Esztergom és Vidéke, 1935

1935-03-03 / 18.szám

A katolicizmus nyugati humanista átalakító és mindent megnemesitő kultúrája rá van irva a Felsőváros minden zugára, minden történelmi emlék latin eredetű és közvetve annak a nagy kulturközösségnek nyomait viseli magán, amit a nyugati kereszténység jelent a nyers és barbár keleti kereszténységgel szemben. Hiába a közös nyelv, hiszen csak az Írásjelekben van külömbség a szerbek ciril betűi és a horvátok latin betűi között, az értelem ugyanaz, mégis erősebb a vallás és a hagyomány, mint a faji összetartozás. Strossmajer, aki talán Magyarország egyik legnagyobb ellensége, az 1905-ben elhunyt zágrábi érsek, akit mint a délszláv egység egyik legismertebb előharcosának tekintenek és aki tényleg a legfantasztikusabb propagandát folytatta a magyar államegység ellen és aki minden erejével küzdött azért, hogy a horvátok és szerbek egyesüljenek egy közös államban, ez a látnoki erejű pap rátalált a dolgok nyitjára és szerette volna eliminálni azt, ami a két népet egymástól elválasztja. Azon volt, hogy a liturgia szláv nyelvű legyen, a glagol szertartási mód bevezetéséért harcolt, hogy a latin helyett a horvát nemzeti nyelv legyen az egyház nyelve, mert érezte, hogy ezen a ponton kell kiküszöbölni az ellentéteket a fajilag egységes, de vallásilag két külön táborra oszló nép között. Szerencsére nem sikerült a Szentszéknél elérni célját és igy maradt a latin és maradt a római kultúra és nem lett nemzeti és megmaradt az antagonizmus a két nép között és talán sohasem volt annyira izzó és nagy a gyűlölködés, mint ma, amikor az álmok már realizálódtak. Mi, akik az integer Magyarország visszatérését várjuk, érezzük, hogyha nem is történik semmi látható a dolgok felszínén, az idő nekünk dolgozik. A vallási és kulturális ellentét a két nép között nemhogy csökkenne, hanem ellenkezőleg emelkedik és ez a földalatti széthúzás a lelkek dissharmoniája érleli meg számunkra a vetést. A nagy osztozkodásnál, amikor senki sem tudta, hogy mi lesz, és amikor úgy húzták meg a határokat, mintha a Csad-tó partján, vagy éppen a Szaharában, vagy francia és spanyol Marokko között kellene meghúzni a határvonalat és nem jelent sokat párezer négyszög kilométer, mert hiszen olyan mindegy a hatalom urainak, hogy a Csad-tó partjától hány kilométerre kezdődik majd a térképeken a francia zóna. Úgy húzták meg a határokat és jelölték ki a „hajózható folyókat", szinte csodálkozik az ember, hogy a hajózható folyó nem egyéb békanyálas ároknál és ez a lehetetlen rövidlátás és ez a minden ellenmondást elsöprő cézári gőg, ez vetette meg az alapját a világpusztulásnak. Mert hiába minden magyarázat, csak egyetlen-egy dolog van a világon, ami legitimál és ez az eredmény és minden magyarázatnál többet jelent egy karéj kenyér. Az egyén élete leromlott, a szükségletei nem nyernek kielégítést, az élet robotja csak a minimumot tudja nyújtani. Mindez miért? Mert kis jelentéktelen balkáni államok olyanra nőttek, mint a béka az aesopusi mesében. Minden baj oka a határok kérdése. Minden baj oka, hogy az alacsonyabb kultúra, az alacsonyabb nivó, az alacsonyabb erkölcsi nézet nem rendelhető fölé a magasabbrendűnek. Oláh bocskor nem parancsolhat ott, ahol ezer évig a magyar kultúra honolt, és cseh légionista nem törölheti sáros bakancsát ott, ahol Rákóczi megszentelt hamvai vannak eltemetve. Amig ez nem eliminálódik, nem lehet kompromisszumot kötni. Nem kell egy pillanatnyi előny, mert ami nekünk előny, az nekik is előny. Amivel mi erősödnénk gazdaságilag, az az ő malmukra is hajtja a vizet. A japán tengerészeti miniszter azt mondta, hogy inkább éljen az egész japán nemzet kenyéren és vizén, de a japán flottát fejleszteni kell, hogy az első legyen a világon. Micsoda nagyszerű godolat. Inkább legyen a sorsunk mostoha és keserű, de ha nálunk zuhog az eső, akkor odaát is zuhog — mondotta Hindenburg, amikor a fronton az időjárás miatt panaszkodtak. Ha nálunk a gazdasági élet pang és nyomor van, akkor odaát a vérző határokon túl sincsenek jobb