Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-24 / 16.szám

tétlen. Sajnos, ebben a törekvéseikben a magyar államhatalom és a kultuszkormányzat egyáltalán nem akadályozza meg őket. fia ez így megy tovább. Csonka-Magyarország területén előbb-utóbb még elszakadásra is kész összefüggő területek fognak alakulni. Mindez a „kulturközösség" cégére alatt, birodalmi német anyagi segítséggel! Ahogyan én tudom, a hazai németség vezéreiként szereplők egyikemásika csak a második-harmadik generációban él magyar földön. Milyen jogon tolják fel ezek magukat a sokszáz év óta itt élő hazai németségünk vezetőivé ? Hiszen ilyenformán a Bach-idők után a magyar nagylelkűség és lovagiasság folyományaként a magyar közösségbe felvett német vagy cseh hivatalnokok maradékai, vagy az azóta „Einzelreisender"-ként hozzánk idetelepedettek rohamra vezethetnék ellenünk a mi derék nemzetiségeinket, verhetnének éket közénk és követelhetnének olyan dolgokat, amit a nép nem is kivan, sőt ellenez. Az ilyeneknek vezéri jogosultságát határozottan kétségbe vonom. Ilymódon seregestül küldhetnének nyakunkra németek és csehek „apostolokat", akik a magyar állampolgárságot felvéve, szabadon garázdálkodhatnának ellenünk. Ha a vezérek származásának egy kissé utána néznének, sokukról kiderülne, hogy őseik a vasúton érkeztek hozzánk, tehát olyan időben, amikor a számukra semmi külön privilégiumot — amilyeneket most követelnek — nem adtak. Magam is német származású vagyok, de minden idegszálammal és szivem minden dobbanásával magyarnak érzem magamat. A magyar haza védelmében néhányszor véremet is hullattam és igy a német származású magyarok nevében feljogosítva érzem magamat, hogy a legnagyobb határozottsággal visszautasítsam a „népvezetők" kártevő működését. Fájdalom, amint látjuk, ma még az ilyenek nálunk politikai jelentőségre is szert tehetnek; hiszem, hogy nem sokáig. Tartsuk csak távol az álprófétákat és külföldi segítőiket derék nemzetiségeinktől s foglalkozzunk mi magunk szeretettel idegenajkú testvéreinkkel. Ha kulturközösség kell, ápoljuk csak — akár különféle nyelveken is — a magyar kulturközösséget. Influenza-járvány r farosunkban Dr. Berényi Zsigmond városi tiszti főorvos a polgármesterhez intézett jelentése szerint, az influenza a város területén járványszerűen terjed. Általában az esetek igen könnyűek, azonban tüdőgyulladásos szövődtyiények gyakrabban fordulnak eló\y Január 27-e óta a mai napig heten haltak meg tüdőgyulladásban, amely esetek valószínűleg influenzás eredetűek voltak. Glatz Gyula polgármester széleskörű intézkedéseket tett a járvány elfojtására. Többek közölt köriratot intézett az összes intézetek vezetőihez, amelyben felhívja őket, miként oktassák ki az ifjúságot a járvány iránti védekezésről. f A mozgófényképszinházak, minden felőadás megkezdése előtt, vetítéssel figyelmeztetnek, hogy mindenki zsebkendőjébe köhögjön, tüsszentsen, de semmi esetre a levegőbe, ahonnan más is belélegezheti a betegség csiráit. Nyilvános helyiségekben kifüggesztett fairagaszok is hirdetik a védekezési módokat. Nem, nem, soha! Hazánknak ezt az elkeseredettségéből származó jelmondatát kénytelenek vagyunk profanizálni és a mi 80 éves reáliskolánk elvitelénél a legerélyesebben újra hangoztatni. A statisztikai adatok feltárása mellett kialakuló érvek egyáltalában nem bizonyítanak semmit, hanem az a tényállás, hogy innen, létező és bevált közintézményt elyinni soha többé nem engedünk. Époen ellenkezőleg. Nem lankadó kitartással és buzgalommal fogunk harcolni azért, hogy minél több új, hasonló vagy más fajta intézményt hozzanak ide. Ujabban az volt az elv és mi hallgatólag eltűrtük, hogy folyton mást vigyenek ei városunkból. Elhelyezték a vasúti fűtőházat és jó néhány családdal lett kevesebb Esztergomban, elvitték a helyőrség nagy hányadát és most sokkal kevesebb katonaság él nálunk, mint a boldog békeévekben. Elhelyezték a csendőriskolát, és helyette semmit sem hoztak ide és a mi nekünk legjobban fáj, a hetivásárjainkat iesorvasztották Dorog kedvéért és most szombatonként alig