes laptársunk: az „Esz­tergom", olvasóközönségétől búcsú­zik, a becsületes sajtó nehéz munká­ját megbecsülő és méltányló újság­olvasók nevében meleg és őszinte rokonszenvvel, de egyben aggódó előregondolással viszonozzuk. Őszinte rokonszenvvel, mert az „Esztergom" mindig nobilis és ge­rinces irányzatával s magatartásával ezt városunk közönségétől méltán kiérdemelte, de egyben aggódó előre­gondolással is, mert laptársunk meg­szűnése ismét olyan jelenség, mely fölött érdemes a város jövőjéért ag­gódó lélekkel gondolkodni. A múltban már egy csomó olyan intézményről kellett lemondanunk, ami érdekeinket érzékenyen érintette; ma egyik régi, megszokott és meg­szeretett helyilapunk szünteti be fontos társadalmi munkáját, holnap talán főreálunkat telepítik más­hová, holnapután meg esetleg az aszfaltot szedik föl a Széchenyi­téren. Ezért remeg meg a kezünk, mikor az „Esztergom" búcsúkézszoritását aggódó előregondolással viszonoz­zuk Őszintén sajnáljuk ezt a negyven éven át annyi jószándékú igyekezet­tel, becsületes törekvéssel, mindig a város fejlődése érdekében mun­kálkodó lapot, mert ezzel ismét egy számottévő kulturtényezőnket veszí­tettük el. Ma pedig olyan időket élünk, ami­kor az elveszett értékeket pótolni alig-alig leszünk képesek. Azért, ha már új alkotásokra nem is me­rünk gondolni, legalább meglévő ér­tékeinket iparkodjunk megvédeni a sorvadástól. Az „Esztergom "-ban egy általá­nosan tisztelt és becsült kulturérté­künket búcsúztatjuk a város fejlő­dése iránt aggódó lelkünk őszinte­ségével. Az a sok nemes idea, az a sok tisztes tradíció, melyet ez a lap negyven éven át hűséggel szolgált, gondozott és ápolt, természetesen, mint maradandó értékek fogják hir­detni az „Esztergom" munkásságát, de maga a lap, mint a fáradt anya, gyermekeit sorsukra bízva, pihenni tér. Levett kalappal mondunk búcsút derék barátunknak, s midőn felénk nyújtott kézszorítását viszonozzuk, hálás szívvel megköszönjük a vá­ros polgársága s a lap olvasóközön­sége nevében a lap összes szerkesz­tőinek s mindenkori munkatársainak tisztes, becsületes, érdemes és ha­zafias munkásságát. Farsangi naptár Március 2-án öreg Cserkészek álarcosbálja a Für­dőbea. 2- án a Levente Zenekar műsoros tánces­télye a Magyar Királyban. 3- án a volt reálisták táncestélye a Fürdő Szállodában. 3-án Kat. Legényegylet farsangzáró jelmez­estélye saját helyiségében. 4 én Turista ós Polgári Egyesület műsoros farsangzáró estélye a Magyar Ki­rályban. E héten a Schwarz-gyógyszer­tár (Víziváros) tart éjjeli szol­gálatot. A hercegprímás a miniszter­elnöknél. Serédi Jusztinián dr. bíbo­ros, hercegprímás pénteken felkereste Gömbös Gyula miniszterelnököt és hosszabb ideig megbeszélést*folyta­tott vele. Halálozás. Özv. Major Lászlóné szül. Wieland Ilona, életének 80. évé­ben, február 27-én elhunyt. Temetése március 2-án, szombaton délután 3 órakor volt nagy részvét mellett a belvárosi temetőben. Esküvő. Navratil Lenke és Tóth Rezső József kántortanító vasárnap déli félegy órakor tartják esküvőjü­ket a belvárosi plébánia-templomban. A hercegprímás templomot szentel Angliában. A downsidi bencés apátság uj templomának fel­szentelésére az ottani apát dr. Serédi Jusztinián hercegorimást kérte fel. A hercegprímás XI. Pius pápa óha­jára vállalta a templomszentelés szer­tartásának elvégzését, amely szep­tember 12 én lesz. Az Esztergomi Oltáregyesület f. hó 10-én, vasárnap tartja szoká­sos havi szentségimádását a vízivá­rosi zárdatemplomban. 11-én, hét­főn délután 4 órakor választmány gyűlés lesz az Oltáregyesület helyi­ségében. Belvárosi Kör kulturestje. A Belvárosi Kat. Olvasókör mult va­sárnapi kulturestjének előadói voltak Augusztin János tanitó és Szölgyémy Gyula ny. igazgató tanitó. A műsor szórakoztató részében az Ifjúsági Egyesület tagjai a „Látlelet" c. da­rabot adták elő pompás előadásban. Az egyes szerepekben Dinnyés Rózsi, Miskolczi Irén, Juhász Ferenc, Nó­vák Ferenc voltak kitűnők. Hatásos szavalatot adott elő Búzás Ferenc. — Ma este 8 órakor táncmulatság lesz. Jövő vasárnap lesz az utolsó kulturest. A Nemzeti Egység szervezeté­nek propagandagyülései.Tárkány, Bana, Nagyigmánd és Kisigmánd község Nemzeti Egység Szervezete február 24-én és 26-án népes pro­paganda-gyűlést tartott. Zsindely Fe­renc és Péntek Pál országgyűlési képviselők a jelenlegi bel- es kül­politikai helyzetet is nertették értékes beszédeikben. Kósa Lajos, a Nemzeti Egység központi vármegyei titkára a szervezkedés nemzetpolitikai, gaz­dasági, társadalmi és kulturális irány­elveit fejtette ki nagyhatású beszé­dében. A helyi szervezetek részéről felszólaltak Ivánkay Kálmán v. ker. elnök, Horváth Géza ny. ezredes­hadbíró és Szőke Lajos dr. községi elnökök. Valamennyi gyűlés erőtel­jes és bátor állásfoglalás volt a Nem­zeti Egység mozgalma és Gömbös Gyula miniszterelnök reformpoliti­kája mellett. Háber Áruház tavaszi gyermek játékok és sport cikkekben is^olcsó. Áramszünet. A Hungária Villa­mossági r. t. értesiti a n. é. közön­séget, hogy f. hó 3 án azaz vasár­nap reggel 6 ,8 °—9 óráig halaszthatat­lan hálózati munkák miatt, az egész város területén áramszünetet tart. Adakozzunk a belvárosi plé­bánia-templom festésére.

Next

/
Thumbnails
Contents