viszonyok. Ez a gondolat, hogy sohasem beszélni róla, csak mindig rágondolni, ez adhatja meg nekünk a hitet a jövőben és ez lehet egyedül a mi útmutatónk. Csak nőjjön nagyra az ellentét az egyfajú szerbek és horvátok között, csak gyilkolják egymást a parlamentben és parlamenten kivül az egyfajú és homogén nép, csak pusztítsák egymást, akkor fog felvirradni a felkelő magyar nap, ha belátják, hogy csak egyetlen út vezet a megoldáshoz : kiküszöbölni az igazságtalanságokat és jóvátenni a hibákat. Dr Csányi Tibor legessé válik a holt nyelv tanulása, a der, die, das, az alany, állítmány, az eredet, az eredmény, meg a véghatározó, logikára más út is vezet, nem szükségesek a közönséges törtek, a röviditett szorzás és osztás nehéz problémája, a történelemből a királyok uralkodási időinek évszámai, hanem csak egyes korszakok jellemzése. De megtanul az ily iskolában egy levelet, egy folyamodványt, egy jegyzőkönyvet helyesen megfogalmazni. Megtanulja a polgári jogait és kötelességeit. E mellett intenzív vallásos nevelésben, hazafiasságban és nacionális irányban nevelődhetik, ép úgy, mint bármely intézetben' Elég korán beoltódik lelkületébe, A földmivelésügyi minisztérium hosszabb ideje tárgyalásokat folytatott a gyárakkal a rézgálic árának megállapítására. Ezek a tárgyalások most befejeződtek. A nyersanyag drágulásának ellenére sikerült a gazdák rézgálicszükségletének ellátását a mult évi árnál 10—15 százalékkal alacsonyabb áron biztosítani. Az ezúttal megállapított árak a következők: 100 métermázsa és ennél nagyobb tételekben métermázsánkint ab gyár 44 pengő, 100 métermázsánál kisebb tételekben métermázsánkint ab gyár 45 pengő, nagykereskedőknél és bizományosoknál 1 métermázsa, vagy ennél nagyobb tételekben történő vásárlásnál 46.5 pengő, kiskereskedőknél 1 métermázsa, vagy ennél kisebb tételekben történő vásárlás esetén kilogrammonkint 48 fillér. Ezekhez az árakhoz hozzászámítandó 44, illetve 45 pengős alapon 4 százalék fázisadó, valamint a rendeltetési helyre felmerülő szállítási költség. A kormány az élet- és járadékbiztositási szerződéseken alapuló pénztartozások átértékelésére az 1828 évi XII. törvénycikk 24. § a értelmé ben létesített alapnak felosztásáról rendeletet adott ki, amelyet a hivatalos lap keddi száma közöl. Ugyan akkor jelenik meg a rendelet alapján a biztositó magánvállalatok állami felügyelő hatóságának hirdetménye is az átértékelt (valorizált) biztosttá sok kifizetéséről és az érdekeltek teendőiről. A kormányrendelet szerint a 100 pengőnél nem nagyobb összeggel valorizált életbiztosításokat a felügyelő hatóság már 1935-ben egy összegben teljesen kifizeti, a 100 pengőt meghaladó összegekre pedig 1935 ben azok felerészet, de leg alább 100 pengőt fizet ki. A felosztási alapból csak a?.okat a biztosítási szerződéseket elégítik ki, amelyeket a felügyelő hatóságra átru fiáztak, vagyis amelyeket az a-ra jogosultak az illetékes biztositó állalatnál 1928, április 1 e és 1934. október 31 e között átértékelés végett bejelentettek és a bejelentése ket a biztositó vállalat, illetve a biz tositott fél részéről megtett észrevé tel vagy előterjesztés esetén a felügyelő hatóság elfogadott. A kifizetésre kerülő biztositások kötvényeit és ezeknek esetleges füg gélekéit is 1935. április 15 éig a felügyelő hatósághoz való továbbítás végett a kötvényt kiállító vállalathoz vagy annak jogutódjához, tehát ahhoz a vállalathoz kell benyújtani, amely annakidején a valorizációs igénybejelentést elfogadta. Aki az átértékelt összegre igényt tart, de a kötvény hogy ma nemcsak meghalni, hanem élni kell a hazáért. (Neonactonalizmus.) Azonban a nyolcosztályú iskola nyújtson módot arra is, hogy a gyermek, ha 14 éves koráig a tudományszomj őt elfogná, a tehetség a tudományos pályára őt predesztinálná, átléphessen a tudományos pályára. Ilynemű iskola működik már évek óta nemcsak Európa tán valamennyi államában, hanem hazánk sok vidékén, de meg Budapesten is. A hazai egyetemes tanítóság már régóta hirdeti és propagálja a szóban lévő iskolák