látni itt idegent És ahelyett, hogy pénzügyigazgatóságot, törvényszéket, valamilyen egyetemi fakultást, vagy más értékes közintézményt telepítenének ide, amelyek mind meleg otthont találnának ősi falaink között, a kigondolok folyton csak azon töprengenek, hogy mivel lehetne még jobban háttérbe szorítani ezt az országos jelentőségű, fejlődésre hivatott, nemes várost. Városi képviselőtestületünk imponáló együttérzéssel, szokatlan öszszetartással juttatta kifejezésre azt a szándékát, hogy a reáliskolát nem engedi elvinni és az e cimen a városra háruló terhet inkább tiz körmünkkel fogjuk összekaparni, mintsem, hogy saját magunk mélyítsük ki azt a válságot, amelyben fejlődni akaró, büszke városunk tespedni kénytelen. 30 év óta egyetlen lélekkel sem gyarapodott városunk lakossága. Mintha a fátum üldözne minket, mintha a gonosz szellemek esküdtek volna össze ellenünk, annyira leszegényedtünk. A régi, a hires esztergomi gazdagságnak mái; csak a híre él és hiába épül egyik szép ház a másik után, hiába dolgoznak legjobbjaink a város szépítésén, mindez csak külsőleg mutat egészséges képet; mindannyian jól tudjuk, hogy belül, az egyes lakások mélyében, sok minden nincs úgy, ahogy lenni kellene. Dombóvár kis mezőváros, a fővárosi lapok mint kuriózumot említik meg, hogy ennek a városnak a lakossága pár év előtt 9000 lélekből állott, amely szám 10 év alatt megduplázódott. Pécsnek 1910-ben 35 ezer lakosa volt, ma 72 ezer a lélekszáma. Számos oly példát tudnánk felsorolni. Ezzel szemben Esztergom áll, mint Sión hegye. Áll és fejlődésről itt nem lehet semmi örvendetesét regisztrálni. Épületeink értéke folyton csökken, mert hiányzik az egészséges vérkeringés s mert valami felsőbb erőhatalom gátlólag nehezedett reánk; a konnányhatóságok nem támogattak minket, pedig megérdemeltük volna, mert teljes szívvel, nemcsak erkölcsiekben, hanem tettekkel is melléjük állottunk. Mostohái voltunk a minisztereknek és soha, semmiféle speciális jóindulatot nem észlelhettünk. Hát most az egyszer sarkunkra állunk. Reáliskolánk az okosan irányított internátusa révén a fejlődés útján van és ezt az állítást semmiféle rabulisztikával megdönteni nem lehet. A reáliskolát nem hagyjuk, mert elődeink munkáját tartozunk utódaink részére megmenteni. A szerzett jogokból egy jottányit sem engedünk, mert ezt lelkiismeretünk igy diktálja. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy most az egyszer közös plattformon vagyunk valamennyien és nem akarjuk feltételezni, hogy akadhatna esztergomi ember, akinek elég bátorsága volna szülőföldje ellen cselekedni, vagy szavazni és eltűrné azt, hogy materiális okokból ujabb szeget verjenek saját koporsójába. Lenkei Emil. nem nasznain katonai címüket? A honvédelmi miniszter körrendeletet adott ki a rendfokozatukat vesztett, vagy arról lemondott egyének jogosulatlan cimhasználatáról. A körrendelet szerint bűnvádi, becsületügyi (fegyelmi bizottsági), vagy közigazgatási úton rendfokozatukat vesztett, úgyszintén rendfokozatukról lemondott tisztek, (hasonló állásúak) volt rendfokozatukat, rendfokozati elnevezésüket semmiféle alakban sem használhatják, nevezetesen még „volt főhadnagy", vagy „v. főhadnagy" gyanánt sem jelölhetik meg magukat. Ez a tilalom a bűnvádi, fegyelmi vagy közigazgatási úton rendfokozatukat vesztett volt altisztekre és tisztesekre értelemszerűen érvényes. Ők sem jelölhetik meg tehát magukat például „V. tiszthelyettes", vagy „volt tiszthelyettes", illetőleg „v. szakaszvezető", vagy „volt szakaszvezető"ként. A fentemiitett egyének közül azokat, akik hivatalos állományba tartoztak és a katonai ellátásról szóló törvények (1921. XXXII. és 1929. XV. törvénycikk) alapján nyugellátásban, vagy különleges ellátásban részesülnek, csak a „honvédnyugdijas" elnevezés illeti meg. A honvédelmi miniszter körrendeletben figyelmeztet arra, hogy a jogosulatlan (cim-, vagy r.endfokozatbitorlást) a törvény (1930. III. t. c. 83. §) egy hónapig terjedhető elzárással bünteti. A reáliskola jótékonycélű hangversenyt rendez A reáliskola igazgatósága, tanári kara és tanulóifjúsága az intézet szépen kiépített szociális intézménye, a szegénysorsú és kisebb jövedelmű szülők gyermekeit tankönyvvel ellátó Segélykönyvtára, valamint Segélyalapja javára f. év március hó 3-án, vasárnap délután 6 órai kezdettel jótékonycélú hangversenyt rendez a a Fürdő Szálloda színháztermében. A mai nehéz gazdasági viszonyok között igen sokan szorulnak rá mind a Segély könyvtár, mind a Segély alap nyújtotta támogatásra. Ennek a fokozottabb igénybevételnek mind a kettő csak ugy tud eleget tenni, hogy ha a társadalom, s talán elsősorban a reáliskola sok száz volt növendéke hathatósan támogatják az intézetet kulturális és szociális tevékenységében. A hangverseny tiszta jövedelme teljes egészében ezt a ne mes célt szolgálja s ezért felülfizetéseket is köszönettel fogadunk el a diákjóléti célra. A hangverseny műsorán szerepel az intézet jóhirű ifjúsági énekkara két Schubert-dallal és Bárdos Lajos két katona-nótájával. Szentmiklósy György VIII. o. tanuló Mécs Lászlónak egyik legszebb versét szavalja. Két ügyes muzsikus kisdiák, Frommer István és Müller Endre II. oszt. tanulók zongorán négykézre játszanak. Három hazafias szavalat meg két szindarabb egészíti ki a műsort. Az egyik egy szomorú történet „ Karcsi nagyon beteg" cimmel s bemutatja a n

diákbetegség" radikális gyógyítását. A másik klaszikus vigjáték : Molier „A botcsinálta doktor* cimű pompás darabját adják elő a nagyobbak pergő előadásban. Önként ajánlotta fel szives közreműködését az esztergomi társadalom kedvence, az úri jazz-zenekar, amelynek több tagja az intézet volt növendéke és jelenlegi tanára. A műsor egyes számai között néhány pompás jellemdarabbal fogják szórakoztatni a közönséget. A szép műsor és a jótékony cél bizonyára nagy számban fogja odavonzani a szülőket, meg a reáliskola és az ifjúság barátait s az intézet volt, hálás növendékeit. Tudományos orvosi előadások Az esztergomi orvosok ezidei második Összejövetele az eddig megszo kott élénk érdeklődés mellett zajlott le. Az esztergomi orvosok úgyszólván teljes számban volta'< jelen, a vidékiek közül is többen jelentek meg, úgyszintén az esztergomi gyógyszerészek is mind résztvettek a tudományos Összejövetelen. Dr. Horeczky Géza OTI-főorvos üdvözölte a megjelenteket, ismertette az előadások sorrendjét, melyből kitűnt, hogy az eddigieknél is jóval nagyobb számban jelentkeztek az előadók különböző tárgykörökbői merített tudományos előadások meg tartására, úgyhogy az előadások sikere a helyi "vonatkozást is felülmúló színvonalon előre is biztosítva van. Az első előadó dr, Oravetz Gyula röntgen szakorvos volt, aki az epe hólyag feltöltésén alapuló röntgen vizsgalatról, az u. n. cholecystográphiáról tartott előadást. Az epehólyagnak feltöltés nélkül való röntge nézésénél eddig csak igen bizonytalan és alig értékesíthető eredményeket kaptunk, miután az epehólyag és az esetleg benne levő kövek a röntgensugarakat teljesen átbácsájtják és igy lefotografalható árnyékot nem adnak. Korszakalkotó ujitást jelent a röntgen technikában az amerikaiak által bevezetett és hazai kutatók által is tökéletesített epetöltés, mely azon alapszik, hogy a véráramba injectió utján beadott bizonyos festékanyagokat a máj az epe utján az epehólyagban kiválasztja, mely fes tékanyagok a röntgen sugarakat nagy mértékben visszatartják s ezáltal az epehólyag árnyéka a benne levő kövekkel a röntgen felvételen könnyen észlelhető. A veszélytelen eljárás nagy mértékben könnyíti meg az epekőbetegség kimutatását és általa nemcsak az epehólyagban, de az epeutakban rejtőző kövek is kimutathatók, Az előadást a kórházban készített epetöltéses röntgen felvételek bemutatása követte. A következő előadó dr. Eggehojer Béla kórházigazgató főorvos, műtősebész volt, aki az epekőbaj sebészi kezelésének mai állását ismertette igen alapos és minden részletre kiterjedő gondosan előkészített tanul mányában. Az epekőbaj sebészi kezelesében három kérdésnek van nagy jelentősége, mely a gyakorló orvost belgyógyászt es sebészt egyenlő arányban érdeklik: a műtét javala-