felállítását. Jól vezetve, ez a gyakorlati életnek az igazi, praktikus iskolája! Ss. S. A tavalyi megállapodásnál a mostani árak annyival kedvezőbbek, hogy a mult évben a gyárak a 44 pengős árat csak április 14-ig vállalták és csakis a gazdák részére. Most detailban is lehet vásárolni a gyáraktói és ekkor az ár 45 pengő ab gyár. További előnye a megállapodásnak, hogy a jázisadőt a nagykereskedőnél és a kiskereskedőnél való vásárlás esetén is csak a 44, illetve 45 filléres ár alapján lehet felszámítani. A mult évben 1—25 métermázsáig terjedő vételnél az ár 49.5 pengő, bizományosnál 51.5 pengő, kiskereskedőnél 54 fillér kilogrammonkint; ezek az árak ez idén lecsökkentek 45, illetve 46.5 és 48 jillérre. További előny még az, hogy ha a gazdák egyesületekben, a gazdakörökben és a szövetkezetekben összeállnak egy vagontétel vásárlására, úgy a tavalyi 54 fillér helyett az idén a gyártól 44 fillérért kapják kilogrammonkint a rézgálicot. nincs birtokában, az 1935. április 15 éig jelentse be igényét a felügyelő hatóságnál, mert ha e határidőig nem teszi meg bejelentését, vagy ha a bejelentésben nem jelöli meg a kötvényt kiállító biztositó vállalatot, a kötvényszámot, valamint a tulajdon nevét és pontos lakáscímét, a felügyelő hatóság az átértékelt összeget annak fogja kiutalni, aki a biztosítási kötvényt beszolgáltatta. mMMIIIIIIIIIIMlllIMM* á reáliskola jotékonycéln hangversenye Ma, vasárnap d. u. 6 órakor kezdődik a Szent Imre reáliskola jótékonycélú hangversenye a Fürdő szálloda színháztermében az alábbi műsorral : 1. Hiszekegy. Énekkar. 2. a) Gáspár Jenő: Erdély. Szavalja Virágh Béla Vili. o. t. b) Mécs László: Aranyos kicsikém. Szavalja Szentmiklóssy György VIII. o. t. 3. Schubert: A hársfa és a vadrózsa. Énekli az ifjúsági vegyeskar. 4. „Karcsi nagyon beteg". Szomorú diáktörténet egy felvonásban. Irta Radványi Kálmán. Előadják: Iványi Károly, Gerendás Géza, Romvári Béla II. o. t., Pivók László, Banki László III. o. t., Szenczy Zoltán, Sajó Lajos VI. o. t. Winkler György VIII. o. t. és Divéky Kató VIII. o. m. t. 5. Bárdos Lajos: Katonanóták. Ifjúsági vegyeskar. 6. Haydn: Menuett. Zongorán négykézre előadják Prommer István és Müller Endre II. o. t, A gyakorlati élet iskolája A helybeli reáliskola Pestszenlőrincre való áthelyezésének híre óriási konsternáciot váltott ki nemcsak a tanárok, hanem a szülők lelkületében is, ami természetes, mindkét fél anyagi és erkölcsi érdeke összeforrott a megszüntetendő intézettel. Feltűnő és tán egyedülálló eset, hogy egy hetvenötéves intézmény nem is fokozatosan, hanem hirtelen — máról-holnapra — megszűnjön! Azonban, ha fait accomplit előtt állunk, nem marad más hátra, mint belenyugodni a megváltozhatatlanba. Fogas kérdés, milyen tipusú iskola pótolja, ha részben is, az elhelyezett intézményt? Eddig kétféle vélemény nyilvánult meg. Polgári iskoláról ábrándozik az egyik, kereskedelmit ajánl a másik. Nem helyes megoldás egyik sem. Előbbeni megint csak elméletet nyújt, diplomák szaporítását az utóbbi. Szerény véleményem szerint a mai válságos gazdasági és a helybeli viszonyoknak megfelelne a legjobban az elemi iskoláknak nyolcosztályú intézménnyé való kifejlesztése. Ez csekély költséggel jár. Az épület megvan, tán a tantermek, meg a tanerők is. Ha gazdasági szakirányú kívánatos, rendelkezésre állanak a segitőeszközök is: a faiskola, a szántóföld, a szőlőhegy stb. Ha pedig az iparszakirány a domináló, akkor az iskola különböző műhellyel kapcsoltatnék össze, intelligens mesterek vezetése mellett, mely a növendékeket kézügyességre, a neki megfelelő iparág elsajátításának elemeibe avatná. Kialakul a munkaiskola. A gyermek megszereti, mert neki nem az absztrakt a konkrétum, a tevékenység kell. Az ilyen intézmény mentesiti a középiskolákat az oda nem való elemektől, ahová csak kénytelen-kedvtelenségből iratkozott, hisz nagyrésznek nem kell a tudományos pálya. A nyolcosztályú elemiben feles10-15 százalékkal olcsóbban kapják a gazdák idén a rézgálicot Ujabb részletek a biztositások valorizációjáról